Kryengritja e Absalomit
1 Pas kësaj, Absalomi mori një karrocë me kuaj dhe vuri pesëdhjetë burra të vraponin para tij. 2 Ai ngrihej herët, qëndronte ndanë rrugës për te porta e qytetit, thërriste këdo që kishte ndonjë çështje gjyqësore e që shkonte për gjykim para mbretit dhe e pyeste: «Nga cili qytet je?». Ai i përgjigjej: «Shërbëtori yt është nga aksh fis i Izraelit». 3 Atëherë Absalomi i thoshte: «Ja, çështja jote është e ndershme dhe e drejtë, por nga ana e mbretit nuk ka kush të dëgjon». 4 E thoshte: «Po të më caktonin mua gjykatës të vendit, kushdo që të kishte ndonjë çështje gjyqësore, do të vinte tek unë dhe unë do ta gjykoja me drejtësi». 5 Kur i afrohej ndokush dhe përkulej para tij, ai shtrinte dorën, e ngrinte dhe e përqafonte. 6 Kështu vepronte Absalomi me të gjithë izraelitët që shkonin për gjykim te mbreti. Absalomi ua fitoi zemrat burrave të Izraelit.
7 Pas katër vjetësh, Absalomi i tha mbretit: «Të lutem, më lejo të shkoj në Hebron për të përmbushur një betim që i kam bërë Zotit. 8 Kur jetonte në Geshur të Aramit, shërbëtori yt u betua e tha se do t'i shërbente Zotit po ta kthente në Jerusalem». 9 Mbreti i tha: «Shko në paqe». Absalomi u ngrit e shkoi në Hebron. 10 Atëherë ai dërgoi fshehtas lajmëtarë në mbarë fiset e Izraelit e u tha: «Kur të dëgjoni tingullin e bririt, shpallni se Absalomi është bërë mbret në Hebron». 11 Bashkë me Absalomin u nisën prej Jerusalemit, pa të keq, edhe dyqind të ftuar. Ata nuk dinin gjë. 12 Absalomi dërgoi prej Gilohut Ahitofel Gilonitin, këshilltarin e Davidit, për të kushtuar flitë. Kryengritja sa vinte e forcohej dhe përkrahësit e Absalomit shtoheshin.
Davidi merr arratinë
13 Një lajmëtar erdhi te Davidi e i tha: «Burrat e Izraelit po shkojnë me gjithë zemër pas Absalomit». 14 Atëherë Davidi u tha të gjithë shërbëtorëve të tij, që ishin me të në Jerusalem: «Ngrihuni të ikim, që t'i shpëtojmë Absalomit. Le të nxitojmë, që të mos na vërsulet e të na kapë. Përndryshe do të na shfarosë dhe do ta kalojë qytetin në teh të shpatës». 15 Shërbëtorët i thanë mbretit: «Sido që të vendosë imzot, mbreti, shërbëtorët i ka gati». 16 Mbreti me mbarë shtëpinë e vet doli nga qyteti më këmbë. Për të ruajtur shtëpinë la dhjetë shemra. 17 Mbreti dhe të gjithë ata që e shoqëronin dolën më këmbë nga qyteti dhe u ndalën te shtëpia e fundit. 18 Të gjithë shërbëtorët marshuan në krah të tij. Të gjithë keretitët, peletitët dhe gititët, gjithsej gjashtëqind burra që ishin vënë në shërbim të tij që nga Gati, kaluan para mbretit.
19 Mbreti i tha Ita Gititit: «Përse vjen me ne? Kthehu në qytet dhe qëndro me mbretin e ri, sepse je tashmë i huaj e në mërgim, larg vendit tënd. 20 Dje erdhe dhe sot të duhet të endesh me ne, kur as unë vetë nuk di ku po shkoj. Kthehu e merr me vete edhe vëllezërit e tu dhe mirësia e besnikëria qofshin me ty!». 21 Itai iu përgjigj mbretit e i tha: «Pasha Zotin dhe pasha jetën e mbretit, zotërisë tim, kudo të jetë mbreti, zotëria im, gjallë a vdekur, atje do të jetë edhe shërbëtori yt». 22 Davidi i tha Itait: «Kalo atëherë». Ita Gititi kaloi bashkë me luftëtarët e tij dhe me të gjithë të vegjlit që ishin me të. 23 Mbarë vendi vajtonte me kujë, teksa luftëtarët kalonin para mbretit. Edhe vetë mbreti e kaloi përroin e Kidronit dhe mbarë populli u nis rrugës së shkretëtirës.
