Davidi vajton Absalomin
1 Mbreti u rrëqeth, u ngjit në dhomën e epërme të portës dhe qau. Ecte dhe thoshte: «O biri im Absalom, o biri im, biri im Absalom! Të kisha vdekur unë në vendin tënd, o Absalom, biri im, biri im!». 2 Joabin e lajmëruan se mbreti po qante e po vajtonte Absalomin. 3 Fitorja u kthye atë ditë në vaj për mbarë popullin, se populli e mori vesh po atë ditë që mbreti po vajtonte të birin. 4 Ushtria hyri fshehtas në qytet, siç kthehet një ushtri e turpëruar në fushën e betejës. 5 Mbreti kishte mbuluar fytyrën dhe thërriste me të madhe: «O biri im, Absalom! Absalom, o biri im, biri im!». 6 Atëherë Joabi hyri në shtëpinë e mbretit e i tha: «Sot ua mbulove fytyrën me turp të gjithë shërbëtorëve të tu që të shpëtuan jetën ty, bijve të tu, bijave, grave dhe shemrave të tua. 7 Ti do ata që të urrejnë dhe urren ata që të duan. Sot e tregove se nuk do t'ia dish për prijësit dhe për shërbëtorët e tu. Sot po e kuptoj se do të kishe dashur të vdisnim ne të gjithë, veç të ishte gjallë Absalomi. 8 Prandaj, ngrihu e folu me gjithë zemër shërbëtorëve të tu. Të betohem për Zotin se nëse nuk del, askush nuk do të qëndrojë sonte me ty dhe kjo do të jetë për ty e keqja më e madhe që të ka gjetur ndonjëherë që nga rinia e deri tani». 9 Mbreti u ngrit dhe u ul te porta. Lajmëruan mbarë popullin se mbreti ishte ulur te porta. Atëherë mbarë populli u paraqit para mbretit, ndërsa izraelitët kishin ikur secili në tendën e vet.
10 Të gjithë izraelitët grindeshin nëpër fiset e tyre e thoshin: «Mbreti na ka çliruar nga dora e armiqve dhe na ka shpëtuar nga dora e filistinëve, e tani iu desh të ikte nga vendi prej Absalomit. 11 Por Absalomi, të cilin ne e vajosëm mbret, mbeti i vrarë në betejë. Përse heshtni, pra, dhe nuk e ktheni mbretin?».
12 Mbreti David u çoi fjalë priftërinjve Cadok dhe Abiatar e u tha: «Flisni me pleqësinë e Judës e thuajuni: “Përse jeni të fundit për ta kthyer mbretin në shtëpinë e tij, kur lajmi se mbarë Izraeli po flet për këtë ka mbërritur deri te mbreti në shtëpinë e tij? 13 Ju jeni vëllezërit e mi, jeni kocka dhe mishi im. Përse të jeni të fundit për ta kthyer mbretin?”. 14 Amasait thuajini: “A nuk je ti kocka dhe mishi im? Kështu e më zi ma bëftë Perëndia, nëse ti nuk bëhesh kreu i ushtrisë, në vend të Joabit, për sa të jesh gjallë”». 15 Kështu, ai i ktheu tok zemrat e të gjithë burrave të Judës. Atëherë i dërguan fjalë mbretit e i thanë: «Kthehu me gjithë shërbëtorët e tu».
Davidi merr rrugën e kthimit
16 Mbreti mori rrugën e kthimit dhe mbërriti në Jordan. Judenjtë shkuan në Gilgal për ta takuar dhe për ta kaluar këtej Jordanit. 17 Bashkë me judenjtë, që kishin ardhur për të takuar mbretin David, kishte ardhur me nxitim edhe Shime Benjaminasi, biri i Gerait, nga Bahurimi. 18 Me të ishin një mijë benjaminas, si edhe Cibai, shërbëtori i shtëpisë së Saulit, me pesëmbëdhjetë bijtë e tij e me njëzet shërbëtorë. Ata shpejtuan për në Jordan dhe i dolën para mbretit.
