1 Fjala e Zotit drejtuar Mikesë nga Morashtiu në ditët e Jotamit, Ahazit dhe Ezekisë, mbretërve të Judës; vegimi që pati për Samarinë e Jerusalemin.
Vaj për Samarinë dhe Jerusalemin
2 «Dëgjoni, o mbarë popuj,
mba vesh, o tokë, e tërë ju që jeni mbi të,
se Zoti, Zoti im, do të dëshmojë kundër jush,
Zoti im, prej tempullit të tij të shenjtë!
3 Ja, po del Zoti nga vendi i tij,
do të zbresë e do të shkelë mbi kreshtat e tokës.
4 Malet do të shkrihen nën të,
luginat do të ndahen më dysh,
porsi dylli para zjarrit,
porsi uji që derdhet rrëpirës,
5 krejt për faj të shkeljeve të Jakobit
e mëkateve të shtëpisë së Jerusalemit.
A nuk është Samaria shkelja e Jakobit?
A nuk janë vendet e larta të Judës Jerusalemi?
6 Gërmadhë do ta bëj Samarinë,
vend ku mbillen vreshta.
Do t'ia rrokullis gurët nëpër lugina,
themelet do t'ia nxjerr!
7 Do t'i rrënohen tërë shëmbëlltyrat që ka,
shpërblimi do t'i digjet në zjarr.
Do t'ia shkatërroj të gjitha idhujt,
se prej pagës së lavires i mblodhi
e për pagë lavireje do të shkojnë.
8 Për këtë do të vajtoj e do të vë kujë,
do të eci këmbëzbathur e lakuriq,
do të ulërij porsi çakalli,
do të klith porsi struci,
9 se plaga e saj është e pashërueshme,
mbërriti deri në Judë,
i kaploi portat e popullit tim,
deri në Jerusalem.
10 Mos tregoni gjë në Gat, as mos vajtoni,
në Betleafrah zvarrituni në pluhur.
11 O banorë të Safirit,
ikni të turpëruar e lakuriq.
Banorët e Cananit nuk dolën.
Vajton Betezeli,
nuk do ta keni më për ndihmë.
12 Banorët e Marotit presin me ngashërim,
se mbi portat e Jerusalemit Zoti dërgoi fatkeqësi.
13 Mbrehini kuajt në karroca,
o banorë të Lakishit!
Shkak mëkati ishe për bijën e Sionit,
te ti u gjend shkelja e Izraelit.
14 Ndaj dërgoji Moreshgatit
dhuratë lamtumire.
Do të zhgënjehen mbretërit e Izraelit
me shtëpitë e Akzibit.
15 Do të sjell sërish një pushtues
te ju, o banorë të Mareshahut.
Në Adulam do të shkojë
nderi i Jerusalemit.
16 Qethe e rruaje kokën
për fëmijët e tu të dashur.
Bëje kokën shogë porsi shqiponja,
se në mërgim do të të ikin».
1 Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρὸς Μιχαιαν τὸν τοῦ Μωρασθι ἐν ἡμέραις Ιωαθαμ καὶ Αχαζ καὶ Εζεκιου βασιλέων Ιουδα, ὑπὲρ ὧν εἶδεν περὶ Σαμαρείας καὶ περὶ Ιερουσαλημ.
2 Ἀκούσατε, λαοί, λόγους, καὶ προσεχέτω ἡ γῆ καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ, καὶ ἔσται κύριος ἐν ὑμῖν εἰς μαρτύριον, κύριος ἐξ οἴκου ἁγίου αὐτοῦ· 3 διότι ἰδοὺ κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ καὶ καταβήσεται καὶ ἐπιβήσεται ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, 4 καὶ σαλευθήσεται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει. 5 διὰ ἀσέβειαν Ιακωβ πάντα ταῦτα καὶ διὰ ἁμαρτίαν οἴκου Ισραηλ. τίς ἡ ἀσέβεια τοῦ Ιακωβ; οὐ Σαμάρεια; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία οἴκου Ιουδα; οὐχὶ Ιερουσαλημ; 6 καὶ θήσομαι Σαμάρειαν εἰς ὀπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω· 7 καὶ πάντα τὰ γλυπτὰ αὐτῆς κατακόψουσιν καὶ πάντα τὰ μισθώματα αὐτῆς ἐμπρήσουσιν ἐν πυρί, καὶ πάντα τὰ εἴδωλα αὐτῆς θήσομαι εἰς ἀφανισμόν· διότι ἐκ μισθωμάτων πορνείας συνήγαγεν καὶ ἐκ μισθωμάτων πορνείας συνέστρεψεν.
8 Ἕνεκεν τούτου κόψεται καὶ θρηνήσει, πορεύσεται ἀνυπόδετος καὶ γυμνή, ποιήσεται κοπετὸν ὡς δρακόντων καὶ πένθος ὡς θυγατέρων σειρήνων· 9 ὅτι κατεκράτησεν ἡ πληγὴ αὐτῆς, διότι ἦλθεν ἕως Ιουδα καὶ ἥψατο ἕως πύλης λαοῦ μου, ἕως Ιερουσαλημ. 10 οἱ ἐν Γεθ, μὴ μεγαλύνεσθε· οἱ ἐν Ακιμ, μὴ ἀνοικοδομεῖτε ἐξ οἴκου κατὰ γέλωτα, γῆν καταπάσασθε κατὰ γέλωτα ὑμῶν. 11 κατοικοῦσα καλῶς τὰς πόλεις αὐτῆς οὐκ ἐξῆλθεν κατοικοῦσα Σεννααν κόψασθαι οἶκον ἐχόμενον αὐτῆς, λήμψεται ἐξ ὑμῶν πληγὴν ὀδύνης. 12 τίς ἤρξατο εἰς ἀγαθὰ κατοικούσῃ ὀδύνας; ὅτι κατέβη κακὰ παρὰ κυρίου ἐπὶ πύλας Ιερουσαλημ, 13 ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων. κατοικοῦσα Λαχις, ἀρχηγὸς ἁμαρτίας αὐτή ἐστιν τῇ θυγατρὶ Σιων, ὅτι ἐν σοὶ εὑρέθησαν ἀσέβειαι τοῦ Ισραηλ. 14 διὰ τοῦτο δώσεις ἐξαποστελλομένους ἕως κληρονομίας Γεθ οἴκους ματαίους· εἰς κενὰ ἐγένετο τοῖς βασιλεῦσιν τοῦ Ισραηλ. 15 ἕως τοὺς κληρονόμους ἀγάγω σοι, κατοικοῦσα Λαχις κληρονομία, ἕως Οδολλαμ ἥξει ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς Ισραηλ. 16 ξύρησαι καὶ κεῖραι ἐπὶ τὰ τέκνα τὰ τρυφερά σου, ἐμπλάτυνον τὴν χηρείαν σου ὡς ἀετός, ὅτι ᾐχμαλωτεύθησαν ἀπὸ σοῦ.