Kumti i parë
1 Atëherë Balaami i tha Balakut: «Më ndërto këtu shtatë altarë e më përgatit shtatë dema e desh». 2 Balaku bëri siç i tha Balaami dhe kushtuan nga një dem e nga një dash në çdo altar. 3 Pastaj Balaami i tha Balakut: «Rri përkrah flisë së shkrumbimit sa të shkoj, se ndoshta Zoti më takon. Çfarëdo fjale që të më zbulojë do të ta tregoj». Kështu, ai u ngjit më lart.
4 Perëndia u takua me Balaamin dhe Balaami i tha: «Përgatita shtatë altarë e në secilin prej tyre kushtova si fli shkrumbimi nga një dem e nga një dash». 5 Zoti i vuri fjalët në gojë Balaamit e i tha: «Kthehu te Balaku e thuaji kështu». 6 Ai u kthye te Balaku që po qëndronte përkrah flisë së shkrumbimit bashkë me tërë prijësit e Moabit. 7 Atëherë Balaami ia nisi këngës:
«Prej Aramit më solli Balaku,
mbreti i Moabit, i bjeshkëve të lindjes.
Eja e mallkoma Jakobin.
Eja e nëm Izraelin.
8 Si të mallkoj kë Perëndia s'mallkon?
Si të nëm kë Zoti s'nëm?
9 E shoh prej majave të shkrepave,
prej kodrave e sodis.
Ja, një popull që i vetëm banon
e mes kombeve nuk përzihet.
10 Kush mund të numërojë pluhurin e Jakobit,
apo të katërtën e Izraelit.
Vdeksha me vdekjen e të drejtëve,
fundi im qoftë si i tyre».
11 Atëherë Balaku i tha Balaamit: «Ç'më bëre? Të thirra të m'i mallkosh armiqtë, por ti veç po i bekon!». 12 Ai iu përgjigj: «A thua të mos flas atë që Zoti më vë në gojë?».
Kumti i dytë
13 Pastaj Balaku i tha: «Eja me mua në një vend tjetër prej ku mund të shohësh popullin. Nuk do ta shohësh dot të gjithin, por vetëm një pjesë të tij. Prej andej do të ma mallkosh». 14 Ai e çoi Balaamin te fusha e Cofimit, në majë të Pisgahut. Ndërtoi shtatë altarë dhe në secilën prej tyre kushtoi nga një dem e nga një dash. 15 Pastaj Balaami i tha: «Rri këtu përkrah flisë së shkrumbimit sa të shkoj të takohem me Zotin». 16 Zoti u takua me Balaamin, i vuri fjalët në gojë e i tha: «Kthehu te Balaku e thuaji kështu». 17 Ai u kthye te Balaku që po qëndronte përkrah flisë së shkrumbimit bashkë me tërë prijësit e Moabit. 18 Atëherë Balaami ia nisi këngës:
«Ngrihu Balak, e dëgjo,
vëma veshin, o biri i Ciporit.
19 Perëndia s'është njeri, që të rrejë,
s'është si njerëzia, që të ndërrojë mendje!
A thua ai flet, por s'bën gjë,
jep fjalën, por s'e mban?
20 Ja, m'u tha që të bekoj,
e kur ai bekon, s'e kthej dot.
21 Fatkeqësi s'duket për Jakobin,
as mynxyrë s'shihet për Izraelin.
Me të është Zoti, Perëndia i tij,
që si mbret brohoritet mes popullit.
22 Si brirë demi të egër e ka Perëndinë
që nga Egjipti e shpëtoi.
23 Ndaj nuk ka ogur te Jakobi,
as shorti në Izrael,
tani thuhet për Jakobin e Izraelin:
“Ç'vepra ka bërë Perëndia”.
24 Ja një popull që si luaneshë ngrihet
e porsi luan çohet në këmbë,
që nuk ulet pa përlarë prenë
e pa pirë gjakun e kufomave».
25 Atëherë Balaku i tha Balaamit: «Për t'i mallkuar, nuk po i mallkon. Të paktën mos i beko!». 26 Ai iu përgjigj: «A nuk të thashë se do të bëj gjithçka që më thotë Zoti?».
27 Balaku i tha Balaamit: «Eja të të çoj në një vend tjetër. Ndoshta do t'i pëlqejë Perëndisë që të m'i mallkosh prej andej». 28 Kështu, e çoi Balaamin në majë të Peorit prej nga shihej Jishmoni. 29 Pastaj Balaami i tha: «Më ndërto këtu shtatë altarë e më përgatit shtatë dema e desh». 30 Balaku bëri siç i tha Balaami. Ai kushtoi nga një dem e nga një dash në çdo altar.
