Psallm’ e Asafit.
1 O Perëndi, erthnë kombe mbë trashigimt tand, ndynë tempullinë tand të shenjtënueminë, vunë Ierusalemënë mbi grumbulla.
2 Dhanë trupat’ e shërbëtorëvet tu me i ngranë shpendët’ e qiellit, edhe mishin’ e të dreitëvet tu bishavet dheut.
3 Derthnë gjakun’ e atyneve porsi ujë rreth Ierusalemësë, edhe s’kishte kush t’i vorronte.
4 U bam shpërnderim ndër fëqinjt tonë, të përqeshun’ e të përbuzunë ndër ata qi janë rreth nesh.
5 Deri kurë, o Zot, ke me u zemëruem përherë? Ka me diegunë zmiri yt porsi ziarrm?
6 Derth zemëriminë tand mbi ata kombe qi nukë të ngjofinë, edhe mbi ato mbëretënia qi nuk thirrnë mb’emënit tand,
7 se hangrën Iakobinë, edhe shkretuenë vendin’ e ati.
8 Mos kuito kundrë nesh paudhënit’ e të herëshimvet, le të na e mbërrijënë shpeit përdëllimet’ e tu, se u përvum tepërë.
9 Ndif-na, o Perëndia i shpëtimit t’ynë, për punët të lavdisë emënit t’yt, edhe liro-na, edhe bahu i përdëllyeshim mbë fajet tona, për punët të emënit t’yt.
10 Mos thonë ndonji herë kombetë: Ku ashtë Perëndia i atyneve? Edhe u ngjoftë ndër kombet, përpara syvet t’anë, shpagimi i gjakut shërbëtorëvet tu, qi u derth.
11 Arthtë përpara teje shamtima e të lidhunavet; mbas madhënisë krahit t’yt, ruei te bijt’ e atyneve qi janë vramë,
12 edhe ep-u fëqinjvet t’onë, o Zot, shpërnderiminë qi të shpërnderuenë ndë gjit të atyneve, për nji shtate.
13 Por na populli yt, edhe dhent’ e kullotësë s’ate, kemi më të lavduruem për gjithë jetënë, bres mbas brezi kemi me diftuem lavduriminë tand.
1 Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων· μαρτύριον τῷ Ασαφ, ψαλμὸς ὑπὲρ τοῦ Ἀσσυρίου.
2 Ὁ ποιμαίνων τὸν Ισραηλ, πρόσχες,
ὁ ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατα τὸν Ιωσηφ,
ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβιν, ἐμφάνηθι.
3 ἐναντίον Εφραιμ καὶ Βενιαμιν καὶ Μανασση
ἐξέγειρον τὴν δυναστείαν σου
καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς.
4 ὁ θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς καὶ
ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα.
5 κύριε ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων,
ἕως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν τοῦ δούλου σου,
6 ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων
καὶ ποτιεῖς ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ;
7 ἔθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν,
καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς.
8 κύριε ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς
καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα.
διάψαλμα.
9 ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας,
ἐξέβαλες ἔθνη καὶ κατεφύτευσας αὐτήν·
10 ὡδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς
καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς, καὶ ἐπλήσθη ἡ γῆ.
11 ἐκάλυψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς
καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ θεοῦ·
12 ἐξέτεινεν τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης
καὶ ἕως ποταμοῦ τὰς παραφυάδας αὐτῆς.
13 ἵνα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς
καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευόμενοι τὴν ὁδόν;
14 ἐλυμήνατο αὐτὴν σῦς ἐκ δρυμοῦ,
καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν.
15 ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δή,
ἐπίβλεψον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἰδὲ
καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην
16 καὶ κατάρτισαι αὐτήν, ἣν ἐφύτευσεν ἡ δεξιά σου,
καὶ ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου, ὃν ἐκραταίωσας σεαυτῷ.
17 ἐμπεπυρισμένη πυρὶ καὶ ἀνεσκαμμένη·
ἀπὸ ἐπιτιμήσεως τοῦ προσώπου σου ἀπολοῦνται.
18 γενηθήτω ἡ χείρ σου ἐπ᾽ ἄνδρα δεξιᾶς σου
καὶ ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου, ὃν ἐκραταίωσας σεαυτῷ·
19 καὶ οὐ μὴ ἀποστῶμεν ἀπὸ σοῦ,
ζωώσεις ἡμᾶς, καὶ τὸ ὄνομά σου ἐπικαλεσόμεθα.
20 κύριε ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς
καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα.