1 Më mirë një kafshatë e thatë me qetësi,
se një shtëpi plot gosti e grindje.
2 Shërbëtori i mençur e sundon birin që turpëron,
ai do të marrë trashëgiminë ndër vëllezër.
3 Për argjendin është shkritorja e për arin furra,
por zemrat i sprovon Zoti.
4 Keqbërësi u vë mend fjalëve të mbrapshta,
gënjeshtari i vë vesh gjuhës rrënimtare.
5 Kush tallet me skamnorin, fyen krijuesin e tij,
kush gëzohet me kobin nuk mbetet pa ndëshkuar.
6 Kurora e pleqve janë bijtë e bijve,
nderi i bijve janë prindërit e tyre.
7 Të pamendit s'i shkon e folmja e zgjedhur
e aq më pak të fismit gjuha gënjeshtare.
8 Dhurata është gur fati për të zotin,
ngado që të shkojë, përparon.
9 Kush e harron fajin, kërkon miqësi,
kush e ritregon, e përçan mikun.
10 Një qortim zë vend te një i mençur
më shumë se njëqind të rrahura te një i marrë.
11 I ligu kërkon vetëm grindje,
ndaj do t'i dërgohet një lajmës mizor.
12 Më mirë të hasësh arushën që i kanë rrëmbyer të vegjlit,
sesa të marrin në çartjen e tij.
13 Atij që e kthen të mirën me të keqe,
e keqja s'do t'i hiqet nga shtëpia.
14 Fillimi i grindjes është si e çara që hap uji,
lëre zënkën para se të shpërthejë.
15 Shfajësimi i të paudhit e dënimi i të drejtit,
të dyja këto i neveriten Zotit.
16 Ç'duhen paratë në dorën e të marrit?
Për të blerë urtinë kur nuk ka mend?
17 Miku është i dashur në çdo kohë;
vëllai ka lindur për kohë të vështirë.
18 Është i pamend kush shtrëngon dorën
e hyn dorëzanë te i afërti i vet.
19 Kush do grindjen, do mëkatin;
kush e mban veten për derë të madhe, kërkon rrënimin.
20 Kush është zemërlig, nuk do të gjejë mirë;
kush është gjuhëgjarpër, do ta zërë e keqja.
21 Kush lind një të marrë, e lind për të zezë të vet;
i ati i të shkalluarit nuk do të gëzojë.
22 Zemra e hareshme balsam për shëndetin,
shpirti i këputur than eshtrat.
23 I paudhi merr dhurata nën dorë
për të dredhuar shtigjet e drejtësisë.
24 Njeriu i mençur e mban parasysh urtinë,
por sytë e të marrit enden nëpër skajet e tokës.
25 Një djalë i marrë është brengë për të atin
e hidhërim për gruan që e lindi.
26 Nuk është mirë të gjobitësh të drejtin
apo të ndëshkosh të fismin kur është në të drejtë.
27 Kush flet pak, di shumë,
kush sundon veten, është i mençur.
28 Po të heshtte, edhe i marri do të dukej i urtë,
i mprehtë, po të mbante gojën.
1 κρείσσων ψωμὸς μεθ᾽ ἡδονῆς ἐν εἰρήνῃ
ἢ οἶκος πλήρης πολλῶν ἀγαθῶν καὶ ἀδίκων θυμάτων μετὰ μάχης.
2 οἰκέτης νοήμων κρατήσει δεσποτῶν ἀφρόνων,
ἐν δὲ ἀδελφοῖς διελεῖται μέρη.
3 ὥσπερ δοκιμάζεται ἐν καμίνῳ ἄργυρος καὶ χρυσός,
οὕτως ἐκλεκταὶ καρδίαι παρὰ κυρίῳ.
4 κακὸς ὑπακούει γλώσσης παρανόμων,
δίκαιος δὲ οὐ προσέχει χείλεσιν ψευδέσιν.
5 ὁ καταγελῶν πτωχοῦ παροξύνει τὸν ποιήσαντα αὐτόν,
ὁ δὲ ἐπιχαίρων ἀπολλυμένῳ οὐκ ἀθῳωθήσεται·
ὁ δὲ ἐπισπλαγχνιζόμενος ἐλεηθήσεται.
6 στέφανος γερόντων τέκνα τέκνων,
καύχημα δὲ τέκνων πατέρες αὐτῶν.
6a τοῦ πιστοῦ ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων,
τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός.
