Fjalimi i Bildadit
1 Atëherë Bildad Shuhiti u përgjigj e tha:
2 «Deri kur do të flasësh kështu
e do të fryjnë furishëm fjalët e gojës sate?
3 A e shtrembëron Perëndia të drejtën?
A e shtrembëron i gjithëpushtetshmi drejtësinë?
4 Nëse bijtë e tu mëkatuan kundër tij,
ai i la në dorë të paudhësisë së tyre.
5 Nëse ti e kërkon Perëndinë
e i përgjërohesh të gjithëpushtetshmit,
6 po të jesh i pastër e i drejtë,
ai menjëherë do të kujdeset për ty
e do ta paqëtojë banesën tënde të drejtë.
7 Çfarë pate në fillim ishte pak,
në fund do të kesh më shumë.
8 Shqyrto breznitë e dikurshme
e mendo arritjet e të parëve të tyre.
9 Sa për ne, ne i përkasim së djeshmes e nuk dimë gjë,
se ditët tona hije janë mbi dhe.
10 A nuk do të të mësojnë ata ty?
Për ty prej zemrës do të nxjerrin kumte.
11 A nuk rritet kallami në moçal?
A zgjatet kallami pa ujë?
12 Ende i gjelbër e pa u prerë
vyshket para çdo bime tjetër.
13 Kësisoj janë shtigjet e atij që harron Perëndinë
e shpresa e të pafeut do të shuhet.
14 Besimi i tij pe i hollë,
rrjetë merimange mbështetja e tij.
15 Nëse mbështetet në shtëpinë e vet, ajo s'do të mbajë,
nëse kapet pas saj, ajo shembet.
16 Ai është bimë e harlisur në diell
që i shtrin filizat në kopsht.
17 Në zall i enden rrënjët,
nëpër gurë depërton.
18 Nëse shkulet nga vendi i vet,
vendi do ta mohojë:
“Kurrë nuk të kam parë!”.
19 Ja, kaq zgjat gëzimi i tij
e prej pluhurit të tjerë do të mbijnë.
20 Shiko! Perëndia nuk e përbuz njeriun e përkryer,
as të mbrapshtëve dorën nuk ua shtrin.
21 Ai do të ta kthejë buzagazin e plotë
e do të ta mbushë gojën me britma hareje.
22 Atë që të urren do ta mbulojë turpi
e banesa e të mbrapshtëve nuk do të qëndrojë».
1 Ὑπολαβὼν δὲ Βαλδαδ ὁ Σαυχίτης λέγει
2 Μέχρι τίνος λαλήσεις ταῦτα;
πνεῦμα πολυρῆμον τοῦ στόματός σου.
3 μὴ ὁ κύριος ἀδικήσει κρίνων
ἢ ὁ τὰ πάντα ποιήσας ταράξει τὸ δίκαιον;
4 εἰ οἱ υἱοί σου ἥμαρτον ἐναντίον αὐτοῦ,
ἀπέστειλεν ἐν χειρὶ ἀνομίας αὐτῶν.
5 σὺ δὲ ὄρθριζε πρὸς κύριον παντοκράτορα δεόμενος.
6 εἰ καθαρὸς εἶ καὶ ἀληθινός, δεήσεως ἐπακούσεταί σου,
ἀποκαταστήσει δέ σοι δίαιταν δικαιοσύνης·
7 ἔσται οὖν τὰ μὲν πρῶτά σου ὀλίγα,
τὰ δὲ ἔσχατά σου ἀμύθητα.
8 ἐπερώτησον γὰρ γενεὰν πρώτην,
ἐξιχνίασον δὲ κατὰ γένος πατέρων·
9 χθιζοὶ γάρ ἐσμεν καὶ οὐκ οἴδαμεν,
σκιὰ γάρ ἐστιν ἡμῶν ἐπὶ τῆς γῆς ὁ βίος.
10 ἦ οὐχ οὗτοί σε διδάξουσιν καὶ ἀναγγελοῦσιν
καὶ ἐκ καρδίας ἐξάξουσιν ῥήματα;
11 μὴ θάλλει πάπυρος ἄνευ ὕδατος
ἢ ὑψωθήσεται βούτομον ἄνευ πότου;
12 ἔτι ὂν ἐπὶ ῥίζης καὶ οὐ μὴ θερισθῇ,
πρὸ τοῦ πιεῖν πᾶσα βοτάνη οὐχὶ ξηραίνεται.
13 οὕτως τοίνυν ἔσται τὰ ἔσχατα πάντων τῶν ἐπιλανθανομένων τοῦ κυρίου·
ἐλπὶς γὰρ ἀσεβοῦς ἀπολεῖται.
14 ἀοίκητος γὰρ αὐτοῦ ἔσται ὁ οἶκος,
ἀράχνη δὲ αὐτοῦ ἀποβήσεται ἡ σκηνή.
15 ἐὰν ὑπερείσῃ τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, οὐ μὴ στῇ·
ἐπιλαβομένου δὲ αὐτοῦ οὐ μὴ ὑπομείνῃ·
16 ὑγρὸς γάρ ἐστιν ὑπὸ ἡλίου,
καὶ ἐκ σαπρίας αὐτοῦ ὁ ῥάδαμνος αὐτοῦ ἐξελεύσεται.
17 ἐπὶ συναγωγὴν λίθων κοιμᾶται,
ἐν δὲ μέσῳ χαλίκων ζήσεται.
18 ἐὰν καταπίῃ, ὁ τόπος ψεύσεται αὐτόν·
οὐχ ἑόρακας τοιαῦτα.
19 ὅτι καταστροφὴ ἀσεβοῦς τοιαύτη,
ἐκ δὲ γῆς ἄλλον ἀναβλαστήσει.
20 ὁ γὰρ κύριος οὐ μὴ ἀποποιήσηται τὸν ἄκακον,
πᾶν δὲ δῶρον ἀσεβοῦς οὐ δέξεται.
21 ἀληθινῶν δὲ στόμα ἐμπλήσει γέλωτος,
τὰ δὲ χείλη αὐτῶν ἐξομολογήσεως·
22 οἱ δὲ ἐχθροὶ αὐτῶν ἐνδύσονται αἰσχύνην,
δίαιτα δὲ ἀσεβοῦς οὐκ ἔσται.