1 Më mirë bukë thatë, e paqtim bashkë me atë, se plot shtëpinë me kurbane bashkë me zënëje.
2 Shërbëtori i urtë do t’urdhëronjë birin’ e turpëjesë, edhe do të ndanjë trashëgimnë bashkë ndë mest të vëllezëret.
3 Sqyreja që tret shprovon argjëndinë, furra arinë, po Zoti zemëratë.
4 Keq-bërësi dëgjon buzët’ e paudha, gënjeshtari i mba vesh gluhësë ligë.
5 Kush përqesh të vobegunë, shan Bërësin’ e ati; kush gëzonetë për të ligat, nukë do të mbesë pa munduarë.
6 Kurora e pleqvet janë djemt’ e djemvet, edhe lavdia e djemvet janë përint’ e atyre.
7 Buzë të larta nuk’ i vëlenjënë të marrit; shumë më pak buzë të rreme (nuk’) i vëlenjënë zotërisë.
8 Mita (është posi) gur i paçimuarë ndër sy të mitë-marrësit; atie tek duketë këjo, mbaron punë.
9 Kush fsheh falinë, kërkon miqësi, po kush e merr ndëpër golë punënë, ndan më të dashuritë miq.
10 Qërtimi rreh të urtinë më tepërë, se një qint frushkulla të marrinë.
11 I ligu kërkon vetëmë trubullime, përandaj do të dërgonetë zë-dhënës i keq kundrë ati.
12 Le të piqetë me njerinë harusha që i kanë marrë këlyshtë, e mos i marri ndë marrëzi të ti.
13 Kush shpaguanë të keqe, ndë vënt të së mirësë, e keqeja nukë do të ikënjë prej shtëpis’ ati.
14 Kush zë të bënjë qartë, (është posi) ay që çthur ujëra, përandaj pusho nga qarta përpara se të dhizetë.
15 Kush nxier pa fal të paudhinë, edhe dënon të dreitinë, të dy janë të ndohëtë te Zoti.
16 Ç’vëlen argjëndi ndë dorët të marrit, që të blenjë dituri, kur ay s’ka mënt?
17 Miku të do kurdo, po vëllaj lint ndë kohë të nevolësë.
18 Njeriu që s’ka mënt zë dorënë, (edhe) zihetë dorë-zënës për mikun’ e ti.
19 Kush do qarta, do fale; kush larton fort derën’ e ti, kërkon prishëje.
20 Kush ka zemërë të shtrëmbëtë, nukë gjen mirë, edhe kush ka gluhë të shtrëmbëtë bie ndë të keqe.
21 Kush piell të marrë, e bën për helmimin’ e ti; i ati i të marrit s’ka gëzim.
22 Zemër’ e gëzuarë të bën mirë (posi) miekësi, po shpirti i thyerë thanë eshtëratë.
23 I paudhi merr dhuratë nga gjiri, për të shtrëmbëruar’ udhët’ e gjyqit.
24 Ndë faqet të urtit (është) dituri, po syt’ e të marrit shohënë mb’ anë të dheut.
25 Bir’ i marrë (është) helmim te i ati, edhe hidhërim te ajo që e ka piellë.
26 Nuk’ (është) kurrë mirë t’i apënë mundim të dreitit, (a) t’u bienë të parëvet për dreitërin’ e atyre.
27 Ay që mba fialënë (ësht’) i mënçëm, zëmërë-gjëri ësht’ i urtë.
28 Edhe ay i marri, kur s’flet me golë, numëronetë për i urtë; edhe ay që mbyll golën’ e ti ësht’ i mënçim.
1 κρείσσων ψωμὸς μεθ᾽ ἡδονῆς ἐν εἰρήνῃ
ἢ οἶκος πλήρης πολλῶν ἀγαθῶν καὶ ἀδίκων θυμάτων μετὰ μάχης.
2 οἰκέτης νοήμων κρατήσει δεσποτῶν ἀφρόνων,
ἐν δὲ ἀδελφοῖς διελεῖται μέρη.
3 ὥσπερ δοκιμάζεται ἐν καμίνῳ ἄργυρος καὶ χρυσός,
οὕτως ἐκλεκταὶ καρδίαι παρὰ κυρίῳ.
4 κακὸς ὑπακούει γλώσσης παρανόμων,
δίκαιος δὲ οὐ προσέχει χείλεσιν ψευδέσιν.
5 ὁ καταγελῶν πτωχοῦ παροξύνει τὸν ποιήσαντα αὐτόν,
ὁ δὲ ἐπιχαίρων ἀπολλυμένῳ οὐκ ἀθῳωθήσεται·
ὁ δὲ ἐπισπλαγχνιζόμενος ἐλεηθήσεται.
