Balaku dhe Balaami
1 Izraelitët u nisën e fushuan në stepat e Moabit, përtej Jordanit kundruall Jerikosë. 2 Balaku, biri i Ciporit, pa gjithçka që Izraeli u bëri amoritëve. 3 Atëherë Moabin e kapi një frikë e madhe, se populli ishte i shumtë. Ai u tmerrua prej izraelitëve 4 e u tha pleqve të Midianit: «Tashmë kjo turmë do të përlajë gjithçka përreth nesh siç përlan kau barin e fushës». Asokohe, Balaku, biri i Ciporit, ishte mbreti i Moabit. 5 Ai dërgoi disa lajmëtarë te Balaami, biri i Beorit, në Petora, në vendlindjen e tij, që është buzë Eufratit, për ta ftuar e për t'i thënë: «Ja, ka dalë një popull nga Egjipti dhe ka mbuluar gjithçka që të kap syri e ka zënë vend përballë meje. 6 Eja, pra, e mallkoma këtë popull, se është më i fortë se unë. Ndoshta kështu do të mund ta godas e ta dëboj nga toka, sepse e di se këdo që ti bekon është i bekuar dhe këdo që ti mallkon është i mallkuar».
7 Pleqtë e Moabit e të Midianit shkuan te Balaami me pagesën e shortarit në dorë e i thanë fjalët e Balakut. 8 Atëherë Balaami u tha: «Rrini sonte këtu. Do t'ju kthej përgjigje si të më thotë Zoti». Prijësit e Moabit ndenjën me Balaamin. 9 Perëndia erdhi te Balaami dhe e pyeti: «Ç'janë këta njerëz që janë me ty?». 10 Balaami i tha Perëndisë: «Balaku, biri i Ciporit, mbreti i Moabit, i ka dërguar tek unë për të më thënë: 11 “Ja, populli që doli nga Egjipti ka mbuluar gjithçka që të kap syri. Eja, pra, e mallkoma, se kështu ndoshta do të mund ta sulmoj e ta dëboj”». 12 Perëndia i tha Balaamit: «Mos shko me ta! Mos e mallko këtë popull, se është i bekuar». 13 Balaami u ngrit në mëngjes e u tha prijësve të Balakut: «Kthehuni në vendin tuaj, sepse Zoti nuk donte që të vija me ju». 14 Prijësit u ngritën, shkuan te Balaku e i thanë: «Balaami nuk deshi të vinte me ne».
15 Balaku dërgoi sërish disa prijës. Ata ishin më të shumtë e më të rëndësishëm se të parët. 16 Shkuan te Balaami e i thanë: «Kështu thotë Balaku, biri i Ciporit: “Mos ngurro të vish tek unë, 17 se do të të shpërblej mirë e do të bëj gjithçka që më kërkon. Eja, pra, e mallkoma këtë popull”». 18 Balaami iu përgjigj shërbëtorëve të Balakut: «Edhe sikur Balaku të më japë shtëpinë e tij plot me argjend e me ar, nuk mund t'i bëj bisht aspak fjalës së Zotit, Perëndisë tim. 19 Prandaj, rrini edhe ju sonte këtu, që të marr vesh se mos Zoti më thotë tjetër gjë». 20 Perëndia erdhi natën te Balaami e i tha: «Nëse këta njerëz kanë ardhur për të të ftuar, ngrihu e shko me ta, por do të bësh vetëm siç të them». 21 Kështu, Balaami u ngrit në mëngjes, shaloi gomaren e shkoi me prijësit e Moabit.