24 Kaloi edhe Cadoku bashkë me të gjithë levitët që mbanin arkën e besëlidhjes së Perëndisë. Ata e ulën arkën e Perëndisë dhe Abiatari kushtoi fli, derisa kaloi mbarë populli që doli prej qytetit. 25 Atëherë mbreti i tha Cadokut: «Ktheje arkën e Perëndisë në qytet. Nëse gjej hir në sytë e Zotit, ai do të më kthejë prapë që ta shoh arkën dhe banesën e saj. 26 E nëse thotë se nuk i pëlqej, ja ku jam, le të bëjë me mua si t'i duket më mirë atij». 27 Atëherë mbreti i tha priftit Cadok: «Shiko këtu! Ti kthehu në qytet në paqe bashkë me tët bir, Ahimacin, dhe me Jonatanin, birin e Abiatarit. 28 Unë do të endem nëpër vatën e shkretëtirës, derisa të më dërgoni lajm». 29 Cadoku dhe Abiatari e kthyen arkën e Perëndisë në Jerusalem dhe qëndruan atje.
30 Davidi iu ngjit përpjetës së malit të Ullinjve duke qarë, kokë mbuluar e këmbë zbathur. Edhe mbarë populli që e shoqëronte iu ngjit përpjetës kokë mbuluar dhe duke qarë. 31 Davidin e lajmëruan se Ahitofeli ishte mes atyre që ishin bashkuar me Absalomin. Atëherë Davidi tha: «O Zot, bëji të marra këshillat e Ahitofelit».
32 Kur arriti në majë, Davidi adhuroi Perëndinë. Atëherë ia behu Husha Arkiti me rroba të shqyera dhe me kokën të mbuluar me dhe. 33 Davidi i tha: «Nëse vjen me mua, do të më bëhesh barrë. 34 Por nëse kthehesh në qytet e i thua Absalomit: “Jam shërbëtori yt, o mbret. Në të shkuarën isha shërbëtor i tyt eti, por tani jam shërbëtori yt”, atëherë do të mund t'i kthesh këshillat e Ahitofelit në të mirën time. 35 Pranë do të kesh edhe priftërinjtë Cadok dhe Abiatar. Ç'të dëgjosh në shtëpinë e mbretit tregoja priftërinjve Cadok dhe Abiatar. 36 Me ta janë edhe dy bijtë e tyre, Ahimaci i Cadokut dhe Jonatani i Abiatarit. Dërgoni ata për të më njoftuar gjithçka që dëgjoni». 37 Hushai, miku i Davidit, u kthye në Jerusalem teksa Absalomi po hynte në qytet.
1 Καὶ ἐγένετο μετὰ ταῦτα καὶ ἐποίησεν ἑαυτῷ Αβεσσαλωμ ἅρματα καὶ ἵππους καὶ πεντήκοντα ἄνδρας παρατρέχειν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. 2 καὶ ὤρθρισεν Αβεσσαλωμ καὶ ἔστη ἀνὰ χεῖρα τῆς ὁδοῦ τῆς πύλης, καὶ ἐγένετο πᾶς ἀνήρ, ᾧ ἐγένετο κρίσις, ἦλθεν πρὸς τὸν βασιλέα εἰς κρίσιν, καὶ ἐβόησεν πρὸς αὐτὸν Αβεσσαλωμ καὶ ἔλεγεν αὐτῷ Ἐκ ποίας πόλεως σὺ εἶ; καὶ εἶπεν ὁ ἀνήρ Ἐκ μιᾶς φυλῶν Ισραηλ ὁ δοῦλός σου. 3 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν Αβεσσαλωμ Ἰδοὺ οἱ λόγοι σου ἀγαθοὶ καὶ εὔκολοι, καὶ ἀκούων οὐκ ἔστιν σοι παρὰ τοῦ βασιλέως· 4 καὶ εἶπεν Αβεσσαλωμ Τίς με καταστήσει κριτὴν ἐν τῇ γῇ, καὶ ἐπ᾽ ἐμὲ ἐλεύσεται πᾶς ἀνήρ, ᾧ ἐὰν ᾖ ἀντιλογία καὶ κρίσις, καὶ δικαιώσω αὐτόν; 5 καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἐγγίζειν ἄνδρα τοῦ προσκυνῆσαι αὐτῷ καὶ ἐξέτεινεν τὴν χεῖρα αὐτοῦ καὶ ἐπελαμβάνετο αὐτοῦ καὶ κατεφίλησεν αὐτόν. 6 καὶ ἐποίησεν Αβεσσαλωμ κατὰ τὸ ῥῆμα τοῦτο παντὶ Ισραηλ τοῖς παραγινομένοις εἰς κρίσιν πρὸς τὸν βασιλέα, καὶ ἰδιοποιεῖτο Αβεσσαλωμ τὴν καρδίαν ἀνδρῶν Ισραηλ.
