Mbë të parinë kënkëtuar, mbi All-tashhith, Miktam i Dhavidhit, kur iku nga syt’ e Saullit ndë shpellë.
1 Përdëlle-më, o Perëndi, përdëlle-më, se shpirti im vu shpëresënë mbë ty, edhe mbë hijen’ e fletëvet tua do të shpërenj, gjer sa të shkonjë pa-udhëria.
2 Do t’i thërres Perëndisë lartë, Perëndisë që më bën mirë.
3 Do të dërgonjë prej qiellit, edhe do të më shpëtonjë; do të çpërnderonjë atë që rri me gojë hapëtë të më përpijë. Sellah. Perëndia do të dërgonjë përdëllimn’ e ti edhe të vërtetën’e ti.
4 Shpirti im është ndërmiet leonësh, dergjem (ndërmiet) të bijet njierëzet që ndizenë flakë, dhëmbët e atyreve janë armë e shigjeta, edhe gjuh’ e atyreve thikë e hollë.
5 Lartohu mbi qiejt, o Perëndi, lavdia jote qoftë mbë gjithë dhenë.
6 Bënë gati kurth për këmbët e mia, edhe shpirti im u kërrus poshtë; mihnë gropë përpara meje, po ranë mb’atë. Sellah.
7 Zëmëra ime është gati, o Perëndi, zëmëra ime është gati, do të këndonj e të psall.
8 Çohu lavdia ime, çohu, psalltir e qitharë, do të cgjonem me natë.
9 Do të të lavduronj ndër llauze, o Zot, do të të psall ndër kombe.
10 Se përdëllimi yt u madhua gjer më qiej, edhe e vërteta jote gjer mbë ret.
11 Lartohu përmbi qiejt, o Perëndi, lavdia jote qoftë mbë gjithë dhenë.
1 Εἰς τὸ τέλος· μὴ διαφθείρῃς· τῷ Δαυιδ εἰς στηλογραφίαν.
2 Εἰ ἀληθῶς ἄρα δικαιοσύνην λαλεῖτε;
εὐθεῖα κρίνετε, οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώπων;
3 καὶ γὰρ ἐν καρδίᾳ ἀνομίας ἐργάζεσθε ἐν τῇ γῇ,
ἀδικίαν αἱ χεῖρες ὑμῶν συμπλέκουσιν.
4 ἀπηλλοτριώθησαν οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ μήτρας,
ἐπλανήθησαν ἀπὸ γαστρός, ἐλάλησαν ψεύδη.
5 θυμὸς αὐτοῖς κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄφεως,
ὡσεὶ ἀσπίδος κωφῆς καὶ βυούσης τὰ ὦτα αὐτῆς,
6 ἥτις οὐκ εἰσακούσεται φωνὴν ἐπᾳδόντων
φαρμάκου τε φαρμακευομένου παρὰ σοφοῦ.
7 ὁ θεὸς συνέτριψεν τοὺς ὀδόντας αὐτῶν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν,
τὰς μύλας τῶν λεόντων συνέθλασεν κύριος.
8 ἐξουδενωθήσονται ὡς ὕδωρ διαπορευόμενον·
ἐντενεῖ τὸ τόξον αὐτοῦ, ἕως οὗ ἀσθενήσουσιν.
9 ὡσεὶ κηρὸς ὁ τακεὶς ἀνταναιρεθήσονται·
ἐπέπεσε πῦρ, καὶ οὐκ εἶδον τὸν ἥλιον.
10 πρὸ τοῦ συνιέναι τὰς ἀκάνθας ὑμῶν τὴν ῥάμνον,
ὡσεὶ ζῶντας ὡσεὶ ἐν ὀργῇ καταπίεται ὑμᾶς.
11 εὐφρανθήσεται δίκαιος, ὅταν ἴδῃ ἐκδίκησιν ἀσεβῶν·
τὰς χεῖρας αὐτοῦ νίψεται ἐν τῷ αἵματι τοῦ ἁμαρτωλοῦ.
12 καὶ ἐρεῖ ἄνθρωπος Εἰ ἄρα ἔστιν καρπὸς τῷ δικαίῳ,
ἄρα ἐστὶν ὁ θεὸς κρίνων αὐτοὺς ἐν τῇ γῇ.