Pjesa e levitëve
1 Zoti i tha Moisiut në stepat e Moabit, pranë Jordanit, kundruall Jerikosë: 2 «Urdhëroji izraelitët që t'u japin levitëve prej trashëgimisë që zotërojnë disa qytete ku të banojnë. Jepuni edhe kullotat përreth qyteteve. 3 Qytetet t'i kenë për të banuar dhe kullotat përreth për bagëtitë dhe gjithë gjënë e gjallë. 4 Kullotat përreth, që do t'u japësh levitëve, të shtrihen një mijë kute përtej mureve të qytetit. 5 Matni jashtë mureve të qytetit dy mijë kute në krahun lindor, jugor, perëndimor e verior, me qytetin në qendër. Kështu do të caktohen kullotat e qyteteve të tyre.
6 Gjashtë nga qytetet që do t'u jepni levitëve do të jenë qytete strehimi për të strehuar ata që derdhin gjak. Përveç këtyre do t'u jepni edhe dyzet e dy qytete të tjera. 7 Pra, gjithsej do t'u jepni dyzet e tetë qytete bashkë me kullotat përreth. 8 Shumica e qyteteve, që do të jepen prej trashëgimisë së izraelitëve, të merren prej fiseve që kanë më shumë, ndërsa prej fiseve më të vogla të merren më pak. Secili fis do t'u japë levitëve nga qytetet e veta sipas masës së pronës që kanë».
Qytete strehimi
9 Zoti i tha Moisiut: 10 «Fol me izraelitët e thuaju: “Kur të kaloni Jordanin në tokën e Kanaanit, 11 zgjidhni për vete disa qytete strehimi, ku të strehoni ata që vrasin dikë padashur. 12 Këto qytete do të shërbejnë si strehim për vrasësin, që të mbrohet nga hakmarrësi e të mos vdesë para se të gjykohet nga bashkësia.
13 Nga gjashtë qytetet që do të caktoni si qytete strehimi, 14 tri të jenë përtej Jordanit e tri në tokën e Kanaanit. 15 Këto gjashtë qytete do të shërbejnë për izraelitët e për të ardhurit mes tyre si strehim për këdo që vret padashur. 16 Nëse ai që vret e godet tjetrin me send të hekurt dhe tjetri vdes, ai është vrasës e do të dënohet me vdekje. 17 Nëse e qëllon me gur dhe tjetri vdes, ai është vrasës e do të dënohet me vdekje. 18 Nëse e godet me send të drunjtë dhe tjetri vdes, ai është vrasës dhe do të dënohet me vdekje. 19 Vetë gjakmarrësi ta vrasë vrasësin porsa t'i dalë përpara.
20 Nëse e shtyn nga mëria dhe e godet me dashje me ndonjë send e tjetri vdes 21 ose e qëllon me grusht nga zemërimi e tjetri vdes, ai është vrasës. Gjakmarrësi ta vrasë porsa t'i dalë përpara.
22 Por nëse e shtyn papritur, pa të keq, ose e godet pa dashje me ndonjë send, 23 apo me gurë, pa e parë, pa e pasur mëri e padashur t'i bëjë keq, dhe tjetri vdes, 24 atëherë bashkësia të gjykojë mes atij që goditi e gjakmarrësit sipas këtyre vendimeve. 25 Bashkësia do ta shpëtojë vrasësin nga dora e gjakmarrësit dhe do ta kthejë në qytetin e strehimit. Ai do të banojë aty derisa të vdesë kryeprifti i vajosur me vajin e shenjtë. 26 Por, nëse vrasësi del përtej kufijve të qytetit të strehimit 27 e gjakmarrësi e gjen jashtë kufijve të qytetit të strehimit dhe e vret, atëherë gjakmarrësi është i pafajshëm, 28 sepse vrasësi doli nga qyteti i strehimit ku duhej të banonte derisa të vdiste kryeprifti. Vetëm pasi të vdesë kryeprifti, vrasësi mund të kthehet në vendin e vet. 29 Këto do të jenë rregulla gjykimi brez pas brezi në të gjitha vendbanimet tuaja.