Gomarja e Balaamit
22 Perëndia u zemërua që Balaami ishte nisur. Engjëlli i Zotit zuri vend në rrugë që t'i kundërvihej. Balaami i kishte hipur gomares dhe me të ishin dy shërbëtorë. 23 Kur pa engjëllin e Zotit që kishte zënë vend në rrugë me shpatë zhveshur në dorë, gomarja e la rrugën e filloi të ecte në arë. Atëherë Balaami e rrahu gomaren që ta kthente në rrugë. 24 Pastaj engjëlli i Zotit qëndroi në një rrugicë mes vreshtave të rrethuara me ledhe nga të dyja anët. 25 Gomarja, kur pa engjëllin e Zotit, u ngjesh pas ledhit dhe Balaamit iu shtyp këmba. Kështu, ai e rrahu sërish. 26 Engjëlli i Zotit doli përsëri dhe qëndroi në një vend të ngushtë ku nuk mund të shmangej as djathtas, as majtas. 27 Gomarja, kur e pa engjëllin e Zotit, u shtri përtokë me Balaamin sipër saj. Ai u zemërua dhe e rrahu me shkop. 28 Atëherë Zoti ia hapi gojën gomares dhe ajo i tha Balaamit: «Çfarë të kam bërë që më rrahe tri herë?». 29 Balaami i tha gomares: «Sepse po luan me mua. Po ta kisha shpatën me vete do të të kisha vrarë me kohë». 30 Gomarja iu përgjigj: «A nuk jam unë gomarja jote që ke ngarë tërë jetën deri më sot? A të jam sjellë ndonjëherë kështu?». Ai tha: «Jo».
31 Atëherë Zoti ia çeli sytë Balaamit dhe ai e pa engjëllin e Zotit që kishte zënë vend në rrugë me shpatë zhveshur në dorë. Ai uli kryet e u përkul. 32 Engjëlli i Zotit i tha: «Përse e rrahe gomaren tënde tri herë. Isha unë që t'u kundërvura, sepse për mua kjo është rrugë pa krye. 33 Gomarja më pa e m'u shmang tri herë. Nëse nuk do të më shmangej, tashmë ty do të të kisha vrarë e atë do ta kisha lënë gjallë». 34 Balaami i tha engjëllit të Zotit: «Kam mëkatuar! Nuk e dija se ma kishe zënë ti rrugën. Nëse ky udhëtim është i lig për ty, do të kthehem». 35 Engjëlli i Zotit i tha Balaamit: «Shko me ta, por do të thuash vetëm fjalët që do të të them unë». Kështu, Balaami shkoi me princat e Balakut.
36 Balaku, kur dëgjoi se po vinte Balaami, doli për ta takuar në Ir Moab, në kufirin më të skajshëm me Arnonin. 37 Balaku i tha Balaamit: «A nuk të çova lajmëtarë për të të ftuar? Përse ngurrove të vije? A thua nuk jam në gjendje të ta shpërblej?». 38 Balaami iu përgjigj: «Ja, erdha, po a thua do të mund të flas si dua? Do të them vetëm fjalët që Perëndia do të më vërë në gojë». 39 Atëherë Balaami shkoi me Balakun dhe arritën në Kirjat Hucot. 40 Balaku flijoi qe e dhen dhe ua dërgoi Balaamit e prijësve që ishin me të.
41 Të nesërmen në mëngjes Balaku e mori Balaamin dhe e çoi në Bamot Baal. Prej andej, ai pa skajet e fushimit të popullit.
1 Καὶ ἀπάραντες οἱ υἱοὶ Ισραηλ παρενέβαλον ἐπὶ δυσμῶν Μωαβ παρὰ τὸν Ιορδάνην κατὰ Ιεριχω.
