Misteri i urtisë
1 «Po, argjendit i gjenden xehja,
edhe arit shkritorja.
2 Hekuri prej dheut nxirret
e bakri prej gurit del.
3 Njeriu e ndal errësirën
e në çdo skaj rrëmon
gurin e territ e të pisës.
4 Hapin hurdha larg vendbanimit,
ku nuk shkel këmba e udhëtarit
e, larg njerëzisë, pezull lëkunden.
5 Toka prej nga del buka
përposh vlon si zjarr.
6 Te gurët e saj gjendet safiri
dhe ari te pluhuri i saj.
7 Atë shteg s'e njeh as shpendi grabitqar,
nuk e pikas as syri i skifterit,
8 nuk e rreh as egërsira krenare,
nuk e përshkon dot as luani.
9 Njeriu ngre dorë kundër granitit,
i përmbys malet që në rrënjë.
10 Nëpër shkëmbinj tunele hap
e sytë e tij shquajnë çdo gjë të çmueshme.
11 Burimet e lumenjve bën zap
e gjërat e fshehura në dritë i nxjerr.
12 Po urtia, prej nga mund të nxirret?
Ku është vallë vendi i mençurisë?
13 Njerëzit asaj vlerën nuk ia njohin
e nuk gjendet në dheun e të gjallëve.
14 Humnera thotë: “Nuk është tek unë”.
E deti thotë: “Nuk është në mua”.
15 Nuk shkëmbehet dot me ar të kulluar,
nuk peshon argjendi sa çmimi i saj.
16 Nuk blihet me ar Ofiri,
me oniks apo me zafir të çmuar.
17 Nuk krahasohet me ar, as me qelq
e nuk shkëmbehet me enë ari të kulluar.
18 As të mos përmenden koralet e kristalet,
se më shumë se perlat vlen urtia.
19 Nuk matet me të topazi i Kushit
e nuk paguhet, jo, me ar të kulluar.
20 Po urtia, prej nga mund të vijë?
Ku është, vallë, vendi i mençurisë?
21 U përvodh nga sytë e tërë të gjallëve,
edhe nga zogjtë e qiellit është fshehur.
22 Humnera e vdekja thonë:
“Kemi dëgjuar të flitet për të”.
23 Por, Perëndia e njeh udhën e saj,
ai e di ku ndodhet ajo.
24 Ai e sheh tokën skaj më skaj
dhe gjithçka nën qiell shikon.
25 Kur i dha erës peshën,
kur ujërat mati e peshoi,
26 kur shiut rregullin i caktoi
e shtegun vetëtimës gjëmuese,
27 atëherë e pa dhe e kumtoi,
e caktoi dhe e shqyrtoi
28 e i tha njerëzimit:
“Ja, droja e Zotit, ajo është urtia.
Shmangu nga e keqja e kjo është mençuria”».
1 ἔστιν γὰρ ἀργυρίῳ τόπος, ὅθεν γίνεται, τόπος δὲ χρυσίῳ, ὅθεν διηθεῖται.
2 σίδηρος μὲν γὰρ ἐκ γῆς γίνεται, χαλκὸς δὲ ἴσα λίθῳ λατομεῖται.
3 τάξιν ἔθετο σκότει,* καὶ πᾶν πέρας αὐτὸς ἐξακριβάζεται·* λίθος σκοτία καὶ σκιὰ θανάτου,
4 διακοπὴ χειμάρρου ἀπὸ κονίας·‡ οἱ δὲ ἐπιλανθανόμενοι ὁδὸν δικαίαν ἠσθένησαν ἐκ βροτῶν.
5 γῆ, ἐξ αὐτῆς ἐξελεύσεται ἄρτος,* ὑποκάτω αὐτῆς ἐστράφη ὡσεὶ πῦρ.
6 τόπος σαπφείρου οἱ λίθοι αὐτῆς,* καὶ χῶμα, χρυσίον αὐτῷ.
