1 Mes shtëpisë së Saulit dhe shtëpisë së Davidit u bë luftë e gjatë. Davidi forcohej e Sauli dobësohej.
Bijtë e Davidit
2 Davidit i lindën djem në Hebron. Amoni ishte i parëlinduri dhe Ahinoama, prej Izrelit, ishte nëna e tij. 3 I dyti ishte Kilabi dhe nëna e tij ishte Abigajla, ish gruaja e Nabal Karmelitit. I treti ishte Absalomi, biri i Makës, të bijës së Talmait, mbretit të Geshurit. 4 I katërti ishte Adonjahu, biri i Hagitës. I pesti ishte Shefatjahu, biri i Abitalës. 5 I gjashti ishte Itreami dhe nëna e tij ishte Eglaja, gruaja e Davidit. Këta ishin bijtë që i lindën Davidit në Hebron.
6 Gjatë luftës mes shtëpisë së Saulit dhe shtëpisë së Davidit, Abneri e forcoi pushtetin e vet në shtëpinë e Saulit. 7 Sauli kishte një shemër, që quhej Ricpa, bija e Ajahut. Atëherë Ishbosheti i tha Abnerit: «Përse shkove me shemrën e atit tim?». 8 Abneri u zemërua shumë me fjalët e Ishboshetit e i tha: «Mos jam gjë qen i Judës! Gjer më sot i kam ndenjur besnik Saulit, atit tënd, vëllezërve dhe miqve të tij. Unë nuk të dorëzova te Davidi e ti po më fajëson për një grua? 9 Më zi ma bëftë Perëndia, nëse nuk e ndihmoj Davidin për të plotësuar çfarë i premtoi Zoti, 10 për t'ia marrë mbretërinë shtëpisë së Saulit e për të forcuar fronin e Davidit mbi Izraelin e Judën, që nga Dani e deri në Bershebë». 11 Ishbosheti pati frikë e nuk i ktheu dot përgjigje Abnerit.
12 Atëherë Abneri i dërgoi lajmëtarë Davidit për t'i thënë: «Kujt i takon toka? Eja lidhim besën. Unë do të të përkrah dhe do ta kthej mbarë Izraelin te ti». 13 Davidi i tha: «Mirë. Do ta lidhim besën, veçse me një kusht: mos më dil para syve pa më sjellë më parë Mikalën, bijën e Saulit». 14 Davidi dërgoi lajmëtarë edhe tek Ishbosheti, biri i Saulit, e i tha: «Ma jep Mikalën, gruan time, që m'u premtua për njëqind lafsha filistinësh». 15 Atëherë Ishbosheti dërgoi njerëz dhe ia morën Mikalën burrit të saj, Paltielit, birit të Laishit. 16 Por ai e ndoqi pas duke qarë deri në Bahurim. Abneri i tha: «Ik e kthehu!». Ai u kthye.
17 Abneri kishte folur me pleqësinë e Izraelit e u kishte thënë: «Prej kohësh e kërkoni për mbret Davidin. 18 Bëjeni, pra! Zoti i ka thënë Davidit se nëpërmjet tij do ta çlirojë Izraelin, popullin e vet, nga filistinët dhe nga tërë armiqtë». 19 Abneri i foli edhe Benjaminit. Pastaj shkoi edhe te Davidi, në Hebron, për t'i thënë se çdo gjë ishte gati me Izraelin dhe me shtëpinë e Benjaminit.
20 Ai shkoi te Davidi në Hebron me njëzet burra dhe Davidi u shtroi një gosti. 21 Pastaj Abneri i tha Davidit: «Më lër të shkoj e ta mbledh tërë Izraelin rreth timzoti, mbretit, që ta lidhin besën me ty e ti të sundosh mbi ç'të ta ketë ënda». Davidi e la dhe Abneri shkoi në paqe.
Vrasja e Abnerit
22 Atëherë erdhën shërbëtorët e Davidit. Joabi ishte kthyer nga plaçkitja dhe kishte sjellë plaçkë të madhe. Por Abneri nuk ishte më me Davidin, në Hebron, sepse kishte shkuar në paqe. 23 Kur mbërriti Joabi bashkë me ushtrinë, e njoftuan se te mbreti kishte ardhur Abneri, biri i Nerit, dhe se ai e kishte lënë të shkonte në paqe. 24 Atëherë ai shkoi te mbreti e i tha: «Çfarë ke bërë? Abneri erdhi te ti dhe ti e le të shkonte? 25 A nuk e di se Abneri, biri i Nerit, ka ardhur për të të mashtruar, për të parë nga hyn e nga del dhe gjithçka që bën?».
