Kënga e Deborës
1 Atë ditë Debora dhe Baraku, biri i Abinoamit, kënduan këtë këngë:
2 «Kur krelat nuk priten në Izrael ,
kur populli kushtohet me gjithë shpirt,
bekojeni Zotin.
3 Dëgjoni, o mbretër, mbani vesh, o prijës!
Unë do t'i këndoj Zotit,
do t'i thur himne Zotit, Perëndisë së Izraelit.
4 O Zot, kur dole prej Seirit,
kur marshove prej fushës së Edomit,
u trondit toka, pikuan qiejt,
retë rrëke ujërash derdhën.
5 Para Zotit të Sinait u drodhën malet ,
para Zotit, Perëndisë së Izraelit.
6 Në ditët e Shamgarit, birit të Anatit,
në ditët e Jaelës, të shkreta mbetën udhët,
kalimtarët shkuan shtigjeve gjarpëruese.
7 Mungonin bujqit në Izrael,
mungonin, derisa dola unë, Debora,
derisa dola unë, nënë e Izraelit!
8 Zgjodhën perëndi të reja,
e lufta u erdhi te dera!
Shqyt nuk u pa kurrkund, as shtizë,
ndër dyzet mijë burrat e Izraelit.
9 Zemra ime është me prijësit e Izraelit,
me popullin që u kushtua me gjithë shpirt.
Bekojeni Zotin!
10 Ju që kalëroni mbi gomarica të bardha,
ju që rrini ulur mbi qilima,
ju që shkoni udhës, kumtojeni!
11 Nga zëri i atyre që ndajnë ujin lugjeve,
shpallen veprat e drejta të Zotit,
veprat e tij të drejta për bujqit e Izraelit,
teksa populli i Zotit zbret te portat e qytetit.
12 Ngrihu, o Deborë, ngrihu!
Ngrihu e merrja këngës!
Çohu, o Barak, o biri i Abinoamit,
e robëruesit robër bëji.
13 E kush kishte mbetur u bashkua me fisnikët,
tek unë populli i Zotit erdhi,
atje mes të fortëve.
14 Prej Efraimit erdhën ata, që rrënjët në Amalek i kishin,
pas teje Benjamini u bashkua me popullin tënd,
prej Makirit zbritën prijësit,
prej Zabulonit marshuan luftëtarët, që skeptrin mbanin.
15 Prijësit e Isaharit erdhën me Deborën,
ashtu si Baraku, edhe Isahari
nxitonte pas tij mes përmes luginës.
Mes njësive të Rubenit
vendosnin me gjithë zemër.
16 Përse u ndale nëpër zjarret e staneve?
Për të dëgjuar fyellin tek thërriste tufat?
Mes njësive të Rubenit
hetonin me gjithë zemër.
17 Gileadi përtej Jordanit pushonte,
po Dani, përse nëpër anije endet?
Asheri banonte brigjeve të detit
e porteve të tij mbeti.
18 Zabuloni një popull, që jetën në rrezik vuri,
Neftaliun nëpër rrafshnalta, vdekja nuk e trembi.
19 Erdhën mbretërit në betejë,
mbretërit e Kanaanit luftuan në Tanak,
pranë ujërave të Megidosë,
e plaçkë argjendi me vete s'morën.
20 Prej qiellit luftuan edhe yjet,
prej orbitave të veta u ndeshën me Siserin.
21 I përlau përroi i Kishonit,
përrua i lashtë përroi i Kishonit.
Marsho tërë forcë, o shpirti im!
22 Trokëllitën thundrat e kuajve
nga vrapimi i vrullshëm i kalorësve trima.
23 “Mallkojeni Merozin”, tha engjëlli i Zotit,
“mallkojini, mallkojini banorët e tij,
se nuk i erdhën në ndihmë Zotit,
në ndihmë Zotit dhe trimave të tij”.
24 Bekuar qoftë ndër gratë Jaela, gruaja e Heber Kenitit!
Ndër gratë, që në tenda banojnë, e bekuar qoftë!
25 Ujë i kërkoi e ajo qumësht i dha,
në një kupë princash ajkë i solli.
26 Dora e saj kunjin kapi,
e djathta çekiçin rrëmbeu,
Siserin goditi, kafkën ia çau,
tëmthat tejpërtej ia shpoi.
27 Te këmbët e saj u plandos,
ra e u shtri përtokë,
te këmbët e saj u plandos e u dergj,
atje u këput, aty i vdekur ra.
28 Nga dritarja vrojtonte nëna e Siserit,
nga hekurat e dritares thërriste:
“Përse vonon të kthehet qerrja jote?
Përse kaq e ngadaltë trokëllima e thundrave?”.
