Kthimi
1 «Nëse një burrë e dëbon gruan
e ajo shkon e bëhet gruaja e tjetërkujt,
a do të kthehet ai prapë tek ajo?
A nuk është fëlliqur ajo tokë?
Ti kurvërove me shumë dashnorë
e dashke të kthehesh tek unë? Kumton Zoti.
2 Ngriji sytë drejt rraheve e shiko:
ku nuk u shthure?
Rrije e i prisje ndanë rrugës,
siç pret arabi në shkretëtirë.
E fëlliqe tokën me kurvërinë tënde
e me përdaljen tënde.
3 Prandaj u ndalën shirat
e reshjet pranverore nuk ranë,
por ti ke fytyrën e gruas së përdalë
e nuk e njeh turpin.
4 E tani më thërret mua:
“Ati im, i dashuri i rinisë ti je.
5 A do ta mbajë ai zemërimin përgjithmonë?
A do ta ruajë deri në amshim?”.
Ja, ti flet,
por bën prapësi sa të mundesh».
Thirrje për pendesë
6 Zoti më tha, në ditët e mbretit Josi: «A ke parë çfarë bëri Izraeli, besëshkali? U ngjit në çdo kodër të lartë, shkoi nën çdo pemë të harbuar e atje u kurvërua. 7 E unë thosha: “Pasi t'i ketë bërë të gjitha këto, do të kthehet tek unë”, por s'u kthye. E ka parë edhe Juda, motra e saj tradhtare. 8 Ajo pa se për shkak të të gjitha kurorëshkeljeve që bëri Izraeli, besëshkali, e dëbova e i dhashë letrën e ndarjes, megjithatë motra e saj tradhtare nuk u tremb, por edhe ajo shkoi e u kurvërua 9 dhe e ndoti tokën me përdaljen e saj mendjelehtë. Ajo u kurvërua me gurë e me drurë. 10 Megjithëkëtë, Juda, motra e saj tradhtare, nuk u kthye tek unë me gjithë zemër, por vetëm me mashtrim, kumton Zoti».
11 Atëherë Zoti më tha: «Izraeli besëshkalë u tregua më i drejtë se Juda, tradhtarja. 12 Shko, lësho këtë thirrje në drejtim të veriut, e thuaj:
kthehu, o Izrael besëshkalë, kumton Zoti.
Nuk do të tregohem i zemëruar me ju,
se jam përdëllyes, kumton Zoti.
Nuk do ta mbaj përgjithmonë zemërimin.
13 Vetëm prano fajin,
se ngrite krye kundër Zotit, Perëndisë tënd,
u ndërzeve me të huajt nën çdo pemë të harbuar
e nuk iu binde zërit tim, kumton Zoti.
14 Kthehuni, o bij të shkarë, kumton Zoti,
se unë jam zotëria juaj.
Unë do t'ju marr,
njërin nga një qytet e dy nga një familje
e do t'ju sjell në Sion.
15 Do t'ju jap barinj sipas zemrës sime që do të kujdesen për ju me urti e mençuri. 16 Pasi të shumoheni e të shtoheni mbi dhe, ato ditë, kumton Zoti, nuk do të përmendet më arka e besëlidhjes së Zotit. Nuk do t'i bjerë ndër mend më askujt, nuk do të kujtohen, nuk do ta ndiejnë mungesën e nuk do të ndërtohet sërish. 17 Në atë kohë do ta quajnë Jerusalemin: “Froni i Zotit” dhe të gjitha kombet do të mblidhen në Jerusalem në emër të Zotit e nuk do të ndjekin prapë me ngulm zemrën e tyre të ligë. 18 Në ato ditë, shtëpia e Judës do të shkojë te shtëpia e Izraelit e do të ecin së bashku nga dheu i veriut drejt dheut që u dhashë etërve tuaj për trashëgim.
19 Unë thashë:
si mund të të rreshtoj me bijtë
e të të jap një tokë të lakmueshme,
trashëgiminë më të hijshme mes kombeve.
Kujtova se do të më thërrisnit: “Ati im”
e do të vinit pas meje pa u vërtitur.
20 Por, si gruaja që tradhton të shoqin,
kështu më tradhtuat, o shtëpia e Izraelit, kumton Zoti.
21 Një zë dëgjohet përmbi rrahe:
dënesa dhe ofshama e bijve të Izraelit,
se i kanë përdredhur udhët e veta,
e kanë harruar Zotin, Perëndinë e tyre.
22 Kthehuni, o bij ikanakë!
Unë do ta shëroj besëshkeljen tuaj.
“Ja, erdhëm te ti,
sepse ti je Zoti, Perëndia ynë.
