The Triumphal Entry into Jerusalem
(Mk 11.1‑11Lk 19.28‑38Jn 12.12‑19)1 Καὶ ὅτε ἤγγισαν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ ἦλθον εἰς Βηθφαγὴ εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν, τότε Ἰησοῦς ἀπέστειλεν δύο μαθητὰς 2 λέγων αὐτοῖς, Πορεύεσθε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν, καὶ εὐθέως εὑρήσετε ὄνον δεδεμένην καὶ πῶλον μετ᾽ αὐτῆς· λύσαντες ἀγάγετέ μοι. 3 καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ τι, ἐρεῖτε ὅτι Ὁ κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει· εὐθὺς δὲ ἀποστελεῖ αὐτούς. 4 Τοῦτο δὲ γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος,
5 Εἴπατε τῇ θυγατρὶ Σιών·
Ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι
πραῢς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὄνον
καὶ ἐπὶ πῶλον υἱὸν ὑποζυγίου.
6 πορευθέντες δὲ οἱ μαθηταὶ καὶ ποιήσαντες καθὼς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς 7 ἤγαγον τὴν ὄνον καὶ τὸν πῶλον καὶ ἐπέθηκαν ἐπ᾽ αὐτῶν τὰ ἱμάτια, καὶ ἐπεκάθισεν ἐπάνω αὐτῶν. 8 ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔστρωσαν ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐν τῇ ὁδῷ, ἄλλοι δὲ ἔκοπτον κλάδους ἀπὸ τῶν δένδρων καὶ ἐστρώννυον ἐν τῇ ὁδῷ. 9 οἱ δὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες αὐτὸν καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον λέγοντες,
Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ·
Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου·
Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις.
10 καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λέγουσα, Τίς ἐστιν οὗτος; 11 οἱ δὲ ὄχλοι ἔλεγον, Οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς ὁ ἀπὸ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας.
The Cleansing of the Temple
(Mk 11.15‑19Lk 19.45‑48Jn 2.13‑22)12 Καὶ εἰσῆλθεν Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερὸν καὶ ἐξέβαλεν πάντας τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν κατέστρεψεν καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστεράς, 13 καὶ λέγει αὐτοῖς, Γέγραπται,
Ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται,
ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν.
14 Καὶ προσῆλθον αὐτῷ τυφλοὶ καὶ χωλοὶ ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς. 15 ἰδόντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὰ θαυμάσια ἃ ἐποίησεν καὶ τοὺς παῖδας τοὺς κράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ καὶ λέγοντας, Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ, ἠγανάκτησαν 16 καὶ εἶπαν αὐτῷ, Ἀκούεις τί οὗτοι λέγουσιν; ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ναί. οὐδέποτε ἀνέγνωτε ὅτι Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον; 17 Καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἐξῆλθεν ἔξω τῆς πόλεως εἰς Βηθανίαν καὶ ηὐλίσθη ἐκεῖ.
The Cursing of the Fig Tree
(Mk 11.12‑14, Mk 20‑24)18 Πρωῒ δὲ ἐπανάγων εἰς τὴν πόλιν ἐπείνασεν. 19 καὶ ἰδὼν συκῆν μίαν ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἦλθεν ἐπ᾽ αὐτὴν καὶ οὐδὲν εὗρεν ἐν αὐτῇ εἰ μὴ φύλλα μόνον, καὶ λέγει αὐτῇ, Μηκέτι ἐκ σοῦ καρπὸς γένηται εἰς τὸν αἰῶνα. καὶ ἐξηράνθη παραχρῆμα ἡ συκῆ. 20 καὶ ἰδόντες οἱ μαθηταὶ ἐθαύμασαν λέγοντες, Πῶς παραχρῆμα ἐξηράνθη ἡ συκῆ; 21 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν καὶ μὴ διακριθῆτε, οὐ μόνον τὸ τῆς συκῆς ποιήσετε, ἀλλὰ κἂν τῷ ὄρει τούτῳ εἴπητε, Ἄρθητι καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν, γενήσεται· 22 καὶ πάντα ὅσα ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχῇ πιστεύοντες λήμψεσθε.
The Authority of Jesus Questioned
(Mk 11.27‑33Lk 20.1‑8)23 Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ ἱερὸν προσῆλθον αὐτῷ διδάσκοντι οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ λέγοντες, Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς; καὶ τίς σοι ἔδωκεν τὴν ἐξουσίαν ταύτην; 24 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἐρωτήσω ὑμᾶς κἀγὼ λόγον ἕνα, ὃν ἐὰν εἴπητέ μοι κἀγὼ ὑμῖν ἐρῶ ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ· 25 τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου πόθεν ἦν; ἐξ οὐρανοῦ ἢ ἐξ ἀνθρώπων; οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες, Ἐὰν εἴπωμεν, Ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ ἡμῖν, Διὰ τί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ; 26 ἐὰν δὲ εἴπωμεν, Ἐξ ἀνθρώπων, φοβούμεθα τὸν ὄχλον, πάντες γὰρ ὡς προφήτην ἔχουσιν τὸν Ἰωάννην. 27 καὶ ἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ εἶπαν, Οὐκ οἴδαμεν. ἔφη αὐτοῖς καὶ αὐτός, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.