2 Καὶ ἰδὼν Βαλακ υἱὸς Σεπφωρ πάντα, ὅσα ἐποίησεν Ισραηλ τῷ Αμορραίῳ, 3 καὶ ἐφοβήθη Μωαβ τὸν λαὸν σφόδρα, ὅτι πολλοὶ ἦσαν, καὶ προσώχθισεν Μωαβ ἀπὸ προσώπου υἱῶν Ισραηλ. 4 καὶ εἶπεν Μωαβ τῇ γερουσίᾳ Μαδιαμ Νῦν ἐκλείξει ἡ συναγωγὴ αὕτη πάντας τοὺς κύκλῳ ἡμῶν, ὡς ἐκλείξαι ὁ μόσχος τὰ χλωρὰ ἐκ τοῦ πεδίου. καὶ Βαλακ υἱὸς Σεπφωρ βασιλεὺς Μωαβ ἦν κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον. 5 καὶ ἀπέστειλεν πρέσβεις πρὸς Βαλααμ υἱὸν Βεωρ Φαθουρα, ὅ ἐστιν ἐπὶ τοῦ ποταμοῦ γῆς υἱῶν λαοῦ αὐτοῦ, καλέσαι αὐτὸν λέγων Ἰδοὺ λαὸς ἐξελήλυθεν ἐξ Αἰγύπτου καὶ ἰδοὺ κατεκάλυψεν τὴν ὄψιν τῆς γῆς καὶ οὗτος ἐγκάθηται ἐχόμενός μου· 6 καὶ νῦν δεῦρο ἄρασαί μοι τὸν λαὸν τοῦτον, ὅτι ἰσχύει οὗτος ἢ ἡμεῖς· ἐὰν δυνώμεθα πατάξαι ἐξ αὐτῶν, καὶ ἐκβαλῶ αὐτοὺς ἐκ τῆς γῆς· ὅτι οἶδα οὓς ἐὰν εὐλογήσῃς σύ, εὐλόγηνται, καὶ οὓς ἐὰν καταράσῃ σύ, κεκατήρανται. 7 καὶ ἐπορεύθη ἡ γερουσία Μωαβ καὶ ἡ γερουσία Μαδιαμ, καὶ τὰ μαντεῖα ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν, καὶ ἦλθον πρὸς Βαλααμ καὶ εἶπαν αὐτῷ τὰ ῥήματα Βαλακ. 8 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς Καταλύσατε αὐτοῦ τὴν νύκτα, καὶ ἀποκριθήσομαι ὑμῖν πράγματα, ἃ ἐὰν λαλήσῃ κύριος πρός με· καὶ κατέμειναν οἱ ἄρχοντες Μωαβ παρὰ Βαλααμ. 9 καὶ ἦλθεν ὁ θεὸς πρὸς Βαλααμ καὶ εἶπεν αὐτῷ Τί οἱ ἄνθρωποι οὗτοι παρὰ σοί; 10 καὶ εἶπεν Βαλααμ πρὸς τὸν θεόν Βαλακ υἱὸς Σεπφωρ βασιλεὺς Μωαβ ἀπέστειλεν αὐτοὺς πρός με λέγων 11 Ἰδοὺ λαὸς ἐξελήλυθεν ἐξ Αἰγύπτου καὶ ἰδοὺ κεκάλυφεν τὴν ὄψιν τῆς γῆς καὶ οὗτος ἐγκάθηται ἐχόμενός μου· καὶ νῦν δεῦρο ἄρασαί μοι αὐτόν, εἰ ἄρα δυνήσομαι πατάξαι αὐτὸν καὶ ἐκβαλῶ αὐτὸν ἀπὸ τῆς γῆς. 12 καὶ εἶπεν ὁ θεὸς πρὸς Βαλααμ Οὐ πορεύσῃ μετ᾽ αὐτῶν οὐδὲ καταράσῃ τὸν λαόν· ἔστιν γὰρ εὐλογημένος. 13 καὶ ἀναστὰς Βαλααμ τὸ πρωὶ εἶπεν τοῖς ἄρχουσιν Βαλακ Ἀποτρέχετε πρὸς τὸν κύριον ὑμῶν· οὐκ ἀφίησίν με ὁ θεὸς πορεύεσθαι μεθ᾽ ὑμῶν. 14 καὶ ἀναστάντες οἱ ἄρχοντες Μωαβ ἦλθον πρὸς Βαλακ καὶ εἶπαν Οὐ θέλει Βαλααμ πορευθῆναι μεθ᾽ ἡμῶν.
