Urtia krijuese
1 Atëherë Perëndia iu përgjigj Jobit nga stuhia e i tha:
2 «Kush është ky që e zymton këshillën
me fjalë pa kuptim?
3 Ngjishe brezin si burrë,
se unë do të të pyes e ti do të më mësosh.
4 Ku ishe ti kur unë hodha themelet e tokës?
Fol, nëse e njihke kuptimin!
5 Kush ia caktoi përmasat, po e dite?
Kush e mati me litar?
6 Mbi çfarë u hodhën themelet e saj
ose kush ia vuri gurin e këndit,
7 kur yjet e mëngjesit tok gumëzhinin
e të gjithë bijtë e Perëndisë brohorisnin?
8 Kush ia mbylli dyert detit,
kur shpërtheu e nga barku doli,
9 kur retë ia bëra si petka
e sterrën si shpërgënj?
10 Unë ia caktova caqet
e dyerve ua vura shulin,
11 pastaj thashë: “Deri këtu do të vish e jo më tej!
Këtu do të të thyhen dallgët krenare”.
12 Vallë, gjatë jetës, a e urdhërove mëngjesin?
Po agut, a ia tregove vendin,
13 që tokën për cepash ta kapte
e t'i shkundte prej saj të paudhët?
14 Ajo shndërrohet si deltina nën vulë
e ngjyhet si petku.
15 Mëkatarëve u përvidhet drita
e u copëtohet krahu i ngritur.
16 A mbërrite dot te burimet e detit?
A shëtite vallë në fund të humnerës?
17 A t'u shfaqën ty dyert e vdekjes?
Po dyert e terratisjes i ke parë vallë?
18 A ta ka rrokur mendja hapësirën e dheut?
Trego, në i di tërë këto!
19 Nga bie rruga për ku banon drita?
Po errësira, ku e ka vendin,
20 që ta mbash brenda cakut të saj
e shtegun e shtëpisë së saj ta dallosh?
21 Patjetër ti e di, sepse kishe lindur
e i madh është numri i ditëve të tua.
22 A ke hyrë në hangarët e borës?
Po drithnikët e breshrit, i ke parë?
23 Unë i ruaj për kohë ngushtice,
për ditë beteje e luftimi.
24 Për cilën udhë shpërndahet drita
e përhapet juga mbi dhe?
25 Kush ia hapi hullinë ujit përmbytës
e shtegun vetëtimës gjëmuese,
26 për të sjellë shi në tokën pa njeri,
mbi shkretëtirën ku nuk shkel njerëzia,
27 për të ngopur thatinën e shkretinë,
që djerrina bar të qesë?
28 A ka shiu atë?
Po pikat e vesës, vallë, kush i lindi?
29 Prej barkut të kujt u lind akulli?
Po brymën prej qiellit, kush e lindi vallë?
30 Si gur ngurtësohet uji
e ngrin faqja e honit.
31 A mund t'i lidhësh ti vargjet e Shenjëzave,
apo Orionit t'ia zgjidhësh vargoin?
32 A e qet në kohë Yllin e Mëngjesit
dhe a e drejton dot Arushën me zogj?
33 Ai i njeh vallë ligjet e qiellit?
A i vendos dot në tokë rregullat e tij?
34 A mund t'i urdhërosh retë
që të të mbulojë uji përmbytës?
35 A mund t'i lëshosh vetëtimat
e a do të nisen duke thënë: “Si urdhëron”?
36 Kush ia caktoi brendisë urtinë
e kush ia dha mendjes kuptimin?
37 Kush mund t'i numërojë retë me urti
e kush i zbraz kacekët e qiellit
38 kur pluhuri ngjishet tok
e plisat ngurtësohen?
39 A e gjuan dot prenë e luanit?
Po këlyshëve të tij, a ua shuan urinë,
40 kur mblidhen kruspull në strofull
apo kur presin në shkurrnajë?
41 Kush ia gatit korbit ushqimin,
kur zogjtë e tij Perëndinë thërrasin
e përenden pa ushqim?».
1 Μετὰ δὲ τὸ παύσασθαι Ελιουν τῆς λέξεως εἶπεν ὁ κύριος τῷ Ιωβ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν
2 Τίς οὗτος ὁ κρύπτων με βουλήν,
συνέχων δὲ ῥήματα ἐν καρδίᾳ, ἐμὲ δὲ οἴεται κρύπτειν;
3 ζῶσαι ὥσπερ ἀνὴρ τὴν ὀσφύν σου,
ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ μοι ἀποκρίθητι.
4 ποῦ ἦς ἐν τῷ θεμελιοῦν με τὴν γῆν;
ἀπάγγειλον δέ μοι, εἰ ἐπίστῃ σύνεσιν.
5 τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτῆς, εἰ οἶδας;
ἢ τίς ὁ ἐπαγαγὼν σπαρτίον ἐπ᾽ αὐτῆς;
6 ἐπὶ τίνος οἱ κρίκοι αὐτῆς πεπήγασιν;
τίς δέ ἐστιν ὁ βαλὼν λίθον γωνιαῖον ἐπ᾽ αὐτῆς;
7 ὅτε ἐγενήθησαν ἄστρα,
ᾔνεσάν με φωνῇ μεγάλῃ πάντες ἄγγελοί μου.
