Mbë të parinë kankatuer. Psallmë kanke e Davidit.
1 U ngrittë Perëndia, edhe u shpërdafshin’ anëmiqt’ e ati, edhe ikshinë prei syvet ati ata qi e kanë mëni.
2 Sikurse biretë tymi, kështu bir-i ata, sikurse tretetë qiri përpara ziarrmit, kështu u bierrshinë të pa-besëtë prei syvet Perëndisë.
3 Por të dreitët u gëzofshinë, u gazmofshinë përpara Perëndisë, edhe u gëzofshinë me gëzim.
4 Këndoni Perëndisë, psallni emënit ati, bani gati udhën’ ati qi ecën kaluer ndë shkreti: emëni i ati ashtë Zot, edhe gëzohi përpara ati.
5 Ati i të vorfënivet, edhe gjyqtar i të vejavet ashtë Perëndia ndë të shenjtënueminë vendin’ e vet.
6 Perëndia ban të vetëmitë me ndenjunë ndë shtëpi, nxier të lidhunitë me hekura ndë trimëni, por krye-ngritunitë rrinë ndë dhe të thatë.
7 O Perëndi, kur dilshie përpara popullit t’yt, kur shkoishie ndëpër shkreti, Selah.
8 U lëkund dheu, edhe ata qilltë rrothnë prei sysh Perëndisë, ai Sinaiu lëkund prei sysh Perëndisë, Perëndisë Israelit.
9 O Perëndi, dërgove miaft si mbë trashigimt tand, edhe kur ishte pa fuqi, ti e forcove.
10 Përmbëledhëja jote ndenji nd’atë, bane gati për të vobegunë me të mirënë tande, o Perëndi.
11 Zoti dha fjalë: ata qi dhanë za të mirë ishinë ushtëri e madhe.
12 Mbëretën’ ushtëriash tue ikun’ iknë, edhe ato qi mbetnë ndë shtëpi daishinë plaçëkatë.
13 Edhe ndë dirgjeshitë ndë miedis të votrësë, por keni me qenunë porsi fletë pullumbi të argjandueme, edhe populat’ e ati me arë të verdhë.
14 Fuqi-madhi kur shpërdante mbëretënë nd’atë, u bai bardhë porsi bora ndë Salmon.
15 Mali i Perëndisë ashtë porsi mali i Bashanit: mal’ i naltë, porsi mali i Bashanit.
16 Përse keni zmir, o male të naltë? Kyi ashtë mali, qi i pëlqeu Perëndisë me ndenjunë, sepse Zoti ka me ndenjunë nd’atë për gjithë monë.
17 Qerret’ e Perëndisëjanë njizet mijë mijënash, qi i heqinë , Zoti ashtë ndërmiet atyneve porsi ndë Sina, ndë të shenjtënueminë vend.
18 Hype nalt, rope robëninë, more dhunëtia për njerëzit, por edhe për të pandëgjueshimit, qi të rrish ndërmiet atyne , o Zot Perëndi.
19 Qoftë bekuem Zoti, ditë për ditë qi na ngarkon me të mira , Perëndia i shpëtimit t’ynë. Selah.
20 Perëndia ynë ashtë Perëndi shpëtimi: edhe të nxierrëtë prei vdeket ashtë prei Zotit Perëndisë.
21 Por Perëndia ka me dërrmuem kryet’ e anëmiqvet vet, edhe kryetë me qime ati qi ecën nd’udhë të këqia.
22 Zoti tha: Kam me këthyem prei Bashanit, kam me këthyem popullinë t’em prei të thellavet detit,
23 qi të ngjyhetë kamba jote ndë gjakt të anëmiqvet, edhe gjuha e qenvet tu prei ati.
24 U panë hapat’ e tua, o Perëndi, hapat’ e Perëndisë t’em, mbëretit t’em, ndë vend të shenjtënuem.
25 Veishinë përpara psallësitë, mbrapa ata qi u bijshin organavet, ndë miedis vasha tue rrafunë tympana.
26 Bekoni Perëndinë ndër përmbëledhëje, bekoni Zotinë, ju qi jeni prei gurrës’ Israelit.
27 Atie ishte Beniamini vogëlë, i pari atyne, zotënit’ e Iudësë me njerëzit e atyne, zotënit’ e Zabulonit, edhe zotënit’ e Nefthalit.
