1 «A e di ti kur pjellin dhitë e malit?
A i ke vrojtuar drenushat kur lindin?
2 Ua ke njehur vallë plotësimin e muajve?
Ua di vallë kohën e pjelljes,
3 kur shtrihen e lindin të vegjlit
dhe nxjerrin në dritë frytin e dhimbjes?
4 Mëkëmben këlyshët e tyre e rriten përjashta,
ikin e më tek ato nuk kthehen.
5 Kush e lëshoi në liri gomarin e egër?
Kush ia zgjidhi litarin mushkës,
6 të cilës i caktova si shtëpi shkretëtirën
e si vendbanim dheun kripor?
7 Ai e përqesh rrëmujën e qytetit
e nuk i dëgjon klithmat e ndjekësve.
8 Endet kullotave të veta malore
e kërkon çdo bimë të blertë.
9 A pranon bizoni të të shërbejë?
A e kalon natën në stallën tënde?
10 A e vë dot në brazdë për laku?
A do të vijë pas teje duke pluguar?
11 A do t'i zësh besë atij, se është shumë i fortë,
e do t'ia ngarkosh atij punën tënde?
12 A beson se ai do të kthehet
e do ta sjellë farën në lëmë?
13 Gëzueshëm i rreh krahët struci,
por zogjtë i bën pa pendë e pupla ,
14 vezët përtokë i vë
e në pluhur i ngroh,
15 ndonëse këmba mund t'i shkelë
e bisha mund t'i shtypë.
16 Ashpër sillet me zogjtë,
a thua se s'janë të vetët
e s'ka frikë se punon kot.
17 Se ia hoqi Perëndia urtinë
e s'ia dha zgjuarsinë.
18 Kur ngrihet e flatron,
kalë e kalorës përqesh.
19 A ia jep ti kalit fuqinë?
Krifën në qafë, vallë, ti ia vure?
20 A e bën ti të kërcejë si karkalec?
Hingëllima e tij madhështore tmerron.
21 Hareshëm thundron me forcë në luginë,
armëve përballë u del.
22 E përbuz frikën e nuk tutet,
nuk zbythet para shpatës.
23 Nga pas i tringëllon kukura,
heshta përshkënditëse e shtiza.
24 Me tërbim e furi dheun ha
e as zëri i borisë nuk e ndal.
25 Kur bie boria, thotë: “Hihi!”.
Nga larg nuhat luftën,
britmën e prijësve e gjëmën e betejës.
26 Mos flatron skifteri falë dijes sate
e krahët drejt jugut i hap?
27 Mos vallë nën urdhrin tënd lartohet shqiponja
e në lartësi folenë vë?
28 Mbi shkëmb ajo ngul
e mbi prita kreshtash shkëmbore bun.
29 Prej andej e vrojton prenë,
prej larg sytë e saj e shohin.
30 Zogjtë e saj pinë gjak
e ku ka të vrarë, aty ajo gjendet».
