1 Lavduroni Zotinë, edhe thërritni mb’emënit t’ati; diftoni kombevet punët’ e ati.
2 Këndoni ati, edhe psallni ati, tregoni gjithë mërekullit’ e ati.
3 Mburri mb’emënin’ e ati të shenjtënueminë, u gëzoftë zemëra e atyneve qi kërkojënë Zotinë.
4 Kërkoni Zotinë, edhe fuqin’ e ati; kërkoni faqen’ e ati përherë.
5 Përmendni mërekullit’ e ati, qi bani, shenjet’ e ati të frikshimetë, edhe gjyqet’ e gojës’ ati.
6 O far’ e Abrahamit, shërbëtorit ati, o bijt’ e Iakobit, të zgjedhunit’ e ati.
7 Ai ashtë Zoti Perëndia ynë, mbë gjithë dhenë janë gjyqet’ e ati.
8 Përmendni përherë dhiaten’ e ati, fjalënë qi porositi mbë nji mijë breza.
9 Ate dhiatenë qi bani me Abrahaminë, edhe ben’ e ati qi bani tek Isaaku,
10 edhe e vuni te Iakobi për urdhënë, edhe tek Israeli për dhiate të përherëshime,
11 tue thanë: Ty kam me të dhanë dhen’ e Hanaanit, rrypin’ e trashigimit tuei.
12 Kur ishin’ ara të pakë ndë numërit, fort të pakë e të huej nd’ate,
13 edhe shkoishinë prei kombi ndë komp, prei mbëretënie ndë tietërë popull,
14 s’la njeri me u bamë keq atyne, por qirtoi mbëretën për ata,
15 e tha : Mos përkitni të lyemit’ e mi, edhe mos u bani keq profetëvet mi.
16 Edhe pru zi buke mbi dhet, theu çdo forcat buke.
17 Dërgoi përpara atyneve njeri, Iosefinë qi u shit për shërbëtuer,
18 të cillit i shtrënguenë kambëtë me litar; shpirti i ati hoqi hekurë,
19 ngjer sa të vinte fjala’ e ati, fjala e Zotit shprovoi ate.
20 Dërgoi mbëreti, edhe e sgjidhi, i pari i popujvet, edhe e la.
21 E bani të zotin’ e shtëpisë vet, edhe të parin’ e gjithë gjasë vet,
22 për me munduem të parët’ e ati si të doj vetë, edhe me u mësuem dituni pleqvet ati.
23 Ateherë erdhi Israeli ndë Misirë, edhe Iakobi u ngul’ ndë dhet të Hamit.
24 Edhe Zoti shtoi fort popullin’ e vet, edhe e bani ma të fortë se anëmiqt’ e ati.
25 Këtheu zemërën’ e atyneve për me marrë mëni popullin’ e ati, për me gënjyem shërbëtorët’ e ati.
26 Dërgoi Moisenë shërbëtorin’ e vet, edhe Aaroninë qi sgjodhi.
27 Diftuenë ndër ata fjalët e shenjevet ati, edhe mërekullitë ndë dhet të Hamit.
28 Dërgoi errësinë, edhe u err, edhe nukë ndigjuenë fjalët’ e ati.
29 Këthehu ujënat e atyneve mbë gjak, edhe vrau peshqit’ e atyneve.
30 Dheu i atyneve nxori bretëkosa ngjer ndë qilarët të mbëretënavet atyne.
31 Tha, edhe erthnë miza qensh, edhe mëshkaja mbë gjithë sinoret e atyneve.
32 U lishoi breshënë ndë vend të shiut, edhe flakë ziarrmi ndë dhet t’atyneve.
33 Edhe u ra vëneshtëvet atyne, edhe drunavet fiqvet atyne, edhe theu drunat’ e sinorevet atyne.
34 Tha, edhe erthnë karcaleca e krymba qi s’kishinë të ngjehunë,
35 edhe hangrën gjithë barin’ e dheut atyne, edhe hangrën pemët’ e dheut atyne.
36 Edhe vrau çdo dialë paralindës ndë dhet t’atyneve, ballin’ e gjithë fuqis’ atyneve.
37 Edhe nxuer ata me argjand e me ar, edhe s’qe ndonji i sëmunë ndër farat e atyneve.
38 U gëzue Misiri për të dalët e atyneve, se i kishte marrë frika prei atyneve.
39 Hapi re për me i mbuluem, edhe ziarrm për me ndritunë natenë.
40 Lypnë, edhe u pruni shkurtëza, edhe i ngini me bukë qielli.
41 Çau gurin, edhe vrujoi ujë, rrothnë lumënate ndë vende të thate.
42 Se i ra ndër mend fjala e vet e shenjtënuemeja, tek Abrahami shërbëtori i vet.
43 Edhe nxuer popullin’ e vet me gëzim, të sgjedhunit’ e vet me ngazëllim,
44 edhe u dha dhenat’ e kombevet, edhe trashiguenë mundimet’ e popujvet,
45 qi të rueishin’ urdhënimet’ e ati, edhe të mbaishinë ligjat’ e ati. Alleluia.
1 Αλληλουια.
Ἐξομολογεῖσθε τῷ κυρίῳ, ὅτι χρηστός,
ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ.
2 τίς λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ κυρίου,
ἀκουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αὐτοῦ;
3 μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν
καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ.
4 μνήσθητι ἡμῶν, κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου,
ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου
5 τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν σου,
τοῦ εὐφρανθῆναι ἐν τῇ εὐφροσύνῃ τοῦ ἔθνους σου,
τοῦ ἐπαινεῖσθαι μετὰ τῆς κληρονομίας σου.
6 ἡμάρτομεν μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν,
ἠνομήσαμεν, ἠδικήσαμεν.
