1 Populli, që ecte në errësirë,
pa një dritë të madhe,
mbi ata, që banonin në vendin e territ,
shkëlqeu drita.
2 Ti e madhështove atë komb,
gëzimin ia shtove,
gëzojnë para teje,
siç gëzojnë gjatë korrjes,
siç gëzojnë kur ndajnë prenë.
3 Se ti e theve zgjedhën që u rëndonte,
purtekën që mbi shpatulla u rrinte,
skeptrin e atij që i shtypte
e copëtove si në ditën e Midianit.
4 Çdo këpucë luftëtari që marshon
e çdo gunë e lyer në gjak
do të digjet e do të bëhet dru për zjarr.
5 Se na lindi një fëmijë, një djalë na u dha,
mbi supet e tij qëndron sundimi.
Emrin do ta ketë: «Këshilltar i mrekullueshëm,
Perëndi i fuqishëm, Atë i amshuar, princ i paqes».
6 I madh do të jetë sundimi i tij
e paqja nuk do të ketë fund
mbi fronin e Davidit e mbi mbretërinë e tij.
Do të zërë rrënjë e do të forcohet
në të drejtë e drejtësi,
që tani e deri në amshim.
E këtë ka për ta bërë
zelli i Zotit të ushtrive.
Zemërimi i Zotit me Izraelin
7 Zoti dërgoi fjalë kundër Jakobit
e ajo ra mbi Izraelin.
8 E mori vesh mirë mbarë populli,
Efraimi bashkë me banorët e Samarisë,
që me krenari e mburrje në zemër thanë:
9 «Tullat vërtet kanë rënë,
por do të ndërtojmë me gurë të latuar,
fiqtë vërtet na i kanë prerë,
por do t'i zëvendësojmë me cedra».
10 E Zoti ngriti kundër tyre armiqësinë e Recinit,
kundërshtarët e tyre për luftë i nxiti.
11 Arami nga lindja e filistinët nga perëndimi
hapën gojën për ta përpirë Izraelin.
E megjithëkëtë zemërimi i tij nuk u fashit
e krahu i tij mbeti i shtrirë.
12 Por populli nuk u kthye tek ai që i goditi,
Zotin e ushtrive nuk e kërkoi.
13 Prandaj Zoti i preu Izraelit kokën e bishtin,
degën e palmës e kallamin, në një ditë të vetme.
14 Pleqësia e paria janë koka,
profeti e mësuesi i rremë janë bishti.
15 Udhëheqësit e këtij populli e ngashënjyen në mashtrim
dhe ata që udhëhiqeshin prej tyre u çoroditën.
16 Prandaj Zoti s'do të jetë i kënaqur me të rinjtë e tij,
s'do të tregojë mëshirë për jetimët e vejushat e tij,
se të gjithë janë të pafe e të paudhë,
çdo gojë thotë veç marrëzi.
E megjithëkëtë zemërimi i tij nuk u fashit
e krahu i tij mbeti i shtrirë.
17 Se paudhësia është ndezur flakë si zjarri,
ka përpirë ferrat bashkë me shkurret,
në mes të pyllit të dendur është ndezur,
shtëllunga-shtëllunga ngrihet tymi lart.
18 Prej zemërimit të Zotit të ushtrive u përvëlua toka,
populli u bë si druri që ushqen zjarrin
e askush nuk kursen as vëllanë e vet.
19 Përpin djathtas, por ende ka uri,
përlan majtas, por ende nuk ngopet,
secili gëlltit mishin e të afërtit të vet.
20 Manaseu Efraimin, Efraimi Manaseun
dhe tok janë kundër Judës.
E megjithëkëtë zemërimi i tij nuk u fashit
e krahu i tij mbeti i shtrirë.
1 ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα· οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ᾽ ὑμᾶς. 2 τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ, ὃ κατήγαγες ἐν εὐφροσύνῃ σου, καὶ εὐφρανθήσονται ἐνώπιόν σου ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμήτῳ καὶ ὃν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκῦλα. 3 διότι ἀφῄρηται ὁ ζυγὸς ὁ ἐπ᾽ αὐτῶν κείμενος καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου αὐτῶν· τὴν γὰρ ῥάβδον τῶν ἀπαιτούντων διεσκέδασεν κύριος ὡς τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἐπὶ Μαδιαμ. 4 ὅτι πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτείσουσιν καὶ θελήσουσιν εἰ ἐγενήθησαν πυρίκαυστοι. 5 ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ Μεγάλης βουλῆς ἄγγελος· ἐγὼ γὰρ ἄξω εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας, εἰρήνην καὶ ὑγίειαν αὐτῷ. 6 μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς εἰρήνης αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ὅριον ἐπὶ τὸν θρόνον Δαυιδ καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ κατορθῶσαι αὐτὴν καὶ ἀντιλαβέσθαι αὐτῆς ἐν δικαιοσύνῃ καὶ ἐν κρίματι ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον· ὁ ζῆλος κυρίου σαβαωθ ποιήσει ταῦτα.