30 Nëse dikush vret dikë e kjo dëshmohet nga disa dëshmitarë, vrasësi të dënohet me vdekje. Dëshmia e një dëshmitari të vetëm nuk do të jetë e mjaftueshme për dënimin me vdekje. 31 Mos pranoni dëmshpërblim për vrasësin që meriton të vdesë. Ai duhet të vdesë. 32 As mos pranoni dëmshpërblim për atë që strehohet në qytetin e strehimit për t'u kthyer në vendin e vet përpara se të vdesë kryeprifti. 33 Mos e ndotni tokën ku banoni, se gjaku e ndot tokën. Toka nuk mund të shlyhet për gjakun e derdhur, përveçse me gjakun e atij që e derdhi. 34 Mos e ndotni vendin ku banoni, sepse unë banoj mes jush. Unë, Zoti, banoj mes izraelitëve”».
1 Καὶ ἐλάλησεν κύριος πρὸς Μωυσῆν ἐπὶ δυσμῶν Μωαβ παρὰ τὸν Ιορδάνην κατὰ Ιεριχω λέγων 2 Σύνταξον τοῖς υἱοῖς Ισραηλ καὶ δώσουσιν τοῖς Λευίταις ἀπὸ τῶν κλήρων κατασχέσεως αὐτῶν πόλεις κατοικεῖν καὶ τὰ προάστια τῶν πόλεων κύκλῳ αὐτῶν δώσουσιν τοῖς Λευίταις, 3 καὶ ἔσονται αὐτοῖς αἱ πόλεις κατοικεῖν, καὶ τὰ ἀφορίσματα αὐτῶν ἔσται τοῖς κτήνεσιν αὐτῶν καὶ πᾶσι τοῖς τετράποσιν αὐτῶν. 4 καὶ τὰ συγκυροῦντα τῶν πόλεων, ἃς δώσετε τοῖς Λευίταις, ἀπὸ τείχους τῆς πόλεως καὶ ἔξω δισχιλίους πήχεις κύκλῳ· 5 καὶ μετρήσεις ἔξω τῆς πόλεως τὸ κλίτος τὸ πρὸς ἀνατολὰς δισχιλίους πήχεις καὶ τὸ κλίτος τὸ πρὸς λίβα δισχιλίους πήχεις καὶ τὸ κλίτος τὸ πρὸς θάλασσαν δισχιλίους πήχεις καὶ τὸ κλίτος τὸ πρὸς βορρᾶν δισχιλίους πήχεις, καὶ ἡ πόλις μέσον τούτου ἔσται ὑμῖν καὶ τὰ ὅμορα τῶν πόλεων. 6 καὶ τὰς πόλεις δώσετε τοῖς Λευίταις, τὰς ἓξ πόλεις τῶν φυγαδευτηρίων, ἃς δώσετε φεύγειν ἐκεῖ τῷ φονεύσαντι, καὶ πρὸς ταύταις τεσσαράκοντα καὶ δύο πόλεις· 7 πάσας τὰς πόλεις δώσετε τοῖς Λευίταις, τεσσαράκοντα καὶ ὀκτὼ πόλεις, ταύτας καὶ τὰ προάστια αὐτῶν. 8 καὶ τὰς πόλεις, ἃς δώσετε ἀπὸ τῆς κατασχέσεως υἱῶν Ισραηλ, ἀπὸ τῶν τὰ πολλὰ πολλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἐλαττόνων ἐλάττω· ἕκαστος κατὰ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, ἣν κληρονομήσουσιν, δώσουσιν ἀπὸ τῶν πόλεων τοῖς Λευίταις.
