Fialët’ e urta të Sollomonit.
1 Bir’ i urtë gëzon t’anë, po bir’ i marrë është hidhërim i s’ëmësë.
2 Thesarët’ e panomisë s’bënjënë dobi, po dreitëria të shpëton nga vdekëja.
3 Zoti nukë do të lërë shpirtin’ e të dreitit të vdesë nga uria, po pasëjen’ e të pabesëvet e përmbys.
4 Dor’ e purtuarë bie vobezi, po dor’ e ati që ka kujdes bën të pasurë.
5 Kush mbëleth ndë verë ësht’ i bir’ i urtësisë, kush flë ndë të korrët (ësht’) i bir’ i turpërisë.
6 Mbi kryet të dreitit (është) bekim, po shtrembëria mbulon golën’ e të pabesëvet.
7 I dreiti përmëndetë me bekim, po ëmëri i të pabesëvet kalbetë.
8 I urti nga zemëra do të marrë porosi, po i marri nga buzëtë do të pengonetë.
9 Kush ecën dreitë ecën mbarë, po kush shtrembëron nga udhët’ e tia do të shquhetë.
10 Kush bën me sy, bie të dhëmburë, po i marri nga buzëtë do të pengonetë.
11 Gol’ e të dreitit (është) gurrë jete, po shtrëmbëria mbulon golën’ e të pabesëvet.
12 Të mërzituritë bie zënëje, po dashuria mbulon gjithë faletë.
13 Ndë buzët të mënçëmit gjëndet’ urtësia, po shkopi është për kurrizin’ e atyre që s’kanë mënt.
14 Të urtëtë mbëledhënë mënt, po gola e madhështorit ësht’ afërë humbëjesë.
15 Të mirat’ e të pasurit (janë) qytet i thurë, (po) prishëja e të vobeqvet është vobezia e atyre.
16 Punët’ e të dreitit (janë) për jetë, pema e të pabesit (është) për fal.
17 Kush ruan mësimin e (gjëndetë) mb’ udhë të jetësë, po kush lë qërtimnë sillet’ andej e këtej.
18 Kush mbulon mërinë (ndënë) buzë të rreme, edhe kush nxier nga gola kallzim, ësht’ i marrë.
19 Ndër fialët të shuma nukë shteretë fali, po kush mba buzët’ e tia ësht’ i urtë.
20 Gluha e të dreitit ësht’ argjënt i sgjedhurë, zemëra e të pabesëvet (është) për mos gjë.
21 Buzët’ e të dreitit kullosënë shumë vetë, po të marrëtë vdesënë nga të papasuritë mënt.
22 Bekimi i Zotit bën të pasurë, edhe nd’ atë nukë do të shtonetë hidhërim.
23 I pamënçimi e ka të bërëtë keq posi lodrë, po dituria është për njerin’ e mënçim.
24 Frika e të pabesit do të vinjë mbi atë, po dëshërimi i të dreitëvet do të mbushetë.
25 Sikundrë shkon er’ e shakullit, kështu do të mos jet’ i pabesi, po i dreiti do të qëndronjë ndë jetët të jetësë.
26 Posi uthëlla ndër dhëmbët, edhe tymi ndër syt, kështu është purtesësi tek ata që e dërgonjënë.
27 Frik’ e Zotit shton dit, po viet e të pabesëvet do të pakësonenë.
28 Shpëresa e të dreitëvet do të jetë gëzim, po shpresa e të pabesëvet do të humbasë.
29 Udh’ e Zotit është forcë te i mbari, po te punëtorët’ e panomisë është humbëje.
30 I dreiti nukë do të tundetë ndë jetët të jetëvet, po të pabesëtë nukë do të rrinë ndë dhet.
31 Gol’ e të dreitit nxier dituri, po gluha gënjeshtare do të këputetë.
32 Buzët’ e të dreitit njohën’ atë që ësht’ e pëlqyerë, po gola e të pabesëvet njeh atë që ësht’ e shtrembëtë.
1 Υἱὸς σοφὸς εὐφραίνει πατέρα,
υἱὸς δὲ ἄφρων λύπη τῇ μητρί.
2 οὐκ ὠφελήσουσιν θησαυροὶ ἀνόμους,
δικαιοσύνη δὲ ῥύσεται ἐκ θανάτου.
3 οὐ λιμοκτονήσει κύριος ψυχὴν δικαίαν,
ζωὴν δὲ ἀσεβῶν ἀνατρέψει.
4 πενία ἄνδρα ταπεινοῖ,
χεῖρες δὲ ἀνδρείων πλουτίζουσιν.
4a υἱὸς πεπαιδευμένος σοφὸς ἔσται,
τῷ δὲ ἄφρονι διακόνῳ χρήσεται.