26 Joabi u largua nga Davidi, dërgoi lajmëtarë te Abneri dhe ata e kthyen nga burimi i Sirahut. Davidi nuk dinte gjë. 27 Kur Abneri u kthye në Hebron, Joabi e mori mënjanë te porta, për t'i folur vetëm. Aty e qëlloi në bark. Abneri vdiq, për shkak të gjakut të Asahelit, vëllait të Joabit. 28 Kur e mori vesh, Davidi tha: «Unë dhe mbretëria ime jemi të pafajshëm para Zotit deri në amshim për gjakun e Abnerit, birit të Nerit. 29 Gjaku i Abnerit rëntë mbi kryet e Joabit dhe mbi tërë familjen e atit të tij. Mos iu ndaftë shtëpisë së tij rrjedhja e farës, lebra, puna e furkës, shpata shfarosëse dhe zia e bukës». 30 Joabi dhe vëllai i tij Abishai e vranë Abnerin, sepse ai kishte vrarë Asahelin, vëllanë e tyre, në betejën e Gibeonit.
31 Atëherë Davidi i tha Joabit dhe tërë popullit që ishte me të: «Shqyeni petkat dhe vishuni me grathore për të vajtuar Abnerin». Vetë mbreti David ecte pas arkivolit. 32 E varrosën në Hebron dhe Davidi ngriti zërin e vajtoi mbi varrin e Abnerit bashkë me tërë popullin. 33 Mbreti e vajtoi e tha:
«Siç vdes i marri vdiq Abneri?
34 Duart nuk i kishe të lidhura,
as këmbët në pranga,
por re porsi ata
që nga keqbërësit e pësojnë!».
Tërë populli e vajtonte pareshtur. 35 Pastaj tërë populli u përpoq ta bindte Davidin të hante diçka para se të ngrysej, por ai ishte betuar e kishte thënë: «Më zi ma bëftë Perëndia nëse ha bukë apo vë gjë në gojë para se të perëndojë dielli». 36 Mbarë populli e vuri re këtë dhe i pëlqeu. Çdo gjë që bënte mbreti e pëlqente tërë populli. 37 Kështu, mbarë populli e mbarë Izraeli e morën vesh atë ditë se Abnerin, birin e Nerit, nuk e kishte vrarë mbreti. 38 Mbreti u tha shërbëtorëve të vet: «A nuk e dini se sot në Izrael u shua një prijës i madh? 39 Unë jam ende i pafuqishëm edhe pse jam vajosur mbret, ndërsa këta burra, bijtë e Cerujahut, janë më të dhunshëm se unë. Zoti e shpërbleftë keqbërësin sipas ligësisë së tij!».
1 Καὶ ἐγένετο ὁ πόλεμος ἐπὶ πολὺ ἀνὰ μέσον τοῦ οἴκου Σαουλ καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ οἴκου Δαυιδ· καὶ ὁ οἶκος Δαυιδ ἐπορεύετο καὶ ἐκραταιοῦτο, καὶ ὁ οἶκος Σαουλ ἐπορεύετο καὶ ἠσθένει.
2 Καὶ ἐτέχθησαν τῷ Δαυιδ υἱοὶ ἐν Χεβρων, καὶ ἦν ὁ πρωτότοκος αὐτοῦ Αμνων τῆς Αχινοομ τῆς Ιεζραηλίτιδος, 3 καὶ ὁ δεύτερος αὐτοῦ Δαλουια τῆς Αβιγαιας τῆς Καρμηλίας, καὶ ὁ τρίτος Αβεσσαλωμ υἱὸς Μααχα θυγατρὸς Θολμι βασιλέως Γεσιρ, 4 καὶ ὁ τέταρτος Ορνια υἱὸς Φεγγιθ, καὶ ὁ πέμπτος Σαβατια τῆς Αβιταλ, 5 καὶ ὁ ἕκτος Ιεθερααμ τῆς Αιγλα γυναικὸς Δαυιδ· οὗτοι ἐτέχθησαν τῷ Δαυιδ ἐν Χεβρων.