9 Καὶ ἐλάλησεν κύριος πρὸς Μωυσῆν λέγων 10 Λάλησον τοῖς υἱοῖς Ισραηλ καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς Ὑμεῖς διαβαίνετε τὸν Ιορδάνην εἰς γῆν Χανααν 11 καὶ διαστελεῖτε ὑμῖν αὐτοῖς πόλεις· φυγαδευτήρια ἔσται ὑμῖν φυγεῖν ἐκεῖ τὸν φονευτήν, πᾶς ὁ πατάξας ψυχὴν ἀκουσίως. 12 καὶ ἔσονται αἱ πόλεις ὑμῖν φυγαδευτήρια ἀπὸ ἀγχιστεύοντος τὸ αἷμα, καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ ὁ φονεύων, ἕως ἂν στῇ ἔναντι τῆς συναγωγῆς εἰς κρίσιν. 13 καὶ αἱ πόλεις, ἃς δώσετε, τὰς ἓξ πόλεις, φυγαδευτήρια ἔσονται ὑμῖν· 14 τὰς τρεῖς πόλεις δώσετε ἐν τῷ πέραν τοῦ Ιορδάνου καὶ τὰς τρεῖς πόλεις δώσετε ἐν γῇ Χανααν· 15 φυγαδεῖον ἔσται τοῖς υἱοῖς Ισραηλ, καὶ τῷ προσηλύτῳ καὶ τῷ παροίκῳ τῷ ἐν ὑμῖν ἔσονται αἱ πόλεις αὗται εἰς φυγαδευτήριον φυγεῖν ἐκεῖ παντὶ πατάξαντι ψυχὴν ἀκουσίως. — 16 ἐὰν δὲ ἐν σκεύει σιδήρου πατάξῃ αὐτόν, καὶ τελευτήσῃ, φονευτής ἐστιν· θανάτῳ θανατούσθω ὁ φονευτής. 17 ἐὰν δὲ ἐν λίθῳ ἐκ χειρός, ἐν ᾧ ἀποθανεῖται ἐν αὐτῷ, πατάξῃ αὐτόν, καὶ ἀποθάνῃ, φονευτής ἐστιν· θανάτῳ θανατούσθω ὁ φονευτής. 18 ἐὰν δὲ ἐν σκεύει ξυλίνῳ ἐκ χειρός, ἐξ οὗ ἀποθανεῖται ἐν αὐτῷ, πατάξῃ αὐτόν, καὶ ἀποθάνῃ, φονευτής ἐστιν· θανάτῳ θανατούσθω ὁ φονευτής. 19 ὁ ἀγχιστεύων τὸ αἷμα, οὗτος ἀποκτενεῖ τὸν φονεύσαντα· ὅταν συναντήσῃ αὐτῷ, οὗτος ἀποκτενεῖ αὐτόν. 20 ἐὰν δὲ δι᾽ ἔχθραν ὤσῃ αὐτὸν καὶ ἐπιρρίψῃ ἐπ᾽ αὐτὸν πᾶν σκεῦος ἐξ ἐνέδρου, καὶ ἀποθάνῃ, 21 ἢ διὰ μῆνιν ἐπάταξεν αὐτὸν τῇ χειρί, καὶ ἀποθάνῃ, θανάτῳ θανατούσθω ὁ πατάξας, φονευτής ἐστιν· θανάτῳ θανατούσθω ὁ φονεύων· ὁ ἀγχιστεύων τὸ αἷμα ἀποκτενεῖ τὸν φονεύσαντα ἐν τῷ συναντῆσαι αὐτῷ. — 22 ἐὰν δὲ ἐξάπινα οὐ δι᾽ ἔχθραν ὤσῃ αὐτὸν ἢ ἐπιρρίψῃ ἐπ᾽ αὐτὸν πᾶν σκεῦος οὐκ ἐξ ἐνέδρου 23 ἢ παντὶ λίθῳ, ἐν ᾧ ἀποθανεῖται ἐν αὐτῷ, οὐκ εἰδώς, καὶ ἐπιπέσῃ ἐπ᾽ αὐτόν, καὶ ἀποθάνῃ, αὐτὸς δὲ οὐκ ἐχθρὸς αὐτοῦ ἦν οὐδὲ ζητῶν κακοποιῆσαι αὐτόν, 