1 Mbë të tretinë muaj si duallë të bijt’ e Israilit nga Egjyptëria, atë ditë erthnë ndë shkretëtirët të Sinait. 2 Edhe u ngritnë nga Refidimi, e erthnë ndë shkretëtirët të Sinait, edhe ngulnë ushtërinë ndë shkretëtirët, edhe Israili ngrehu tendat’ atie kundruell malit.
3 Edhe Moisiu hipi te Perëndia, edhe Zoti e thirri nga mali, e tha: Kështu t’i thuash shtëpisë Jakovit, edhe t’u apiç zë të bijet Israilit.
4 Ju patë gjitha sa u bëra Egjyptianëvet, edhe u ngrita juve mbi krahë të shqipesë, e u prura juve nga ana ime,
5 tashi pra, ndë më dëgjofshi zënë me të vërtetë, edhe ndë ruajçi dhiatënë time, do të jeni tek unë të sgjedhurë nga gjithë gjëndëjetë, sepse gjithë dheu (ësht’) imi,
6 edhe ju do të jeni tek unë mbëretëri e priftëruarë, edhe komp i shënjtëruarë. Këto fialë ke për t’u thënë të bijet Israilit.
7 Edhe Moisiu erdhi, e thirri pleqt’ e gjëndëjesë, edhe vuri përpara atyreve gjith’ato fialë, që urdhëroi Zoti atë. 8 Edhe gjithë gjëndëja u përgjeq me një zë, e tha: Do të bëjmë gjithë sa tha Zoti. Edhe Moisiu i zuri n’gojë Zotit fialët’ e gjëndëjesë.
9 Edhe Zoti i tha Moisiut: Na unë tek po vinj te ti ndë re të dendurë, që të dëgjonjë gjëndëja, kur të flas ty, edhe të zërë besë ty përherë. Edhe Moisiu i dha zë Zotit për fialët e gjëndëjesë.
10 Edhe Zoti i tha Moisiut: Shko te gjëndëja, edhe shënjtëro ata sot edhe nesërë, edhe le të lanjënë rrobat e tyre, 11 edhe le të bënenë gati për të tretënë ditë, sepse të tretënë ditë do të sbresë Zoti ndë mal të Sinait, përpara gjithë gjëndëjesë, 12 edhe do të vësh sinuar përqark gjëndëjesë, tuke thënë: Ruhi mos hipni ndë malt, a t’i piqni rrëzavet ati; kush t’i piekë malit, do të vritetë fare, 13 të mos i piekë ati (ndonjë) me dorë, sepse do të vritetë me gurë, a do të shëgjetonetë me shëgjetë; a shtëzë (qoftë), a njeri, s’do të rronjë. Kur të bierë trumbeta, atëhere do të hipënjënë ndë malt.
14 Edhe Moisiu sbriti prei malit te gjëndëja, edhe shënjtëroi gjëndëjenë, edhe lanë rrobat’ e tyre. 15 Edhe i tha gjëndëjesë: Bëhi gati për të tretënë ditë, mos i afrohi gruaje.
16 Edhe të tretënë ditë ndë mëngjes u bënë bubullima e shkrepëtima, edhe (ishte) një re e dendurë ndë malt, edhe një zë trumbete fort i fortë, edhe u trem gjithë gjëndëja që ishte ndë ushtërit. 17 Atëhere Moisiu nxori gjëndëjenë nga ushtëria t’i delte përpara Perëndisë, edhe qëndruanë ndënë malt.
18 Edhe mali i Sinait ishte gjithë tym, sepse sbriti Zoti mb’atë ndë zjarr, edhe tymi i ati hipte posi tym kumine, edhe gjithë mali tundej fort. 19 Edhe zëri i trumbetësë kur vinte gjithënjë tuke shtuarë fort, Moisiu fliste, edhe Perëndia i përgjegjej ati me zë.
20 Edhe Zoti sbriti mbë malt të Sinait, ndë majët të malit, edhe Zoti i foli Moisiut ndë majët të malit, edhe Moisiu hipi. 21 Edhe Zoti i tha Moisiut: Sbrit, e deshmonu te gjëndëja, mos kapërxenjënë sinoretë, (e hipënjënë) te Zoti për të vështruarë, edhe do të prishenë shumë nga ata, 22 edhe ata priftëritë që të afronenë te Zoti, le të shënjtëronenë, që të mos suletë mbi ata Zoti.