6 Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι τὸν πόλεμον ἀνὰ μέσον τοῦ οἴκου Σαουλ καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ οἴκου Δαυιδ καὶ Αβεννηρ ἦν κρατῶν τοῦ οἴκου Σαουλ. 7 καὶ τῷ Σαουλ παλλακὴ Ρεσφα θυγάτηρ Ιαλ· καὶ εἶπεν Μεμφιβοσθε υἱὸς Σαουλ πρὸς Αβεννηρ Τί ὅτι εἰσῆλθες πρὸς τὴν παλλακὴν τοῦ πατρός μου; 8 καὶ ἐθυμώθη σφόδρα Αβεννηρ περὶ τοῦ λόγου Μεμφιβοσθε, καὶ εἶπεν Αβεννηρ πρὸς αὐτόν Μὴ κεφαλὴ κυνὸς ἐγώ εἰμι; ἐποίησα ἔλεος σήμερον μετὰ τοῦ οἴκου Σαουλ τοῦ πατρός σου καὶ περὶ ἀδελφῶν καὶ γνωρίμων καὶ οὐκ ηὐτομόλησα εἰς τὸν οἶκον Δαυιδ· καὶ ἐπιζητεῖς ἐπ᾽ ἐμὲ ὑπὲρ ἀδικίας γυναικὸς σήμερον; 9 τάδε ποιήσαι ὁ θεὸς τῷ Αβεννηρ καὶ τάδε προσθείη αὐτῷ, ὅτι καθὼς ὤμοσεν κύριος τῷ Δαυιδ, ὅτι οὕτως ποιήσω αὐτῷ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ 10 περιελεῖν τὴν βασιλείαν ἀπὸ τοῦ οἴκου Σαουλ καὶ τοῦ ἀναστῆσαι τὸν θρόνον Δαυιδ ἐπὶ Ισραηλ καὶ ἐπὶ τὸν Ιουδαν ἀπὸ Δαν ἕως Βηρσαβεε. 11 καὶ οὐκ ἠδυνάσθη ἔτι Μεμφιβοσθε ἀποκριθῆναι τῷ Αβεννηρ ῥῆμα ἀπὸ τοῦ φοβεῖσθαι αὐτόν.
12 Καὶ ἀπέστειλεν Αβεννηρ ἀγγέλους πρὸς Δαυιδ εἰς Θαιλαμ, οὗ ἦν παραχρῆμα, λέγων Διάθου διαθήκην σου μετ᾽ ἐμοῦ, καὶ ἰδοὺ ἡ χείρ μου μετὰ σοῦ τοῦ ἐπιστρέψαι πρὸς σὲ πάντα τὸν οἶκον Ισραηλ. 13 καὶ εἶπεν Δαυιδ Ἐγὼ καλῶς διαθήσομαι πρὸς σὲ διαθήκην, πλὴν λόγον ἕνα ἐγὼ αἰτοῦμαι παρὰ σοῦ λέγων Οὐκ ὄψει τὸ πρόσωπόν μου, ἐὰν μὴ ἀγάγῃς τὴν Μελχολ θυγατέρα Σαουλ παραγινομένου σου ἰδεῖν τὸ πρόσωπόν μου. 14 καὶ ἐξαπέστειλεν Δαυιδ πρὸς Μεμφιβοσθε υἱὸν Σαουλ ἀγγέλους λέγων Ἀπόδος μοι τὴν γυναῖκά μου τὴν Μελχολ, ἣν ἔλαβον ἐν ἑκατὸν ἀκροβυστίαις ἀλλοφύλων. 15 καὶ ἀπέστειλεν Μεμφιβοσθε καὶ ἔλαβεν αὐτὴν παρὰ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς, παρὰ Φαλτιηλ υἱοῦ Σελλης. 16 καὶ ἐπορεύετο ὁ ἀνὴρ αὐτῆς μετ᾽ αὐτῆς κλαίων ὀπίσω αὐτῆς ἕως Βαρακιμ· καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν Αβεννηρ Πορεύου ἀνάστρεφε· καὶ ἀνέστρεψεν. — 17 καὶ εἶπεν Αβεννηρ πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους Ισραηλ λέγων Ἐχθὲς καὶ τρίτην ἐζητεῖτε τὸν Δαυιδ βασιλεύειν ἐφ᾽ ὑμῶν· 18 καὶ νῦν ποιήσατε, ὅτι κύριος ἐλάλησεν περὶ Δαυιδ λέγων Ἐν χειρὶ τοῦ δούλου μου Δαυιδ σώσω τὸν Ισραηλ ἐκ χειρὸς ἀλλοφύλων καὶ ἐκ χειρὸς πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτῶν. 19 καὶ ἐλάλησεν Αβεννηρ ἐν τοῖς ὠσὶν Βενιαμιν. καὶ ἐπορεύθη Αβεννηρ τοῦ λαλῆσαι εἰς τὰ ὦτα τοῦ Δαυιδ εἰς Χεβρων πάντα, ὅσα ἤρεσεν ἐν ὀφθαλμοῖς Ισραηλ καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς παντὸς οἴκου Βενιαμιν.