28 Perëndia yt urdhënoi fuqinë tande, forco, o Perëndi, këtë qi punove për ne.
29 Për tempullinë tand ndë Ierusalemë, mbëretënitë kanë me të prumë dhunëtia.
30 Qirto bishat’ e kallamishtësë, tufën’ e mëzetënavet bashkë me viçat’ e popujvet, qi të ulinë kryetë tue prumë copa argjandi, shpërdai popujtë qi duenë luftëna.
31 Kanë me ardhunë njerës të mëdhej kah Misiri, Ethiopia shpeit ka me shtrimë duert’e veta te Perëndia.
32 Këndoni Perëndisë, o mbëretënit’ e dheut, psallni Zotit. Selah,
33 Ati qi ecën kaluer mbi qillt e qillvet herëshim, qe tek ep zanin’ e vet, zanin’ e fortë.
34 Epni fuqinë Perëndisë, madhënia e ati ashtë mbi Israelinë, edhe fuqia e ati mbi ret.
35 I frikëshim je , o Perëndi, prei vendevet tu të shenjtënuemevet; Perëndia i Israelit asht’ ai qi i ep fuqi e forcatë popullit vet. I bekuem qoftë Perëndia.
1 Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων· τῷ Δαυιδ.
2 Σῶσόν με, ὁ θεός, ὅτι εἰσήλθοσαν ὕδατα ἕως ψυχῆς μου.
3 ἐνεπάγην εἰς ἰλὺν βυθοῦ, καὶ οὐκ ἔστιν ὑπόστασις·
ἦλθον εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης, καὶ καταιγὶς κατεπόντισέν με.
4 ἐκοπίασα κράζων, ἐβραγχίασεν ὁ λάρυγξ μου,
ἐξέλιπον οἱ ὀφθαλμοί μου ἀπὸ τοῦ ἐλπίζειν ἐπὶ τὸν θεόν μου.
5 ἐπληθύνθησαν ὑπὲρ τὰς τρίχας τῆς κεφαλῆς μου οἱ μισοῦντές με δωρεάν,
ἐκραταιώθησαν οἱ ἐχθροί μου οἱ ἐκδιώκοντές με ἀδίκως·
ἃ οὐχ ἥρπασα, τότε ἀπετίννυον.
6 ὁ θεός, σὺ ἔγνως τὴν ἀφροσύνην μου,
καὶ αἱ πλημμέλειαί μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἐκρύβησαν.
7 μὴ αἰσχυνθείησαν ἐπ᾽ ἐμοὶ οἱ ὑπομένοντές σε, κύριε κύριε τῶν δυνάμεων,
μὴ ἐντραπείησαν ἐπ᾽ ἐμοὶ οἱ ζητοῦντές σε, ὁ θεὸς τοῦ Ισραηλ,
8 ὅτι ἕνεκα σοῦ ὑπήνεγκα ὀνειδισμόν,
ἐκάλυψεν ἐντροπὴ τὸ πρόσωπόν μου.
9 ἀπηλλοτριωμένος ἐγενήθην τοῖς ἀδελφοῖς μου
καὶ ξένος τοῖς υἱοῖς τῆς μητρός μου,
10 ὅτι ὁ ζῆλος τοῦ οἴκου σου κατέφαγέν με,
καὶ οἱ ὀνειδισμοὶ τῶν ὀνειδιζόντων σε ἐπέπεσαν ἐπ᾽ ἐμέ.
11 καὶ συνέκαμψα ἐν νηστείᾳ τὴν ψυχήν μου,
καὶ ἐγενήθη εἰς ὀνειδισμὸν ἐμοί·
12 καὶ ἐθέμην τὸ ἔνδυμά μου σάκκον,
καὶ ἐγενόμην αὐτοῖς εἰς παραβολήν.
13 κατ᾽ ἐμοῦ ἠδολέσχουν οἱ καθήμενοι ἐν πύλῃ,
καὶ εἰς ἐμὲ ἔψαλλον οἱ πίνοντες τὸν οἶνον.
14 ἐγὼ δὲ τῇ προσευχῇ μου πρὸς σέ, κύριε·
καιρὸς εὐδοκίας, ὁ θεός, ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου·
ἐπάκουσόν μου ἐν ἀληθείᾳ τῆς σωτηρίας σου.
