1 Mjeshtrit të korit. Për Gititin. Psalm i bijve të Korahut.
2 Sa të dashura janë banesat e tua,
o Zot i ushtrive!
3 Përmallohet e këputet shpirti im
për oborret e Perëndisë,
ngazëllen zemra ime e trupi im
për Perëndinë e gjallë.
4 Edhe trumcaku e gjen strehën e vet,
dallëndyshja folenë, për të vënë zogjtë,
tek altarët e tu, o Zot i ushtrive,
o mbreti im dhe Perëndia im.
5 Lum ata që banojnë në shtëpinë tënde
e të lavdërojnë përgjithmonë. selah
6 Lum ata, që e gjejnë forcën te ti
dhe kanë për zemër shtegtimin.
7 Teksa kalojnë nëpër luginën e Bakasë,
e shndërrojnë në vend burimesh
dhe shiu i parë e mbulon me bekime.
8 Ecin e bëhen gjithnjë e më të fortë
dhe dalin para Perëndisë në Sion.
9 O Zot, Perëndi i ushtrive, dëgjoje lutjen time,
mba vesh, o Perëndi i Jakobit. selah
10 Shiko, o Perëndi, mburoja jonë ,
vështroje fytyrën e të vajosurit tënd.
11 Një ditë në oborret e tua
është më mirë se një mijë ditë gjetiu.
Më mirë në pragun e shtëpisë së Perëndisë tim,
sesa në tendat e të paudhëve.
12 Se diell e shqyt është Zoti Perëndi,
Zoti është dhuruesi i hirit e lavdisë.
Ai nuk ua mohon të mirat
atyre që jetojnë me ndershmëri.
13 O Zot i ushtrive,
lum njeriu që te ti beson.
1 Εἰς τὸ τέλος· τοῖς υἱοῖς Κορε ψαλμός.
2 Εὐδόκησας, κύριε, τὴν γῆν σου,
ἀπέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακωβ·
3 ἀφῆκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου,
ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν.
διάψαλμα.
4 κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργήν σου,
ἀπέστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου.
5 ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ὁ θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν,
καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ᾽ ἡμῶν.
6 μὴ εἰς τὸν αἰῶνα ὀργισθήσῃ ἡμῖν
ἢ διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν;
7 ὁ θεός, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς,
καὶ ὁ λαός σου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί.
8 δεῖξον ἡμῖν, κύριε, τὸ ἔλεός σου
καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν.
9 ἀκούσομαι τί λαλήσει ἐν ἐμοὶ κύριος ὁ θεός,
ὅτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ
καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ
καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπιστρέφοντας πρὸς αὐτὸν καρδίαν.
10 πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν τὸ σωτήριον αὐτοῦ
τοῦ κατασκηνῶσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν.
11 ἔλεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν,
δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν·
12 ἀλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλεν,
καὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν.
13 καὶ γὰρ ὁ κύριος δώσει χρηστότητα,
καὶ ἡ γῆ ἡμῶν δώσει τὸν καρπὸν αὐτῆς·
14 δικαιοσύνη ἐναντίον αὐτοῦ προπορεύσεται
καὶ θήσει εἰς ὁδὸν τὰ διαβήματα αὐτοῦ.