20 Καὶ ἦλθεν Αβεννηρ πρὸς Δαυιδ εἰς Χεβρων καὶ μετ᾽ αὐτοῦ εἴκοσι ἄνδρες. καὶ ἐποίησεν Δαυιδ τῷ Αβεννηρ καὶ τοῖς ἀνδράσιν τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ πότον. 21 καὶ εἶπεν Αβεννηρ πρὸς Δαυιδ Ἀναστήσομαι δὴ καὶ πορεύσομαι καὶ συναθροίσω πρὸς κύριόν μου τὸν βασιλέα πάντα Ισραηλ καὶ διαθήσομαι μετὰ σοῦ διαθήκην, καὶ βασιλεύσεις ἐπὶ πᾶσιν, οἷς ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχή σου. καὶ ἀπέστειλεν Δαυιδ τὸν Αβεννηρ, καὶ ἐπορεύθη ἐν εἰρήνῃ. — 22 καὶ ἰδοὺ οἱ παῖδες Δαυιδ καὶ Ιωαβ παρεγίνοντο ἐκ τῆς ἐξοδίας καὶ σκῦλα πολλὰ ἔφερον μετ᾽ αὐτῶν· καὶ Αβεννηρ οὐκ ἦν μετὰ Δαυιδ εἰς Χεβρων, ὅτι ἀπεστάλκει αὐτὸν καὶ ἀπεληλύθει ἐν εἰρήνῃ. 23 καὶ Ιωαβ καὶ πᾶσα ἡ στρατιὰ αὐτοῦ ἤχθησαν, καὶ ἀπηγγέλη τῷ Ιωαβ λέγοντες Ἥκει Αβεννηρ υἱὸς Νηρ πρὸς Δαυιδ, καὶ ἀπέσταλκεν αὐτὸν καὶ ἀπῆλθεν ἐν εἰρήνῃ. 24 καὶ εἰσῆλθεν Ιωαβ πρὸς τὸν βασιλέα καὶ εἶπεν Τί τοῦτο ἐποίησας; ἰδοὺ ἦλθεν Αβεννηρ πρὸς σέ, καὶ ἵνα τί ἐξαπέσταλκας αὐτὸν καὶ ἀπελήλυθεν ἐν εἰρήνῃ; 25 ἦ οὐκ οἶδας τὴν κακίαν Αβεννηρ υἱοῦ Νηρ, ὅτι ἀπατῆσαί σε παρεγένετο καὶ γνῶναι τὴν ἔξοδόν σου καὶ τὴν εἴσοδόν σου καὶ γνῶναι ἅπαντα, ὅσα σὺ ποιεῖς; 26 καὶ ἀνέστρεψεν Ιωαβ ἀπὸ τοῦ Δαυιδ καὶ ἀπέστειλεν ἀγγέλους ὀπίσω Αβεννηρ, καὶ ἐπιστρέφουσιν αὐτὸν ἀπὸ τοῦ φρέατος τοῦ Σεϊραμ· καὶ Δαυιδ οὐκ ᾔδει. 27 καὶ ἐπέστρεψεν Αβεννηρ εἰς Χεβρων, καὶ ἐξέκλινεν αὐτὸν Ιωαβ ἐκ πλαγίων τῆς πύλης λαλῆσαι πρὸς αὐτὸν ἐνεδρεύων καὶ ἐπάταξεν αὐτὸν ἐκεῖ ἐπὶ τὴν ψόαν, καὶ ἀπέθανεν ἐν τῷ αἵματι Ασαηλ τοῦ ἀδελφοῦ Ιωαβ.