8 ἔφραξα δὲ θάλασσαν πύλαις,
ὅτε ἐμαίμασσεν ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτῆς ἐκπορευομένη·
9 ἐθέμην δὲ αὐτῇ νέφος ἀμφίασιν,
ὁμίχλῃ δὲ αὐτὴν ἐσπαργάνωσα·
10 ἐθέμην δὲ αὐτῇ ὅρια
περιθεὶς κλεῖθρα καὶ πύλας·
11 εἶπα δὲ αὐτῇ Μέχρι τούτου ἐλεύσῃ καὶ οὐχ ὑπερβήσῃ,
ἀλλ᾽ ἐν σεαυτῇ συντριβήσεταί σου τὰ κύματα.
12 ἦ ἐπὶ σοῦ συντέταχα φέγγος πρωινόν,
ἑωσφόρος δὲ εἶδεν τὴν ἑαυτοῦ τάξιν
13 ἐπιλαβέσθαι πτερύγων γῆς,
ἐκτινάξαι ἀσεβεῖς ἐξ αὐτῆς;
14 ἦ σὺ λαβὼν γῆν πηλὸν ἔπλασας ζῷον
καὶ λαλητὸν αὐτὸν ἔθου ἐπὶ γῆς;
15 ἀφεῖλας δὲ ἀπὸ ἀσεβῶν τὸ φῶς,
βραχίονα δὲ ὑπερηφάνων συνέτριψας;
16 ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης,
ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας;
17 ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου,
πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν;
18 νενουθέτησαι δὲ τὸ εὖρος τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν;
ἀνάγγειλον δή μοι πόση τίς ἐστιν.
19 ποίᾳ δὲ γῇ αὐλίζεται τὸ φῶς,
σκότους δὲ ποῖος ὁ τόπος;
20 εἰ ἀγάγοις με εἰς ὅρια αὐτῶν;
εἰ δὲ καὶ ἐπίστασαι τρίβους αὐτῶν;
21 οἶδα ἄρα ὅτι τότε γεγέννησαι,
ἀριθμὸς δὲ ἐτῶν σου πολύς.
22 ἦλθες δὲ ἐπὶ θησαυροὺς χιόνος,
θησαυροὺς δὲ χαλάζης ἑόρακας.
23 ἀπόκειται δέ σοι εἰς ὥραν ἐχθρῶν,
εἰς ἡμέραν πολέμου καὶ μάχης.
24 πόθεν δὲ ἐκπορεύεται πάχνη
ἢ διασκεδάννυται νότος εἰς τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν;
25 τίς δὲ ἡτοίμασεν ὑετῷ λάβρῳ ῥύσιν,
ὁδὸν δὲ κυδοιμῶν
26 τοῦ ὑετίσαι ἐπὶ γῆν, οὗ οὐκ ἀνήρ,*
ἔρημον, οὗ οὐχ ὑπάρχει ἄνθρωπος ἐν αὐτῇ,
27 τοῦ χορτάσαι ἄβατον καὶ ἀοίκητον*
καὶ τοῦ ἐκβλαστῆσαι ἔξοδον χλόης;‡
28 τίς ἐστιν ὑετοῦ πατήρ;
τίς δέ ἐστιν ὁ τετοκὼς βώλους δρόσου;
29 ἐκ γαστρὸς δὲ τίνος ἐκπορεύεται ὁ κρύσταλλος;
πάχνην δὲ ἐν οὐρανῷ τίς τέτοκεν,
30 ἣ καταβαίνει ὥσπερ ὕδωρ ῥέον;
πρόσωπον δὲ ἀβύσσου τίς ἔπηξεν;
31 συνῆκας δὲ δεσμὸν Πλειάδος
καὶ φραγμὸν Ὠρίωνος ἤνοιξας;
32 ἦ διανοίξεις μαζουρωθ ἐν καιρῷ αὐτοῦ*
καὶ Ἕσπερον ἐπὶ κόμης αὐτοῦ ἄξεις αὐτά;‡
33 ἐπίστασαι δὲ τροπὰς οὐρανοῦ
ἢ τὰ ὑπ᾽ οὐρανὸν ὁμοθυμαδὸν γινόμενα;
34 καλέσεις δὲ νέφος φωνῇ,
καὶ τρόμῳ ὕδατος λάβρῳ ὑπακούσεταί σου;
35 ἀποστελεῖς δὲ κεραυνοὺς καὶ πορεύσονται;
ἐροῦσιν δέ σοι Τί ἐστιν;
36 τίς δὲ ἔδωκεν γυναιξὶν ὑφάσματος σοφίαν
ἢ ποικιλτικὴν ἐπιστήμην;
37 τίς δὲ ὁ ἀριθμῶν νέφη σοφίᾳ,
οὐρανὸν δὲ εἰς γῆν ἔκλινεν;
38 κέχυται δὲ ὥσπερ γῆ κονία,
κεκόλληκα δὲ αὐτὸν ὥσπερ λίθῳ κύβον.
39 θηρεύσεις δὲ λέουσιν βοράν,
ψυχὰς δὲ δρακόντων ἐμπλήσεις;
40 δεδοίκασιν γὰρ ἐν κοίταις αὐτῶν,
κάθηνται δὲ ἐν ὕλαις ἐνεδρεύοντες.
41 τίς δὲ ἡτοίμασεν κόρακι βοράν;
νεοσσοὶ γὰρ αὐτοῦ πρὸς κύριον κεκράγασιν
πλανώμενοι τὰ σῖτα ζητοῦντες.