5 διεσώθη ἀπὸ καύματος υἱὸς νοήμων,
ἀνεμόφθορος δὲ γίνεται ἐν ἀμήτῳ υἱὸς παράνομος.
6 εὐλογία κυρίου ἐπὶ κεφαλὴν δικαίου,
στόμα δὲ ἀσεβῶν καλύψει πένθος ἄωρον.
7 μνήμη δικαίων μετ᾽ ἐγκωμίων,
ὄνομα δὲ ἀσεβοῦς σβέννυται.
8 σοφὸς καρδίᾳ δέξεται ἐντολάς,
ὁ δὲ ἄστεγος χείλεσιν σκολιάζων ὑποσκελισθήσεται.
9 ὃς πορεύεται ἁπλῶς, πορεύεται πεποιθώς,
ὁ δὲ διαστρέφων τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ γνωσθήσεται.
10 ὁ ἐννεύων ὀφθαλμοῖς μετὰ δόλου συνάγει ἀνδράσι λύπας,
ὁ δὲ ἐλέγχων μετὰ παρρησίας εἰρηνοποιεῖ.
11 πηγὴ ζωῆς ἐν χειρὶ δικαίου,
στόμα δὲ ἀσεβοῦς καλύψει ἀπώλεια.
12 μῖσος ἐγείρει νεῖκος,
πάντας δὲ τοὺς μὴ φιλονεικοῦντας καλύπτει φιλία.
13 ὃς ἐκ χειλέων προφέρει σοφίαν,
ῥάβδῳ τύπτει ἄνδρα ἀκάρδιον.
14 σοφοὶ κρύψουσιν αἴσθησιν,
στόμα δὲ προπετοῦς ἐγγίζει συντριβῇ.
15 κτῆσις πλουσίων πόλις ὀχυρά,
συντριβὴ δὲ ἀσεβῶν πενία.
16 ἔργα δικαίων ζωὴν ποιεῖ,
καρποὶ δὲ ἀσεβῶν ἁμαρτίας.
17 ὁδοὺς δικαίας ζωῆς φυλάσσει παιδεία,
παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανᾶται.
18 καλύπτουσιν ἔχθραν χείλη δίκαια,
οἱ δὲ ἐκφέροντες λοιδορίας ἀφρονέστατοί εἰσιν.
19 ἐκ πολυλογίας οὐκ ἐκφεύξῃ ἁμαρτίαν,
φειδόμενος δὲ χειλέων νοήμων ἔσῃ.
20 ἄργυρος πεπυρωμένος γλῶσσα δικαίου,
καρδία δὲ ἀσεβοῦς ἐκλείψει.
21 χείλη δικαίων ἐπίσταται ὑψηλά,
οἱ δὲ ἄφρονες ἐν ἐνδείᾳ τελευτῶσιν.
22 εὐλογία κυρίου ἐπὶ κεφαλὴν δικαίου·
αὕτη πλουτίζει, καὶ οὐ μὴ προστεθῇ αὐτῇ λύπη ἐν καρδίᾳ.
23 ἐν γέλωτι ἄφρων πράσσει κακά,
ἡ δὲ σοφία ἀνδρὶ τίκτει φρόνησιν.
24 ἐν ἀπωλείᾳ ἀσεβὴς περιφέρεται,
ἐπιθυμία δὲ δικαίου δεκτή.
25 παραπορευομένης καταιγίδος ἀφανίζεται ἀσεβής,
δίκαιος δὲ ἐκκλίνας σῴζεται εἰς τὸν αἰῶνα.
26 ὥσπερ ὄμφαξ ὀδοῦσι βλαβερὸν καὶ καπνὸς ὄμμασιν,
οὕτως παρανομία τοῖς χρωμένοις αὐτήν.
27 φόβος κυρίου προστίθησιν ἡμέρας,
ἔτη δὲ ἀσεβῶν ὀλιγωθήσεται.
28 ἐγχρονίζει δικαίοις εὐφροσύνη,
ἐλπὶς δὲ ἀσεβῶν ὄλλυται.
29 ὀχύρωμα ὁσίου φόβος κυρίου,
συντριβὴ δὲ τοῖς ἐργαζομένοις κακά.
30 δίκαιος τὸν αἰῶνα οὐκ ἐνδώσει,
ἀσεβεῖς δὲ οὐκ οἰκήσουσιν γῆν.
31 στόμα δικαίου ἀποστάζει σοφίαν,
γλῶσσα δὲ ἀδίκου ἐξολεῖται.
32 χείλη ἀνδρῶν δικαίων ἀποστάζει χάριτας,
στόμα δὲ ἀσεβῶν ἀποστρέφεται.