Profeci kundër Damaskut e Samarisë
1 Profeci për Damaskun.
Damasku s'do të jetë më qytet,
grumbull rrënojash do të bëhet.
2 Qytezat e Aroerit do të braktisen,
do të kthehen në kullotë për bagëtitë,
aty do të shtrihen tufat
e askush s'do t'i trazojë.
3 Efraimi do të humbasë fortesat,
Damasku mbretërinë.
Teprica e Aramit
si lavdia e Izraelit do të jetë,
kumton Zoti i ushtrive.
4 Atë ditë lavdia e Jakobit do të mpaket,
dhjami i trupit do t'i tretet.
5 Do të ndodhë si me korrësin
që me një dorë korr grurin
e me tjetrën mbledh kallinjtë.
Do të ndodhë ashtu siç mblidhen kallëzat
në luginën e Refaimit.
6 Do të mbesë ndonjë kallëz në të,
sikurse shkundet pema e ullirit,
që mbesin dy a tre kokrra në majë,
katër a pesë në degët e saj,
kumton Zoti, Perëndia i Izraelit.
7 Atë ditë njeriu do të shikojë nga krijuesi i vet,
sytë e tij do të vështrojnë të shenjtin e Izraelit.
8 Nuk do t'i drejtojë më sytë nga altarët
që punoi me duart e me gishtat e vet,
nuk do të vështrojë më shtyllat e Asherave
apo altarët ku digjet temjani.
9 Atë ditë qytetet e tua të fortifikuara,
do të kthehen në vende të shkreta,
siç i braktisën hivitët e amoritët
për shkak të izraelitëve .
Do të mbetet veç shkretim!
10 Se e harrove Perëndinë, shpëtimtarin tënd,
shkëmbin e strehimit tënd nuk e kujtove.
Prandaj edhe ke mbjellë pemë të këndshme,
ke shartuar me fidanë të huaj.
11 Ditën që i mbjell, i sheh të rriten,
në mëngjes fara që hodhe lulëzon,
por korrja shuhet në ditë të ligë,
prej plagës së pashërueshme.
12 Mjerë! Ja, uturimë popujsh të shumtë;
ushtojnë siç ushtojnë detet.
Ja, ulërima e kombeve;
ulërijnë si oshtima e ujërave të shumtë.
13 Do të gjëmojnë kombet,
ashtu siç buçasin ujërat e shumtë,
por sapo t'i kërcënojë Zoti,
do të marrin arratinë, do të ikin larg,
të dëbuar si kashta kur e merr era maleve,
si pluhuri në vorbullën e stuhishme.
14 Aty nga mbrëmja, u ka hyrë tmerri!
Para agimit, nuk janë më!
Ky është fundi i atyre që na plaçkitën,
ky është fati i atyre që na bastisën.
1 Τὸ ῥῆμα τὸ κατὰ Δαμασκοῦ
Ἰδοὺ Δαμασκὸς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων καὶ ἔσται εἰς πτῶσιν, 2 καταλελειμμένη εἰς τὸν αἰῶνα, εἰς κοίτην ποιμνίων καὶ ἀνάπαυσιν, καὶ οὐκ ἔσται ὁ διώκων. 3 καὶ οὐκέτι ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν Εφραιμ, καὶ οὐκέτι ἔσται βασιλεία ἐν Δαμασκῷ, καὶ τὸ λοιπὸν τῶν Σύρων ἀπολεῖται· οὐ γὰρ σὺ βελτίων εἶ τῶν υἱῶν Ισραηλ καὶ τῆς δόξης αὐτῶν· τάδε λέγει κύριος σαβαωθ.
4 Ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔκλειψις τῆς δόξης Ιακωβ, καὶ τὰ πίονα τῆς δόξης αὐτοῦ σεισθήσεται. 5 καὶ ἔσται ὃν τρόπον ἐάν τις συναγάγῃ ἀμητὸν ἑστηκότα καὶ σπέρμα σταχύων ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ ἀμήσῃ, καὶ ἔσται ὃν τρόπον ἐάν τις συναγάγῃ στάχυν ἐν φάραγγι στερεᾷ 6 καὶ καταλειφθῇ ἐν αὐτῇ καλάμη ἢ ὡς ῥῶγες ἐλαίας δύο ἢ τρεῖς ἐπ᾽ ἄκρου μετεώρου ἢ τέσσαρες ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτῶν καταλειφθῇ· τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ. 7 τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πεποιθὼς ἔσται ἄνθρωπος ἐπὶ τῷ ποιήσαντι αὐτόν, οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον τοῦ Ισραηλ ἐμβλέψονται, 8 καὶ οὐ μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοῖς βωμοῖς οὐδὲ ἐπὶ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν, καὶ οὐκ ὄψονται τὰ δένδρα αὐτῶν οὐδὲ τὰ βδελύγματα αὐτῶν. 9 τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσονται αἱ πόλεις σου ἐγκαταλελειμμέναι, ὃν τρόπον ἐγκατέλιπον οἱ Αμορραῖοι καὶ οἱ Ευαῖοι ἀπὸ προσώπου τῶν υἱῶν Ισραηλ, καὶ ἔσονται ἔρημοι, 10 διότι κατέλιπες τὸν θεὸν τὸν σωτῆρά σου καὶ κυρίου τοῦ βοηθοῦ σου οὐκ ἐμνήσθης. διὰ τοῦτο φυτεύσεις φύτευμα ἄπιστον καὶ σπέρμα ἄπιστον· 11 τῇ δὲ ἡμέρᾳ, ᾗ ἂν φυτεύσῃς, πλανηθήσῃ· τὸ δὲ πρωί, ἐὰν σπείρῃς, ἀνθήσει εἰς ἀμητὸν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ κληρώσῃ, καὶ ὡς πατὴρ ἀνθρώπου κληρώσῃ τοῖς υἱοῖς σου.
12 Οὐαὶ πλῆθος ἐθνῶν πολλῶν· ὡς θάλασσα κυμαίνουσα οὕτως ταραχθήσεσθε, καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν ὡς ὕδωρ ἠχήσει. 13 ὡς ὕδωρ πολὺ ἔθνη πολλά, ὡς ὕδατος πολλοῦ βίᾳ καταφερομένου· καὶ ἀποσκορακιεῖ αὐτὸν καὶ πόρρω αὐτὸν διώξεται ὡς χνοῦν ἀχύρου λικμώντων ἀπέναντι ἀνέμου καὶ ὡς κονιορτὸν τροχοῦ καταιγὶς φέρουσα. 14 πρὸς ἑσπέραν ἔσται πένθος, πρὶν ἢ πρωὶ καὶ οὐκ ἔσται. αὕτη ἡ μερὶς τῶν ὑμᾶς προνομευσάντων καὶ κληρονομία τοῖς ὑμᾶς κληρονομήσασιν.