23 Edhe Moisiu i tha Zotit: Gjëndëja nukë munt të hipënjë në ndë mal të Sinait, sepse ti na urdhërove, tuke thënë: Vërë sinore përqark malit, edhe shënjtëro atë. 24 Edhe Zoti i tha ati: Shko, sbrit; pastaj ke për të hipurë ti, edhe Aaroni bashkë me ty, por priftërit’ edhe gjëndëja le të mos kapërxenjënë sinoretë që të hipënjënë te Zoti, që të mos suletë mbi ata.
25 Edhe Moisiu sbriti te gjëndëja, e u foli atyre.
1 Τοῦ δὲ μηνὸς τοῦ τρίτου τῆς ἐξόδου τῶν υἱῶν Ισραηλ ἐκ γῆς Αἰγύπτου τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ ἤλθοσαν εἰς τὴν ἔρημον τοῦ Σινα. 2 καὶ ἐξῆραν ἐκ Ραφιδιν καὶ ἤλθοσαν εἰς τὴν ἔρημον τοῦ Σινα, καὶ παρενέβαλεν ἐκεῖ Ισραηλ κατέναντι τοῦ ὄρους. 3 καὶ Μωυσῆς ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος τοῦ θεοῦ· καὶ ἐκάλεσεν αὐτὸν ὁ θεὸς ἐκ τοῦ ὄρους λέγων Τάδε ἐρεῖς τῷ οἴκῳ Ιακωβ καὶ ἀναγγελεῖς τοῖς υἱοῖς Ισραηλ 4 Αὐτοὶ ἑωράκατε ὅσα πεποίηκα τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ ἀνέλαβον ὑμᾶς ὡσεὶ ἐπὶ πτερύγων ἀετῶν καὶ προσηγαγόμην ὑμᾶς πρὸς ἐμαυτόν. 5 καὶ νῦν ἐὰν ἀκοῇ ἀκούσητε τῆς ἐμῆς φωνῆς καὶ φυλάξητε τὴν διαθήκην μου, ἔσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος ἀπὸ πάντων τῶν ἐθνῶν· ἐμὴ γάρ ἐστιν πᾶσα ἡ γῆ· 6 ὑμεῖς δὲ ἔσεσθέ μοι βασίλειον ἱεράτευμα καὶ ἔθνος ἅγιον. ταῦτα τὰ ῥήματα ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ισραηλ. 7 ἦλθεν δὲ Μωυσῆς καὶ ἐκάλεσεν τοὺς πρεσβυτέρους τοῦ λαοῦ καὶ παρέθηκεν αὐτοῖς πάντας τοὺς λόγους τούτους, οὓς συνέταξεν αὐτῷ ὁ θεός. 8 ἀπεκρίθη δὲ πᾶς ὁ λαὸς ὁμοθυμαδὸν καὶ εἶπαν Πάντα, ὅσα εἶπεν ὁ θεός, ποιήσομεν καὶ ἀκουσόμεθα. ἀνήνεγκεν δὲ Μωυσῆς τοὺς λόγους τοῦ λαοῦ πρὸς τὸν θεόν. 9 εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν Ἰδοὺ ἐγὼ παραγίνομαι πρὸς σὲ ἐν στύλῳ νεφέλης, ἵνα ἀκούσῃ ὁ λαὸς λαλοῦντός μου πρὸς σὲ καὶ σοὶ πιστεύσωσιν εἰς τὸν αἰῶνα. ἀνήγγειλεν δὲ Μωυσῆς τὰ ῥήματα τοῦ λαοῦ πρὸς κύριον. 