19 Ata kaluan vaun e lumit për të sjellë në anën tjetër shtëpinë e mbretit dhe për të bërë çka u dukej mirë për mbretin. Atëherë Shimei, biri i Gerait, ra përmbys para mbretit, teksa ky kalonte Jordanin, 20 e i tha: «Mos më ngarko me faj, imzot. Mos e kujto të keqen që bëri shërbëtori yt ditën kur imzot, mbreti, iku nga Jerusalemi, dhe mos e merr parasysh. 21 Shërbëtori yt e di se ka mëkatuar, prandaj kam ardhur sot i pari prej mbarë shtëpisë së Jozefit për të takuar timzot, mbretin». 22 Abishai, biri i Cerujahut, u përgjigj: «A mjafton kjo për të mos e dënuar me vdekje Shimein? Ai mallkoi të vajosurin e Zotit». 23 Por Davidi tha: «Ç'punë kam unë me ju, o bijtë e Cerujahut? Përse bëheni sot kundërshtarët e mi? A bën të vritet sot ndonjë izraelit, sot që po kuptoj se jam mbreti i Izraelit?». 24 Atëherë mbreti i tha Shimeit: «Nuk ke për të vdekur» dhe iu betua.
25 Mefibosheti, biri i Saulit, doli për të takuar mbretin. Ai as kishte larë këmbët, as kishte qethur mjekrën dhe as kishte larë rrobat që nga dita kur mbreti kishte ikur e derisa u kthye në paqe. 26 Kur ai doli prej Jerusalemit për të takuar mbretin, mbreti i tha: «Përse nuk erdhe me mua, Mefiboshet?». 27 Mefibosheti iu përgjigj: «Imzot mbret, më gënjeu shërbëtori im. Shërbëtori yt i kishte thënë atij se do të shalonte gomarin, që t'i hipte e të ikte me mbretin, sepse shërbëtori yt është i çalë. 28 Mandej shërbëtori im ka shpifur për mua para mbretit, por imzot mbreti, është si engjëlli i Perëndisë. Bëj si të të duket e drejtë. 29 Mbarë familja e tim eti ka merituar vdekjen para timzot, mbretit, ndërsa ti më vure mua, shërbëtorin tënd, të ulem të ha në tryezën tënde. A kam më unë të drejtë t'i kërkoj ndonjë gjë mbretit?». 30 Mbreti i tha: «S'është nevoja të shtosh fjalë të tjera. E kam vendosur: ti dhe Cibai do t'i ndani tokat me njëri-tjetrin». 31 Mefibosheti iu përgjigj mbretit: «Le t'i marrë të gjitha, sepse imzot mbreti, u kthye në paqe në shtëpinë e vet».
32 Edhe Barzila Gileaditi erdhi nga Roglimi dhe kaloi Jordanin bashkë me mbretin për ta përshëndetur. 33 Barzilai ishte i thyer në moshë, ishte tetëdhjetë vjeç. Ai i kishte sjellë ushqime mbretit për sa kohë kishte qëndruar në Mahanaim, sepse ishte shumë i pasur. 34 Mbreti i tha Barzilait: «Eja me mua dhe unë do të kujdesem për ty në Jerusalem». 35 Barzilai i tha mbretit: «Edhe sa kohë më paska mbetur, që të vij me mbretin në Jerusalem? 36 Tashmë jam tetëdhjetë vjeç. A e dalloj dot të mirën nga e keqja? A mund të shijojë shërbëtori yt çka ha e çka pi? A mund ta dëgjoj dot më zërin e këngëtarëve dhe këngëtareve? Përse shërbëtori yt duhet t'i bëhet barrë timzoti, mbretit? 37 Ja, shërbëtori yt do të ecë pak me mbretin përtej Jordanit. Për këtë do të ma shpërblyeka mbreti? 38 Lejoje shërbëtorin tënd të kthehet e të vdesë në qytetin e vet, pranë varrit të tim eti e të sime mëje. Le të vijë me timzot, mbretin, shërbëtori yt Kimhami dhe imzot, mbreti, le të veprojë me të si t'i duket më mirë». 39 Mbreti i tha: «Le të vijë me mua përtej lumit Kimhami dhe unë do të veproj me të si të të duket ty më mirë. Ç'të më kërkosh, do ta bëj për ty». 40 Pasi mbarë populli e kaloi Jordanin bashkë me mbretin, mbreti e puthi Barzilain dhe e bekoi. Barzilai u kthye në vendin e vet.
