The Healing of a Paralytic
(Mk 2.1‑12Lk 5.17‑26)1 Καὶ ἐμβὰς εἰς πλοῖον διεπέρασεν καὶ ἦλθεν εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν. 2 καὶ ἰδοὺ προσέφερον αὐτῷ παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον. καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν τῷ παραλυτικῷ, Θάρσει, τέκνον, ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι. 3 καὶ ἰδού τινες τῶν γραμματέων εἶπαν ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτος βλασφημεῖ. 4 καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν, Ἱνατί ἐνθυμεῖσθε πονηρὰ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν; 5 τί γάρ ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, Ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι, ἢ εἰπεῖν, Ἔγειρε καὶ περιπάτει; 6 ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας – τότε λέγει τῷ παραλυτικῷ, Ἐγερθεὶς ἆρόν σου τὴν κλίνην καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. 7 καὶ ἐγερθεὶς ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ. 8 ἰδόντες δὲ οἱ ὄχλοι ἐφοβήθησαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν τὸν δόντα ἐξουσίαν τοιαύτην τοῖς ἀνθρώποις.
The Calling of Matthew
(Mk 2.13‑17Lk 5.27‑32)9 Καὶ παράγων ὁ Ἰησοῦς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Μαθθαῖον λεγόμενον, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. 10 Καὶ ἐγένετο αὐτοῦ ἀνακειμένου ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ ἐλθόντες συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ. 11 καὶ ἰδόντες οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν; 12 ὁ δὲ ἀκούσας εἶπεν, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. 13 πορευθέντες δὲ μάθετε τί ἐστιν, Ἔλεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν · οὐ γὰρ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς.
The Question about Fasting
(Mk 2.18‑22Lk 5.33‑39)14 Τότε προσέρχονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου λέγοντες, Διὰ τί ἡμεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύομεν [πολλά], οἱ δὲ μαθηταί σου οὐ νηστεύουσιν; 15 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος πενθεῖν ἐφ᾽ ὅσον μετ᾽ αὐτῶν ἐστιν ὁ νυμφίος; ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ᾽ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν. 16 οὐδεὶς δὲ ἐπιβάλλει ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ· αἴρει γὰρ τὸ πλήρωμα αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ἱματίου καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται. 17 οὐδὲ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μή γε, ῥήγνυνται οἱ ἀσκοὶ καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπόλλυνται· ἀλλὰ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς, καὶ ἀμφότεροι συντηροῦνται.
The Ruler’s Daughter and the Woman Who Touched Jesus’ Garment
(Mk 5.21‑43Lk 8.40‑56)18 Ταῦτα αὐτοῦ λαλοῦντος αὐτοῖς, ἰδοὺ ἄρχων εἷς ἐλθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων ὅτι Ἡ θυγάτηρ μου ἄρτι ἐτελεύτησεν· ἀλλ᾽ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου ἐπ᾽ αὐτήν, καὶ ζήσεται. 19 καὶ ἐγερθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἠκολούθησεν αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. 20 Καὶ ἰδοὺ γυνὴ αἱμορροοῦσα δώδεκα ἔτη προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ· 21 ἔλεγεν γὰρ ἐν ἑαυτῇ, Ἐὰν μόνον ἅψωμαι τοῦ ἱματίου αὐτοῦ σωθήσομαι. 22 ὁ δὲ Ἰησοῦς στραφεὶς καὶ ἰδὼν αὐτὴν εἶπεν, Θάρσει, θύγατερ· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ ἐσώθη ἡ γυνὴ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης. 23 Καὶ ἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἄρχοντος καὶ ἰδὼν τοὺς αὐλητὰς καὶ τὸν ὄχλον θορυβούμενον 24 ἔλεγεν, Ἀναχωρεῖτε, οὐ γὰρ ἀπέθανεν τὸ κοράσιον ἀλλὰ καθεύδει. καὶ κατεγέλων αὐτοῦ. 25 ὅτε δὲ ἐξεβλήθη ὁ ὄχλος εἰσελθὼν ἐκράτησεν τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἠγέρθη τὸ κοράσιον. 26 καὶ ἐξῆλθεν ἡ φήμη αὕτη εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην.
The Healing of Two Blind Men
27 Καὶ παράγοντι ἐκεῖθεν τῷ Ἰησοῦ ἠκολούθησαν [αὐτῷ] δύο τυφλοὶ κράζοντες καὶ λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, υἱὸς Δαυίδ. 28 ἐλθόντι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν προσῆλθον αὐτῷ οἱ τυφλοί, καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πιστεύετε ὅτι δύναμαι τοῦτο ποιῆσαι; λέγουσιν αὐτῷ, Ναὶ κύριε. 29 τότε ἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν λέγων, Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν. 30 καὶ ἠνεῴχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί. καὶ ἐνεβριμήθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων, Ὁρᾶτε μηδεὶς γινωσκέτω. 31 οἱ δὲ ἐξελθόντες διεφήμισαν αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐκείνῃ.
The Healing of a Dumb Man
32 Αὐτῶν δὲ ἐξερχομένων ἰδοὺ προσήνεγκαν αὐτῷ ἄνθρωπον κωφὸν δαιμονιζόμενον. 33 καὶ ἐκβληθέντος τοῦ δαιμονίου ἐλάλησεν ὁ κωφός. καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι λέγοντες, Οὐδέποτε ἐφάνη οὕτως ἐν τῷ Ἰσραήλ. 34 οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἔλεγον, Ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια.
The Compassion of Jesus
35 Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς τὰς πόλεις πάσας καὶ τὰς κώμας διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν. 36 Ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἐσπλαγχνίσθη περὶ αὐτῶν, ὅτι ἦσαν ἐσκυλμένοι καὶ ἐρριμμένοι ὡσεὶ πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα. 37 τότε λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Ὁ μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι· 38 δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ.
1 E tui hyp n’ bark sckaperzei lekiènin, e erdh n’ scehèr t’ vet.
2 E cè vêêscin perpara atii gni paralitìk raamun n’ sctrat. E tui paa Jeԑu feen t’ atyne, tha paralitikut: Uԑdatu, biir, t’ fallen tyy mkatet tua.
3 E cè dissaa prei Sckribesc thane me vetveti: Ky po truen.
4 E si paa Jeԑu mennimet t’ atyne, tha: Psè po kuitoni këcc n’ ԑemra tuja?
5 Scka âsct mââ koλai me than: T’ jan fallun tyy mkatet e tua: a me than: Ciou, e ezz?
6 E aboλà ci t’ dini, se i Biri i nièrit kaa pusctèd n’ tok me fall mkatet, tha athèr paralitikut: Ciou, e merr dyscekun tânne, e sckò n’ sctpii tân.
7 E u ciue, e sckoi n’ sctpii t’ vet.
8 E tui paa haλku dresctue, e levduene Ԑotin, ci dha kacc puscteden nièrԑvet.
9 E, tui sckue Jeԑu ndyi, paa gni nièrin ci rriite permì kanavèt, me emnit Mattee. E tha atii: Merren mrapa mue. E si u ciue, ndocc atè.
10 E u bââ, tui nnei ai n’ sofer n’ sctpii, cè sciùm publikai e mkatnore tui ardhun, rriiscin n’ sofer me Jeԑu, e me discèpuit t’ atii.
11 E tui paa Fariseit, thoiscin discèpuivet t’ atii: Psè Mièsctri jui po hâ me publikai e me mkatnore?
12 E Jeԑu tui nnie, tha: T’ scnosct nuk kan nevòj per eccìm, por t’ ligt.
13 E tui sckue, e zêni scka âsct: Due miscrieren, e jò kurbanin. Psè nuk erdha me thirr t’ dreitit, por mkatnòrt.
14 Athèr u affruene atii discèpuit t’ Gniònit, tui than: Psè na, e Fariseit, scpesc po gninoim: e discèpuit t’ tuu nuk gninoin?
15 E tha Jeԑu atyne: A munnen sciòkt e dhândrit me kiaa, deri ci rri dhândri me tà? E kan me ardhun dittet ci dhândri kaa meu hièkun prei assìsc: e athèr kan me gninuem.
16 Kerkùsc gnet zopen e zohës eree gni petkut vièter: psè ajò esctueme hièk nnoi senn petkut, e t’ sckyemit bâhet mââ i këcc.
17 As nuk sctiin vêênen eree n’ rscict vièter; nnrỳscei thehen rscict, e vêêna derdhhet, e rscict sckoin dam. Por vêênen eree sctiin n’ rsice t’ rii, e t’ dyy kan meu ruit.
18 Ai tui fol ktò atyne, cè gni nner t’ paar u affrue, e adhrote atè, tui than: Ԑot, bia eme gnetàsc âsct dek: por eja, e vêne doren tânne permì atè, e kaa meu giàλ.
19 E Jeԑu tui u ciue, ndiekte atè, e discèpuit e vet.
20 E cè gni grue, e zila hìcete këcc prei t’ rèdhunit giàkut ciỳsc se prei dymdhètt vièttësc, ju affrue mrapa, e preku sckunniλin e petkut e tii.
21 Psè thote me vetveti: N’ perkìtscia saλde petkun e tii, kam me psctue.
22 E Jeԑu u kthye, e tui paa atè, tha: Kii uԑdai, o bii, feja e jote t’ kaa psctue. E gruja u scnosc n’ at sahàt.
23 E si erdh Jeԑu n’ scpii t’ atii t’ parit, e tui paa burigiit, e haλkun tui bââ ԑciùrm, thote:
24 Largohi: psè vaiԑa nuk âsct dekun, por po flêê. E perciestiscin atè.
25 E si u perԑûûn haλku, hîîni: e kapi doren e assai. E vaiԑa u ciue.
26 E ky nââm duul n’ t’ gith at dhee.
27 E prei ndyi Jeԑu tui voit, dyy ciòrra muurne mrapa atè, tui bertìt, e tui than: Kii miscrier per nee, o i biri Davidit.
28 E si erdh n’ scpii, u affrue atii t’ verbet. E tha Jeԑu atyne: A bessoni se un mùnnemi me bââ juve ktè? I thon atii: Possì, o Ԑot.
29 Athèr preku syyt e tyne, tui than: U bâft juve, sikursè keni feen.
30 E u cilne syyt e tyne: e Jeԑu i sctrengoi, tui than: Kciỳrni ci mos diin kusc.
31 E atà tui dall, hapen nââmin e tii n’ gith at dhee.
32 E atà sì duulne, cè pruune perpara atii gni nièri t’ paa‐goi t’ diemnuem.
33 E si perԑûû diàλin, i paa‐goi foli, e haλku u mrekuλuene, tui than: Kur ksctù s’ âsct paa n’ Iԑraèl.
34 E Fariseit thoiscin: Ky po perԑên dièmnit me t’ parin e dièmnevet.
35 E Jeԑu sckote rreth gith scehervet, e katùnnevet, tui msue n’ sinagoga t’ tyne, e tui predikue ugniλin e reɣniis, tui scnosc t’ gith dèrgiat, e t’ gith lngatet.
36 E tui paa haλku, pat miscrier per tà: psè iscin t’ munnuem, e rriiscin sikursè delet paa ciobàn.
37 Athèr thot discèpuive t’ vet: T’ kòrruni âsct gnimèn sciùm, por puntòrt jan pak.
38 Lutni praa Ԑotniin e korrs, ci t’ cion puntòrt n’ korr t’ vet.