7 οἱ πατέρες ἡμῶν ἐν Αἰγύπτῳ οὐ συνῆκαν τὰ θαυμάσιά σου
οὐκ ἐμνήσθησαν τοῦ πλήθους τοῦ ἐλέους σου
καὶ παρεπίκραναν ἀναβαίνοντες ἐν τῇ ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ.
8 καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἕνεκεν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ
τοῦ γνωρίσαι τὴν δυναστείαν αὐτοῦ·
9 καὶ ἐπετίμησεν τῇ ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη,
καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν ἀβύσσῳ ὡς ἐν ἐρήμῳ·
10 καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἐκ χειρὸς μισούντων
καὶ ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ·
11 καὶ ἐκάλυψεν ὕδωρ τοὺς θλίβοντας αὐτούς,
εἷς ἐξ αὐτῶν οὐχ ὑπελείφθη.
12 καὶ ἐπίστευσαν ἐν τοῖς λόγοις αὐτοῦ
καὶ ᾖσαν τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ.
13 ἐτάχυναν ἐπελάθοντο τῶν ἔργων αὐτοῦ,
οὐχ ὑπέμειναν τὴν βουλὴν αὐτοῦ·
14 καὶ ἐπεθύμησαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ ἐρήμῳ
καὶ ἐπείρασαν τὸν θεὸν ἐν ἀνύδρῳ.
15 καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς τὸ αἴτημα αὐτῶν
καὶ ἐξαπέστειλεν πλησμονὴν εἰς τὰς ψυχὰς αὐτῶν.
16 καὶ παρώργισαν Μωυσῆν ἐν τῇ παρεμβολῇ
καὶ Ααρων τὸν ἅγιον κυρίου·
17 ἠνοίχθη ἡ γῆ καὶ κατέπιεν Δαθαν
καὶ ἐκάλυψεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν Αβιρων·
18 καὶ ἐξεκαύθη πῦρ ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν,
φλὸξ κατέφλεξεν ἁμαρτωλούς.
19 καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρηβ
καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ·
20 καὶ ἠλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτῶν
ἐν ὁμοιώματι μόσχου ἔσθοντος χόρτον.
21 ἐπελάθοντο τοῦ θεοῦ τοῦ σῴζοντος αὐτούς,
τοῦ ποιήσαντος μεγάλα ἐν Αἰγύπτῳ,
22 θαυμαστὰ ἐν γῇ Χαμ,
φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης ἐρυθρᾶς.
23 καὶ εἶπεν τοῦ ἐξολεθρεῦσαι αὐτούς,
εἰ μὴ Μωυσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ
ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ
τοῦ ἀποστρέψαι τὴν ὀργὴν αὐτοῦ τοῦ μὴ ἐξολεθρεῦσαι.
24 καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν,
οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ·
25 καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν,
οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς κυρίου.
26 καὶ ἐπῆρεν τὴν χεῖρα αὐτοῦ αὐτοῖς
τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ
27 καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν
καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις.
28 καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγωρ
καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρῶν·
29 καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν,
καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις.
30 καὶ ἔστη Φινεες καὶ ἐξιλάσατο,
καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις·
31 καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην
εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος.
32 καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐφ᾽ ὕδατος ἀντιλογίας.
καὶ ἐκακώθη Μωυσῆς δι᾽ αὐτούς,
33 ὅτι παρεπίκραναν τὸ πνεῦμα αὐτοῦ,
καὶ διέστειλεν ἐν τοῖς χείλεσιν αὐτοῦ.
34 οὐκ ἐξωλέθρευσαν τὰ ἔθνη, ἃ εἶπεν κύριος αὐτοῖς,
35 καὶ ἐμίγησαν ἐν τοῖς ἔθνεσιν
καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν·
36 καὶ ἐδούλευσαν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν,
καὶ ἐγενήθη αὐτοῖς εἰς σκάνδαλον·
37 καὶ ἔθυσαν τοὺς υἱοὺς αὐτῶν
καὶ τὰς θυγατέρας αὐτῶν τοῖς δαιμονίοις
38 καὶ ἐξέχεαν αἷμα ἀθῷον,
αἷμα υἱῶν αὐτῶν καὶ θυγατέρων,
ὧν ἔθυσαν τοῖς γλυπτοῖς Χανααν,
καὶ ἐφονοκτονήθη ἡ γῆ ἐν τοῖς αἵμασιν
39 καὶ ἐμιάνθη ἐν τοῖς ἔργοις αὐτῶν,
καὶ ἐπόρνευσαν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν.
40 καὶ ὠργίσθη θυμῷ κύριος ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ
καὶ ἐβδελύξατο τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ·
41 καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς εἰς χεῖρας ἐθνῶν,
καὶ ἐκυρίευσαν αὐτῶν οἱ μισοῦντες αὐτούς·
42 καὶ ἔθλιψαν αὐτοὺς οἱ ἐχθροὶ αὐτῶν,
καὶ ἐταπεινώθησαν ὑπὸ τὰς χεῖρας αὐτῶν.
43 πλεονάκις ἐρρύσατο αὐτούς,
αὐτοὶ δὲ παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ βουλῇ αὐτῶν
καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίαις αὐτῶν.
44 καὶ εἶδεν ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς
ἐν τῷ αὐτὸν εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν·
45 καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ
καὶ μετεμελήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ
46 καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμοὺς
ἐναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτισάντων αὐτούς.
47 σῶσον ἡμᾶς, κύριε ὁ θεὸς ἡμῶν,
καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν
τοῦ ἐξομολογήσασθαι τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ σου,
τοῦ ἐγκαυχᾶσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου.
48 Εὐλογητὸς κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος.
καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός Γένοιτο γένοιτο.