41 Mbreti kaloi lumin për në Gilgal dhe Kimhami kaloi bashkë me të. Mbretin e shoqëronte mbarë populli i Judës dhe gjysma e popullit të Izraelit. 42 Të gjithë burrat e Izraelit shkuan te mbreti e i thanë: «Përse vëllezërit tanë, burrat e Judës, e vodhën dhe e kaluan mbretin dhe familjen e tij përtej Jordanit, bashkë me të gjithë luftëtarët që ishin me Davidin?». 43 Burrat e Judës iu përgjigjën burrave të Izraelit: «Sepse e kemi më afër mbretin. Përse ju djeg kjo punë? A mos kemi ngrënë gjë prej mbretit apo na ka dhënë ndonjëherë dhurata?». 44 Burrat e Izraelit iu përgjigjën burrave të Judës e u thanë: «Ne na takojnë dhjetë pjesë të mbretit dhe Davidi është më tepër i yni sesa i juaji. Përse na trajtoni me përbuzje? A nuk ishim ne të parët që kërkuam kthimin e mbretit tonë?». Fjala e burrave të Judës ishte më e ashpër se fjala e burrave të Izraelit.
1 καὶ ἐταράχθη ὁ βασιλεὺς καὶ ἀνέβη εἰς τὸ ὑπερῷον τῆς πύλης καὶ ἔκλαυσεν· καὶ οὕτως εἶπεν ἐν τῷ πορεύεσθαι αὐτόν Υἱέ μου Αβεσσαλωμ, υἱέ μου υἱέ μου Αβεσσαλωμ, τίς δῴη τὸν θάνατόν μου ἀντὶ σοῦ, ἐγὼ ἀντὶ σοῦ; Αβεσσαλωμ υἱέ μου υἱέ μου. — 2 καὶ ἀνηγγέλη τῷ Ιωαβ λέγοντες Ἰδοὺ ὁ βασιλεὺς κλαίει καὶ πενθεῖ ἐπὶ Αβεσσαλωμ. 3 καὶ ἐγένετο ἡ σωτηρία ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ εἰς πένθος παντὶ τῷ λαῷ, ὅτι ἤκουσεν ὁ λαὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ λέγων ὅτι Λυπεῖται ὁ βασιλεὺς ἐπὶ τῷ υἱῷ αὐτοῦ· 4 καὶ διεκλέπτετο ὁ λαὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ τοῦ εἰσελθεῖν εἰς τὴν πόλιν, καθὼς διακλέπτεται ὁ λαὸς οἱ αἰσχυνόμενοι ἐν τῷ αὐτοὺς φεύγειν ἐν τῷ πολέμῳ. 5 καὶ ὁ βασιλεὺς ἔκρυψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ ἔκραξεν ὁ βασιλεὺς φωνῇ μεγάλῃ λέγων Υἱέ μου Αβεσσαλωμ, Αβεσσαλωμ υἱέ μου. 6 καὶ εἰσῆλθεν Ιωαβ πρὸς τὸν βασιλέα εἰς τὸν οἶκον καὶ εἶπεν Κατῄσχυνας σήμερον τὸ πρόσωπον πάντων τῶν δούλων σου τῶν ἐξαιρουμένων σε σήμερον καὶ τὴν ψυχὴν τῶν υἱῶν σου καὶ τῶν θυγατέρων σου καὶ τὴν ψυχὴν τῶν γυναικῶν σου καὶ τῶν παλλακῶν σου 7 τοῦ ἀγαπᾶν τοὺς μισοῦντάς σε καὶ μισεῖν τοὺς ἀγαπῶντάς σε καὶ ἀνήγγειλας σήμερον ὅτι οὔκ εἰσιν οἱ ἄρχοντές σου οὐδὲ παῖδες, ὅτι ἔγνωκα σήμερον ὅτι εἰ Αβεσσαλωμ ἔζη, πάντες ἡμεῖς σήμερον νεκροί, ὅτι τότε τὸ εὐθὲς ἦν ἐν ὀφθαλμοῖς σου· 8 καὶ νῦν ἀναστὰς ἔξελθε καὶ λάλησον εἰς τὴν καρδίαν τῶν δούλων σου, ὅτι ἐν κυρίῳ ὤμοσα ὅτι εἰ μὴ ἐκπορεύσῃ σήμερον, εἰ αὐλισθήσεται ἀνὴρ μετὰ σοῦ τὴν νύκτα ταύτην· καὶ ἐπίγνωθι σεαυτῷ καὶ κακόν σοι τοῦτο ὑπὲρ πᾶν τὸ κακὸν τὸ ἐπελθόν σοι ἐκ νεότητός σου ἕως τοῦ νῦν. 9 καὶ ἀνέστη ὁ βασιλεὺς καὶ ἐκάθισεν ἐν τῇ πύλῃ, καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἀνήγγειλαν λέγοντες Ἰδοὺ ὁ βασιλεὺς κάθηται ἐν τῇ πύλῃ· καὶ εἰσῆλθεν πᾶς ὁ λαὸς κατὰ πρόσωπον τοῦ βασιλέως. Καὶ Ισραηλ ἔφυγεν ἀνὴρ εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ. 10 καὶ ἦν πᾶς ὁ λαὸς κρινόμενος ἐν πάσαις φυλαῖς Ισραηλ λέγοντες Ὁ βασιλεὺς Δαυιδ ἐρρύσατο ἡμᾶς ἀπὸ πάντων τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν, καὶ αὐτὸς ἐξείλατο ἡμᾶς ἐκ χειρὸς ἀλλοφύλων, καὶ νῦν πέφευγεν ἀπὸ τῆς γῆς καὶ ἀπὸ τῆς βασιλείας αὐτοῦ ἀπὸ Αβεσσαλωμ· 11 καὶ Αβεσσαλωμ, ὃν ἐχρίσαμεν ἐφ᾽ ἡμῶν, ἀπέθανεν ἐν τῷ πολέμῳ, καὶ νῦν ἵνα τί ὑμεῖς κωφεύετε τοῦ ἐπιστρέψαι τὸν βασιλέα; καὶ τὸ ῥῆμα παντὸς Ισραηλ ἦλθεν πρὸς τὸν βασιλέα. — 12 καὶ ὁ βασιλεὺς Δαυιδ ἀπέστειλεν πρὸς Σαδωκ καὶ πρὸς Αβιαθαρ τοὺς ἱερεῖς λέγων Λαλήσατε πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους Ιουδα λέγοντες Ἵνα τί γίνεσθε ἔσχατοι τοῦ ἐπιστρέψαι τὸν βασιλέα εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ; καὶ λόγος παντὸς Ισραηλ ἦλθεν πρὸς τὸν βασιλέα. 13 ἀδελφοί μου ὑμεῖς, ὀστᾶ μου καὶ σάρκες μου ὑμεῖς, καὶ ἵνα τί γίνεσθε ἔσχατοι τοῦ ἐπιστρέψαι τὸν βασιλέα εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ; 14 καὶ τῷ Αμεσσαϊ ἐρεῖτε Οὐχὶ ὀστοῦν μου καὶ σάρξ μου σύ; καὶ νῦν τάδε ποιήσαι μοι ὁ θεὸς καὶ τάδε προσθείη, εἰ μὴ ἄρχων δυνάμεως ἔσῃ ἐνώπιον ἐμοῦ πάσας