The Parable of the Two Sons
28 Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο. καὶ προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν, Τέκνον, ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι. 29 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. 30 προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἐγώ, κύριε, καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. 31 τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός; λέγουσιν, Ὁ πρῶτος. λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ. 32 ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ, οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ· ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐδὲ μετεμελήθητε ὕστερον τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ.
The Parable of the Vineyard and the Tenants
(Mk 12.1‑12Lk 20.9‑19)33 Ἄλλην παραβολὴν ἀκούσατε. Ἄνθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς καὶ ἀπεδήμησεν. 34 ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ. 35 καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν. 36 πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως. 37 ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λέγων, Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. 38 οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, 39 καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν. 40 ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις; 41 λέγουσιν αὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτοὺς καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν. 42 λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς,
Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες,
οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας·
παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη
καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;
43 διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ᾽ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. [44 Καὶ ὁ πεσὼν ἐπὶ τὸν λίθον τοῦτον συνθλασθήσεται· ἐφ᾽ ὃν δ᾽ ἂν πέσῃ λικμήσει αὐτόν.]
45 Καὶ ἀκούσαντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι τὰς παραβολὰς αὐτοῦ ἔγνωσαν ὅτι περὶ αὐτῶν λέγει· 46 καὶ ζητοῦντες αὐτὸν κρατῆσαι ἐφοβήθησαν τοὺς ὄχλους, ἐπεὶ εἰς προφήτην αὐτὸν εἶχον.
KAPTINA XXI.
1 Edhe kur u afruenë ndë Ierusalem, edhe erthnë ndë Bethfagi ndaj malin’ e Ullivet, atëherë Iesui dërgoi dy dishepuj,
2 tue u than’ atyneve: Shkoni mb’atë katund qi ashtë kundruell jush, edhe përnjiherë keni me gjetunë nji gomare lidhunë, edhe nji polisht bashkë me atë; sgjidhni, e m’i bini.
3 Edhe ndë u thashtë juve gja kush, keni me i thanë, se Zoti ka nevojë për ata; edhe përnjiherë ka me i dërguem.
4 Edhe gjithë këjo u ba për me u mbushunë qish ashtë thanë prei profetit, qi thoshte:
5 “Thoni të bijësë Sionit: Qe mbëreti yt te po vien te ti i butë, edhe hipunë mbi gomare, edhe polisht bir shtaze”.
6 Edhe dishepujtë si votnë, edhe banë sikurse i urdhënoi Iesui,
7 prunë gomaren’ edhe polishtinë, edhe vunë petkat’ e veta sipër atyneve, edhe e hipnë sipër atyneve.
8 Edhe e shumëta e gjindëjesë shtruenë petkat’ e veta mb’udhë, edhe të tierë këputshinë dega drush, e i shtrojshinë mb’udhë.
9 Edhe gjindëja qi shkojshinë përpara, edhe ata qi e merrshinë mbrapa bërtitshinë, tue thanë: Hosanna mbë të birin’ e Davidit; i bekuem asht’ ai qi vien mb’emënit të Zotit. Hosanna mbë të naltat.
10 Edhe ai kur hyni ndë Ierusalem, u tund gjithë qyteti, tue thanë: Cilli ashtë kyi?
11 Edhe gjindëja thoshinë: Kyi ashtë Iesui profeti, qi ashtë prei Nazaretit Galilesë.
12 Edhe Iesui hyni ndë tempull të Perëndisë, edhe nxuer jashtë gjithë ata qi shitshin e blejshinë ndë tempull, edhe rrenoi truvezat’ e truvezarëvet, edhe shqembet’ e atyneve qi shitshinë pullumbatë.
13 Edhe u thot’ atyneve: Ashtë shkruem: “Shtëpia eme ka me u queitunë shtëpi lutëje.”, por ju e batë “shpellë viedhësish”.
14 Edhe erthnë përanë ati të verbët’ e të çalë ndë tempull; edhe i shëndoshi.
15 Por Krye-priftënit’ edhe Shkruisitë kur pan’ ato mërekullitë qi bani, edhe çunatë tue bërtitunë ndë tempull, e tue thanë: Hosanna mbë të birin’ e Davidit, u zemëruenë,
16 edhe i thanë: Ndëgjon qish thonë këta? Edhe Iesui u thotë: Po, kurrë s’keni ndëgjuem - “Se prei gojësë foshnjevet edhe prei atyneve qi thithinë gji bane gati lavdim”?
17 Edhe i la, e duel jashtë qytetit ndë Bethani, edhe mbeti natën’ atie.
18 Edhe me nadie kur u këthye ndë qytet, i erdhi uni.
19 Edhe kur pa nji dru fiku mb’udhë, erdhi mb’atë, por s’gjeti gja nd’atë, veç gjethe vetëmë, edhe i thotë: Mos u baftë ma pemë prei teje për gjithë jetënë. Edhe druja e fikut përnjiherë u tha.
20 Edhe dishepujtë kur panë, u mërekulluenë, e thanë: Qysh u tha druja e fikut përnjiherë!
21 Edhe Iesui u përgjeq, e u tha atyneve: Për të vërtet po u thom juve, ndë paçi besë, edhe të mos jeni me dy mendesh, jo veç këte të drusë fikut keni me bamë, por edhe këtij mali ndë i thançi: Ngreu edhe bier ndë det; ka me u bamë.
22 Edhe gjithë sa të lypni ndë lutëjet, tue pasunë besë, keni me i marrë.
23 Edhe kur erdhi ndër tempull, Krye-priftënit’ edhe pleqt’ e popullit i erthnë përanë atie ku mësonte, e thanë: Me çfar’ urdhëni ban këto? Edhe cilli ta ka dhanë këte urdhënë?
24 Edhe Iesui u përgjeq, e u tha atyneve: Kam me u pyetunë juve edhe unë nji fjalë, ndë ma thançi, edhe unë kam me u thanë juve, me çfar’ urdhëni baj këto.
25 Prei kah ishte pagëzimi i Gionnit? Prei qielli, a prei nierëzish? Edhe ata mendoheshinë me vetëhenë, tue thanë: Ndë thançim prei qielli, ka me thanë: Përse nuk’ i besuetë?
26 Edhe ndë thançim prei nierëzish, drueim gjindëjenë, sepse gjith’ e kanë Gionninë për profet.
27 Edhe iu përgjegjën Iesuit, e thanë: Nukë dimë. Edhe ai u tha atyneve: As unë s’u thom juve, me çfar’ urdhëni baj këto.
28 Edhe qysh u duketë juve? Nji nieri kishte dy bij; edhe erdhi tek i pari, e i tha: Bir, shko sot, e puno ndë vesht t’em.
29 Edhe ai u përgjeq, e tha: Nukë due; por mbasandai u pendue, e voiti.
30 Edhe erdhi tek i dyti, e i tha ashtu. Edhe ai u përgjeq, e tha: Unë vete , Zot; edhe nukë voiti.
31 Cilli prei të dysh i bani dashuniminë të i atit? I thonë: I pari. Iesui u thot’ atyneve: Për të vërtet po u thom juve, se publikanët’ edhe kurvatë shkojnë përpara jush ndë mbëretënit të Perëndisë.
32 Sepse Gionni erdhi te ju nd’udhë dreitënie; edhe nuk’ i besuetë; por publikanët’ edhe kurvat’ i besuenë; edhe ju si patë, nuk’ u penduetë mbasandai për me i besuem.
33 Ndëgjoni nji tietër parabullë. Nji nieri ishte zot shtëpie, i cilli mbuell nji vesht, edhe e thuri me garth, edhe gërmihi mb’atë nji gaviç, edhe ndërtoi nji pyrk, edhe e dha ndër bujq, edhe iku ndë dhe të huej.
34 Edhe kur u afrue koha e pemëvet, dërgoi shërbëtorët’ e vet te bujqitë me marrë pemën’ e ati.
35 Edhe bujqitë zunë shërbëtorët’ e ati, e njianin’ e rrafnë, e tietrin’ e vran’; e tietrin’ e gjueitnë me gur.
36 Përsëri dërgoi të tierë shërbëtorë ma tepërë se te parëtë: por ua ban’ ashtu.
37 Edhe mbasandai dërgoi të birin’ e vet tek ata, tue thanë, se : T’em bir kanë me e pasunë turp.
38 Por bujqitë kur panë të birinë, thanë njiani tietrit: Kyi ashtë trashigimtari. Eni ta vrasim’, edhe të pushtojmë trashigimin’ e ati.
39 Edhe si e zunë, e nxuernë jashtë veshtit, edhe e vranë.
40 Kur të vijë pra i zoti veshtit, qish ka me u bam’ atyne bujqve?
41 I thonë: Keq’ e ma keq ka me i prishunë; edhe veshtinë ka me ua dhanë të tierëve bujqve, të cilltë kanë me i dhanë pemëtë ndë kohë t’atyneve.
42 Iesui u thot’ atyneve: Kurrë s’keni kënduem ndër shkronjat - “Ate gur qi s’e pëlqyen’ ata qi ndërtojnë, kyi u ba për krye kanti; prei Zotit u ba ajo, edhe asht’ e mërekullueshime ndër sytë t’anë?”
43 Përandai po u thom juve, se mbëretënia e Perëndisë ka me u marrë prei jush, edhe ka me u dhanë mbë nji komp qi ban pemët’ e asai.
44 Edhe ai qi të bierë përmbi këte gur, ka me u thërrmuem; edhe mbi atë qi të bierë, ka me e përsheshunë.
45 Edhe Krye-priftënit’ edhe Fariseitë kur ndëgjuenë parabullat’ e ati, e muernë vesht se thotë për ata.
46 Edhe kërkuenë me e zanë, por drojshinë gjindëjenë, sepse e kishinë për profet.