Barnabas and Saul Commissioned
1 Ἦσαν δὲ ἐν Ἀντιοχείᾳ κατὰ τὴν οὖσαν ἐκκλησίαν προφῆται καὶ διδάσκαλοι ὅ τε Βαρναβᾶς καὶ Συμεὼν ὁ καλούμενος Νίγερ καὶ Λούκιος ὁ Κυρηναῖος, Μαναήν τε Ἡρῴδου τοῦ τετραάρχου σύντροφος καὶ Σαῦλος. 2 λειτουργούντων δὲ αὐτῶν τῷ κυρίῳ καὶ νηστευόντων εἶπεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, Ἀφορίσατε δή μοι τὸν Βαρναβᾶν καὶ Σαῦλον εἰς τὸ ἔργον ὃ προσκέκλημαι αὐτούς. 3 τότε νηστεύσαντες καὶ προσευξάμενοι καὶ ἐπιθέντες τὰς χεῖρας αὐτοῖς ἀπέλυσαν.
The Apostles Preach in Cyprus
4 Αὐτοὶ μὲν οὖν ἐκπεμφθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος κατῆλθον εἰς Σελεύκειαν, ἐκεῖθέν τε ἀπέπλευσαν εἰς Κύπρον 5 καὶ γενόμενοι ἐν Σαλαμῖνι κατήγγελλον τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Ἰουδαίων. εἶχον δὲ καὶ Ἰωάννην ὑπηρέτην. 6 διελθόντες δὲ ὅλην τὴν νῆσον ἄχρι Πάφου εὗρον ἄνδρα τινὰ μάγον ψευδοπροφήτην Ἰουδαῖον ᾧ ὄνομα Βαριησοῦ 7 ὃς ἦν σὺν τῷ ἀνθυπάτῳ Σεργίῳ Παύλῳ, ἀνδρὶ συνετῷ. οὗτος προσκαλεσάμενος Βαρναβᾶν καὶ Σαῦλον ἐπεζήτησεν ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ θεοῦ. 8 ἀνθίστατο δὲ αὐτοῖς Ἐλύμας ὁ μάγος, οὕτως γὰρ μεθερμηνεύεται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ζητῶν διαστρέψαι τὸν ἀνθύπατον ἀπὸ τῆς πίστεως. 9 Σαῦλος δέ, ὁ καὶ Παῦλος, πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου ἀτενίσας εἰς αὐτὸν 10 εἶπεν, Ὦ πλήρης παντὸς δόλου καὶ πάσης ῥᾳδιουργίας, υἱὲ διαβόλου, ἐχθρὲ πάσης δικαιοσύνης, οὐ παύσῃ διαστρέφων τὰς ὁδοὺς [τοῦ] κυρίου τὰς εὐθείας; 11 καὶ νῦν ἰδοὺ χεὶρ κυρίου ἐπὶ σὲ καὶ ἔσῃ τυφλὸς μὴ βλέπων τὸν ἥλιον ἄχρι καιροῦ. παραχρῆμά τε ἔπεσεν ἐπ᾽ αὐτὸν ἀχλὺς καὶ σκότος καὶ περιάγων ἐζήτει χειραγωγούς. 12 τότε ἰδὼν ὁ ἀνθύπατος τὸ γεγονὸς ἐπίστευσεν ἐκπλησσόμενος ἐπὶ τῇ διδαχῇ τοῦ κυρίου.
Paul and Barnabas at Antioch of Pisidia
13 Ἀναχθέντες δὲ ἀπὸ τῆς Πάφου οἱ περὶ Παῦλον ἦλθον εἰς Πέργην τῆς Παμφυλίας, Ἰωάννης δὲ ἀποχωρήσας ἀπ᾽ αὐτῶν ὑπέστρεψεν εἰς Ἱεροσόλυμα. 14 αὐτοὶ δὲ διελθόντες ἀπὸ τῆς Πέργης παρεγένοντο εἰς Ἀντιόχειαν τὴν Πισιδίαν, καὶ [εἰσ]ελθόντες εἰς τὴν συναγωγὴν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἐκάθισαν. 15 μετὰ δὲ τὴν ἀνάγνωσιν τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν ἀπέστειλαν οἱ ἀρχισυνάγωγοι πρὸς αὐτοὺς λέγοντες, Ἄνδρες ἀδελφοί, εἴ τίς ἐστιν ἐν ὑμῖν λόγος παρακλήσεως πρὸς τὸν λαόν, λέγετε. 16 ἀναστὰς δὲ Παῦλος καὶ κατασείσας τῇ χειρὶ εἶπεν·
Ἄνδρες Ἰσραηλῖται καὶ οἱ φοβούμενοι τὸν θεόν, ἀκούσατε. 17 ὁ θεὸς τοῦ λαοῦ τούτου Ἰσραὴλ ἐξελέξατο τοὺς πατέρας ἡμῶν καὶ τὸν λαὸν ὕψωσεν ἐν τῇ παροικίᾳ ἐν γῇ Αἰγύπτου καὶ μετὰ βραχίονος ὑψηλοῦ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐξ αὐτῆς, 18 καὶ ὡς τεσσερακονταετῆ χρόνον ἐτροποφόρησεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ 19 καὶ καθελὼν ἔθνη ἑπτὰ ἐν γῇ Χανάαν κατεκληρονόμησεν τὴν γῆν αὐτῶν 20 ὡς ἔτεσιν τετρακοσίοις καὶ πεντήκοντα. καὶ μετὰ ταῦτα ἔδωκεν κριτὰς ἕως Σαμουὴλ [τοῦ] προφήτου. 21 κἀκεῖθεν ᾐτήσαντο βασιλέα καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ θεὸς τὸν Σαοὺλ υἱὸν Κίς, ἄνδρα ἐκ φυλῆς Βενιαμίν, ἔτη τεσσεράκοντα, 22 καὶ μεταστήσας αὐτὸν ἤγειρεν τὸν Δαυὶδ αὐτοῖς εἰς βασιλέα ᾧ καὶ εἶπεν μαρτυρήσας, Εὗρον Δαυὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαί, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὃς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου. 23 τούτου ὁ θεὸς ἀπὸ τοῦ σπέρματος κατ᾽ ἐπαγγελίαν ἤγαγεν τῷ Ἰσραὴλ σωτῆρα Ἰησοῦν, 24 προκηρύξαντος Ἰωάννου πρὸ προσώπου τῆς εἰσόδου αὐτοῦ βάπτισμα μετανοίας παντὶ τῷ λαῷ Ἰσραήλ. 25 ὡς δὲ ἐπλήρου Ἰωάννης τὸν δρόμον, ἔλεγεν, Τί ἐμὲ ὑπονοεῖτε εἶναι; οὐκ εἰμὶ ἐγώ· ἀλλ᾽ ἰδοὺ ἔρχεται μετ᾽ ἐμὲ οὗ οὐκ εἰμὶ ἄξιος τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν λῦσαι.
26 Ἄνδρες ἀδελφοί, υἱοὶ γένους Ἀβραὰμ καὶ οἱ ἐν ὑμῖν φοβούμενοι τὸν θεόν, ἡμῖν ὁ λόγος τῆς σωτηρίας ταύτης ἐξαπεστάλη. 27 οἱ γὰρ κατοικοῦντες ἐν Ἰερουσαλὴμ καὶ οἱ ἄρχοντες αὐτῶν τοῦτον ἀγνοήσαντες καὶ τὰς φωνὰς τῶν προφητῶν τὰς κατὰ πᾶν σάββατον ἀναγινωσκομένας κρίναντες ἐπλήρωσαν, 28 καὶ μηδεμίαν αἰτίαν θανάτου εὑρόντες ᾐτήσαντο Πιλᾶτον ἀναιρεθῆναι αὐτόν. 29 ὡς δὲ ἐτέλεσαν πάντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα, καθελόντες ἀπὸ τοῦ ξύλου ἔθηκαν εἰς μνημεῖον. 30 ὁ δὲ θεὸς ἤγειρεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, 31 ὃς ὤφθη ἐπὶ ἡμέρας πλείους τοῖς συναναβᾶσιν αὐτῷ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας εἰς Ἰερουσαλήμ, οἵτινες [νῦν] εἰσιν μάρτυρες αὐτοῦ πρὸς τὸν λαόν. 32 καὶ ἡμεῖς ὑμᾶς εὐαγγελιζόμεθα τὴν πρὸς τοὺς πατέρας ἐπαγγελίαν γενομένην, 33 ὅτι ταύτην ὁ θεὸς ἐκπεπλήρωκεν τοῖς τέκνοις [αὐτῶν] ἡμῖν ἀναστήσας Ἰησοῦν ὡς καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ γέγραπται τῷ δευτέρῳ,
Υἱός μου εἶ σύ,
ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε.
34 ὅτι δὲ ἀνέστησεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μηκέτι μέλλοντα ὑποστρέφειν εἰς διαφθοράν, οὕτως εἴρηκεν ὅτι
Δώσω ὑμῖν τὰ ὅσια Δαυὶδ τὰ πιστά.
35 διότι καὶ ἐν ἑτέρῳ λέγει,
Οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν.