7 Καὶ ἐγένετο ἀπὸ τέλους τεσσαράκοντα ἐτῶν καὶ εἶπεν Αβεσσαλωμ πρὸς τὸν πατέρα αὐτοῦ Πορεύσομαι δὴ καὶ ἀποτείσω τὰς εὐχάς μου, ἃς ηὐξάμην τῷ κυρίῳ, ἐν Χεβρων· 8 ὅτι εὐχὴν ηὔξατο ὁ δοῦλός σου ἐν τῷ οἰκεῖν με ἐν Γεδσουρ ἐν Συρίᾳ λέγων Ἐὰν ἐπιστρέφων ἐπιστρέψῃ με κύριος εἰς Ιερουσαλημ, καὶ λατρεύσω τῷ κυρίῳ. 9 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ βασιλεύς Βάδιζε εἰς εἰρήνην· καὶ ἀναστὰς ἐπορεύθη εἰς Χεβρων. 10 καὶ ἀπέστειλεν Αβεσσαλωμ κατασκόπους ἐν πάσαις φυλαῖς Ισραηλ λέγων Ἐν τῷ ἀκοῦσαι ὑμᾶς τὴν φωνὴν τῆς κερατίνης καὶ ἐρεῖτε Βεβασίλευκεν βασιλεὺς Αβεσσαλωμ ἐν Χεβρων. 11 καὶ μετὰ Αβεσσαλωμ ἐπορεύθησαν διακόσιοι ἄνδρες ἐξ Ιερουσαλημ κλητοὶ καὶ πορευόμενοι τῇ ἁπλότητι αὐτῶν καὶ οὐκ ἔγνωσαν πᾶν ῥῆμα. 12 καὶ ἀπέστειλεν Αβεσσαλωμ καὶ ἐκάλεσεν τὸν Αχιτοφελ τὸν Γελμωναῖον τὸν σύμβουλον Δαυιδ ἐκ τῆς πόλεως αὐτοῦ ἐκ Γωλα ἐν τῷ θυσιάζειν αὐτόν. καὶ ἐγένετο σύστρεμμα ἰσχυρόν, καὶ ὁ λαὸς πορευόμενος καὶ πολὺς μετὰ Αβεσσαλωμ.
13 Καὶ παρεγένετο ὁ ἀπαγγέλλων πρὸς Δαυιδ λέγων Ἐγενήθη ἡ καρδία ἀνδρῶν Ισραηλ ὀπίσω Αβεσσαλωμ. 14 καὶ εἶπεν Δαυιδ πᾶσιν τοῖς παισὶν αὐτοῦ τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ τοῖς ἐν Ιερουσαλημ Ἀνάστητε καὶ φύγωμεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἡμῖν σωτηρία ἀπὸ προσώπου Αβεσσαλωμ· ταχύνατε τοῦ πορευθῆναι, ἵνα μὴ ταχύνῃ καὶ καταλάβῃ ἡμᾶς καὶ ἐξώσῃ ἐφ᾽ ἡμᾶς τὴν κακίαν καὶ πατάξῃ τὴν πόλιν στόματι μαχαίρης. 15 καὶ εἶπον οἱ παῖδες τοῦ βασιλέως πρὸς τὸν βασιλέα Κατὰ πάντα, ὅσα αἱρεῖται ὁ κύριος ἡμῶν ὁ βασιλεύς, ἰδοὺ οἱ παῖδές σου. 16 καὶ ἐξῆλθεν ὁ βασιλεὺς καὶ πᾶς ὁ οἶκος αὐτοῦ τοῖς ποσὶν αὐτῶν· καὶ ἀφῆκεν ὁ βασιλεὺς δέκα γυναῖκας τῶν παλλακῶν αὐτοῦ φυλάσσειν τὸν οἶκον. 17 καὶ ἐξῆλθεν ὁ βασιλεὺς καὶ πάντες οἱ παῖδες αὐτοῦ πεζῇ καὶ ἔστησαν ἐν οἴκῳ τῷ μακράν. 