1 Καὶ εἶπεν Βαλααμ τῷ Βαλακ Οἰκοδόμησόν μοι ἐνταῦθα ἑπτὰ βωμοὺς καὶ ἑτοίμασόν μοι ἐνταῦθα ἑπτὰ μόσχους καὶ ἑπτὰ κριούς. 2 καὶ ἐποίησεν Βαλακ ὃν τρόπον εἶπεν αὐτῷ Βαλααμ, καὶ ἀνήνεγκεν μόσχον καὶ κριὸν ἐπὶ τὸν βωμόν. 3 καὶ εἶπεν Βαλααμ πρὸς Βαλακ Παράστηθι ἐπὶ τῆς θυσίας σου, καὶ πορεύσομαι, εἴ μοι φανεῖται ὁ θεὸς ἐν συναντήσει, καὶ ῥῆμα, ὃ ἐάν μοι δείξῃ, ἀναγγελῶ σοι. καὶ παρέστη Βαλακ ἐπὶ τῆς θυσίας αὐτοῦ, καὶ Βαλααμ ἐπορεύθη ἐπερωτῆσαι τὸν θεὸν καὶ ἐπορεύθη εὐθεῖαν. 4 καὶ ἐφάνη ὁ θεὸς τῷ Βαλααμ, καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν Βαλααμ Τοὺς ἑπτὰ βωμοὺς ἡτοίμασα καὶ ἀνεβίβασα μόσχον καὶ κριὸν ἐπὶ τὸν βωμόν. 5 καὶ ἐνέβαλεν ὁ θεὸς ῥῆμα εἰς τὸ στόμα Βαλααμ καὶ εἶπεν Ἐπιστραφεὶς πρὸς Βαλακ οὕτως λαλήσεις. 6 καὶ ἀπεστράφη πρὸς αὐτόν, καὶ ὅδε ἐφειστήκει ἐπὶ τῶν ὁλοκαυτωμάτων αὐτοῦ, καὶ πάντες οἱ ἄρχοντες Μωαβ μετ᾽ αὐτοῦ. 7 καὶ ἐγενήθη πνεῦμα θεοῦ ἐπ᾽ αὐτῷ, καὶ ἀναλαβὼν τὴν παραβολὴν αὐτοῦ εἶπεν
Ἐκ Μεσοποταμίας μετεπέμψατό με Βαλακ,
βασιλεὺς Μωαβ ἐξ ὀρέων ἀπ᾽ ἀνατολῶν λέγων
Δεῦρο ἄρασαί μοι τὸν Ιακωβ καὶ δεῦρο ἐπικατάρασαί μοι τὸν Ισραηλ.
8 τί ἀράσωμαι ὃν μὴ καταρᾶται κύριος,
ἢ τί καταράσωμαι ὃν μὴ καταρᾶται ὁ θεός;
9 ὅτι ἀπὸ κορυφῆς ὀρέων ὄψομαι αὐτὸν
καὶ ἀπὸ βουνῶν προσνοήσω αὐτόν.
ἰδοὺ λαὸς μόνος κατοικήσει
καὶ ἐν ἔθνεσιν οὐ συλλογισθήσεται.
10 τίς ἐξηκριβάσατο τὸ σπέρμα Ιακωβ,
καὶ τίς ἐξαριθμήσεται δήμους Ισραηλ;
ἀποθάνοι ἡ ψυχή μου ἐν ψυχαῖς δικαίων,
καὶ γένοιτο τὸ σπέρμα μου ὡς τὸ σπέρμα τούτων.
