Thëniet e Lamuelit
1 Fjalët e Lamuelit, mbretit të Masës, që ia mësoi e ëma.
2 Si vallë, biri im, si vallë, biri i barkut tim?
Si vallë, biri i betimeve të mia?
3 Mos ua jep grave fuqinë tënde
e jetën tënde atyre që shfarosin mbretërit.
4 Nuk u shkon mbretërve, o Lamuel,
nuk u shkon mbretërve të pinë verë,
as prijësve të dëshirojnë pije të forta,
5 se, po të pinë, harrojnë rregullat
e shtrembërojnë çështjen e tërë të mjeruarve.
6 Jepini pije të fortë tatëpjetësit
e verë zemërplasurve.
7 Të pinë e të harrojnë varfërinë e vet,
të mos e kujtojnë më brengën e vet.
8 Fol për memecin,
mbroje çështjen e tërë të mbaruarve.
9 Hape gojën për të gjykuar drejt
e mbro të varfrin e nevojtarin.
Gruaja e mbarë
Alef
10 A ka kush e gjen një grua të zonjën?
Më e çmuar se margaritarët vlera e saj.
Bet
11 Besim ka tek ajo zemra e burrit të saj
e nuk do t'i mungojë fitimi.
Gimel
12 Gëzim i jep ajo e jo hidhërim,
në të gjitha ditët e jetës së saj.
Dalet
13 Del e gjen li e lesh,
duart i vë në punë me zell.
He
14 Hiqet porsi anije tregtare
që sjell ushqim së largu.
Vau
15 Vetë zgjohet që me natë,
për t'i dhënë ushqim shtëpisë
e detyrat shërbëtoreve.
Zain
16 Zë e mendon për një arë dhe e blen,
me çfarë ka fituar, mbjell vreshtin.
Het
17 Hedh brezin ijëve tërë fuqi,
fort u jep krahëve.
Tet
18 Të mbarën e punës së vet shikon
e natën llamba e saj nuk shuhet.
Jod
19 Ja, shtrin dorën e merr furkën,
boshtin në pëllëmbë e mban.
Kaf
20 Kundrejt skamnorit hap krahët,
kundrejt nevojtarit shtrin dorën.
Lamed
21 Le të mos trembet nga dëbora,
se e gjithë familja ka nga dy petka.
Mem
22 Mbulojë thur për vete,
vishet me li e mëndafsh.
Nun
23 Njeri i njohur është i shoqi në qytet,
kur rri me krerët e vendit.
Samek
24 Sajon petka liri për të shitur,
u jep tregtarëve breza.
Ain
25 Ajo është veshur me forcë e nder,
e pret të ardhmen buzagaz.
Pe
26 Përherë gojën me urti e hap
e gjuha e saj është mësim mirësie.
Cade
27 Caqet e shtëpisë së vet vëzhgon
e nuk ha bukën e përtacisë.
Kof
28 Qëndrojnë lart bijtë e saj dhe e lavdërojnë,
i shoqi e përlëvdon kështu:
Resh
29 «Rangë kanë bërë shumë gra,
por të gjithave ua ke kaluar!».
Sin
30 Shtirake është hijeshia dhe e kotë bukuria,
por gruaja që druan Zotin do të lavdërohet.
Tau
31 Thurin lavde veprat e saj për të në qytet.
Jepini asaj nga frytet e duarve të veta.
1 Οἱ ἐμοὶ λόγοι εἴρηνται ὑπὸ θεοῦ,
βασιλέως χρηματισμός, ὃν ἐπαίδευσεν ἡ μήτηρ αὐτοῦ.
2 τί, τέκνον, τηρήσεις; τί; ῥήσεις θεοῦ·
πρωτογενές, σοὶ λέγω, υἱέ·
τί, τέκνον ἐμῆς κοιλίας;
τί, τέκνον ἐμῶν εὐχῶν;
3 μὴ δῷς γυναιξὶ σὸν πλοῦτον
καὶ τὸν σὸν νοῦν καὶ βίον εἰς ὑστεροβουλίαν.
4 μετὰ βουλῆς πάντα ποίει,
μετὰ βουλῆς οἰνοπότει·
οἱ δυνάσται θυμώδεις εἰσίν,
οἶνον δὲ μὴ πινέτωσαν,
5 ἵνα μὴ πιόντες ἐπιλάθωνται τῆς σοφίας
καὶ ὀρθὰ κρῖναι οὐ μὴ δύνωνται τοὺς ἀσθενεῖς.
6 δίδοτε μέθην τοῖς ἐν λύπαις
καὶ οἶνον πίνειν τοῖς ἐν ὀδύναις,
7 ἵνα ἐπιλάθωνται τῆς πενίας
καὶ τῶν πόνων μὴ μνησθῶσιν ἔτι.
