Lutje për mëshirë
1 Kujtohu, o Zot, për çfarë na gjeti,
shikoje e vëreje poshtërimin tonë.
2 Trashëgimia jonë u kaloi të huajve,
shtëpitë tona të panjohurve.
3 U bëmë jetimë pa atë,
nënat tona si të veja.
4 Për ujin na duhen para,
edhe drutë e kanë një çmim.
5 Na kanë rënë në qafë,
u zalisëm e nuk gjejmë prehje.
6 I shtrijmë dorën Egjiptit e Asirisë
për t'u nginjur me bukë.
7 Etërit tanë mëkatuan e nuk janë më,
por fajin e tyre e mbartim ne.
8 Skllevërit na sundojnë,
s'ka kush na shpëton prej dorës së tyre.
9 Luajmë me jetën për bukë
përballë shpatës së shkretëtirës.
10 Furrë na u bë lëkura
nga zhegu i urisë.
11 Gratë u dhunuan në Sion,
vashat në qytetet e Judës.
12 Princat i varën me duart e veta,
pleqtë nuk i nderojnë.
13 Të rinjtë mbartin mokrën,
djelmoshat luhaten nën barrën e druve.
14 Pleqtë nuk dalin te portat,
rinia e la muzikën.
15 Zemrës sonë iu shua gëzimi,
vallja na u kthye në zi.
16 Kurora na ra nga koka,
mjerë ne, se mëkatuam.
17 Prandaj na u mek zemra,
prandaj na u errën sytë,
18 se u shkretua mali i Sionit,
dhelprat enden nëpër të.
19 Por ti, o Zot, mbetesh përgjithmonë,
froni yt, brez pas brezi.
20 Pse na harrove fare?
A do të na braktisësh gjatë?
21 Na kthe te ti, o Zot, e ne do të kthehemi,
përtëriji ditët tona si dikur.
22 Mos na ke dëbuar përgjithmonë
dhe je tejet i zemëruar me ne?
1 Μνήσθητι, κύριε, ὅ τι ἐγενήθη ἡμῖν·
ἐπίβλεψον καὶ ἰδὲ τὸν ὀνειδισμὸν ἡμῶν.
2 κληρονομία ἡμῶν μετεστράφη ἀλλοτρίοις,
οἱ οἶκοι ἡμῶν ξένοις.
3 ὀρφανοὶ ἐγενήθημεν, οὐχ ὑπάρχει πατήρ·
μητέρες ἡμῶν ὡς αἱ χῆραι.
4 ἐξ ἡμερῶν ἡμῶν ξύλα ἡμῶν ἐν ἀλλάγματι ἦλθεν.
5 ἐπὶ τὸν τράχηλον ἡμῶν ἐδιώχθημεν·
ἐκοπιάσαμεν, οὐκ ἀνεπαύθημεν.
6 Αἴγυπτος ἔδωκεν χεῖρα,
Ασσουρ εἰς πλησμονὴν αὐτῶν.
7 οἱ πατέρες ἡμῶν ἥμαρτον, οὐχ ὑπάρχουσιν·
ἡμεῖς τὰ ἀνομήματα αὐτῶν ὑπέσχομεν.
8 δοῦλοι ἐκυρίευσαν ἡμῶν,
λυτρούμενος οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς χειρὸς αὐτῶν.
9 ἐν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν εἰσοίσομεν ἄρτον ἡμῶν
ἀπὸ προσώπου ῥομφαίας τῆς ἐρήμου.
10 τὸ δέρμα ἡμῶν ὡς κλίβανος ἐπελιώθη,
συνεσπάσθησαν ἀπὸ προσώπου καταιγίδων λιμοῦ.
11 γυναῖκας ἐν Σιων ἐταπείνωσαν,
παρθένους ἐν πόλεσιν Ιουδα.
12 ἄρχοντες ἐν χερσὶν αὐτῶν ἐκρεμάσθησαν,
πρεσβύτεροι οὐκ ἐδοξάσθησαν.
13 ἐκλεκτοὶ κλαυθμὸν ἀνέλαβον,
καὶ νεανίσκοι ἐν ξύλῳ ἠσθένησαν.
14 καὶ πρεσβῦται ἀπὸ πύλης κατέπαυσαν,
ἐκλεκτοὶ ἐκ ψαλμῶν αὐτῶν κατέπαυσαν.
15 κατέλυσεν χαρὰ καρδίας ἡμῶν,
ἐστράφη εἰς πένθος ὁ χορὸς ἡμῶν.
16 ἔπεσεν ὁ στέφανος τῆς κεφαλῆς ἡμῶν·
οὐαὶ δὴ ἡμῖν, ὅτι ἡμάρτομεν.
17 περὶ τούτου ἐγενήθη ὀδυνηρὰ ἡ καρδία ἡμῶν,
περὶ τούτου ἐσκότασαν οἱ ὀφθαλμοὶ ἡμῶν·
18 ἐπ᾽ ὄρος Σιων, ὅτι ἠφανίσθη,
ἀλώπεκες διῆλθον ἐν αὐτῇ.
19 σὺ δέ, κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα κατοικήσεις,
ὁ θρόνος σου εἰς γενεὰν καὶ γενεάν.
20 ἵνα τί εἰς νῖκος ἐπιλήσῃ ἡμῶν,
καταλείψεις ἡμᾶς εἰς μακρότητα ἡμερῶν;
21 ἐπίστρεψον ἡμᾶς, κύριε, πρὸς σέ, καὶ ἐπιστραφησόμεθα·
καὶ ἀνακαίνισον ἡμέρας ἡμῶν καθὼς ἔμπροσθεν.
22 ὅτι ἀπωθούμενος ἀπώσω ἡμᾶς,
ὠργίσθης ἐφ᾽ ἡμᾶς ἕως σφόδρα.