29 I përgjigjen princeshat e saj fisnike,
por ajo sërish me vete thotë:
30 “Kanë gjetur plaçkë e mes tyre po e ndajnë,
nga një a dy vajza për çdo luftëtar,
plaçkë lufte tërë ngjyra për Siserin,
plaçkë tërë ngjyra qëndisur,
tërë ngjyra qëndisur për shpatullat e plaçkitësit”.
31 Kështu le të shfarosen të gjithë armiqtë e tu, o Zot,
e ata që të duan, të fortë si dielli qofshin!».
Vendi pati paqe për dyzet vjet.
1 Καὶ ᾖσεν Δεββωρα καὶ Βαρακ υἱὸς Αβινεεμ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ καὶ εἶπεν
2 Ἐν τῷ ἄρξασθαι ἀρχηγοὺς ἐν Ισραηλ,
ἐν προαιρέσει λαοῦ εὐλογεῖτε τὸν κύριον.
3 ἀκούσατε, βασιλεῖς, ἐνωτίζεσθε, σατράπαι δυνατοί·
ἐγὼ τῷ κυρίῳ ᾄσομαι,
ψαλῶ τῷ θεῷ Ισραηλ.
4 κύριε, ἐν τῇ ἐξόδῳ σου ἐκ Σηιρ,
ἐν τῷ ἀπαίρειν σε ἐξ ἀγροῦ Εδωμ
γῆ ἐσείσθη, καὶ ὁ οὐρανὸς ἐξεστάθη,
καὶ αἱ νεφέλαι ἔσταξαν ὕδωρ·
5 ὄρη ἐσαλεύθησαν ἀπὸ προσώπου κυρίου,
τοῦτο Σινα ἀπὸ προσώπου κυρίου θεοῦ Ισραηλ.
6 ἐν ἡμέραις Σαμεγαρ υἱοῦ Αναθ, ἐν ἡμέραις Ιαηλ
ἐξέλιπον βασιλεῖς καὶ ἐπορεύθησαν τρίβους,
ἐπορεύθησαν ὁδοὺς διεστραμμένας.
7 ἐξέλιπεν φραζων ἐν τῷ Ισραηλ, ἐξέλιπεν,
ἕως οὗ ἐξανέστη Δεββωρα,
ὅτι ἀνέστη μήτηρ ἐν τῷ Ισραηλ.
8 ᾁρέτισαν θεοὺς καινοὺς
ὡς ἄρτον κρίθινον·
σκέπην ἐὰν ἴδω σιρομαστῶν
ἐν τεσσαράκοντα χιλιάσιν.
9 ἡ καρδία μου ἐπὶ τὰ διατεταγμένα τῷ Ισραηλ·
οἱ δυνάσται τοῦ λαοῦ, εὐλογεῖτε τὸν κύριον.
10 ἐπιβεβηκότες ἐπὶ ὑποζυγίων,
καθήμενοι ἐπὶ λαμπηνῶν,
11 φθέγξασθε φωνὴν ἀνακρουομένων
ἀνὰ μέσον εὐφραινομένων·
ἐκεῖ δώσουσιν δικαιοσύνην κυρίῳ.
δίκαιοι ἐνίσχυσαν ἐν τῷ Ισραηλ·
τότε κατέβη εἰς τὰς πόλεις αὐτοῦ ὁ λαὸς κυρίου.
12 ἐξεγείρου ἐξεγείρου, Δεββωρα,
ἐξέγειρον μυριάδας μετὰ λαοῦ,
ἐξεγείρου ἐξεγείρου, λάλει μετ᾽ ᾠδῆς·
ἐνισχύων ἐξανίστασο, Βαρακ,
καὶ ἐνίσχυσον, Δεββωρα, τὸν Βαρακ·
αἰχμαλώτιζε αἰχμαλωσίαν σου, υἱὸς Αβινεεμ.
13 πότε ἐμεγαλύνθη ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ;
κύριε, ταπείνωσόν μοι τοὺς ἰσχυροτέρους μου.
14 λαὸς Εφραιμ ἐτιμωρήσατο αὐτοὺς
ἐν κοιλάδι ἀδελφοῦ σου Βενιαμιν ἐν λαοῖς σου.
ἐξ ἐμοῦ Μαχιρ κατέβησαν ἐξερευνῶντες,
καὶ ἐκ Ζαβουλων κύριος ἐπολέμει μοι ἐν δυνατοῖς
ἐκεῖθεν ἐν σκήπτρῳ ἐνισχύοντος ἡγήσεως.
15 ἐν Ισσαχαρ μετὰ Δεββωρας
ἐξαπέστειλεν πεζοὺς αὐτοῦ εἰς τὴν κοιλάδα.
ἵνα τί σὺ κατοικεῖς ἐν μέσῳ χειλέων;
ἐξέτεινεν ἐν τοῖς ποσὶν αὐτοῦ.
ἐν διαιρέσεσιν Ρουβην
μεγάλοι ἀκριβασμοὶ καρδίας.