24 καὶ κρινεῖ ἡ συναγωγὴ ἀνὰ μέσον τοῦ πατάξαντος καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ἀγχιστεύοντος τὸ αἷμα κατὰ τὰ κρίματα ταῦτα, 25 καὶ ἐξελεῖται ἡ συναγωγὴ τὸν φονεύσαντα ἀπὸ τοῦ ἀγχιστεύοντος τὸ αἷμα, καὶ ἀποκαταστήσουσιν αὐτὸν ἡ συναγωγὴ εἰς τὴν πόλιν τοῦ φυγαδευτηρίου αὐτοῦ, οὗ κατέφυγεν, καὶ κατοικήσει ἐκεῖ, ἕως ἂν ἀποθάνῃ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, ὃν ἔχρισαν αὐτὸν τῷ ἐλαίῳ τῷ ἁγίῳ. 26 ἐὰν δὲ ἐξόδῳ ἐξέλθῃ ὁ φονεύσας τὰ ὅρια τῆς πόλεως, εἰς ἣν κατέφυγεν ἐκεῖ, 27 καὶ εὕρῃ αὐτὸν ὁ ἀγχιστεύων τὸ αἷμα ἔξω τῶν ὁρίων τῆς πόλεως καταφυγῆς αὐτοῦ καὶ φονεύσῃ ὁ ἀγχιστεύων τὸ αἷμα τὸν φονεύσαντα, οὐκ ἔνοχός ἐστιν· 28 ἐν γὰρ τῇ πόλει τῆς καταφυγῆς κατοικείτω, ἕως ἂν ἀποθάνῃ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, καὶ μετὰ τὸ ἀποθανεῖν τὸν ἱερέα τὸν μέγαν ἐπαναστραφήσεται ὁ φονεύσας εἰς τὴν γῆν τῆς κατασχέσεως αὐτοῦ. 29 καὶ ἔσται ταῦτα ὑμῖν εἰς δικαίωμα κρίματος εἰς τὰς γενεὰς ὑμῶν ἐν πάσαις ταῖς κατοικίαις ὑμῶν. — 30 πᾶς πατάξας ψυχήν, διὰ μαρτύρων φονεύσεις τὸν φονεύσαντα, καὶ μάρτυς εἷς οὐ μαρτυρήσει ἐπὶ ψυχὴν ἀποθανεῖν. 31 καὶ οὐ λήμψεσθε λύτρα περὶ ψυχῆς παρὰ τοῦ φονεύσαντος τοῦ ἐνόχου ὄντος ἀναιρεθῆναι· θανάτῳ γὰρ θανατωθήσεται. 32 οὐ λήμψεσθε λύτρα τοῦ φυγεῖν εἰς πόλιν τῶν φυγαδευτηρίων τοῦ πάλιν κατοικεῖν ἐπὶ τῆς γῆς, ἕως ἂν ἀποθάνῃ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας. 33 καὶ οὐ μὴ φονοκτονήσητε τὴν γῆν, εἰς ἣν ὑμεῖς κατοικεῖτε· τὸ γὰρ αἷμα τοῦτο φονοκτονεῖ τὴν γῆν, καὶ οὐκ ἐξιλασθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ τοῦ αἵματος τοῦ ἐκχυθέντος ἐπ᾽ αὐτῆς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τοῦ αἵματος τοῦ ἐκχέοντος. 34 καὶ οὐ μιανεῖτε τὴν γῆν, ἐφ᾽ ἧς κατοικεῖτε ἐπ᾽ αὐτῆς, ἐφ᾽ ἧς ἐγὼ κατασκηνώσω ἐν ὑμῖν· ἐγὼ γάρ εἰμι κύριος κατασκηνῶν ἐν μέσῳ τῶν υἱῶν Ισραηλ.