6 στέφανος γερόντων τέκνα τέκνων,
καύχημα δὲ τέκνων πατέρες αὐτῶν.
6a τοῦ πιστοῦ ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων,
τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός.
7 οὐχ ἁρμόσει ἄφρονι χείλη πιστὰ
οὐδὲ δικαίῳ χείλη ψευδῆ.
8 μισθὸς χαρίτων ἡ παιδεία τοῖς χρωμένοις,
οὗ δ᾽ ἂν ἐπιστρέψῃ, εὐοδωθήσεται.
9 ὃς κρύπτει ἀδικήματα, ζητεῖ φιλίαν·
ὃς δὲ μισεῖ κρύπτειν, διίστησιν φίλους καὶ οἰκείους.
10 συντρίβει ἀπειλὴ καρδίαν φρονίμου,
ἄφρων δὲ μαστιγωθεὶς οὐκ αἰσθάνεται.
11 ἀντιλογίας ἐγείρει πᾶς κακός,
ὁ δὲ κύριος ἄγγελον ἀνελεήμονα ἐκπέμψει αὐτῷ.
12 ἐμπεσεῖται μέριμνα ἀνδρὶ νοήμονι,
οἱ δὲ ἄφρονες διαλογιοῦνται κακά.
13 ὃς ἀποδίδωσιν κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν,
οὐ κινηθήσεται κακὰ ἐκ τοῦ οἴκου αὐτοῦ.
14 ἐξουσίαν δίδωσιν λόγοις ἀρχὴ δικαιοσύνης,
προηγεῖται δὲ τῆς ἐνδείας στάσις καὶ μάχη.
15 ὃς δίκαιον κρίνει τὸν ἄδικον, ἄδικον δὲ τὸν δίκαιον,
ἀκάθαρτος καὶ βδελυκτὸς παρὰ θεῷ.
16 ἵνα τί ὑπῆρξεν χρήματα ἄφρονι;
κτήσασθαι γὰρ σοφίαν ἀκάρδιος οὐ δυνήσεται.
16a ὃς ὑψηλὸν ποιεῖ τὸν ἑαυτοῦ οἶκον, ζητεῖ συντριβήν·
ὁ δὲ σκολιάζων τοῦ μαθεῖν ἐμπεσεῖται εἰς κακά.
17 εἰς πάντα καιρὸν φίλος ὑπαρχέτω σοι,
ἀδελφοὶ δὲ ἐν ἀνάγκαις χρήσιμοι ἔστωσαν·
τούτου γὰρ χάριν γεννῶνται.
18 ἀνὴρ ἄφρων ἐπικροτεῖ καὶ ἐπιχαίρει ἑαυτῷ
ὡς καὶ ὁ ἐγγυώμενος ἐγγύῃ τὸν ἑαυτοῦ φίλον.
19 φιλαμαρτήμων χαίρει μάχαις,
20 ὁ δὲ σκληροκάρδιος οὐ συναντᾷ ἀγαθοῖς.
ἀνὴρ εὐμετάβολος γλώσσῃ ἐμπεσεῖται εἰς κακά,
21 καρδία δὲ ἄφρονος ὀδύνη τῷ κεκτημένῳ αὐτήν.
οὐκ εὐφραίνεται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ ἀπαιδεύτῳ,
υἱὸς δὲ φρόνιμος εὐφραίνει μητέρα αὐτοῦ.
22 καρδία εὐφραινομένη εὐεκτεῖν ποιεῖ,
ἀνδρὸς δὲ λυπηροῦ ξηραίνεται τὰ ὀστᾶ.
23 λαμβάνοντος δῶρα ἐν κόλπῳ ἀδίκως οὐ κατευοδοῦνται ὁδοί,
ἀσεβὴς δὲ ἐκκλίνει ὁδοὺς δικαιοσύνης.
24 πρόσωπον συνετὸν ἀνδρὸς σοφοῦ,
οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ τοῦ ἄφρονος ἐπ᾽ ἄκρα γῆς.
25 ὀργὴ πατρὶ υἱὸς ἄφρων
καὶ ὀδύνη τῇ τεκούσῃ αὐτοῦ.
26 ζημιοῦν ἄνδρα δίκαιον οὐ καλόν,
οὐδὲ ὅσιον ἐπιβουλεύειν δυνάσταις δικαίοις.
27 ὃς φείδεται ῥῆμα προέσθαι σκληρόν, ἐπιγνώμων·
μακρόθυμος δὲ ἀνὴρ φρόνιμος.
28 ἀνοήτῳ ἐπερωτήσαντι σοφίαν σοφία λογισθήσεται,
ἐνεὸν δέ τις ἑαυτὸν ποιήσας δόξει φρόνιμος εἶναι.