1 Psalm i Davidit.
O Zot, dëgjoje lutjen time,
vëri vesh përgjërimit tim, ti që je besnik,
përgjigjmu, ti që je i drejtë.
2 Mos bëj gjyq me shërbëtorin tënd,
se asnjë i gjallë nuk del i drejtë para teje.
3 Po më ndjek pas armiku,
jetën ma ka hedhur përdhe.
Më ka dëbuar në skuta të errëta,
porsi të vdekurit e kahershëm.
4 Ndaj po më zihet fryma,
përbrenda po më dridhet zemra.
5 Më kujtohen ditët e qëmoçme,
mendoj për gjithë veprat e tua,
sjell ndër mend punët e duarve të tua.
6 I kam shtrirë duart drejt teje,
shpirti im ka etje për ty, si toka e thatë. selah
7 Përgjigjmu shpejt, o Zot,
se mbeta pa frymë.
Mos e fshih fytyrën prej meje,
që të mos bëhem si ata që zbresin në varr.
8 Shpallmë mirësinë tënde që në mëngjes,
se te ti kam besim.
Tregomë udhën ku duhet të eci,
se drejt teje e lartësoj shpirtin tim.
9 Shpëtomë nga armiqtë e mi, o Zot,
se te ti kam kërkuar strehë.
10 Mësomë të bëj vullnetin tënd,
se ti je Perëndia im.
Shpirti yt i mirë do të më prijë në vend të sheshtë.
11 Jepmë sërish jetë, o Zot, për hir të emrit tënd,
nxirrmë nga hidhërimi, ti që je i drejtë.
12 Shfarosi armiqtë e mi, ti që je i mirë,
shkatërroji të gjithë kundërshtarët e mi,
se unë jam shërbëtori yt.
1 Τῷ Δαυιδ, πρὸς τὸν Γολιαδ.
Εὐλογητὸς κύριος ὁ θεός μου
ὁ διδάσκων τὰς χεῖράς μου εἰς παράταξιν,
τοὺς δακτύλους μου εἰς πόλεμον·
2 ἔλεός μου καὶ καταφυγή μου,
ἀντιλήμπτωρ μου καὶ ῥύστης μου,
ὑπερασπιστής μου, καὶ ἐπ᾽ αὐτῷ ἤλπισα,
ὁ ὑποτάσσων τὸν λαόν μου ὑπ᾽ ἐμέ.
3 κύριε, τί ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι ἐγνώσθης αὐτῷ,
ἢ υἱὸς ἀνθρώπου, ὅτι λογίζῃ αὐτόν;
4 ἄνθρωπος ματαιότητι ὡμοιώθη,
αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν.
5 κύριε, κλῖνον οὐρανούς σου καὶ κατάβηθι,
ἅψαι τῶν ὀρέων, καὶ καπνισθήσονται·
6 ἄστραψον ἀστραπὴν καὶ σκορπιεῖς αὐτούς,
ἐξαπόστειλον τὰ βέλη σου καὶ συνταράξεις αὐτούς.
7 ἐξαπόστειλον τὴν χεῖρά σου ἐξ ὕψους,
ἐξελοῦ με καὶ ῥῦσαί με ἐξ ὑδάτων πολλῶν,
ἐκ χειρὸς υἱῶν ἀλλοτρίων,
8 ὧν τὸ στόμα ἐλάλησεν ματαιότητα,
καὶ ἡ δεξιὰ αὐτῶν δεξιὰ ἀδικίας.
9 ὁ θεός, ᾠδὴν καινὴν ᾄσομαί σοι,
ἐν ψαλτηρίῳ δεκαχόρδῳ ψαλῶ σοι
10 τῷ διδόντι τὴν σωτηρίαν τοῖς βασιλεῦσιν,
τῷ λυτρουμένῳ Δαυιδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ ἐκ ῥομφαίας πονηρᾶς.
11 ῥῦσαί με καὶ ἐξελοῦ με ἐκ χειρὸς υἱῶν ἀλλοτρίων,
ὧν τὸ στόμα ἐλάλησεν ματαιότητα
καὶ ἡ δεξιὰ αὐτῶν δεξιὰ ἀδικίας.
12 ὧν οἱ υἱοὶ ὡς νεόφυτα
ἡδρυμμένα ἐν τῇ νεότητι αὐτῶν,
αἱ θυγατέρες αὐτῶν κεκαλλωπισμέναι
περικεκοσμημέναι ὡς ὁμοίωμα ναοῦ,
13 τὰ ταμιεῖα αὐτῶν πλήρη
ἐξερευγόμενα ἐκ τούτου εἰς τοῦτο,
τὰ πρόβατα αὐτῶν πολυτόκα
πληθύνοντα ἐν ταῖς ἐξόδοις αὐτῶν,
14 οἱ βόες αὐτῶν παχεῖς,
οὐκ ἔστιν κατάπτωμα φραγμοῦ οὐδὲ διέξοδος
οὐδὲ κραυγὴ ἐν ταῖς πλατείαις αὐτῶν,
15 ἐμακάρισαν τὸν λαόν, ᾧ ταῦτά ἐστιν·
μακάριος ὁ λαός, οὗ κύριος ὁ θεὸς αὐτοῦ.