8 ἄνοιγε σὸν στόμα λόγῳ θεοῦ
καὶ κρῖνε πάντας ὑγιῶς·
9 ἄνοιγε σὸν στόμα καὶ κρῖνε δικαίως,
διάκρινε δὲ πένητα καὶ ἀσθενῆ.
10 Γυναῖκα ἀνδρείαν τίς εὑρήσει;
τιμιωτέρα δέ ἐστιν λίθων πολυτελῶν ἡ τοιαύτη.
11 θαρσεῖ ἐπ᾽ αὐτῇ ἡ καρδία τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς,
ἡ τοιαύτη καλῶν σκύλων οὐκ ἀπορήσει·
12 ἐνεργεῖ γὰρ τῷ ἀνδρὶ ἀγαθὰ πάντα τὸν βίον.
13 μηρυομένη ἔρια καὶ λίνον ἐποίησεν εὔχρηστον ταῖς χερσὶν αὐτῆς.
14 ἐγένετο ὡσεὶ ναῦς ἐμπορευομένη μακρόθεν,
συνάγει δὲ αὕτη τὸν βίον.
15 καὶ ἀνίσταται ἐκ νυκτῶν
καὶ ἔδωκεν βρώματα τῷ οἴκῳ
καὶ ἔργα ταῖς θεραπαίναις.
16 θεωρήσασα γεώργιον ἐπρίατο,
ἀπὸ δὲ καρπῶν χειρῶν αὐτῆς κατεφύτευσεν κτῆμα.
17 ἀναζωσαμένη ἰσχυρῶς τὴν ὀσφὺν αὐτῆς
ἤρεισεν τοὺς βραχίονας αὐτῆς εἰς ἔργον.
18 ἐγεύσατο ὅτι καλόν ἐστιν τὸ ἐργάζεσθαι,
καὶ οὐκ ἀποσβέννυται ὅλην τὴν νύκτα ὁ λύχνος αὐτῆς.
19 τοὺς πήχεις αὐτῆς ἐκτείνει ἐπὶ τὰ συμφέροντα,
τὰς δὲ χεῖρας αὐτῆς ἐρείδει εἰς ἄτρακτον.
20 χεῖρας δὲ αὐτῆς διήνοιξεν πένητι,
καρπὸν δὲ ἐξέτεινεν πτωχῷ.
21 οὐ φροντίζει τῶν ἐν οἴκῳ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς, ὅταν που χρονίζῃ·
πάντες γὰρ οἱ παρ᾽ αὐτῆς ἐνδιδύσκονται.
22 δισσὰς χλαίνας ἐποίησεν τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς,
ἐκ δὲ βύσσου καὶ πορφύρας ἑαυτῇ ἐνδύματα.
23 περίβλεπτος δὲ γίνεται ἐν πύλαις ὁ ἀνὴρ αὐτῆς,
ἡνίκα ἂν καθίσῃ ἐν συνεδρίῳ μετὰ τῶν γερόντων κατοίκων τῆς γῆς.
24 σινδόνας ἐποίησεν καὶ ἀπέδοτο,
περιζώματα δὲ τοῖς Χαναναίοις.
25 στόμα αὐτῆς διήνοιξεν προσεχόντως καὶ ἐννόμως
καὶ τάξιν ἐστείλατο τῇ γλώσσῃ αὐτῆς.
26 ἰσχὺν καὶ εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο
καὶ εὐφράνθη ἐν ἡμέραις ἐσχάταις.
27 στεγναὶ διατριβαὶ οἴκων αὐτῆς,
σῖτα δὲ ὀκνηρὰ οὐκ ἔφαγεν.
28 τὸ στόμα δὲ ἀνοίγει σοφῶς καὶ νομοθέσμως,
ἡ δὲ ἐλεημοσύνη αὐτῆς ἀνέστησεν τὰ τέκνα αὐτῆς, καὶ ἐπλούτησαν,
καὶ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς ᾔνεσεν αὐτήν
29 Πολλαὶ θυγατέρες ἐκτήσαντο πλοῦτον,
πολλαὶ ἐποίησαν δυνατά,
σὺ δὲ ὑπέρκεισαι καὶ ὑπερῆρας πάσας.
30 ψευδεῖς ἀρέσκειαι καὶ μάταιον κάλλος γυναικός·
γυνὴ γὰρ συνετὴ εὐλογεῖται,
φόβον δὲ κυρίου αὕτη αἰνείτω.
31 δότε αὐτῇ ἀπὸ καρπῶν χειρῶν αὐτῆς,
καὶ αἰνείσθω ἐν πύλαις ὁ ἀνὴρ αὐτῆς.