23 Vërtet mashtruese janë kodrinat,
rrapëllimë janë malet.
Vërtet në Zotin, Perëndinë tonë,
është shpëtimi i Izraelit.
24 Që në rininë tonë e gëlltiti turpi mundin e etërve tanë, bashkë me grigja e me tufa, me bij e me bija. 25 Le të shtrihemi mbi turpin tonë e me kobin tonë le të mbulohemi, se mëkatuam kundër Zotit, Perëndisë tonë, ne dhe etërit tanë, që nga rinia jonë e deri më sot, dhe nuk e dëgjuam zërin e Zotit, Perëndisë tonë”».
1 Ἐὰν ἐξαποστείλῃ ἀνὴρ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἀπέλθῃ ἀπ᾽ αὐτοῦ καὶ γένηται ἀνδρὶ ἑτέρῳ, μὴ ἀνακάμπτουσα ἀνακάμψει πρὸς αὐτὸν ἔτι; οὐ μιαινομένη μιανθήσεται ἡ γυνὴ ἐκείνη; καὶ σὺ ἐξεπόρνευσας ἐν ποιμέσιν πολλοῖς· καὶ ἀνέκαμπτες πρός με; λέγει κύριος. 2 ἆρον εἰς εὐθεῖαν τοὺς ὀφθαλμούς σου καὶ ἰδέ· ποῦ οὐχὶ ἐξεφύρθης; ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς ἐκάθισας αὐτοῖς ὡσεὶ κορώνη ἐρημουμένη καὶ ἐμίανας τὴν γῆν ἐν ταῖς πορνείαις σου καὶ ἐν ταῖς κακίαις σου. 3 καὶ ἔσχες ποιμένας πολλοὺς εἰς πρόσκομμα σεαυτῇ· ὄψις πόρνης ἐγένετό σοι, ἀπηναισχύντησας πρὸς πάντας. 4 οὐχ ὡς οἶκόν με ἐκάλεσας καὶ πατέρα καὶ ἀρχηγὸν τῆς παρθενίας σου; 5 μὴ διαμενεῖ εἰς τὸν αἰῶνα ἢ διαφυλαχθήσεται εἰς νῖκος; ἰδοὺ ἐλάλησας καὶ ἐποίησας τὰ πονηρὰ ταῦτα καὶ ἠδυνάσθης.
6 Καὶ εἶπεν κύριος πρός με ἐν ταῖς ἡμέραις Ιωσια τοῦ βασιλέως Εἶδες ἃ ἐποίησέν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ισραηλ· ἐπορεύθησαν ἐπὶ πᾶν ὄρος ὑψηλὸν καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου ἀλσώδους καὶ ἐπόρνευσαν ἐκεῖ. 7 καὶ εἶπα μετὰ τὸ πορνεῦσαι αὐτὴν ταῦτα πάντα Πρός με ἀνάστρεψον, καὶ οὐκ ἀνέστρεψεν· καὶ εἶδεν τὴν ἀσυνθεσίαν αὐτῆς ἡ ἀσύνθετος Ιουδα. 8 καὶ εἶδον διότι περὶ πάντων ὧν κατελήμφθη ἐν οἷς ἐμοιχᾶτο ἡ κατοικία τοῦ Ισραηλ, καὶ ἐξαπέστειλα αὐτὴν καὶ ἔδωκα αὐτῇ βιβλίον ἀποστασίου εἰς τὰς χεῖρας αὐτῆς· καὶ οὐκ ἐφοβήθη ἡ ἀσύνθετος Ιουδα καὶ ἐπορεύθη καὶ ἐπόρνευσεν καὶ αὐτή. 9 καὶ ἐγένετο εἰς οὐθὲν ἡ πορνεία αὐτῆς, καὶ ἐμοίχευσεν τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον. 10 καὶ ἐν πᾶσιν τούτοις οὐκ ἐπεστράφη πρός με ἡ ἀσύνθετος Ιουδα ἐξ ὅλης τῆς καρδίας αὐτῆς, ἀλλ᾽ ἐπὶ ψεύδει. 11 καὶ εἶπεν κύριος πρός με Ἐδικαίωσεν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ Ισραηλ ἀπὸ τῆς ἀσυνθέτου Ιουδα. 12 πορεύου καὶ ἀνάγνωθι τοὺς λόγους τούτους πρὸς βορρᾶν καὶ ἐρεῖς Ἐπιστράφητι πρός με, ἡ κατοικία τοῦ Ισραηλ, λέγει κύριος, καὶ οὐ στηριῶ τὸ πρόσωπόν μου ἐφ᾽ ὑμᾶς· ὅτι ἐλεήμων ἐγώ εἰμι, λέγει κύριος, καὶ οὐ μηνιῶ ὑμῖν εἰς τὸν αἰῶνα. 