Kënk’ e shkallëvet.
1 Shumë herë më luftuanë që ndë dialëri t’ime; le të thotë tani Israilli;
2 shumë herë më luftuanë që ndë dialëri t’ime, po nukë më muntnë.
3 Bujqitë laruanë mbi kurrist t’im, bënë të gjata brazat’ e tyre.
4 Zoti ësht i drejtë, këputi litarët’ e fajtorëvet.
5 U turpërofshin’ e u kthefshinë për së prapi gjithë ata që kanë mëri Sionësë.
6 U bëfshinë posi bari dhomavet, që thahetë që pa shkulurë,
7 prej të cilit korrësi nukë mbush dorën’ e ti, as lidhësi duarzavet krahën’ e ti,
8 kaqë sa udhëtarëtë nukë do të thonë: Bekim’ i Zotit qoftë mbi ju, u bekojmë mb’emërit të Zotit.
1 Ὠιδὴ τῶν ἀναβαθμῶν.
Ἐκ βαθέων ἐκέκραξά σε, κύριε·
2 κύριε, εἰσάκουσον τῆς φωνῆς μου·
γενηθήτω τὰ ὦτά σου προσέχοντα
εἰς τὴν φωνὴν τῆς δεήσεώς μου.
3 ἐὰν ἀνομίας παρατηρήσῃ, κύριε,
κύριε, τίς ὑποστήσεται;
4 ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστιν.
5 ἕνεκεν τοῦ νόμου σου ὑπέμεινά σε, κύριε,
ὑπέμεινεν ἡ ψυχή μου εἰς τὸν λόγον σου.
6 ἤλπισεν ἡ ψυχή μου ἐπὶ τὸν κύριον
ἀπὸ φυλακῆς πρωίας μέχρι νυκτός·
ἀπὸ φυλακῆς πρωίας ἐλπισάτω Ισραηλ ἐπὶ τὸν κύριον.
7 ὅτι παρὰ τῷ κυρίῳ τὸ ἔλεος,
καὶ πολλὴ παρ᾽ αὐτῷ λύτρωσις,
8 καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ισραηλ
ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ.