Vajtim për prijësit e Judës
1 Tani ti lësho vajtimin për prijësit e Izraelit 2 e thuaj:
«Çfarë ishte nëna jote?
Luaneshë mes luanësh ulur.
Mes këlyshëve të luanëve
këlyshët e vet i mëkonte.
3 Njërin prej këlyshëve e rriti
e ai u bë luan.
Mësoi të zinte prenë
e njerëz përpiu.
4 Por kombet dëgjuan për të
e në gropën e tyre u zu,
pastaj me vargonj e çuan
në dheun e Egjiptit.
5 Kur ajo pa se po priste
e po shpresonte më kot,
mori një tjetër këlysh
dhe e bëri luan.
6 Ai endej ndër luanë,
kur u bë luan,
mësoi të zinte pre
e njerëz përpiu.
7 Shkoi me të vejat,
qytetet rrënoi,
vendi e gjithë ç'kish në të
prej ulërimës së tij tronditej.
8 Pastaj e sulmuan kombet
nga krahinat përreth,
rrjetën mbi të e hodhën
e ra në gropën e tyre.
9 Me pranga e shtinë në kafaz,
mbretit të Babilonisë ia çuan,
brenda në burg e ndrynë,
që në malet e Izraelit
zëri më të mos i ndihej.
10 Nëna jote porsi hardhi
mbjellë buzë ujit,
plot fryte e kurorëplotë
falë ujit të shumtë.
11 Degët të forta i kishte
për skeptra mbretërish,
spikaste shtati i saj
në mes të degëzimeve,
binte në sy, se ishte e lartë,
se degët të begata i kishte.
12 Por me zemërim u shkul,
përdhe u përplas,
ia thau frytet era e lindjes,
u këputën e u thanë
dhe trungun e fortë
zjarri e përpiu.
13 E tani është mbjellë në shkretëtirë,
në një tokë të thatë e të etur.
14 Një zjarr doli nga një degë e saj,
filizat e frytin ia dogji,
s'ka mbetur në të një filiz i fortë
për skeptër sundimtari».
Ky është vajtim e duhet të shërbejë si vajtim.
1 Καὶ σὺ λαβὲ θρῆνον ἐπὶ τὸν ἄρχοντα τοῦ Ισραηλ 2 καὶ ἐρεῖς Τί ἡ μήτηρ σου; σκύμνος· ἐν μέσῳ λεόντων ἐγενήθη, ἐν μέσῳ λεόντων ἐπλήθυνεν σκύμνους αὐτῆς. 3 καὶ ἀπεπήδησεν εἷς τῶν σκύμνων αὐτῆς, λέων ἐγένετο καὶ ἔμαθεν τοῦ ἁρπάζειν ἁρπάγματα, ἀνθρώπους ἔφαγεν. 4 καὶ ἤκουσαν κατ᾽ αὐτοῦ ἔθνη, ἐν τῇ διαφθορᾷ αὐτῶν συνελήμφθη, καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἐν κημῷ εἰς γῆν Αἰγύπτου. 5 καὶ εἶδεν ὅτι ἀπῶσται ἀπ᾽ αὐτῆς καὶ ἀπώλετο ἡ ὑπόστασις αὐτῆς, καὶ ἔλαβεν ἄλλον ἐκ τῶν σκύμνων αὐτῆς, λέοντα ἔταξεν αὐτόν. 6 καὶ ἀνεστρέφετο ἐν μέσῳ λεόντων, λέων ἐγένετο καὶ ἔμαθεν ἁρπάζειν ἁρπάγματα, ἀνθρώπους ἔφαγεν· 7 καὶ ἐνέμετο τῷ θράσει αὐτοῦ καὶ τὰς πόλεις αὐτῶν ἐξηρήμωσεν καὶ ἠφάνισεν γῆν καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς ἀπὸ φωνῆς ὠρύματος αὐτοῦ. 8 καὶ ἔδωκαν ἐπ᾽ αὐτὸν ἔθνη ἐκ χωρῶν κυκλόθεν καὶ ἐξεπέτασαν ἐπ᾽ αὐτὸν δίκτυα αὐτῶν, ἐν διαφθορᾷ αὐτῶν συνελήμφθη· 9 καὶ ἔθεντο αὐτὸν ἐν κημῷ καὶ ἐν γαλεάγρᾳ, ἦλθεν πρὸς βασιλέα Βαβυλῶνος, καὶ εἰσήγαγεν αὐτὸν εἰς φυλακήν, ὅπως μὴ ἀκουσθῇ ἡ φωνὴ αὐτοῦ ἐπὶ τὰ ὄρη τοῦ Ισραηλ. — 10 ἡ μήτηρ σου ὡς ἄμπελος, ὡς ἄνθος ἐν ῥόᾳ ἐν ὕδατι πεφυτευμένη, ὁ καρπὸς αὐτῆς καὶ ὁ βλαστὸς αὐτῆς ἐγένετο ἐξ ὕδατος πολλοῦ. 11 καὶ ἐγένετο αὐτῇ ῥάβδος ἰσχύος ἐπὶ φυλὴν ἡγουμένων, καὶ ὑψώθη τῷ μεγέθει αὐτῆς ἐν μέσῳ στελεχῶν καὶ εἶδεν τὸ μέγεθος αὐτῆς ἐν πλήθει κλημάτων αὐτῆς. 12 καὶ κατεκλάσθη ἐν θυμῷ, ἐπὶ γῆν ἐρρίφη, καὶ ἄνεμος ὁ καύσων ἐξήρανεν τὰ ἐκλεκτὰ αὐτῆς· ἐξεδικήθη καὶ ἐξηράνθη ἡ ῥάβδος ἰσχύος αὐτῆς, πῦρ ἀνήλωσεν αὐτήν. 13 καὶ νῦν πεφύτευκαν αὐτὴν ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἐν γῇ ἀνύδρῳ· 14 καὶ ἐξῆλθεν πῦρ ἐκ ῥάβδου ἐκλεκτῶν αὐτῆς καὶ κατέφαγεν αὐτήν, καὶ οὐκ ἦν ἐν αὐτῇ ῥάβδος ἰσχύος. φυλὴ εἰς παραβολὴν θρήνου ἐστὶν καὶ ἔσται εἰς θρῆνον.