7 τρίβος, οὐκ ἔγνω αὐτὴν πετεινόν,* καὶ οὐ παρέβλεψεν αὐτὴν ὀφθαλμὸς γυπός·
8 οὐκ ἐπάτησαν αὐτὴν υἱοὶ ἀλαζόνων,* οὐ παρῆλθεν ἐπ᾽ αὐτῆς λέων.
9 ἐν ἀκροτόμῳ ἐξέτεινεν χεῖρα αὐτοῦ,‡ κατέστρεψεν δὲ ἐκ ῥιζῶν ὄρη·
10 δίνας δὲ ποταμῶν ἔρρηξεν, πᾶν δὲ ἔντιμον εἶδέν μου ὁ ὀφθαλμός·
11 βάθη δὲ ποταμῶν ἀνεκάλυψεν, ἔδειξεν δὲ ἑαυτοῦ δύναμιν εἰς φῶς.
12 ἡ δὲ σοφία πόθεν εὑρέθη; ποῖος δὲ τόπος ἐστὶν τῆς ἐπιστήμης;
13 οὐκ οἶδεν βροτὸς ὁδὸν αὐτῆς, οὐδὲ μὴ εὑρεθῇ ἐν ἀνθρώποις.
14 ἄβυσσος εἶπεν Οὐκ ἔστιν ἐν ἐμοί·* καὶ θάλασσα εἶπεν Οὐκ ἔστιν μετ᾽ ἐμοῦ.
15 οὐ δώσει συγκλεισμὸν ἀντ᾽ αὐτῆς,* καὶ οὐ σταθήσεται ἀργύριον ἀντάλλαγμα αὐτῆς·
16 καὶ οὐ συμβασταχθήσεται χρυσίῳ Ωφιρ,* ἐν ὄνυχι τιμίῳ καὶ σαπφείρῳ·
17 οὐκ ἰσωθήσεται αὐτῇ χρυσίον καὶ ὕαλος* καὶ τὸ ἄλλαγμα αὐτῆς σκεύη χρυσᾶ·
18 μετέωρα καὶ γαβις οὐ μνησθήσεται,* καὶ ἕλκυσον σοφίαν ὑπὲρ τὰ ἐσώτατα·
19 οὐκ ἰσωθήσεται αὐτῇ τοπάζιον Αἰθιοπίας,* χρυσίῳ καθαρῷ οὐ συμβασταχθήσεται.‡
20 ἡ δὲ σοφία πόθεν εὑρέθη; ποῖος δὲ τόπος ἐστὶν τῆς συνέσεως;
21 λέληθεν πάντα ἄνθρωπον* καὶ ἀπὸ πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ ἐκρύβη·
22 ἡ ἀπώλεια καὶ ὁ θάνατος εἶπαν‡ Ἀκηκόαμεν δὲ αὐτῆς τὸ κλέος.
23 ὁ θεὸς εὖ συνέστησεν αὐτῆς τὴν ὁδόν, αὐτὸς δὲ οἶδεν τὸν τόπον αὐτῆς·
24 αὐτὸς γὰρ τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν πᾶσαν ἐφορᾷ εἰδὼς τὰ ἐν τῇ γῇ πάντα, ἃ ἐποίησεν,
25 ἀνέμων σταθμὸν ὕδατός τε μέτρα·
26 ὅτε ἐποίησεν οὕτως, ὑετὸν ἠρίθμησεν* καὶ ὁδὸν ἐν τινάγματι φωνάς·
27 τότε εἶδεν αὐτὴν καὶ ἐξηγήσατο αὐτήν,‡ ἑτοιμάσας ἐξιχνίασεν.
28 εἶπεν δὲ ἀνθρώπῳ Ἰδοὺ ἡ θεοσέβειά ἐστιν σοφία, τὸ δὲ ἀπέχεσθαι ἀπὸ κακῶν ἐστιν ἐπιστήμη.