15 Καὶ προσέθετο Βαλακ ἔτι ἀποστεῖλαι ἄρχοντας πλείους καὶ ἐντιμοτέρους τούτων. 16 καὶ ἦλθον πρὸς Βαλααμ καὶ λέγουσιν αὐτῷ Τάδε λέγει Βαλακ ὁ τοῦ Σεπφωρ Ἀξιῶ σε, μὴ ὀκνήσῃς ἐλθεῖν πρός με· 17 ἐντίμως γὰρ τιμήσω σε, καὶ ὅσα ἐὰν εἴπῃς, ποιήσω σοι· καὶ δεῦρο ἐπικατάρασαί μοι τὸν λαὸν τοῦτον. 18 καὶ ἀπεκρίθη Βαλααμ καὶ εἶπεν τοῖς ἄρχουσιν Βαλακ Ἐὰν δῷ μοι Βαλακ πλήρη τὸν οἶκον αὐτοῦ ἀργυρίου καὶ χρυσίου, οὐ δυνήσομαι παραβῆναι τὸ ῥῆμα κυρίου τοῦ θεοῦ ποιῆσαι αὐτὸ μικρὸν ἢ μέγα ἐν τῇ διανοίᾳ μου· 19 καὶ νῦν ὑπομείνατε αὐτοῦ καὶ ὑμεῖς τὴν νύκτα ταύτην, καὶ γνώσομαι, τί προσθήσει κύριος λαλῆσαι πρός με. 20 καὶ ἦλθεν ὁ θεὸς πρὸς Βαλααμ νυκτὸς καὶ εἶπεν αὐτῷ Εἰ καλέσαι σε πάρεισιν οἱ ἄνθρωποι οὗτοι, ἀναστὰς ἀκολούθησον αὐτοῖς· ἀλλὰ τὸ ῥῆμα, ὃ ἂν λαλήσω πρὸς σέ, τοῦτο ποιήσεις. 21 καὶ ἀναστὰς Βαλααμ τὸ πρωὶ ἐπέσαξεν τὴν ὄνον αὐτοῦ καὶ ἐπορεύθη μετὰ τῶν ἀρχόντων Μωαβ. — 22 καὶ ὠργίσθη θυμῷ ὁ θεὸς ὅτι ἐπορεύθη αὐτός, καὶ ἀνέστη ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ ἐνδιαβάλλειν αὐτόν, καὶ αὐτὸς ἐπιβεβήκει ἐπὶ τῆς ὄνου αὐτοῦ, καὶ δύο παῖδες αὐτοῦ μετ᾽ αὐτοῦ. 23 καὶ ἰδοῦσα ἡ ὄνος τὸν ἄγγελον τοῦ θεοῦ ἀνθεστηκότα ἐν τῇ ὁδῷ καὶ τὴν ῥομφαίαν ἐσπασμένην ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἐξέκλινεν ἡ ὄνος ἐκ τῆς ὁδοῦ καὶ ἐπορεύετο εἰς τὸ πεδίον· καὶ ἐπάταξεν τὴν ὄνον τῇ ῥάβδῳ τοῦ εὐθῦναι αὐτὴν ἐν τῇ ὁδῷ. 24 καὶ ἔστη ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ ἐν ταῖς αὔλαξιν τῶν ἀμπέλων, φραγμὸς ἐντεῦθεν καὶ φραγμὸς ἐντεῦθεν· 25 καὶ ἰδοῦσα ἡ ὄνος τὸν ἄγγελον τοῦ θεοῦ προσέθλιψεν ἑαυτὴν πρὸς τὸν τοῖχον καὶ ἀπέθλιψεν τὸν πόδα Βαλααμ· καὶ προσέθετο ἔτι μαστίξαι αὐτήν. 26 καὶ προσέθετο ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ καὶ ἀπελθὼν ὑπέστη ἐν τόπῳ στενῷ, εἰς ὃν οὐκ ἦν ἐκκλῖναι δεξιὰν οὐδὲ ἀριστεράν. 27 καὶ ἰδοῦσα ἡ ὄνος τὸν ἄγγελον τοῦ θεοῦ συνεκάθισεν ὑποκάτω Βαλααμ· καὶ ἐθυμώθη Βαλααμ καὶ ἔτυπτεν τὴν ὄνον τῇ ῥάβδῳ. 