13 πλὴν γνῶθι τὴν ἀδικίαν σου, ὅτι εἰς κύριον τὸν θεόν σου ἠσέβησας καὶ διέχεας τὰς ὁδούς σου εἰς ἀλλοτρίους ὑποκάτω παντὸς ξύλου ἀλσώδους, τῆς δὲ φωνῆς μου οὐχ ὑπήκουσας, λέγει κύριος. 14 ἐπιστράφητε, υἱοὶ ἀφεστηκότες, λέγει κύριος, διότι ἐγὼ κατακυριεύσω ὑμῶν καὶ λήμψομαι ὑμᾶς ἕνα ἐκ πόλεως καὶ δύο ἐκ πατριᾶς καὶ εἰσάξω ὑμᾶς εἰς Σιων 15 καὶ δώσω ὑμῖν ποιμένας κατὰ τὴν καρδίαν μου, καὶ ποιμανοῦσιν ὑμᾶς ποιμαίνοντες μετ᾽ ἐπιστήμης. 16 καὶ ἔσται ἐὰν πληθυνθῆτε καὶ αὐξηθῆτε ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, λέγει κύριος, οὐκ ἐροῦσιν ἔτι Κιβωτὸς διαθήκης ἁγίου Ισραηλ, οὐκ ἀναβήσεται ἐπὶ καρδίαν, οὐκ ὀνομασθήσεται οὐδὲ ἐπισκεφθήσεται καὶ οὐ ποιηθήσεται ἔτι· 17 ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ καλέσουσιν τὴν Ιερουσαλημ Θρόνος κυρίου, καὶ συναχθήσονται εἰς αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη καὶ οὐ πορεύσονται ἔτι ὀπίσω τῶν ἐνθυμημάτων τῆς καρδίας αὐτῶν τῆς πονηρᾶς. 18 ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις συνελεύσονται οἶκος Ιουδα ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Ισραηλ, καὶ ἥξουσιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἀπὸ γῆς βορρᾶ καὶ ἀπὸ πασῶν τῶν χωρῶν ἐπὶ τὴν γῆν, ἣν κατεκληρονόμησα τοὺς πατέρας αὐτῶν. 19 καὶ ἐγὼ εἶπα Γένοιτο, κύριε· ὅτι τάξω σε εἰς τέκνα καὶ δώσω σοι γῆν ἐκλεκτὴν κληρονομίαν θεοῦ παντοκράτορος ἐθνῶν· καὶ εἶπα Πατέρα καλέσετέ με καὶ ἀπ᾽ ἐμοῦ οὐκ ἀποστραφήσεσθε. 20 πλὴν ὡς ἀθετεῖ γυνὴ εἰς τὸν συνόντα αὐτῇ, οὕτως ἠθέτησεν εἰς ἐμὲ οἶκος Ισραηλ, λέγει κύριος. 21 φωνὴ ἐκ χειλέων ἠκούσθη κλαυθμοῦ καὶ δεήσεως υἱῶν Ισραηλ, ὅτι ἠδίκησαν ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, ἐπελάθοντο θεοῦ ἁγίου αὐτῶν. 22 ἐπιστράφητε, υἱοὶ ἐπιστρέφοντες, καὶ ἰάσομαι τὰ συντρίμματα ὑμῶν. ἰδοὺ δοῦλοι ἡμεῖς ἐσόμεθά σοι, ὅτι σὺ κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν εἶ. 23 ὄντως εἰς ψεῦδος ἦσαν οἱ βουνοὶ καὶ ἡ δύναμις τῶν ὀρέων, πλὴν διὰ κυρίου θεοῦ ἡμῶν ἡ σωτηρία τοῦ Ισραηλ. 24 ἡ δὲ αἰσχύνη κατανάλωσεν τοὺς μόχθους τῶν πατέρων ἡμῶν ἀπὸ νεότητος ἡμῶν, τὰ πρόβατα αὐτῶν καὶ τοὺς μόσχους αὐτῶν καὶ τοὺς υἱοὺς αὐτῶν καὶ τὰς θυγατέρας αὐτῶν. 25 ἐκοιμήθημεν ἐν τῇ αἰσχύνῃ ἡμῶν, καὶ ἐπεκάλυψεν ἡμᾶς ἡ ἀτιμία ἡμῶν, διότι ἔναντι τοῦ θεοῦ ἡμῶν ἡμάρτομεν ἡμεῖς καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν ἀπὸ νεότητος ἡμῶν ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης καὶ οὐχ ὑπηκούσαμεν τῆς φωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ἡμῶν.