τὰς ἡμέρας ἀντὶ Ιωαβ. 15 καὶ ἔκλινεν τὴν καρδίαν παντὸς ἀνδρὸς Ιουδα ὡς ἀνδρὸς ἑνός, καὶ ἀπέστειλαν πρὸς τὸν βασιλέα λέγοντες Ἐπιστράφητι σὺ καὶ πάντες οἱ δοῦλοί σου. 16 καὶ ἐπέστρεψεν ὁ βασιλεὺς καὶ ἦλθεν ἕως τοῦ Ιορδάνου, καὶ ἄνδρες Ιουδα ἦλθαν εἰς Γαλγαλα τοῦ πορεύεσθαι εἰς ἀπαντὴν τοῦ βασιλέως διαβιβάσαι τὸν βασιλέα τὸν Ιορδάνην. — 17 καὶ ἐτάχυνεν Σεμεϊ υἱὸς Γηρα υἱοῦ τοῦ Ιεμενι ἐκ Βαουριμ καὶ κατέβη μετὰ ἀνδρὸς Ιουδα εἰς ἀπαντὴν τοῦ βασιλέως Δαυιδ 18 καὶ χίλιοι ἄνδρες μετ᾽ αὐτοῦ ἐκ τοῦ Βενιαμιν καὶ Σιβα τὸ παιδάριον τοῦ οἴκου Σαουλ καὶ δέκα πέντε υἱοὶ αὐτοῦ μετ᾽ αὐτοῦ καὶ εἴκοσι δοῦλοι αὐτοῦ μετ᾽ αὐτοῦ καὶ κατεύθυναν τὸν Ιορδάνην ἔμπροσθεν τοῦ βασιλέως 19 καὶ ἐλειτούργησαν τὴν λειτουργίαν τοῦ διαβιβάσαι τὸν βασιλέα, καὶ διέβη ἡ διάβασις ἐξεγεῖραι τὸν οἶκον τοῦ βασιλέως καὶ τοῦ ποιῆσαι τὸ εὐθὲς ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ. καὶ Σεμεϊ υἱὸς Γηρα ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον αὐτοῦ ἐνώπιον τοῦ βασιλέως διαβαίνοντος αὐτοῦ τὸν Ιορδάνην 20 καὶ εἶπεν πρὸς τὸν βασιλέα Μὴ διαλογισάσθω ὁ κύριός μου ἀνομίαν καὶ μὴ μνησθῇς ὅσα ἠδίκησεν ὁ παῖς σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ, ᾗ ὁ κύριός μου ὁ βασιλεὺς ἐξεπορεύετο ἐξ Ιερουσαλημ, τοῦ θέσθαι τὸν βασιλέα εἰς τὴν καρδίαν αὐτοῦ, 21 ὅτι ἔγνω ὁ δοῦλός σου ὅτι ἐγὼ ἥμαρτον, καὶ ἰδοὺ ἐγὼ ἦλθον σήμερον πρότερος παντὸς οἴκου Ιωσηφ τοῦ καταβῆναι εἰς ἀπαντὴν τοῦ κυρίου μου τοῦ βασιλέως. 22 καὶ ἀπεκρίθη Αβεσσα υἱὸς Σαρουιας καὶ εἶπεν Μὴ ἀντὶ τούτου οὐ θανατωθήσεται Σεμεϊ, ὅτι κατηράσατο τὸν χριστὸν κυρίου; 23 καὶ εἶπεν Δαυιδ Τί ἐμοὶ καὶ ὑμῖν, υἱοὶ Σαρουιας, ὅτι γίνεσθέ μοι σήμερον εἰς ἐπίβουλον; σήμερον οὐ θανατωθήσεταί τις ἀνὴρ ἐξ Ισραηλ, ὅτι οὐκ οἶδα εἰ σήμερον βασιλεύω ἐγὼ ἐπὶ τὸν Ισραηλ. 