1 εἰ ἔγνως καιρὸν τοκετοῦ τραγελάφων πέτρας,‡
ἐφύλαξας δὲ ὠδῖνας ἐλάφων;
2 ἠρίθμησας δὲ αὐτῶν μῆνας πλήρεις τοκετοῦ,
ὠδῖνας δὲ αὐτῶν ἔλυσας;
3 ἐξέθρεψας δὲ αὐτῶν τὰ παιδία ἔξω φόβου;*
ὠδῖνας αὐτῶν ἐξαποστελεῖς;
4 ἀπορρήξουσιν τὰ τέκνα αὐτῶν, πληθυνθήσονται ἐν γενήματι,*
ἐξελεύσονται καὶ οὐ μὴ ἀνακάμψουσιν αὐτοῖς.‡
5 τίς δέ ἐστιν ὁ ἀφεὶς ὄνον ἄγριον ἐλεύθερον,
δεσμοὺς δὲ αὐτοῦ τίς ἔλυσεν;
6 ἐθέμην δὲ τὴν δίαιταν αὐτοῦ ἔρημον*
καὶ τὰ σκηνώματα αὐτοῦ ἁλμυρίδα·‡
7 καταγελῶν πολυοχλίας πόλεως,
μέμψιν δὲ φορολόγου οὐκ ἀκούων
8 κατασκέψεται ὄρη νομὴν αὐτοῦ*
καὶ ὀπίσω παντὸς χλωροῦ ζητεῖ.‡
9 βουλήσεται δέ σοι μονόκερως δουλεῦσαι
ἢ κοιμηθῆναι ἐπὶ φάτνης σου;
10 δήσεις δὲ ἐν ἱμᾶσι ζυγὸν αὐτοῦ,
ἢ ἑλκύσει σου αὔλακας ἐν πεδίῳ;
11 πέποιθας δὲ ἐπ᾽ αὐτῷ, ὅτι πολλὴ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ,
ἐπαφήσεις δὲ αὐτῷ τὰ ἔργα σου;
12 πιστεύσεις δὲ ὅτι ἀποδώσει σοι τὸν σπόρον,
εἰσοίσει δέ σου τὸν ἅλωνα;
13 πτέρυξ τερπομένων νεελασα,*
ἐὰν συλλάβῃ ασιδα καὶ νεσσα·
14 ὅτι ἀφήσει εἰς γῆν τὰ ᾠὰ αὐτῆς*
καὶ ἐπὶ χοῦν θάλψει
15 καὶ ἐπελάθετο ὅτι ποὺς σκορπιεῖ*
καὶ θηρία ἀγροῦ καταπατήσει·
16 ἀπεσκλήρυνεν τὰ τέκνα αὐτῆς ὥστε μὴ ἑαυτῇ,*
εἰς κενὸν ἐκοπίασεν ἄνευ φόβου·
17 ὅτι κατεσιώπησεν αὐτῇ ὁ θεὸς σοφίαν*
καὶ οὐκ ἐμέρισεν αὐτῇ ἐν τῇ συνέσει.
18 κατὰ καιρὸν ἐν ὕψει ὑψώσει,*
καταγελάσεται ἵππου καὶ τοῦ ἐπιβάτου αὐτοῦ.‡
19 ἦ σὺ περιέθηκας ἵππῳ δύναμιν,
ἐνέδυσας δὲ τραχήλῳ αὐτοῦ φόβον;
20 περιέθηκας δὲ αὐτῷ πανοπλίαν,
δόξαν δὲ στηθέων αὐτοῦ τόλμῃ;
21 ἀνορύσσων ἐν πεδίῳ γαυριᾷ,
ἐκπορεύεται δὲ εἰς πεδίον ἐν ἰσχύι·
22 συναντῶν βέλει καταγελᾷ
καὶ οὐ μὴ ἀποστραφῇ ἀπὸ σιδήρου·
23 ἐπ᾽ αὐτῷ γαυριᾷ τόξον καὶ μάχαιρα,
24 καὶ ὀργῇ ἀφανιεῖ τὴν γῆν
καὶ οὐ μὴ πιστεύσῃ, ἕως ἂν σημάνῃ σάλπιγξ·
25 σάλπιγγος δὲ σημαινούσης λέγει Εὖγε,
πόρρωθεν δὲ ὀσφραίνεται πολέμου σὺν ἅλματι καὶ κραυγῇ.
26 ἐκ δὲ τῆς σῆς ἐπιστήμης ἕστηκεν ἱέραξ
ἀναπετάσας τὰς πτέρυγας ἀκίνητος καθορῶν τὰ πρὸς νότον;
27 ἐπὶ δὲ σῷ προστάγματι ὑψοῦται ἀετός,
γὺψ δὲ ἐπὶ νοσσιᾶς αὐτοῦ καθεσθεὶς αὐλίζεται
28 ἐπ᾽ ἐξοχῇ πέτρας καὶ ἀποκρύφῳ;‡
29 ἐκεῖσε ὢν ζητεῖ τὰ σῖτα,*
πόρρωθεν οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ σκοπεύουσιν·‡
30 νεοσσοὶ δὲ αὐτοῦ φύρονται ἐν αἵματι,
οὗ δ᾽ ἂν ὦσι τεθνεῶτες, παραχρῆμα εὑρίσκονται.