18 καὶ πάντες οἱ παῖδες αὐτοῦ ἀνὰ χεῖρα αὐτοῦ παρῆγον καὶ πᾶς ὁ Χεττι καὶ πᾶς ὁ Φελετθι καὶ ἔστησαν ἐπὶ τῆς ἐλαίας ἐν τῇ ἐρήμῳ· καὶ πᾶς ὁ λαὸς παρεπορεύετο ἐχόμενος αὐτοῦ καὶ πάντες οἱ περὶ αὐτὸν καὶ πάντες οἱ ἁδροὶ καὶ πάντες οἱ μαχηταί, ἑξακόσιοι ἄνδρες, καὶ παρῆσαν ἐπὶ χεῖρα αὐτοῦ· καὶ πᾶς ὁ Χερεθθι καὶ πᾶς ὁ Φελεθθι καὶ πάντες οἱ Γεθθαῖοι, ἑξακόσιοι ἄνδρες οἱ ἐλθόντες τοῖς ποσὶν αὐτῶν ἐκ Γεθ, πορευόμενοι ἐπὶ πρόσωπον τοῦ βασιλέως. 19 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Εθθι τὸν Γεθθαῖον Ἵνα τί πορεύῃ καὶ σὺ μεθ᾽ ἡμῶν; ἐπίστρεφε καὶ οἴκει μετὰ τοῦ βασιλέως, ὅτι ξένος εἶ σὺ καὶ ὅτι μετῴκηκας σὺ ἐκ τοῦ τόπου σου. 20 εἰ ἐχθὲς παραγέγονας, καὶ σήμερον κινήσω σε μεθ᾽ ἡμῶν καί γε μεταναστήσεις τὸν τόπον σου; ἐχθὲς ἡ ἐξέλευσίς σου, καὶ σήμερον μετακινήσω σε μεθ᾽ ἡμῶν τοῦ πορευθῆναι; καὶ ἐγὼ πορεύσομαι οὗ ἂν ἐγὼ πορευθῶ. ἐπιστρέφου καὶ ἐπίστρεψον τοὺς ἀδελφούς σου μετὰ σοῦ, καὶ κύριος ποιήσει μετὰ σοῦ ἔλεος καὶ ἀλήθειαν. 21 καὶ ἀπεκρίθη Εθθι τῷ βασιλεῖ καὶ εἶπεν Ζῇ κύριος καὶ ζῇ ὁ κύριός μου ὁ βασιλεύς, ὅτι εἰς τὸν τόπον, οὗ ἐὰν ᾖ ὁ κύριός μου, καὶ ἐὰν εἰς θάνατον καὶ ἐὰν εἰς ζωήν, ὅτι ἐκεῖ ἔσται ὁ δοῦλός σου. 22 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Εθθι Δεῦρο καὶ διάβαινε μετ᾽ ἐμοῦ· καὶ παρῆλθεν Εθθι ὁ Γεθθαῖος καὶ πάντες οἱ παῖδες αὐτοῦ καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ὁ μετ᾽ αὐτοῦ. 23 καὶ πᾶσα ἡ γῆ ἔκλαιεν φωνῇ μεγάλῃ. καὶ πᾶς ὁ λαὸς παρεπορεύοντο ἐν τῷ χειμάρρῳ Κεδρων, καὶ ὁ βασιλεὺς διέβη τὸν χειμάρρουν Κεδρων· καὶ πᾶς ὁ λαὸς καὶ ὁ βασιλεὺς παρεπορεύοντο ἐπὶ πρόσωπον ὁδοῦ τὴν ἔρημον. — 24 καὶ ἰδοὺ καί γε Σαδωκ καὶ πάντες οἱ Λευῖται μετ᾽ αὐτοῦ αἴροντες τὴν κιβωτὸν διαθήκης κυρίου ἀπὸ Βαιθαρ καὶ ἔστησαν τὴν κιβωτὸν τοῦ θεοῦ, καὶ ἀνέβη Αβιαθαρ, ἕως ἐπαύσατο πᾶς ὁ λαὸς παρελθεῖν ἐκ τῆς πόλεως. 25 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς τῷ Σαδωκ Ἀπόστρεψον τὴν κιβωτὸν τοῦ θεοῦ εἰς τὴν πόλιν· ἐὰν εὕρω χάριν ἐν ὀφθαλμοῖς κυρίου, καὶ ἐπιστρέψει με καὶ δείξει μοι αὐτὴν καὶ τὴν εὐπρέπειαν αὐτῆς· 26 καὶ ἐὰν εἴπῃ οὕτως Οὐκ ἠθέληκα ἐν σοί, ἰδοὺ ἐγώ εἰμι, ποιείτω μοι κατὰ τὸ ἀγαθὸν ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ. 