15 σῶσόν με ἀπὸ πηλοῦ, ἵνα μὴ ἐμπαγῶ·
ῥυσθείην ἐκ τῶν μισούντων με καὶ ἐκ τοῦ βάθους τῶν ὑδάτων·
16 μή με καταποντισάτω καταιγὶς ὕδατος,
μηδὲ καταπιέτω με βυθός,
μηδὲ συσχέτω ἐπ᾽ ἐμὲ φρέαρ τὸ στόμα αὐτοῦ.
17 εἰσάκουσόν μου, κύριε, ὅτι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου·
κατὰ τὸ πλῆθος τῶν οἰκτιρμῶν σου ἐπίβλεψον ἐπ᾽ ἐμέ.
18 μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου
ἀπὸ τοῦ παιδός σου,
ὅτι θλίβομαι, ταχὺ ἐπάκουσόν μου.
19 πρόσχες τῇ ψυχῇ μου καὶ λύτρωσαι αὐτήν,
ἕνεκα τῶν ἐχθρῶν μου ῥῦσαί με.
20 σὺ γὰρ γινώσκεις τὸν ὀνειδισμόν μου
καὶ τὴν αἰσχύνην μου καὶ τὴν ἐντροπήν μου·
ἐναντίον σου πάντες οἱ θλίβοντές με.
21 ὀνειδισμὸν προσεδόκησεν ἡ ψυχή μου καὶ ταλαιπωρίαν,
καὶ ὑπέμεινα συλλυπούμενον, καὶ οὐχ ὑπῆρξεν,
καὶ παρακαλοῦντας, καὶ οὐχ εὗρον.
22 καὶ ἔδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν
καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με ὄξος.
23 γενηθήτω ἡ τράπεζα αὐτῶν ἐνώπιον αὐτῶν εἰς παγίδα
καὶ εἰς ἀνταπόδοσιν καὶ εἰς σκάνδαλον·
24 σκοτισθήτωσαν οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν τοῦ μὴ βλέπειν,
καὶ τὸν νῶτον αὐτῶν διὰ παντὸς σύγκαμψον·
25 ἔκχεον ἐπ᾽ αὐτοὺς τὴν ὀργήν σου,
καὶ ὁ θυμὸς τῆς ὀργῆς σου καταλάβοι αὐτούς.
26 γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτῶν ἠρημωμένη,
καὶ ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν·
27 ὅτι ὃν σὺ ἐπάταξας, αὐτοὶ κατεδίωξαν,
καὶ ἐπὶ τὸ ἄλγος τῶν τραυματιῶν σου προσέθηκαν.
28 πρόσθες ἀνομίαν ἐπὶ τὴν ἀνομίαν αὐτῶν,
καὶ μὴ εἰσελθέτωσαν ἐν δικαιοσύνῃ σου·
29 ἐξαλειφθήτωσαν ἐκ βίβλου ζώντων
καὶ μετὰ δικαίων μὴ γραφήτωσαν.
30 πτωχὸς καὶ ἀλγῶν εἰμι ἐγώ,
καὶ ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου σου, ὁ θεός, ἀντελάβετό μου.
31 αἰνέσω τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ μετ᾽ ᾠδῆς,
μεγαλυνῶ αὐτὸν ἐν αἰνέσει,
32 καὶ ἀρέσει τῷ θεῷ ὑπὲρ μόσχον νέον
κέρατα ἐκφέροντα καὶ ὁπλάς.
33 ἰδέτωσαν πτωχοὶ καὶ εὐφρανθήτωσαν·
ἐκζητήσατε τὸν θεόν, καὶ ζήσεται ἡ ψυχὴ ὑμῶν,
34 ὅτι εἰσήκουσεν τῶν πενήτων ὁ κύριος
καὶ τοὺς πεπεδημένους αὐτοῦ οὐκ ἐξουδένωσεν.
35 αἰνεσάτωσαν αὐτὸν οἱ οὐρανοὶ καὶ ἡ γῆ,
θάλασσα καὶ πάντα τὰ ἕρποντα ἐν αὐτοῖς.
36 ὅτι ὁ θεὸς σώσει τὴν Σιων,
καὶ οἰκοδομηθήσονται αἱ πόλεις τῆς Ιουδαίας,
καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ καὶ κληρονομήσουσιν αὐτήν·
37 καὶ τὸ σπέρμα τῶν δούλων αὐτοῦ καθέξουσιν αὐτήν,
καὶ οἱ ἀγαπῶντες τὸ ὄνομα αὐτοῦ κατασκηνώσουσιν ἐν αὐτῇ.