28 καὶ ἤνοιξεν ὁ θεὸς τὸ στόμα τῆς ὄνου, καὶ λέγει τῷ Βαλααμ Τί ἐποίησά σοι ὅτι πέπαικάς με τοῦτο τρίτον; 29 καὶ εἶπεν Βαλααμ τῇ ὄνῳ Ὅτι ἐμπέπαιχάς μοι· καὶ εἰ εἶχον μάχαιραν ἐν τῇ χειρί μου, ἤδη ἂν ἐξεκέντησά σε. 30 καὶ λέγει ἡ ὄνος τῷ Βαλααμ Οὐκ ἐγὼ ἡ ὄνος σου, ἐφ᾽ ἧς ἐπέβαινες ἀπὸ νεότητός σου ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας; μὴ ὑπεροράσει ὑπεριδοῦσα ἐποίησά σοι οὕτως; ὁ δὲ εἶπεν Οὐχί. 31 ἀπεκάλυψεν δὲ ὁ θεὸς τοὺς ὀφθαλμοὺς Βαλααμ, καὶ ὁρᾷ τὸν ἄγγελον κυρίου ἀνθεστηκότα ἐν τῇ ὁδῷ καὶ τὴν μάχαιραν ἐσπασμένην ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ κύψας προσεκύνησεν τῷ προσώπῳ αὐτοῦ. 32 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ Διὰ τί ἐπάταξας τὴν ὄνον σου τοῦτο τρίτον; καὶ ἰδοὺ ἐγὼ ἐξῆλθον εἰς διαβολήν σου, ὅτι οὐκ ἀστεία ἡ ὁδός σου ἐναντίον μου. 33 καὶ ἰδοῦσά με ἡ ὄνος ἐξέκλινεν ἀπ᾽ ἐμοῦ τρίτον τοῦτο· καὶ εἰ μὴ ἐξέκλινεν, νῦν οὖν σὲ μὲν ἀπέκτεινα, ἐκείνην δὲ περιεποιησάμην. 34 καὶ εἶπεν Βαλααμ τῷ ἀγγέλῳ κυρίου Ἡμάρτηκα, οὐ γὰρ ἠπιστάμην ὅτι σύ μοι ἀνθέστηκας ἐν τῇ ὁδῷ εἰς συνάντησιν· καὶ νῦν εἰ μή σοι ἀρέσκει, ἀποστραφήσομαι. 35 καὶ εἶπεν ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ πρὸς Βαλααμ Συμπορεύθητι μετὰ τῶν ἀνθρώπων· πλὴν τὸ ῥῆμα, ὃ ἐὰν εἴπω πρὸς σέ, τοῦτο φυλάξῃ λαλῆσαι. καὶ ἐπορεύθη Βαλααμ μετὰ τῶν ἀρχόντων Βαλακ.
36 Καὶ ἀκούσας Βαλακ ὅτι ἥκει Βαλααμ, ἐξῆλθεν εἰς συνάντησιν αὐτῷ εἰς πόλιν Μωαβ, ἥ ἐστιν ἐπὶ τῶν ὁρίων Αρνων, ὅ ἐστιν ἐκ μέρους τῶν ὁρίων. 37 καὶ εἶπεν Βαλακ πρὸς Βαλααμ Οὐχὶ ἀπέστειλα πρὸς σὲ καλέσαι σε; διὰ τί οὐκ ἤρχου πρός με; ὄντως οὐ δυνήσομαι τιμῆσαί σε; 38 καὶ εἶπεν Βαλααμ πρὸς Βαλακ Ἰδοὺ ἥκω πρὸς σέ· νῦν δυνατὸς ἔσομαι λαλῆσαί τι; τὸ ῥῆμα, ὃ ἐὰν βάλῃ ὁ θεὸς εἰς τὸ στόμα μου, τοῦτο λαλήσω. 39 καὶ ἐπορεύθη Βαλααμ μετὰ Βαλακ, καὶ ἦλθον εἰς πόλεις ἐπαύλεων. 40 καὶ ἔθυσεν Βαλακ πρόβατα καὶ μόσχους καὶ ἀπέστειλεν τῷ Βαλααμ καὶ τοῖς ἄρχουσι τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ. 41 καὶ ἐγενήθη πρωὶ καὶ παραλαβὼν Βαλακ τὸν Βαλααμ ἀνεβίβασεν αὐτὸν ἐπὶ τὴν στήλην τοῦ Βααλ καὶ ἔδειξεν αὐτῷ ἐκεῖθεν μέρος τι τοῦ λαοῦ.