36 Δαυὶδ μὲν γὰρ ἰδίᾳ γενεᾷ ὑπηρετήσας τῇ τοῦ θεοῦ βουλῇ ἐκοιμήθη καὶ προσετέθη πρὸς τοὺς πατέρας αὐτοῦ καὶ εἶδεν διαφθοράν· 37 ὃν δὲ ὁ θεὸς ἤγειρεν, οὐκ εἶδεν διαφθοράν. 38 γνωστὸν οὖν ἔστω ὑμῖν, ἄνδρες ἀδελφοί, ὅτι διὰ τούτου ὑμῖν ἄφεσις ἁμαρτιῶν καταγγέλλεται, [καὶ] ἀπὸ πάντων ὧν οὐκ ἠδυνήθητε ἐν νόμῳ Μωϋσέως δικαιωθῆναι, 39 ἐν τούτῳ πᾶς ὁ πιστεύων δικαιοῦται. 40 βλέπετε οὖν μὴ ἐπέλθῃ τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς προφήταις,
41 Ἴδετε, οἱ καταφρονηταί,
καὶ θαυμάσατε καὶ ἀφανίσθητε,
ὅτι ἔργον ἐργάζομαι ἐγὼ ἐν ταῖς ἡμέραις ὑμῶν,
ἔργον ὃ οὐ μὴ πιστεύσητε ἐάν τις ἐκδιηγῆται ὑμῖν.
42 Ἐξιόντων δὲ αὐτῶν παρεκάλουν εἰς τὸ μεταξὺ σάββατον λαληθῆναι αὐτοῖς τὰ ῥήματα ταῦτα. 43 λυθείσης δὲ τῆς συναγωγῆς ἠκολούθησαν πολλοὶ τῶν Ἰουδαίων καὶ τῶν σεβομένων προσηλύτων τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Βαρναβᾷ, οἵτινες προσλαλοῦντες αὐτοῖς ἔπειθον αὐτοὺς προσμένειν τῇ χάριτι τοῦ θεοῦ.
44 Τῷ δὲ ἐρχομένῳ σαββάτῳ σχεδὸν πᾶσα ἡ πόλις συνήχθη ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ κυρίου. 45 ἰδόντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοι τοὺς ὄχλους ἐπλήσθησαν ζήλου καὶ ἀντέλεγον τοῖς ὑπὸ Παύλου λαλουμένοις βλασφημοῦντες. 46 παρρησιασάμενοί τε ὁ Παῦλος καὶ ὁ Βαρναβᾶς εἶπαν, Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαληθῆναι τὸν λόγον τοῦ θεοῦ· ἐπειδὴ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν καὶ οὐκ ἀξίους κρίνετε ἑαυτοὺς τῆς αἰωνίου ζωῆς, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. 47 οὕτως γὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ κύριος,
Τέθεικά σε εἰς φῶς ἐθνῶν
τοῦ εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς.
48 ἀκούοντα δὲ τὰ ἔθνη ἔχαιρον καὶ ἐδόξαζον τὸν λόγον τοῦ κυρίου καὶ ἐπίστευσαν ὅσοι ἦσαν τεταγμένοι εἰς ζωὴν αἰώνιον· 49 διεφέρετο δὲ ὁ λόγος τοῦ κυρίου δι᾽ ὅλης τῆς χώρας. 50 οἱ δὲ Ἰουδαῖοι παρώτρυναν τὰς σεβομένας γυναῖκας τὰς εὐσχήμονας καὶ τοὺς πρώτους τῆς πόλεως καὶ ἐπήγειραν διωγμὸν ἐπὶ τὸν Παῦλον καὶ Βαρναβᾶν καὶ ἐξέβαλον αὐτοὺς ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν. 51 οἱ δὲ ἐκτιναξάμενοι τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ἐπ᾽ αὐτοὺς ἦλθον εἰς Ἰκόνιον, 52 οἵ τε μαθηταὶ ἐπληροῦντο χαρᾶς καὶ πνεύματος ἁγίου.
KAPTINA XIII.
1 Edhe ndë kishë qi ishte ndë Antiohi ishinë disa profetën e mieshtra, Barnaba edhe Simoni qi quhei Niger, edhe Lukiu Kyreniani, edhe Manaeni qi ishte ushqyem bashkë me Herodinë katrurdhënarinë, edhe Sauli.
2 Edhe ata kur ishinë tue i shërbyem Zotit, e tue agjinuem, Shpirti Shenjt tha: Më dani veç Barnabën’ edhe Saulinë për ate punë qi i kam thërritunë.
