1 Alllluja. Lavduro, shpirti im, Zonë.
2 Do të lavduronj Zonë sa të rronj, do të psall për Perëndinë t’im sa të jem.
3 Mos kini shpëresë mbë të parët, (as) mbë bir njieriu, prej të cilit nuk’është shpëtim.
4 Ati fryma i del. Edhe kthenetë ndë dhet të ti, atë ditë mendimet’ e ati humbenë.
5 Lum ay njieri, të cilit ndihmësë është Perëndia i Jakovit, edhe shpëresa e ati është mbë Zonë Perëndinë’ e ati,
6 që bëri qiellë edhe dhenë, detnë, edhe gjithë sa janë nd’ata, që ruan vërtetëri për gjithë jetënë,
7 që u bën gjyq atyreve që u bënetë pa udhë, që ushqen të urëtitë.
8 Zoti hap (sytë) e të verbëret, Zoti drejton të kurrusuritë, Zoti do të drejtëtë,
9 Zoti ruan të huajtë, mburon të varfërinë edhe të venë, edhe prish udhën’ e fajtorëvet.
10 Zoti ka për të mbëretëruarë gjithë jetënë; Perëndia yt, o Sionë, bers pas brezi. Allilluja.
1 Αλληλουια· Αγγαιου καὶ Ζαχαριου.
Αἰνεῖτε τὸν κύριον, ὅτι ἀγαθὸν ψαλμός·
τῷ θεῷ ἡμῶν ἡδυνθείη αἴνεσις.
2 οἰκοδομῶν Ιερουσαλημ ὁ κύριος
καὶ τὰς διασπορὰς τοῦ Ισραηλ ἐπισυνάξει,
3 ὁ ἰώμενος τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν
καὶ δεσμεύων τὰ συντρίμματα αὐτῶν,
4 ὁ ἀριθμῶν πλήθη ἄστρων,
καὶ πᾶσιν αὐτοῖς ὀνόματα καλῶν.
5 μέγας ὁ κύριος ἡμῶν, καὶ μεγάλη ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ,
καὶ τῆς συνέσεως αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ἀριθμός.
6 ἀναλαμβάνων πραεῖς ὁ κύριος,
ταπεινῶν δὲ ἁμαρτωλοὺς ἕως τῆς γῆς.
7 ἐξάρξατε τῷ κυρίῳ ἐν ἐξομολογήσει,
ψάλατε τῷ θεῷ ἡμῶν ἐν κιθάρᾳ,
8 τῷ περιβάλλοντι τὸν οὐρανὸν ἐν νεφέλαις,
τῷ ἑτοιμάζοντι τῇ γῇ ὑετόν,
τῷ ἐξανατέλλοντι ἐν ὄρεσι χόρτον
καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων,
9 διδόντι τοῖς κτήνεσι τροφὴν αὐτῶν
καὶ τοῖς νεοσσοῖς τῶν κοράκων τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτόν.
10 οὐκ ἐν τῇ δυναστείᾳ τοῦ ἵππου θελήσει
οὐδὲ ἐν ταῖς κνήμαις τοῦ ἀνδρὸς εὐδοκεῖ·
11 εὐδοκεῖ κύριος ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτὸν
καὶ ἐν τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ τὸ ἔλεος αὐτοῦ.