24 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Σεμεϊ Οὐ μὴ ἀποθάνῃς· καὶ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ βασιλεύς. — 25 καὶ Μεμφιβοσθε υἱὸς Ιωναθαν υἱοῦ Σαουλ κατέβη εἰς ἀπαντὴν τοῦ βασιλέως· καὶ οὐκ ἐθεράπευσεν τοὺς πόδας αὐτοῦ οὐδὲ ὠνυχίσατο οὐδὲ ἐποίησεν τὸν μύστακα αὐτοῦ καὶ τὰ ἱμάτια αὐτοῦ οὐκ ἔπλυνεν ἀπὸ τῆς ἡμέρας, ἧς ἀπῆλθεν ὁ βασιλεύς, ἕως τῆς ἡμέρας, ἧς αὐτὸς παρεγένετο ἐν εἰρήνῃ. 26 καὶ ἐγένετο ὅτε εἰσῆλθεν εἰς Ιερουσαλημ εἰς ἀπάντησιν τοῦ βασιλέως, καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ βασιλεύς Τί ὅτι οὐκ ἐπορεύθης μετ᾽ ἐμοῦ, Μεμφιβοσθε; 27 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν Μεμφιβοσθε Κύριέ μου βασιλεῦ, ὁ δοῦλός μου παρελογίσατό με, ὅτι εἶπεν ὁ παῖς σου αὐτῷ Ἐπίσαξόν μοι τὴν ὄνον καὶ ἐπιβῶ ἐπ᾽ αὐτὴν καὶ πορεύσομαι μετὰ τοῦ βασιλέως, ὅτι χωλὸς ὁ δοῦλός σου· 28 καὶ μεθώδευσεν ἐν τῷ δούλῳ σου πρὸς τὸν κύριόν μου τὸν βασιλέα, καὶ ὁ κύριός μου ὁ βασιλεὺς ὡς ἄγγελος τοῦ θεοῦ, καὶ ποίησον τὸ ἀγαθὸν ἐν ὀφθαλμοῖς σου· 29 ὅτι οὐκ ἦν πᾶς ὁ οἶκος τοῦ πατρός μου ἀλλ᾽ ἢ ὅτι ἄνδρες θανάτου τῷ κυρίῳ μου τῷ βασιλεῖ, καὶ ἔθηκας τὸν δοῦλόν σου ἐν τοῖς ἐσθίουσιν τὴν τράπεζάν σου· καὶ τί ἐστίν μοι ἔτι δικαίωμα καὶ τοῦ κεκραγέναι με ἔτι πρὸς τὸν βασιλέα; 30 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ βασιλεύς Ἵνα τί λαλεῖς ἔτι τοὺς λόγους σου; εἶπον Σὺ καὶ Σιβα διελεῖσθε τὸν ἀγρόν. 31 καὶ εἶπεν Μεμφιβοσθε πρὸς τὸν βασιλέα Καί γε τὰ πάντα λαβέτω μετὰ τὸ παραγενέσθαι τὸν κύριόν μου τὸν βασιλέα ἐν εἰρήνῃ εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ. — 32 καὶ Βερζελλι ὁ Γαλααδίτης κατέβη ἐκ Ρωγελλιμ καὶ διέβη μετὰ τοῦ βασιλέως τὸν Ιορδάνην ἐκπέμψαι αὐτὸν τὸν Ιορδάνην· 33 καὶ Βερζελλι ἀνὴρ πρεσβύτερος σφόδρα, υἱὸς ὀγδοήκοντα ἐτῶν, καὶ αὐτὸς διέθρεψεν τὸν βασιλέα ἐν τῷ οἰκεῖν αὐτὸν ἐν Μαναϊμ, ὅτι ἀνὴρ μέγας ἐστὶν σφόδρα. 34 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Βερζελλι Σὺ διαβήσῃ μετ᾽ ἐμοῦ, καὶ διαθρέψω τὸ γῆράς σου μετ᾽ ἐμοῦ ἐν Ιερουσαλημ. 