3 Atëherë si agjinuen’ e u falnë edhe vunë duertë mbi ata, i lishuenë.
4 Këta pra mbassi u dërguenë prei Shpirtit Shenjt, sdrypnë ndë Seleuki, edhe prei andyj lundruenë për Kyprë.
5 Edhe kur erthnë ndë Salaminë, predikojinë fjalën’ e Perëndisë ndëpër syngagogat e Iudevet; edhe kishin’ edhe Gjionninë shërbëtuer.
6 Edhe si kaluen’ ujdhësënë deri ndë Pafë, gjetnë nji farë magjistari profet-rrenës Iude, qi e kishte emninë Bar-Iesu,
7 i cilli ishte bashkë me Serginë Paulinë prokonsullinë, nji burr të mençim; kyi thirri Barnabën’ edhe Saulinë, edhe kërkoi me ndëgjuem fjalën e Perëndisë.
8 Por Elyma magjistari (sepse kështu këthehet’ emëni i ati), u dilte kundrë atyne, e kërkonte me këthyem prokonsullinë prei besësë.
9 Por Sauli (i cilli quhet edhe Paul), si u mbush me Shpirtinë Shenjt, çoi sytë mb’ate, e tha:
10 O ti qi je plot me çdo farë gënjimi e me çdo farë pune të keqe, i bir’ i diallit, anëmiku i çdo farë dreitënie, nukë do të pushojsh tue prishun’ udhët’ e dreita të Zotit?
11 Edhe tashti, qe dora e Zotit tek ashtë mbi tyi, edhe do të mbesish i verbëtë, të mos shofish diellinë deri mbë nji kohë. Edhe përnjiherë ra mbi ate nji miegull’ e nji errësinë; edhe vinte rreth tue kërkuem nierës me e tërhekunë për dore.
12 Atëherë kur pa prokonsulli se qish u ba, besoi, tue u mërekulluem për mësimin’ e Zotit.
13 Pauli pra edhe ata qi ishinë rreth ati mbassi u ngritnë prei Pafësë, erthnë ndë Pergë të Pamfylisë; edhe Gjionni mbassi u da prei atyneve, u këthye ndë Ierusalem.
14 Edhe ata mbassi shkuenë prei Pergësë, erthnë ndë Antiohi të Pisidisë, edhe si hynë ndë synagogët ditën’ e shëtunë, ndejnë aty .
15 Edhe mbassi u këndue ligja edhe profetënitë, të parët’ e synagogësë dërguenë tek ata, tue thanë: O burra vëllazën, ndë paçi ndonji fjalë për me mësuem popullinë, thoni.
16 Edhe Pauli si u ngrit, edhe bani me dorë, tha: O burra Israelitë, edhe sa keni frikë Perëndinë, pa ndëgjoni.
17 Perëndia i këti popullit Israelit sgjodhi atënitë t’anë, edhe ngriti popullinë qi ishte i huej ndë dhe të Egjyptit, edhe me krah të naltë i nxuer prei andyj.
18 Edhe deri mbë nji kohë katër-dhetë viet i ushqeu ndë shkretinët.
19 Edhe mbassi rrenoi shtatë kombe ndë dhe të Hanaanit, u dau me shortë dhen’ e atyneve.
20 Edhe mbasandai katër qind e pesë-dhet’ e se sa viet u dha atyne gjyqtarë deri mbë ditë të Samuel Profetit.
21 Edhe mbasandai lypnë mbëret, edhe Perëndia u dha atyne Saulinë të birin’ e Kisit, burr prei farësë Beniaminit, katër-dhetë viet.
22 Edhe si e ngriti prei vendit, u vuni atyne Davidinë për mbëret; për të cillinë deshmoi, e tha: “Gjeta Davidinë të birin’ e Ieseut, nieri mbas zemrësë s’eme, i cilli ka me bamë gjithë dashunimet’ e mia”.
23 Prei farësë këti, sikurse ishte zotuem Perëndia, ngriti mbi Israelinë shëlbues, Iesunë,
24 për të cillinë Gjionni predikoi përpara mbi gjithë popullin’ e Israelit pagëzim pendese, para se të vijë ai.
25 Edhe Gjionni kur po mbaronte udhën’ e vet , thoshte: “Qish kujtoni se jam unë? Unë nukë jam ai , por qe te vien mbas mejet ai , të cillit unë s’jam i zoti me i sgjidhunë shollën’ e kambëvet”.
26 O burra vëllazën, të bijt’ e farës’ Abrahamit, edhe sa janë ndër ju qi kanë frikë Perëndinë, mbë ju u dërgue fjala e këti shpëtimi.