16 ἵνα τί μοι κάθησαι ἀνὰ μέσον τῶν μοσφαθαιμ
τοῦ εἰσακούειν συρισμοὺς ἐξεγειρόντων;
τοῦ διελθεῖν εἰς τὰ τοῦ Ρουβην
μεγάλοι ἐξιχνιασμοὶ καρδίας.
17 Γαλααδ ἐν τῷ πέραν τοῦ Ιορδάνου κατεσκήνωσεν·
καὶ Δαν ἵνα τί παροικεῖ πλοίοις;
Ασηρ παρῴκησεν παρ᾽ αἰγιαλὸν θαλασσῶν
καὶ ἐπὶ τὰς διακοπὰς αὐτοῦ κατεσκήνωσεν.
18 Ζαβουλων λαὸς ὀνειδίσας ψυχὴν αὐτοῦ εἰς θάνατον
καὶ Νεφθαλιμ ἐπὶ ὕψη ἀγροῦ.
19 ἦλθον βασιλεῖς καὶ παρετάξαντο.
τότε ἐπολέμησαν βασιλεῖς Χανααν
ἐν Θενναχ ἐπὶ ὕδατος Μαγεδδω·
πλεονεξίαν ἀργυρίου οὐκ ἔλαβον.
20 ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπολέμησαν ἀστέρες,
ἐκ τῆς τάξεως αὐτῶν ἐπολέμησαν μετὰ Σισαρα.
21 χειμάρρους Κισων ἐξέβαλεν αὐτούς,
χειμάρρους καδημιμ, χειμάρρους Κισων·
καταπατήσει αὐτοὺς ψυχή μου δυνατή.
22 τότε ἀπεκόπησαν πτέρναι ἵππου,
αμαδαρωθ δυνατῶν αὐτοῦ.
23 καταράσασθε Μαρωζ, εἶπεν ὁ ἄγγελος κυρίου,
καταράσει καταράσασθε τοὺς ἐνοίκους αὐτῆς,
ὅτι οὐκ ἤλθοσαν εἰς τὴν βοήθειαν κυρίου·
βοηθὸς ἡμῶν κύριος ἐν μαχηταῖς δυνατός.
24 εὐλογηθείη ἐκ γυναικῶν Ιαηλ
γυνὴ Χαβερ τοῦ Κιναίου,
ἐκ γυναικῶν ἐν σκηνῇ εὐλογηθείη.
25 ὕδωρ ᾔτησεν αὐτήν, καὶ γάλα ἔδωκεν αὐτῷ,
ἐν λακάνῃ ἰσχυρῶν προσήγγισεν βούτυρον.
26 τὴν χεῖρα αὐτῆς τὴν ἀριστερὰν εἰς πάσσαλον ἐξέτεινεν,
τὴν δεξιὰν αὐτῆς εἰς ἀποτομὰς κατακόπων
καὶ ἀπέτεμεν Σισαρα, ἀπέτριψεν τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ
καὶ συνέθλασεν καὶ διήλασεν τὴν γνάθον αὐτοῦ.
27 ἀνὰ μέσον τῶν ποδῶν αὐτῆς συγκάμψας ἔπεσεν,
ἐκοιμήθη μεταξὺ ποδῶν αὐτῆς·
ἐν ᾧ ἔκαμψεν, ἐκεῖ ἔπεσεν ταλαίπωρος.
28 διὰ τῆς θυρίδος διέκυπτεν ἡ μήτηρ Σισαρα
διὰ τῆς δικτυωτῆς ἐπιβλέπουσα ἐπὶ τοὺς μεταστρέφοντας μετὰ Σισαρα
Διὰ τί ἠσχάτισεν τὸ ἅρμα αὐτοῦ παραγενέσθαι;
διὰ τί ἐχρόνισαν ἴχνη ἁρμάτων αὐτοῦ;
29 σοφαὶ ἀρχουσῶν αὐτῆς ἀνταπεκρίναντο πρὸς αὐτήν,
καὶ αὐτὴ ἀπεκρίνατο ἐν ῥήμασιν αὐτῆς
30 Οὐχὶ εὑρήσουσιν αὐτὸν διαμερίζοντα σκῦλα;
φιλιάζων φίλοις εἰς κεφαλὴν δυνατοῦ·
σκῦλα βαμμάτων Σισαρα,
σκῦλα βαμμάτων ποικιλίας,
βαφὴ ποικίλων περὶ τράχηλον αὐτοῦ σκῦλον.
31 οὕτως ἀπόλοιντο πάντες οἱ ἐχθροί σου, κύριε·
καὶ οἱ ἀγαπῶντες αὐτὸν καθὼς ἡ ἀνατολὴ τοῦ ἡλίου ἐν δυναστείαις αὐτοῦ. Καὶ ἡσύχασεν ἡ γῆ τεσσαράκοντα ἔτη.