Kank’ e shkallëvet.
1 Shumë herë më luftuenë çë ndë dielmëni t’eme, le të thotë tashti Israeli;
2 shumë herë më luftuenë çë ndë dielmëni t’eme, por nukë më muntnë.
3 Bujqitë lëvruenë mbi shpinët t’eme, banë të gjata hulliat’ e veta.
4 Zoti asht’ i dreitë: këputi litarët e të pa-besëvet.
5 U turpënofshin’ e u këthefshinë mbrapazë, gjith’ ata qi kanë mëni Sionënë.
6 U bafshinë porsi bari dhomavet, qi thahetë, çë pa shkulunë,
7 prei të cillit korrësi nukë mbush dorën’ e vet, as lidhësi dorëzavet krahin’ e vet,
8 kaqi sa udhëtarëtë s’kanë me thanë: Bekimi i Zotit qoftë mbi ju, u bekoimë mb’emënit të Zotit.
1 Ὠιδὴ τῶν ἀναβαθμῶν.
Ἐκ βαθέων ἐκέκραξά σε, κύριε·
2 κύριε, εἰσάκουσον τῆς φωνῆς μου·
γενηθήτω τὰ ὦτά σου προσέχοντα
εἰς τὴν φωνὴν τῆς δεήσεώς μου.
3 ἐὰν ἀνομίας παρατηρήσῃ, κύριε,
κύριε, τίς ὑποστήσεται;
4 ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστιν.
5 ἕνεκεν τοῦ νόμου σου ὑπέμεινά σε, κύριε,
ὑπέμεινεν ἡ ψυχή μου εἰς τὸν λόγον σου.
6 ἤλπισεν ἡ ψυχή μου ἐπὶ τὸν κύριον
ἀπὸ φυλακῆς πρωίας μέχρι νυκτός·
ἀπὸ φυλακῆς πρωίας ἐλπισάτω Ισραηλ ἐπὶ τὸν κύριον.
7 ὅτι παρὰ τῷ κυρίῳ τὸ ἔλεος,
καὶ πολλὴ παρ᾽ αὐτῷ λύτρωσις,
8 καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ισραηλ
ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ.