Vegimi i brirëve
1 I ngrita sytë e, ja, pashë katër brirë. 2 Atëherë i thashë engjëllit që po fliste me mua: «Çfarë janë këta?». Ai më tha: «Këta janë brirët që shkapërdanë Judën, Izraelin e Jerusalemin». 3 Pastaj Zoti më dëftoi katër farkëtarë. 4 Atëherë thashë: «Çfarë erdhën të bëjnë këta?». Ai më tha: «Brirët janë ata që shkapërdanë Judën, aq sa nuk kishte njeri të ngrinte kryet, ndërsa farkëtarët kanë ardhur që t'i tmerrojnë e t'i thyejnë brirët e kombeve, të cilët u ngritën kundër tokës së Judës për ta shkapërdarë».
Vegimi i matësit
5 Ngrita sytë e, ja, pashë një njeri me konop në dorë 6 dhe e pyeta: «Ku po shkon?». Ai më tha: «Të mas Jerusalemin, për të parë sesa i gjatë e i gjerë është». 7 Atëherë doli engjëlli që po fliste me mua dhe një engjëll tjetër shkoi për ta takuar. 8 Ai i tha: «Nxito t'i thuash këtij djaloshi: “Jerusalemi do të jetë qytet pa mure për shkak të numrit të madh të njerëzve e kafshëve që do të banojnë në të. 9 Dhe unë do të jem për të, kumton Zoti, një mur i zjarrtë rreth tij, lavdi mes tij”».
Të shpërngulurit
10 «Ikni, ikni nga vendi i veriut, kumton Zoti, se ju kisha shpërndarë nëpër katër anët e dheut, kumton Zoti. 11 Ik e shpëto, o Sion, ti që banon te bija e Babilonisë. 12 Kështu u thotë kombeve që ju plaçkitën Zoti i ushtrive, lavdia e të cilit më dërgoi: “Kush ju prek, ka prekur beben e syrit tim. 13 Ja, po e ngre dorën kundër tyre që të bëhen pre e vetë skllevërve. Kështu do ta dini se më ka dërguar Zoti i ushtrive”.
14 “Brohorit e ngazëllohu, o bija e Sionit, se ja do të vij e do të banoj mes jush, kumton Zoti. 15 Atë ditë shumë kombe do të mbështeten te Zoti, ata do të bëhen populli i tij e ai do të banojë mes jush. Kështu do ta dini se Zoti i ushtrive më dërgoi te ju. 16 Atëherë Zoti do ta bëjë Judën pronë të vetën në tokën e shenjtë dhe Jerusalemin do ta zgjedhë sërish. 17 Heshtni para Zotit, tërë ju krijesa, se ai u çua nga banesa e tij e shenjtë!”».
1 Καὶ ἦρα τοὺς ὀφθαλμούς μου καὶ εἶδον καὶ ἰδοὺ τέσσαρα κέρατα. 2 καὶ εἶπα πρὸς τὸν ἄγγελον τὸν λαλοῦντα ἐν ἐμοί Τί ἐστιν ταῦτα, κύριε; καὶ εἶπεν πρός με Ταῦτα τὰ κέρατα τὰ διασκορπίσαντα τὸν Ιουδαν καὶ τὸν Ισραηλ. 3 καὶ ἔδειξέν μοι κύριος τέσσαρας τέκτονας. 4 καὶ εἶπα Τί οὗτοι ἔρχονται ποιῆσαι; καὶ εἶπεν πρός με Ταῦτα τὰ κέρατα τὰ διασκορπίσαντα τὸν Ιουδαν καὶ τὸν Ισραηλ κατέαξαν, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἦρεν κεφαλήν· καὶ εἰσῆλθον οὗτοι τοῦ ὀξῦναι αὐτὰ εἰς χεῖρας αὐτῶν τὰ τέσσαρα κέρατα τὰ ἔθνη τὰ ἐπαιρόμενα κέρας ἐπὶ τὴν γῆν κυρίου τοῦ διασκορπίσαι αὐτήν.
5 Καὶ ἦρα τοὺς ὀφθαλμούς μου καὶ εἶδον καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ καὶ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ σχοινίον γεωμετρικόν. 6 καὶ εἶπα πρὸς αὐτόν Ποῦ σὺ πορεύῃ; καὶ εἶπεν πρός με Διαμετρῆσαι τὴν Ιερουσαλημ τοῦ ἰδεῖν πηλίκον τὸ πλάτος αὐτῆς ἐστιν καὶ πηλίκον τὸ μῆκος. 7 καὶ ἰδοὺ ὁ ἄγγελος ὁ λαλῶν ἐν ἐμοὶ εἱστήκει, καὶ ἄγγελος ἕτερος ἐξεπορεύετο εἰς συνάντησιν αὐτῷ 8 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν λέγων Δράμε καὶ λάλησον πρὸς τὸν νεανίαν ἐκεῖνον λέγων Κατακάρπως κατοικηθήσεται Ιερουσαλημ ἀπὸ πλήθους ἀνθρώπων καὶ κτηνῶν ἐν μέσῳ αὐτῆς· 9 καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῇ, λέγει κύριος, τεῖχος πυρὸς κυκλόθεν καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς. 10 ὦ ὦ φεύγετε ἀπὸ γῆς βορρᾶ, λέγει κύριος, διότι ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων τοῦ οὐρανοῦ συνάξω ὑμᾶς, λέγει κύριος· 11 εἰς Σιων ἀνασῴζεσθε, οἱ κατοικοῦντες θυγατέρα Βαβυλῶνος. 12 διότι τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ Ὀπίσω δόξης ἀπέσταλκέν με ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς, διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν ὡς ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ· 13 διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω τὴν χεῖρά μου ἐπ᾽ αὐτούς, καὶ ἔσονται σκῦλα τοῖς δουλεύουσιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε διότι κύριος παντοκράτωρ ἀπέσταλκέν με. 14 τέρπου καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιων, διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει κύριος. 15 καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαὸν καὶ κατασκηνώσουσιν ἐν μέσῳ σου, καὶ ἐπιγνώσῃ ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέν με πρὸς σέ. 16 καὶ κατακληρονομήσει κύριος τὸν Ιουδαν τὴν μερίδα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν ἁγίαν καὶ αἱρετιεῖ ἔτι τὴν Ιερουσαλημ. 17 εὐλαβείσθω πᾶσα σὰρξ ἀπὸ προσώπου κυρίου, διότι ἐξεγήγερται ἐκ νεφελῶν ἁγίων αὐτοῦ.