10 εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν Καταβὰς διαμάρτυραι τῷ λαῷ καὶ ἅγνισον αὐτοὺς σήμερον καὶ αὔριον, καὶ πλυνάτωσαν τὰ ἱμάτια· 11 καὶ ἔστωσαν ἕτοιμοι εἰς τὴν ἡμέραν τὴν τρίτην· τῇ γὰρ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καταβήσεται κύριος ἐπὶ τὸ ὄρος τὸ Σινα ἐναντίον παντὸς τοῦ λαοῦ. 12 καὶ ἀφοριεῖς τὸν λαὸν κύκλῳ λέγων Προσέχετε ἑαυτοῖς τοῦ ἀναβῆναι εἰς τὸ ὄρος καὶ θιγεῖν τι αὐτοῦ· πᾶς ὁ ἁψάμενος τοῦ ὄρους θανάτῳ τελευτήσει. 13 οὐχ ἅψεται αὐτοῦ χείρ· ἐν γὰρ λίθοις λιθοβοληθήσεται ἢ βολίδι κατατοξευθήσεται· ἐάν τε κτῆνος ἐάν τε ἄνθρωπος, οὐ ζήσεται. ὅταν αἱ φωναὶ καὶ αἱ σάλπιγγες καὶ ἡ νεφέλη ἀπέλθῃ ἀπὸ τοῦ ὄρους, ἐκεῖνοι ἀναβήσονται ἐπὶ τὸ ὄρος. 14 κατέβη δὲ Μωυσῆς ἐκ τοῦ ὄρους πρὸς τὸν λαὸν καὶ ἡγίασεν αὐτούς, καὶ ἔπλυναν τὰ ἱμάτια. 15 καὶ εἶπεν τῷ λαῷ Γίνεσθε ἕτοιμοι τρεῖς ἡμέρας, μὴ προσέλθητε γυναικί. 16 ἐγένετο δὲ τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ γενηθέντος πρὸς ὄρθρον καὶ ἐγίνοντο φωναὶ καὶ ἀστραπαὶ καὶ νεφέλη γνοφώδης ἐπ᾽ ὄρους Σινα, φωνὴ τῆς σάλπιγγος ἤχει μέγα· καὶ ἐπτοήθη πᾶς ὁ λαὸς ὁ ἐν τῇ παρεμβολῇ. 17 καὶ ἐξήγαγεν Μωυσῆς τὸν λαὸν εἰς συνάντησιν τοῦ θεοῦ ἐκ τῆς παρεμβολῆς, καὶ παρέστησαν ὑπὸ τὸ ὄρος. 18 τὸ δὲ ὄρος τὸ Σινα ἐκαπνίζετο ὅλον διὰ τὸ καταβεβηκέναι ἐπ᾽ αὐτὸ τὸν θεὸν ἐν πυρί, καὶ ἀνέβαινεν ὁ καπνὸς ὡς καπνὸς καμίνου, καὶ ἐξέστη πᾶς ὁ λαὸς σφόδρα. 19 ἐγίνοντο δὲ αἱ φωναὶ τῆς σάλπιγγος προβαίνουσαι ἰσχυρότεραι σφόδρα· Μωυσῆς ἐλάλει, ὁ δὲ θεὸς ἀπεκρίνατο αὐτῷ φωνῇ. 20 κατέβη δὲ κύριος ἐπὶ τὸ ὄρος τὸ Σινα ἐπὶ τὴν κορυφὴν τοῦ ὄρους· καὶ ἐκάλεσεν κύριος Μωυσῆν ἐπὶ τὴν κορυφὴν τοῦ ὄρους, καὶ ἀνέβη Μωυσῆς. 21 καὶ εἶπεν ὁ θεὸς πρὸς Μωυσῆν λέγων Καταβὰς διαμάρτυραι τῷ λαῷ, μήποτε ἐγγίσωσιν πρὸς τὸν θεὸν κατανοῆσαι καὶ πέσωσιν ἐξ αὐτῶν πλῆθος· 22 καὶ οἱ ἱερεῖς οἱ ἐγγίζοντες κυρίῳ τῷ θεῷ ἁγιασθήτωσαν, μήποτε ἀπαλλάξῃ ἀπ᾽ αὐτῶν κύριος. 23 καὶ εἶπεν Μωυσῆς πρὸς τὸν θεόν Οὐ δυνήσεται ὁ λαὸς προσαναβῆναι πρὸς τὸ ὄρος τὸ Σινα· σὺ γὰρ διαμεμαρτύρησαι ἡμῖν λέγων Ἀφόρισαι τὸ ὄρος καὶ ἁγίασαι αὐτό. 24 εἶπεν δὲ αὐτῷ κύριος Βάδιζε κατάβηθι καὶ ἀνάβηθι σὺ καὶ Ααρων μετὰ σοῦ· οἱ δὲ ἱερεῖς καὶ ὁ λαὸς μὴ βιαζέσθωσαν ἀναβῆναι πρὸς τὸν θεόν, μήποτε ἀπολέσῃ ἀπ᾽ αὐτῶν κύριος.
25 Κατέβη δὲ Μωυσῆς πρὸς τὸν λαὸν καὶ εἶπεν αὐτοῖς.