28 Καὶ ἤκουσεν Δαυιδ μετὰ ταῦτα καὶ εἶπεν Ἀθῷός εἰμι ἐγὼ καὶ ἡ βασιλεία μου ἀπὸ κυρίου ἕως αἰῶνος ἀπὸ τῶν αἱμάτων Αβεννηρ υἱοῦ Νηρ· 29 καταντησάτωσαν ἐπὶ κεφαλὴν Ιωαβ καὶ ἐπὶ πάντα τὸν οἶκον τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ μὴ ἐκλίποι ἐκ τοῦ οἴκου Ιωαβ γονορρυὴς καὶ λεπρὸς καὶ κρατῶν σκυτάλης καὶ πίπτων ἐν ῥομφαίᾳ καὶ ἐλασσούμενος ἄρτοις. 30 Ιωαβ δὲ καὶ Αβεσσα ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ διεπαρετηροῦντο τὸν Αβεννηρ ἀνθ᾽ ὧν ἐθανάτωσεν τὸν Ασαηλ τὸν ἀδελφὸν αὐτῶν ἐν Γαβαων ἐν τῷ πολέμῳ. — 31 καὶ εἶπεν Δαυιδ πρὸς Ιωαβ καὶ πρὸς πάντα τὸν λαὸν τὸν μετ᾽ αὐτοῦ Διαρρήξατε τὰ ἱμάτια ὑμῶν καὶ περιζώσασθε σάκκους καὶ κόπτεσθε ἔμπροσθεν Αβεννηρ· καὶ ὁ βασιλεὺς Δαυιδ ἐπορεύετο ὀπίσω τῆς κλίνης. 32 καὶ θάπτουσιν τὸν Αβεννηρ εἰς Χεβρων· καὶ ἦρεν ὁ βασιλεὺς τὴν φωνὴν αὐτοῦ καὶ ἔκλαυσεν ἐπὶ τοῦ τάφου αὐτοῦ, καὶ ἔκλαυσεν πᾶς ὁ λαὸς ἐπὶ Αβεννηρ. 33 καὶ ἐθρήνησεν ὁ βασιλεὺς ἐπὶ Αβεννηρ καὶ εἶπεν
Εἰ κατὰ τὸν θάνατον Ναβαλ ἀποθανεῖται Αβεννηρ;
34 αἱ χεῖρές σου οὐκ ἐδέθησαν,
οἱ πόδες σου οὐκ ἐν πέδαις·
οὐ προσήγαγεν ὡς Ναβαλ,
ἐνώπιον υἱῶν ἀδικίας ἔπεσας.
καὶ συνήχθη πᾶς ὁ λαὸς τοῦ κλαῦσαι αὐτόν. 35 καὶ ἦλθεν πᾶς ὁ λαὸς περιδειπνῆσαι τὸν Δαυιδ ἄρτοις ἔτι οὔσης ἡμέρας, καὶ ὤμοσεν Δαυιδ λέγων Τάδε ποιήσαι μοι ὁ θεὸς καὶ τάδε προσθείη, ὅτι ἐὰν μὴ δύῃ ὁ ἥλιος, οὐ μὴ γεύσωμαι ἄρτου ἢ ἀπὸ παντός τινος. 36 καὶ ἔγνω πᾶς ὁ λαός, καὶ ἤρεσεν ἐνώπιον αὐτῶν πάντα, ὅσα ἐποίησεν ὁ βασιλεὺς ἐνώπιον τοῦ λαοῦ. 37 καὶ ἔγνω πᾶς ὁ λαὸς καὶ πᾶς Ισραηλ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ὅτι οὐκ ἐγένετο παρὰ τοῦ βασιλέως θανατῶσαι τὸν Αβεννηρ υἱὸν Νηρ. 38 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς τοὺς παῖδας αὐτοῦ Οὐκ οἴδατε ὅτι ἡγούμενος μέγας πέπτωκεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ ἐν τῷ Ισραηλ; 39 καὶ ὅτι ἐγώ εἰμι σήμερον συγγενὴς καὶ καθεσταμένος ὑπὸ βασιλέως, οἱ δὲ ἄνδρες οὗτοι υἱοὶ Σαρουιας σκληρότεροί μού εἰσιν· ἀνταποδῷ κύριος τῷ ποιοῦντι πονηρὰ κατὰ τὴν κακίαν αὐτοῦ.