27 Sepse ata qi rrinë ndë Ierusalem, edhe të parët’ e atyneve, mbassi s’e ngjofnë këte, as fjalët’ e profetënavet qi këndohenë për çdo të shëtunë, i mbushnë ato , kur e gjukuenë për vdekë .
28 Edhe ndonëse s’gjetnë as ndonji faj për vdekë, lypnë prei Pilatit qi të vritetë.
29 Edhe mbassi mbaruenë gjith’ ato qi ishinë shkruem për ate, e sdrypnë prei drusë, edhe e vunë ndë vorr.
30 Por Perëndia e ngjalli prei së vdekunish:
31 i cilli u duk për shumë ditt mb’ata qi hypnë bashkë me ate prei Galilesë ndë Ierusalem, të cillëtë janë deshmitarët’ e ati te populli.
32 Edhe na po u apimë juve zanin’ e mirë, se ate të zotuemenë qi qe bamë mbë atënit,
33 Perëndia e mbushi mbë ne qi jemi bijt’ e atyneve, kur ngjalli Iesunë; sikurse ashtë shkruem edhe ndë psallmë të dytë: “Ti je biri em: sot ti ke lemë prei meje”.
34 Edhe se e ngjalli ate prei së vdekunish, për mos me u këthyem ma ndë të vdierrë, kështu ka thanë: “Se unë kam me u dhanë juve të dreitat’ e Davidit qi u zotova me besë”.
35 Perëndai edhe ndë nji tietër psallmë thotë: “Se s’ke me dhanë të dreitinë tand për me pamë të vdierrë”.
36 Sepse Davidi mbassi pat shërbyem mbas andësë Perëndisë ndë jetë të vet, fjeti, edhe u vu tek atënit e vet, edhe pa të vdierrë,
37 por ai qi e ngjalli Perëndia, nukë pa të vdierrë.
38 Qoft’ e ditunë pra mbë ju, o burra vëllazën, se me anë të këti predikohetë ndëjesë fajesh mbë ju;
39 edhe prei gjith’ atyne punëvet qi s’muftët me dalunë të dreitë me anë të ligjësë Moiseut, me anë të këti kushdo qi beson del i dreitë.
40 Shikoni pra, se mos vijë mbi ju ajo qi ashtë thanë prei profetënavet:
41 “Shikoni ju qi s’e zini për gja, edhe mërekullohi, edhe hupni, sepse unë kam me punuem nji punë ndër ditt tueja, nji punë qi s’keni me e besuem, ndë u diftoftë juve kushi”.
42 Edhe Iudeitë kur po dilinë prei synagoget, luteshinë kombetë t’u fliten’ edhe atyneve këto fjalë të shëtunënë qi vien.
43 Edhe synagoga si u përda, shumë vetë prei Iudevet edhe prei të këthyemivet bestarëvet votnë mbrapa Paulit edhe Barnabësë, të cillëtë, tue u folun’ atyne, u mbushin’ atyne mendienë të mbesinë ndë hir të Perëndisë.
44 Edhe të shëtunënë qi erth u mbëloth afër gjithë qyteti me ndëgjuem fjalën’ e Perëndisë.
45 Por Iudeitë kur panë gjindëjenë, u mbushnë me zmir, edhe flisinë kundrë atyne punëvet qi thoshte Pauli, tue folunë kundrë e tue vlasfimuem.
46 Atëherë Pauli edhe Barnaba folnë me sy çelë, e thanë: Mbë ju ishte nevojë ma përpara me u folunë fjala e Perëndisë, por ju mbassi e hethni poshtë, edhe nukë gjukoni vetëvetëhenë për me u bamë të zotënit’ e jetësë pasosëme, qe te po këthehemi ndër kombet,
47 sepse kështu na ka porositunë Zoti, tue thanë : “Të kam vumë për dritë kombesh, qi të jeshë për shpëtim deri mbë kant të dheut”.
48 Edhe kombetë kur ndëgjuenë, gëzoheshin’ edhe lavdojinë fjalën’ e Zotit; edhe gjithë sa ishin’ urdhënuem për jetën’ e pasosëme, besuenë.
49 Edhe fjala e Zotit përhapei ndëpër gjith’ ate vend.
50 Por Iudeitë shtinë gratë qi kishinë besë e ishinë me shenjë, edhe të parët’ e qytetit, edhe ngritnë ndiekëje kundrë Paulit e Barnabësë, edhe i nxuernë prei synoresh veta.
51 Por ata shkundnë pluhunin’ e kambëvet kundrë atyneve, edhe erthnë ndë Ikoni,
52 Edhe dishepujtë mbusheshinë me gëzim e me Shpirtinë Shenjt.