11 καὶ εἶπεν Βαλακ πρὸς Βαλααμ Τί πεποίηκάς μοι; εἰς κατάρασιν ἐχθρῶν μου κέκληκά σε, καὶ ἰδοὺ εὐλόγηκας εὐλογίαν. 12 καὶ εἶπεν Βαλααμ πρὸς Βαλακ Οὐχὶ ὅσα ἐὰν ἐμβάλῃ ὁ θεὸς εἰς τὸ στόμα μου, τοῦτο φυλάξω λαλῆσαι;
13 Καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν Βαλακ Δεῦρο ἔτι μετ᾽ ἐμοῦ εἰς τόπον ἄλλον, ἐξ ὧν οὐκ ὄψῃ αὐτὸν ἐκεῖθεν, ἀλλ᾽ ἢ μέρος τι αὐτοῦ ὄψῃ, πάντας δὲ οὐ μὴ ἴδῃς, καὶ κατάρασαί μοι αὐτὸν ἐκεῖθεν. 14 καὶ παρέλαβεν αὐτὸν εἰς ἀγροῦ σκοπιὰν ἐπὶ κορυφὴν λελαξευμένου καὶ ᾠκοδόμησεν ἐκεῖ ἑπτὰ βωμοὺς καὶ ἀνεβίβασεν μόσχον καὶ κριὸν ἐπὶ τὸν βωμόν. 15 καὶ εἶπεν Βαλααμ πρὸς Βαλακ Παράστηθι ἐπὶ τῆς θυσίας σου, ἐγὼ δὲ πορεύσομαι ἐπερωτῆσαι τὸν θεόν. 16 καὶ συνήντησεν ὁ θεὸς τῷ Βαλααμ καὶ ἐνέβαλεν ῥῆμα εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ καὶ εἶπεν Ἀποστράφητι πρὸς Βαλακ καὶ τάδε λαλήσεις. 17 καὶ ἀπεστράφη πρὸς αὐτόν, καὶ ὅδε ἐφειστήκει ἐπὶ τῆς ὁλοκαυτώσεως αὐτοῦ, καὶ πάντες οἱ ἄρχοντες Μωαβ μετ᾽ αὐτοῦ. καὶ εἶπεν αὐτῷ Βαλακ Τί ἐλάλησεν κύριος; 18 καὶ ἀναλαβὼν τὴν παραβολὴν αὐτοῦ εἶπεν
Ἀνάστηθι, Βαλακ, καὶ ἄκουε·
ἐνώτισαι μάρτυς, υἱὸς Σεπφωρ.
19 οὐχ ὡς ἄνθρωπος ὁ θεὸς διαρτηθῆναι
οὐδὲ ὡς υἱὸς ἀνθρώπου ἀπειληθῆναι·
αὐτὸς εἴπας οὐχὶ ποιήσει;
λαλήσει, καὶ οὐχὶ ἐμμενεῖ;
20 ἰδοὺ εὐλογεῖν παρείλημμαι·
εὐλογήσω καὶ οὐ μὴ ἀποστρέψω.
21 οὐκ ἔσται μόχθος ἐν Ιακωβ,
οὐδὲ ὀφθήσεται πόνος ἐν Ισραηλ·
κύριος ὁ θεὸς αὐτοῦ μετ᾽ αὐτοῦ,
τὰ ἔνδοξα ἀρχόντων ἐν αὐτῷ.
22 θεὸς ὁ ἐξαγαγὼν αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου·
ὡς δόξα μονοκέρωτος αὐτῷ.
23 οὐ γάρ ἐστιν οἰωνισμὸς ἐν Ιακωβ
οὐδὲ μαντεία ἐν Ισραηλ·
κατὰ καιρὸν ῥηθήσεται Ιακωβ καὶ τῷ Ισραηλ,
τί ἐπιτελέσει ὁ θεός.
24 ἰδοὺ λαὸς ὡς σκύμνος ἀναστήσεται
καὶ ὡς λέων γαυριωθήσεται·
οὐ κοιμηθήσεται, ἕως φάγῃ θήραν,
καὶ αἷμα τραυματιῶν πίεται.
25 καὶ εἶπεν Βαλακ πρὸς Βαλααμ Οὔτε κατάραις καταράσῃ μοι αὐτὸν οὔτε εὐλογῶν μὴ εὐλογήσῃς αὐτόν. 26 καὶ ἀποκριθεὶς Βαλααμ εἶπεν τῷ Βαλακ Οὐκ ἐλάλησά σοι λέγων Τὸ ῥῆμα, ὃ ἐὰν λαλήσῃ ὁ θεός, τοῦτο ποιήσω;
27 Καὶ εἶπεν Βαλακ πρὸς Βαλααμ Δεῦρο παραλάβω σε εἰς τόπον ἄλλον, εἰ ἀρέσει τῷ θεῷ καὶ κατάρασαί μοι αὐτὸν ἐκεῖθεν. 28 καὶ παρέλαβεν Βαλακ τὸν Βαλααμ ἐπὶ κορυφὴν τοῦ Φογωρ τὸ παρατεῖνον εἰς τὴν ἔρημον. 29 καὶ εἶπεν Βαλααμ πρὸς Βαλακ Οἰκοδόμησόν μοι ὧδε ἑπτὰ βωμοὺς καὶ ἑτοίμασόν μοι ὧδε ἑπτὰ μόσχους καὶ ἑπτὰ κριούς. 30 καὶ ἐποίησεν Βαλακ καθάπερ εἶπεν αὐτῷ Βαλααμ, καὶ ἀνήνεγκεν μόσχον καὶ κριὸν ἐπὶ τὸν βωμόν.