35 καὶ εἶπεν Βερζελλι πρὸς τὸν βασιλέα Πόσαι ἡμέραι ἐτῶν ζωῆς μου, ὅτι ἀναβήσομαι μετὰ τοῦ βασιλέως εἰς Ιερουσαλημ; 36 υἱὸς ὀγδοήκοντα ἐτῶν ἐγώ εἰμι σήμερον· μὴ γνώσομαι ἀνὰ μέσον ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ; ἢ γεύσεται ὁ δοῦλός σου ἔτι ὃ φάγομαι ἢ πίομαι; ἢ ἀκούσομαι ἔτι φωνὴν ᾀδόντων καὶ ᾀδουσῶν; ἵνα τί ἔσται ἔτι ὁ δοῦλός σου εἰς φορτίον ἐπὶ τὸν κύριόν μου τὸν βασιλέα; 37 ὡς βραχὺ διαβήσεται ὁ δοῦλός σου τὸν Ιορδάνην μετὰ τοῦ βασιλέως· καὶ ἵνα τί ἀνταποδίδωσίν μοι ὁ βασιλεὺς τὴν ἀνταπόδοσιν ταύτην; 38 καθισάτω δὴ ὁ δοῦλός σου καὶ ἀποθανοῦμαι ἐν τῇ πόλει μου παρὰ τῷ τάφῳ τοῦ πατρός μου καὶ τῆς μητρός μου· καὶ ἰδοὺ ὁ δοῦλός σου Χαμααμ διαβήσεται μετὰ τοῦ κυρίου μου τοῦ βασιλέως, καὶ ποίησον αὐτῷ τὸ ἀγαθὸν ἐν ὀφθαλμοῖς σου. 39 καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς Μετ᾽ ἐμοῦ διαβήτω Χαμααμ, κἀγὼ ποιήσω αὐτῷ τὸ ἀγαθὸν ἐν ὀφθαλμοῖς σου καὶ πάντα, ὅσα ἐκλέξῃ ἐπ᾽ ἐμοί, ποιήσω σοι. 40 καὶ διέβη πᾶς ὁ λαὸς τὸν Ιορδάνην, καὶ ὁ βασιλεὺς διέβη· καὶ κατεφίλησεν ὁ βασιλεὺς τὸν Βερζελλι καὶ εὐλόγησεν αὐτόν, καὶ ἐπέστρεψεν εἰς τὸν τόπον αὐτοῦ. 41 καὶ διέβη ὁ βασιλεὺς εἰς Γαλγαλα, καὶ Χαμααμ διέβη μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ πᾶς ὁ λαὸς Ιουδα διαβαίνοντες μετὰ τοῦ βασιλέως καί γε τὸ ἥμισυ τοῦ λαοῦ Ισραηλ. — 42 καὶ ἰδοὺ πᾶς ἀνὴρ Ισραηλ παρεγένοντο πρὸς τὸν βασιλέα καὶ εἶπον πρὸς τὸν βασιλέα Τί ὅτι ἔκλεψάν σε οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν ἀνὴρ Ιουδα καὶ διεβίβασαν τὸν βασιλέα καὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ τὸν Ιορδάνην καὶ πάντες ἄνδρες Δαυιδ μετ᾽ αὐτοῦ; 43 καὶ ἀπεκρίθη πᾶς ἀνὴρ Ιουδα πρὸς ἄνδρα Ισραηλ καὶ εἶπαν Διότι ἐγγίζει πρός με ὁ βασιλεύς· καὶ ἵνα τί οὕτως ἐθυμώθης περὶ τοῦ λόγου τούτου; μὴ βρώσει ἐφάγαμεν ἐκ τοῦ βασιλέως, ἢ δόμα ἔδωκεν ἢ ἄρσιν ἦρεν ἡμῖν; 44 καὶ ἀπεκρίθη ἀνὴρ Ισραηλ τῷ ἀνδρὶ Ιουδα καὶ εἶπεν Δέκα χεῖρές μοι ἐν τῷ βασιλεῖ, καὶ πρωτότοκος ἐγὼ ἢ σύ, καί γε ἐν τῷ Δαυιδ εἰμὶ ὑπὲρ σέ· καὶ ἵνα τί τοῦτο ὕβρισάς με καὶ οὐκ ἐλογίσθη ὁ λόγος μου πρῶτός μοι τοῦ ἐπιστρέψαι τὸν βασιλέα ἐμοί; καὶ ἐσκληρύνθη ὁ λόγος ἀνδρὸς Ιουδα ὑπὲρ τὸν λόγον ἀνδρὸς Ισραηλ.