1 «Hapi dyert, o Liban,
që zjarri të t'i përpijë cedrat.
2 Vajto, o qiparis, se cedri ra,
pemën e lavdishme e cunguan.
Vajtoni, o lisat e Bashanit,
se pylli i dendur u rrafshua.
3 Dëgjohen vajet e barinjve,
se u shkretua madhështia e tyre.
Dëgjohen ulërimat e luanthëve,
se u rrënua lavdia e Jordanit».
Barinjtë
4 Kështu thotë Zoti, Perëndia im: «Kulloti dhentë që janë për therore, 5 ato që blerësi i ther pa të keq, për të cilat shitësi lavdëron Zotin, se prej tyre pasurohet e barinjve s'u dhimbsen. 6 Se unë nuk do të kem mëshirë për banorët e këtij vendi, kumton Zoti. Ja, unë po e dorëzoj secilin në dorën e të afërtit të vet e të mbretit të tyre. Ata do ta shkretojnë tokën e unë nuk do t'i shpëtoj prej dorës së tyre».
7 Atëherë unë fillova t'i kullot dhentë që ishin caktuar për therore nga tregtarët e bagëtisë . Mora dy kërraba. Njërën e quajta Dashamirësi, tjetrën Bashkim e kështu fillova t'i kullot. 8 Brenda muajit hoqa tre barinj. M'u sos durimi me ta e ata më mbajtën mëri. 9 Atëherë u thashë: «Nuk do t'i kullot më. Kush ka për të ngordhur le të ngordhë, kush ka për t'u therur le të theret, e ato që mbesin, të hanë me dhëmbë njëra-tjetrën». 10 E mora pastaj kërrabën që quhej Dashamirësi dhe e theva, për ta zhbërë besëlidhjen që kisha lidhur me të gjithë njerëzit. 11 Besëlidhja u zhbë po atë ditë e tregtarët e bagëtisë , që po më shihnin, e kuptuan se kjo fjalë ishte nga Zoti. 12 Pastaj u thashë: «Nëse ju duket mirë, ma jepni pagën, në mos, mbajeni». Ata caktuan të më paguanin tridhjetë monedha argjendi. 13 Zoti më tha: «Hidhi monedhat te poçari ». I mora tridhjetë monedhat e argjendit, mëditjen e çmueshme, me të cilën më kishin paguar, e i hodha në tempullin e Zotit, te poçari. 14 Atëherë e theva kërrabën e dytë, që quhej Bashkim, për ta prishur vëllazërinë mes shtëpisë së Judës e asaj të Izraelit.
15 Zoti më tha: «Merri sërish mjetet e bariut të marrë, 16 se, ja, unë po dërgoj në vend një bari që për mjeranet nuk do të kujdeset, të humburën nuk do ta kërkojë, të lënduarën nuk do ta mjekojë e të shëndetshmen nuk do ta ushqejë; një bari që do të hajë mishin e bagëtive të majme e do të shqyejë thundrat e tyre.
17 Mjerë bariu i marrë,
braktisësi i kopeve.
Shpata ia preftë krahun
e syrin e djathtë.
Iu thaftë krahu deri në rrëzë
e syrit të djathtë drita iu fiktë!».
1 Διάνοιξον, ὁ Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου· 2 ὀλολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκεν κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστᾶνες ἐταλαιπώρησαν· ὀλολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος. 3 φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ἡ μεγαλωσύνη αὐτῶν· φωνὴ ὠρυομένων λεόντων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν τὸ φρύαγμα τοῦ Ιορδάνου. 4 τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ Ποιμαίνετε τὰ πρόβατα τῆς σφαγῆς, 5 ἃ οἱ κτησάμενοι κατέσφαζον καὶ οὐ μετεμέλοντο, καὶ οἱ πωλοῦντες αὐτὰ ἔλεγον Εὐλογητὸς κύριος καὶ πεπλουτήκαμεν, καὶ οἱ ποιμένες αὐτῶν οὐκ ἔπασχον οὐδὲν ἐπ᾽ αὐτοῖς. 6 διὰ τοῦτο οὐ φείσομαι οὐκέτι ἐπὶ τοὺς κατοικοῦντας τὴν γῆν, λέγει κύριος, καὶ ἰδοὺ ἐγὼ παραδίδωμι τοὺς ἀνθρώπους ἕκαστον εἰς χεῖρας τοῦ πλησίον αὐτοῦ καὶ εἰς χεῖρας βασιλέως αὐτοῦ, καὶ κατακόψουσιν τὴν γῆν, καὶ οὐ μὴ ἐξέλωμαι ἐκ χειρὸς αὐτῶν. 7 καὶ ποιμανῶ τὰ πρόβατα τῆς σφαγῆς εἰς τὴν Χαναανῖτιν· καὶ λήμψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδους — τὴν μίαν ἐκάλεσα Κάλλος καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα Σχοίνισμα — καὶ ποιμανῶ τὰ πρόβατα. 8 καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνί, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ᾽ αὐτούς, καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ᾽ ἐμέ. 9 καὶ εἶπα Οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς· τὸ ἀποθνῇσκον ἀποθνῃσκέτω, καὶ τὸ ἐκλεῖπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα κατεσθιέτωσαν ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ. 10 καὶ λήμψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν καὶ ἀπορρίψω αὐτὴν τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην μου, ἣν διεθέμην πρὸς πάντας τοὺς λαούς· 11 καὶ διασκεδασθήσεται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ φυλασσόμενα, διότι λόγος κυρίου ἐστίν. 12 καὶ ἐρῶ πρὸς αὐτούς Εἰ καλὸν ἐνώπιον ὑμῶν ἐστιν, δότε στήσαντες τὸν μισθόν μου ἢ ἀπείπασθε· καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς. 13 καὶ εἶπεν κύριος πρός με Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. καὶ ἔλαβον τοὺς τριάκοντα ἀργυροῦς καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον. 14 καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν, τὸ Σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν κατάσχεσιν ἀνὰ μέσον Ιουδα καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ Ισραηλ.
15 Καὶ εἶπεν κύριος πρός με Ἔτι λαβὲ σεαυτῷ σκεύη ποιμενικὰ ποιμένος ἀπείρου. 16 διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐξεγείρω ποιμένα ἐπὶ τὴν γῆν· τὸ ἐκλιμπάνον οὐ μὴ ἐπισκέψηται καὶ τὸ διεσκορπισμένον οὐ μὴ ζητήσῃ καὶ τὸ συντετριμμένον οὐ μὴ ἰάσηται καὶ τὸ ὁλόκληρον οὐ μὴ κατευθύνῃ καὶ τὰ κρέα τῶν ἐκλεκτῶν καταφάγεται καὶ τοὺς ἀστραγάλους αὐτῶν ἐκστρέψει. 17 ὦ οἱ ποιμαίνοντες τὰ μάταια καὶ οἱ καταλελοιπότες τὰ πρόβατα· μάχαιρα ἐπὶ τοὺς βραχίονας αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τὸν ὀφθαλμὸν τὸν δεξιὸν αὐτοῦ· ὁ βραχίων αὐτοῦ ξηραινόμενος ξηρανθήσεται, καὶ ὁ ὀφθαλμὸς ὁ δεξιὸς αὐτοῦ ἐκτυφλούμενος ἐκτυφλωθήσεται.