27 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς τῷ Σαδωκ τῷ ἱερεῖ Ἴδετε σὺ ἐπιστρέφεις εἰς τὴν πόλιν ἐν εἰρήνῃ, καὶ Αχιμαας ὁ υἱός σου καὶ Ιωναθαν ὁ υἱὸς Αβιαθαρ οἱ δύο υἱοὶ ὑμῶν μεθ᾽ ὑμῶν· 28 ἴδετε ἐγώ εἰμι στρατεύομαι ἐν Αραβωθ τῆς ἐρήμου ἕως τοῦ ἐλθεῖν ῥῆμα παρ᾽ ὑμῶν τοῦ ἀπαγγεῖλαί μοι. 29 καὶ ἀπέστρεψεν Σαδωκ καὶ Αβιαθαρ τὴν κιβωτὸν εἰς Ιερουσαλημ καὶ ἐκάθισεν ἐκεῖ. 30 καὶ Δαυιδ ἀνέβαινεν ἐν τῇ ἀναβάσει τῶν ἐλαιῶν ἀναβαίνων καὶ κλαίων καὶ τὴν κεφαλὴν ἐπικεκαλυμμένος καὶ αὐτὸς ἐπορεύετο ἀνυπόδετος, καὶ πᾶς ὁ λαὸς ὁ μετ᾽ αὐτοῦ ἐπεκάλυψεν ἀνὴρ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ καὶ ἀνέβαινον ἀναβαίνοντες καὶ κλαίοντες. — 31 καὶ ἀνηγγέλη Δαυιδ λέγοντες Καὶ Αχιτοφελ ἐν τοῖς συστρεφομένοις μετὰ Αβεσσαλωμ· καὶ εἶπεν Δαυιδ Διασκέδασον δὴ τὴν βουλὴν Αχιτοφελ, κύριε ὁ θεός μου. 32 καὶ ἦν Δαυιδ ἐρχόμενος ἕως τοῦ Ροως, οὗ προσεκύνησεν ἐκεῖ τῷ θεῷ, καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσι ὁ Αρχι ἑταῖρος Δαυιδ διερρηχὼς τὸν χιτῶνα αὐτοῦ καὶ γῆ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ. 33 καὶ εἶπεν αὐτῷ Δαυιδ Ἐὰν μὲν διαβῇς μετ᾽ ἐμοῦ, καὶ ἔσῃ ἐπ᾽ ἐμὲ εἴς βάσταγμα· 34 καὶ ἐὰν εἰς τὴν πόλιν ἐπιστρέψῃς, καὶ ἐρεῖς τῷ Αβεσσαλωμ Διεληλύθασιν οἱ ἀδελφοί σου, καὶ ὁ βασιλεὺς κατόπισθέν μου διελήλυθεν ὁ πατήρ σου, καὶ νῦν παῖς σού εἰμι, βασιλεῦ, ἔασόν με ζῆσαι, παῖς τοῦ πατρός σου ἤμην τότε καὶ ἀρτίως, καὶ νῦν ἐγὼ δοῦλος σός· καὶ διασκεδάσεις μοι τὴν βουλὴν Αχιτοφελ. 35 καὶ ἰδοὺ μετὰ σοῦ ἐκεῖ Σαδωκ καὶ Αβιαθαρ οἱ ἱερεῖς, καὶ ἔσται πᾶν ῥῆμα, ὃ ἐὰν ἀκούσῃς ἐξ οἴκου τοῦ βασιλέως, καὶ ἀναγγελεῖς τῷ Σαδωκ καὶ τῷ Αβιαθαρ τοῖς ἱερεῦσιν· 36 ἰδοὺ ἐκεῖ μετ᾽ αὐτῶν δύο υἱοὶ αὐτῶν, Αχιμαας υἱὸς τῷ Σαδωκ καὶ Ιωναθαν υἱὸς τῷ Αβιαθαρ, καὶ ἀποστελεῖτε ἐν χειρὶ αὐτῶν πρός με πᾶν ῥῆμα, ὃ ἐὰν ἀκούσητε. 37 καὶ εἰσῆλθεν Χουσι ὁ ἑταῖρος Δαυιδ εἰς τὴν πόλιν, καὶ Αβεσσαλωμ εἰσεπορεύετο εἰς Ιερουσαλημ. —