7 Θάνατον ἀπέστειλεν κύριος ἐπὶ Ιακωβ, καὶ ἦλθεν ἐπὶ Ισραηλ, 8 καὶ γνώσονται πᾶς ὁ λαὸς τοῦ Εφραιμ καὶ οἱ ἐγκαθήμενοι ἐν Σαμαρείᾳ ἐφ᾽ ὕβρει καὶ ὑψηλῇ καρδίᾳ λέγοντες 9 Πλίνθοι πεπτώκασιν, ἀλλὰ δεῦτε λαξεύσωμεν λίθους καὶ ἐκκόψωμεν συκαμίνους καὶ κέδρους καὶ οἰκοδομήσωμεν ἑαυτοῖς πύργον. 10 καὶ ῥάξει ὁ θεὸς τοὺς ἐπανιστανομένους ἐπ᾽ ὄρος Σιων ἐπ᾽ αὐτοὺς καὶ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν διασκεδάσει, 11 Συρίαν ἀφ᾽ ἡλίου ἀνατολῶν καὶ τοὺς Ἕλληνας ἀφ᾽ ἡλίου δυσμῶν τοὺς κατεσθίοντας τὸν Ισραηλ ὅλῳ τῷ στόματι. ἐπὶ τούτοις πᾶσιν οὐκ ἀπεστράφη ὁ θυμός, ἀλλ᾽ ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή. — 12 καὶ ὁ λαὸς οὐκ ἀπεστράφη, ἕως ἐπλήγη, καὶ τὸν κύριον οὐκ ἐξεζήτησαν. 13 καὶ ἀφεῖλεν κύριος ἀπὸ Ισραηλ κεφαλὴν καὶ οὐράν, μέγαν καὶ μικρὸν ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ, 14 πρεσβύτην καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας (αὕτη ἡ ἀρχή) καὶ προφήτην διδάσκοντα ἄνομα (οὗτος ἡ οὐρά). 15 καὶ ἔσονται οἱ μακαρίζοντες τὸν λαὸν τοῦτον πλανῶντες καὶ πλανῶσιν ὅπως καταπίωσιν αὐτούς. 16 διὰ τοῦτο ἐπὶ τοὺς νεανίσκους αὐτῶν οὐκ εὐφρανθήσεται ὁ θεὸς καὶ τοὺς ὀρφανοὺς αὐτῶν καὶ τὰς χήρας αὐτῶν οὐκ ἐλεήσει, ὅτι πάντες ἄνομοι καὶ πονηροί, καὶ πᾶν στόμα λαλεῖ ἄδικα. ἐπὶ πᾶσιν τούτοις οὐκ ἀπεστράφη ὁ θυμός, ἀλλ᾽ ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή. — 17 καὶ καυθήσεται ὡς πῦρ ἡ ἀνομία καὶ ὡς ἄγρωστις ξηρὰ βρωθήσεται ὑπὸ πυρός· καὶ καυθήσεται ἐν τοῖς δάσεσι τοῦ δρυμοῦ, καὶ συγκαταφάγεται τὰ κύκλῳ τῶν βουνῶν πάντα. 18 διὰ θυμὸν ὀργῆς κυρίου συγκέκαυται ἡ γῆ ὅλη, καὶ ἔσται ὁ λαὸς ὡς ὑπὸ πυρὸς κατακεκαυμένος· ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ οὐκ ἐλεήσει, 19 ἀλλὰ ἐκκλινεῖ εἰς τὰ δεξιά, ὅτι πεινάσει, καὶ φάγεται ἐκ τῶν ἀριστερῶν, καὶ οὐ μὴ ἐμπλησθῇ ἄνθρωπος ἔσθων τὰς σάρκας τοῦ βραχίονος αὐτοῦ. 20 φάγεται γὰρ Μανασση τοῦ Εφραιμ καὶ Εφραιμ τοῦ Μανασση, ὅτι ἅμα πολιορκήσουσιν τὸν Ιουδαν. ἐπὶ τούτοις πᾶσιν οὐκ ἀπεστράφη ὁ θυμός, ἀλλ᾽ ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή. —