1 Ankimi që Davidi i këndoi Zotit për fjalët e Kushit nga fisi i Benjaminit.
2 O Zot, Perëndia im, te ti kërkoj strehë,
shpëtomë e çliromë prej të gjithë përndjekësve të mi.
3 Në mos, si luani do të ma shqyejnë shpirtin
e do të më copëtojnë pa më ardhur kush në ndihmë.
4 O Zot, Perëndia im, po të kem bërë gjë
e po të kem bërë padrejtësi me duart e mia,
5 nëse ia kam kthyer me të keqe dashamirësit tim
apo e kam plaçkitur armikun pa shkak ,
6 më ndjektë armiku e më kaptë,
jetën time e nëpërkëmbtë
e nderin pluhur ma bëftë. selah
7 Çohu, o Zot, me zemërim,
ngrihu mbi tërbimin e armiqve të mi,
qëndro krah meje, ti që ke vendosur drejtësi.
8 Le të të rrethojnë kombet,
por ti sundoji nga vendi yt i lartë.
9 O Zot që gjykon popujt,
gjykomë ti, o Zot, se jam i drejtë e pa faj.
10 Ligësia e të paudhëve marrtë fund,
por të drejtin forcoje, o Perëndi i drejtë,
ti që shqyrton mendjet e zemrat .
11 Mburoja ime është Perëndia,
ai i shpëton zemërdrejtët.
12 Perëndia është gjykatës i drejtë,
Perëndia është përherë i rreptë.
13 Nëse dikush nuk pendohet,
Perëndia e mpreh shpatën,
e nden harkun dhe e mban gati.
14 I ka bërë gati armët e vdekjes
dhe i ka ndezur shigjetat.
15 Ja, i ligu ngjiz paudhësi,
mbart ligësi e pjell mashtrim.
16 Hapi një gropë, gërmoi thellë,
por në gropën që bëri ra brenda vetë.
17 Ligësia që bëri do t'i kthehet kokës
e dhuna e vet do t'i bjerë ballit.
18 Unë do të falënderoj Zotin për drejtësinë e tij
e do t'i këndoj himne emrit të Zotit, të Tejlartit.
1 Ψαλμὸς τῷ Δαυιδ, ὃν ᾖσεν τῷ κυρίῳ ὑπὲρ τῶν λόγων Χουσι υἱοῦ Ιεμενι.
2 Κύριε ὁ θεός μου, ἐπὶ σοὶ ἤλπισα·
σῶσόν με ἐκ πάντων τῶν διωκόντων με καὶ ῥῦσαί με,
3 μήποτε ἁρπάσῃ ὡς λέων τὴν ψυχήν μου
μὴ ὄντος λυτρουμένου μηδὲ σῴζοντος.
4 κύριε ὁ θεός μου, εἰ ἐποίησα τοῦτο,
εἰ ἔστιν ἀδικία ἐν χερσίν μου,
5 εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσίν μοι κακά,
ἀποπέσοιμι ἄρα ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν μου κενός,
6 καταδιώξαι ἄρα ὁ ἐχθρὸς τὴν ψυχήν μου καὶ καταλάβοι
καὶ καταπατήσαι εἰς γῆν τὴν ζωήν μου
καὶ τὴν δόξαν μου εἰς χοῦν κατασκηνώσαι.
διάψαλμα.
7 ἀνάστηθι, κύριε, ἐν ὀργῇ σου,
ὑψώθητι ἐν τοῖς πέρασι τῶν ἐχθρῶν μου·
ἐξεγέρθητι, κύριε ὁ θεός μου, ἐν προστάγματι, ᾧ ἐνετείλω,
8 καὶ συναγωγὴ λαῶν κυκλώσει σε,
καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον.
9 κύριος κρινεῖ λαούς·
κρῖνόν με, κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην μου
καὶ κατὰ τὴν ἀκακίαν μου ἐπ᾽ ἐμοί.
10 συντελεσθήτω δὴ πονηρία ἁμαρτωλῶν,
καὶ κατευθυνεῖς δίκαιον·
ἐτάζων καρδίας καὶ νεφροὺς ὁ θεός.
11 δικαία ἡ βοήθειά μου παρὰ τοῦ θεοῦ
τοῦ σῴζοντος τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ.
12 ὁ θεὸς κριτὴς δίκαιος καὶ ἰσχυρὸς καὶ μακρόθυμος
μὴ ὀργὴν ἐπάγων καθ᾽ ἑκάστην ἡμέραν.
13 ἐὰν μὴ ἐπιστραφῆτε, τὴν ῥομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει·
τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινεν καὶ ἡτοίμασεν αὐτὸ
14 καὶ ἐν αὐτῷ ἡτοίμασεν σκεύη θανάτου,
τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργάσατο.
15 ἰδοὺ ὠδίνησεν ἀδικίαν,
συνέλαβεν πόνον καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν·
16 λάκκον ὤρυξεν καὶ ἀνέσκαψεν αὐτὸν
καὶ ἐμπεσεῖται εἰς βόθρον, ὃν εἰργάσατο·
17 ἐπιστρέψει ὁ πόνος αὐτοῦ εἰς κεφαλὴν αὐτοῦ,
καὶ ἐπὶ κορυφὴν αὐτοῦ ἡ ἀδικία αὐτοῦ καταβήσεται.
18 ἐξομολογήσομαι κυρίῳ κατὰ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ
καὶ ψαλῶ τῷ ὀνόματι κυρίου τοῦ ὑψίστου.