7 οὐχ ἁρμόσει ἄφρονι χείλη πιστὰ
οὐδὲ δικαίῳ χείλη ψευδῆ.
8 μισθὸς χαρίτων ἡ παιδεία τοῖς χρωμένοις,
οὗ δ᾽ ἂν ἐπιστρέψῃ, εὐοδωθήσεται.
9 ὃς κρύπτει ἀδικήματα, ζητεῖ φιλίαν·
ὃς δὲ μισεῖ κρύπτειν, διίστησιν φίλους καὶ οἰκείους.
10 συντρίβει ἀπειλὴ καρδίαν φρονίμου,
ἄφρων δὲ μαστιγωθεὶς οὐκ αἰσθάνεται.
11 ἀντιλογίας ἐγείρει πᾶς κακός,
ὁ δὲ κύριος ἄγγελον ἀνελεήμονα ἐκπέμψει αὐτῷ.
12 ἐμπεσεῖται μέριμνα ἀνδρὶ νοήμονι,
οἱ δὲ ἄφρονες διαλογιοῦνται κακά.
13 ὃς ἀποδίδωσιν κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν,
οὐ κινηθήσεται κακὰ ἐκ τοῦ οἴκου αὐτοῦ.
14 ἐξουσίαν δίδωσιν λόγοις ἀρχὴ δικαιοσύνης,
προηγεῖται δὲ τῆς ἐνδείας στάσις καὶ μάχη.
15 ὃς δίκαιον κρίνει τὸν ἄδικον, ἄδικον δὲ τὸν δίκαιον,
ἀκάθαρτος καὶ βδελυκτὸς παρὰ θεῷ.
16 ἵνα τί ὑπῆρξεν χρήματα ἄφρονι;
κτήσασθαι γὰρ σοφίαν ἀκάρδιος οὐ δυνήσεται.
16a ὃς ὑψηλὸν ποιεῖ τὸν ἑαυτοῦ οἶκον, ζητεῖ συντριβήν·
ὁ δὲ σκολιάζων τοῦ μαθεῖν ἐμπεσεῖται εἰς κακά.
17 εἰς πάντα καιρὸν φίλος ὑπαρχέτω σοι,
ἀδελφοὶ δὲ ἐν ἀνάγκαις χρήσιμοι ἔστωσαν·
τούτου γὰρ χάριν γεννῶνται.
18 ἀνὴρ ἄφρων ἐπικροτεῖ καὶ ἐπιχαίρει ἑαυτῷ
ὡς καὶ ὁ ἐγγυώμενος ἐγγύῃ τὸν ἑαυτοῦ φίλον.
19 φιλαμαρτήμων χαίρει μάχαις,
20 ὁ δὲ σκληροκάρδιος οὐ συναντᾷ ἀγαθοῖς.
ἀνὴρ εὐμετάβολος γλώσσῃ ἐμπεσεῖται εἰς κακά,
21 καρδία δὲ ἄφρονος ὀδύνη τῷ κεκτημένῳ αὐτήν.
οὐκ εὐφραίνεται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ ἀπαιδεύτῳ,
υἱὸς δὲ φρόνιμος εὐφραίνει μητέρα αὐτοῦ.
22 καρδία εὐφραινομένη εὐεκτεῖν ποιεῖ,
ἀνδρὸς δὲ λυπηροῦ ξηραίνεται τὰ ὀστᾶ.
23 λαμβάνοντος δῶρα ἐν κόλπῳ ἀδίκως οὐ κατευοδοῦνται ὁδοί,
ἀσεβὴς δὲ ἐκκλίνει ὁδοὺς δικαιοσύνης.
24 πρόσωπον συνετὸν ἀνδρὸς σοφοῦ,
οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ τοῦ ἄφρονος ἐπ᾽ ἄκρα γῆς.
25 ὀργὴ πατρὶ υἱὸς ἄφρων
καὶ ὀδύνη τῇ τεκούσῃ αὐτοῦ.
26 ζημιοῦν ἄνδρα δίκαιον οὐ καλόν,
οὐδὲ ὅσιον ἐπιβουλεύειν δυνάσταις δικαίοις.
27 ὃς φείδεται ῥῆμα προέσθαι σκληρόν, ἐπιγνώμων·
μακρόθυμος δὲ ἀνὴρ φρόνιμος.
28 ἀνοήτῳ ἐπερωτήσαντι σοφίαν σοφία λογισθήσεται,
ἐνεὸν δέ τις ἑαυτὸν ποιήσας δόξει φρόνιμος εἶναι.