1 Psalm i Asafit.
Trashëgiminë tënde e kanë pushtuar kombet, o Perëndi,
tempullin tënd të shenjtë e kanë përdhosur,
Jerusalemin në gërmadhë e kanë kthyer.
2 Kufomat e shërbëtorëve të tu
ua dhanë për ushqim shpendëve të qiellit,
mishin e besnikëve të tu egërsirave të tokës.
3 Gjakun e tyre e derdhën si ujë përreth Jerusalemit
e nuk kishte kush t'i varroste.
4 Jemi bërë tallje për fqinjët tanë,
përqeshje e lojë për ata që na rrethojnë.
5 Deri kur, o Zot? Përjetë do të jesh i zemëruar?
A do të ndizet si zjarr furia jote?
6 Derdhe zemërimin tënd mbi kombe që s'të njohin,
mbi mbretëri që nuk thërrasin emrin tënd.
7 Se e kanë gllabëruar Jakobin,
banesën e tij e kanë shkretuar.
8 Mos na i kujto paudhësitë e së shkuarës,
por ardhtë sa më shpejt mëshira jote,
se kemi rënë shumë poshtë.
9 Na ndihmo, o Perëndi i shpëtimit tonë,
për lavdinë e emrit tënd,
na çliro e na i fal mëkatet,
për hir të emrit tënd.
10 Përse të thonë kombet:
«Ku është Perëndia i tyre?».
Le ta marrin, pra, vesh kombet
e ne me sytë tanë le ta shohim,
hakmarrjen për gjakun e derdhur
të shërbëtorëve të tu.
11 Ardhtë para teje gjëma e të robëruarve,
me fuqinë e krahut tënd
shpëto të dënuarit me vdekje.
12 Shpërblejua shtatëfish fqinjëve tanë mbi kurriz
poshtërimin që të bënë ty, o Zot.
13 E ne populli yt, delet e kullotës sate,
do të të përlëvdojmë në amshim
e brez pas brezi do të shpallim lavdinë tënde.
1 Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων· μαρτύριον τῷ Ασαφ, ψαλμὸς ὑπὲρ τοῦ Ἀσσυρίου.
2 Ὁ ποιμαίνων τὸν Ισραηλ, πρόσχες,
ὁ ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατα τὸν Ιωσηφ,
ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβιν, ἐμφάνηθι.
3 ἐναντίον Εφραιμ καὶ Βενιαμιν καὶ Μανασση
ἐξέγειρον τὴν δυναστείαν σου
καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς.
4 ὁ θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς καὶ
ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα.
5 κύριε ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων,
ἕως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν τοῦ δούλου σου,
6 ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων
καὶ ποτιεῖς ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ;
7 ἔθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν,
καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς.
8 κύριε ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς
καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα.
διάψαλμα.
9 ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας,
ἐξέβαλες ἔθνη καὶ κατεφύτευσας αὐτήν·
10 ὡδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς
καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς, καὶ ἐπλήσθη ἡ γῆ.
11 ἐκάλυψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς
καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ θεοῦ·
12 ἐξέτεινεν τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης
καὶ ἕως ποταμοῦ τὰς παραφυάδας αὐτῆς.
13 ἵνα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς
καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευόμενοι τὴν ὁδόν;
14 ἐλυμήνατο αὐτὴν σῦς ἐκ δρυμοῦ,
καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν.
15 ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δή,
ἐπίβλεψον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἰδὲ
καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην
16 καὶ κατάρτισαι αὐτήν, ἣν ἐφύτευσεν ἡ δεξιά σου,
καὶ ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου, ὃν ἐκραταίωσας σεαυτῷ.
17 ἐμπεπυρισμένη πυρὶ καὶ ἀνεσκαμμένη·
ἀπὸ ἐπιτιμήσεως τοῦ προσώπου σου ἀπολοῦνται.
18 γενηθήτω ἡ χείρ σου ἐπ᾽ ἄνδρα δεξιᾶς σου
καὶ ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου, ὃν ἐκραταίωσας σεαυτῷ·
19 καὶ οὐ μὴ ἀποστῶμεν ἀπὸ σοῦ,
ζωώσεις ἡμᾶς, καὶ τὸ ὄνομά σου ἐπικαλεσόμεθα.
20 κύριε ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς
καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα.