1 Që përpara herësë Perëndia bëri qiellin’ edhe dhenë.
2 Edhe dheu ishte pa formë edhe i shkretë; edhe (ishte) errëcirë mbi faqet të pafundëjesë. Edhe Fryma e Perëndisë sillej mbi faqet të ujëravet.
3 Edhe Perëndia tha: U bëftë dritë; edhe u bë dritë. 4 Edhe Perëndia pa dritënë se (ishte) e mirë; edhe Perëndia ndau dritënë nga errëcira. 5 Edhe Perëndia kluajti dritënë Ditë; edhe errëcirën’ e kluajti Natë. Edhe u bë mbrëmëje, edhe u bë mëngjes, dit’ e parë.
6 Edhe Perëndia tha: U bëftë qëndresa ndërmest t’ujëravet, edhe le të ndanjë ujëratë nga ujëratë. 7 Edhe Perëndia bëri qëndresënë, edhe ndau ujëratë që ishinë përposh qëndresësë nga ujëratë që ishinë përsiprë qëndresësë; edhe u bë kështu; 8 edhe Perëndia kluajti qëndresënë Qiell. Edhe u bë mbrëmëje, edhe u bë mëngjes, dit’ e dytë.
9 Edhe Perëndia tha: Le të mbëlidhen’ ujëratë që janë përposh qiellit mbë një vënt, edhe le të duketë toka; edhe u bë kështu;
10 edhe Perëndia kluajti tokënë Dhe; edhe të mbëledhurit’ e ujëravet e kluajti Detëra; edhe Perëndia pa se (ishte) mirë. 11 Edhe Perëndia tha: Le të mbinjë dheu bar të ngjomë, bar që bën farë, (edhe) dru peme që bën pemë pas farësë ti, të cilit fara (të jetë) nd’atë mbi dhet; edhe u bë kështu; 12 edhe dheu mbiu bar të ngjomë, bar që bën farë pas farësë ti, edhe dru që bën pemë, të cilit fara (të jetë) nd’atë pas farësë ti; edhe Perëndia pa se (ishte) mirë. 13 Edhe u bë mbrëmëje, edhe u bë mëngjes, dit’ e tretë.
14 Edhe Perëndia tha: Le të bënenë dritarë ndë qëndresët të qiellit, që të ndanjënë ditënë nga nata; edhe le të jenë për shenjë, e (për) kohëra, e (për) dit, e (për) vite; 15 edhe le të jenë për dritarë ndë qëndresët të qiellit, që të ndritnjënë mbi dhet; edhe u bë kështu; 16 edhe Perëndia bëri të dy dritarët’ e mëdhenj, dritarin’ e math që të zotëronjë mbi ditët, edhe dritarin’ e vogëlë që të zotëronjë mbi natët; edhe yjetë. 17 Edhe Perëndia i vuri ata ndë qëndresët të qiellit, që të ndritnjënë mbi dhet, 18 edhe të zotëronjënë mbi ditët, edhe mbi natët, edhe të ndanjënë dritënë nga errëcira; edhe Perëndia pa se (ishte) mirë. 19 Edhe u bë mbrëmëje, edhe u bë mëngjes, dit’ e katrëtë.
20 Edhe Perëndia tha: Le të piellën’ ujëratë mjaft gjë të gjalla që lëvisnjënë, edhe shpes që fluturonjënë siprë dheut ndë qëndresët të qiellit;
21 edhe Perëndia bëri pishqet’ e mëdhenj, edhe çdo gjë të gjallë që lëvis, të cilatë puallnë ujëratë mjaft, pas farës’ atyre, edhe çdo shpes fluturak pas farës’ ati. Edhe Perëndia pa se (ishte) mirë.
22 Edhe Perëndia i bekoi ato, e tha: U shtofshi e u shumofshi, e mbushçi ujëratë ndë detërat, edhe shpestë le të shumonenë mbi dhet. 23 Edhe u bë mbrëmëje, edhe u bë mëngjes, dit’ e pesëtë.
24 Edhe Perëndia tha: Le të piellë dheu shtëzë të gjalla pas farës’ atyre, bagëti, e shtërpinj, e shtëzë të dheut pas farës’ atyre; edhe u bë kështu; 25 edhe Perëndia bëri shtëzët’ e dheut pas farës’ atyre, edhe bagëtitë pas farës atyre, edhe çdo shtërpi të dheut pas farës’ ati; edhe Perëndia pa se (ishte) mirë.
26 Edhe Perëndia tha: Le të bëjmë njerinë pas të përgjajturit tënë, edhe pas të shëmbëllyerit tënë; edhe le të zotëronjë mbi pishqet të detit, e mbi shpest të qiellit, edhe mbi bagëtit, edhe mbi gjithë dhenë, e mbi çdo shtërpi që hiqetë barkazi mbi dhet.
27 Edhe Perëndia bëri njerinë pas të përgjajturit ti; pas të përgjajturit Perëndisë e bëri atë, mashkull e femërë i bëri ata;
28 edhe Perëndia i bekoi ata; edhe Perëndia u tha atyre: Shtohi e shumohi, e mbushni dhenë, edhe urdhëroni atë, edhe zotëroni mbi pishqet të detit, e mbi shpest të qiellit, e mbi çdo gjë të gjallë që lëvis mbi dhet.
29 Edhe Perëndia tha: Na tek u dhashë juve çdo bar që bën farë, i cili (është) mbi faqet të gjithë dheut, edhe çdo dru që (ka) ndë vetëhet të ti pemë druri që bën farë; (këto) do të jenë ndër ju për ushqim; 30 edhe gjithë shtëzet dheut, edhe gjithë shpeset qiellit, edhe çdo (shtërpiri) që hiqetë barkazi mbi dhet, (edhe çdo gjëje) që ka frymë të gjallë ndë vetëhet të saj, (i dhashë) çdo bar të ngjomë për ushqim; edhe u bë kështu. 31 Edhe Perëndia pa gjithë sa bëri; edhe na (tek ishinë) fort të mira; edhe u bë mbrëmëje, edhe u bë mëngjes, dit’ e gjashtë.
1 Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. 2 ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ πνεῦμα θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος. 3 καὶ εἶπεν ὁ θεός Γενηθήτω φῶς. καὶ ἐγένετο φῶς. 4 καὶ εἶδεν ὁ θεὸς τὸ φῶς ὅτι καλόν. καὶ διεχώρισεν ὁ θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ φωτὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους. 5 καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν καὶ τὸ σκότος ἐκάλεσεν νύκτα. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί, ἡμέρα μία.
6 Καὶ εἶπεν ὁ θεός Γενηθήτω στερέωμα ἐν μέσῳ τοῦ ὕδατος καὶ ἔστω διαχωρίζον ἀνὰ μέσον ὕδατος καὶ ὕδατος. καὶ ἐγένετο οὕτως. 7 καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸ στερέωμα, καὶ διεχώρισεν ὁ θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος τοῦ ἐπάνω τοῦ στερεώματος. 8 καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν. καὶ εἶδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί, ἡμέρα δευτέρα.
9 Καὶ εἶπεν ὁ θεός Συναχθήτω τὸ ὕδωρ τὸ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά. καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ συνήχθη τὸ ὕδωρ τὸ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, καὶ ὤφθη ἡ ξηρά. 10 καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὴν ξηρὰν γῆν καὶ τὰ συστήματα τῶν ὑδάτων ἐκάλεσεν θαλάσσας. καὶ εἶδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. — 11 καὶ εἶπεν ὁ θεός Βλαστησάτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ᾽ ὁμοιότητα, καὶ ξύλον κάρπιμον ποιοῦν καρπόν, οὗ τὸ σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ κατὰ γένος ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἐγένετο οὕτως. 12 καὶ ἐξήνεγκεν ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ᾽ ὁμοιότητα, καὶ ξύλον κάρπιμον ποιοῦν καρπόν, οὗ τὸ σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ κατὰ γένος ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ εἶδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. 13 καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί, ἡμέρα τρίτη.
14 Καὶ εἶπεν ὁ θεός Γενηθήτωσαν φωστῆρες ἐν τῷ στερεώματι τοῦ οὐρανοῦ εἰς φαῦσιν τῆς γῆς τοῦ διαχωρίζειν ἀνὰ μέσον τῆς ἡμέρας καὶ ἀνὰ μέσον τῆς νυκτὸς καὶ ἔστωσαν εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτοὺς 15 καὶ ἔστωσαν εἰς φαῦσιν ἐν τῷ στερεώματι τοῦ οὐρανοῦ ὥστε φαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἐγένετο οὕτως. 16 καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τοὺς δύο φωστῆρας τοὺς μεγάλους, τὸν φωστῆρα τὸν μέγαν εἰς ἀρχὰς τῆς ἡμέρας καὶ τὸν φωστῆρα τὸν ἐλάσσω εἰς ἀρχὰς τῆς νυκτός, καὶ τοὺς ἀστέρας. 17 καὶ ἔθετο αὐτοὺς ὁ θεὸς ἐν τῷ στερεώματι τοῦ οὐρανοῦ ὥστε φαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς 18 καὶ ἄρχειν τῆς ἡμέρας καὶ τῆς νυκτὸς καὶ διαχωρίζειν ἀνὰ μέσον τοῦ φωτὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους. καὶ εἶδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. 19 καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί, ἡμέρα τετάρτη.
20 Καὶ εἶπεν ὁ θεός Ἐξαγαγέτω τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν καὶ πετεινὰ πετόμενα ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ τὸ στερέωμα τοῦ οὐρανοῦ. καὶ ἐγένετο οὕτως. 21 καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὰ κήτη τὰ μεγάλα καὶ πᾶσαν ψυχὴν ζῴων ἑρπετῶν, ἃ ἐξήγαγεν τὰ ὕδατα κατὰ γένη αὐτῶν, καὶ πᾶν πετεινὸν πτερωτὸν κατὰ γένος. καὶ εἶδεν ὁ θεὸς ὅτι καλά. 22 καὶ ηὐλόγησεν αὐτὰ ὁ θεὸς λέγων Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε καὶ πληρώσατε τὰ ὕδατα ἐν ταῖς θαλάσσαις, καὶ τὰ πετεινὰ πληθυνέσθωσαν ἐπὶ τῆς γῆς. 23 καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί, ἡμέρα πέμπτη.
24 Καὶ εἶπεν ὁ θεός Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ ψυχὴν ζῶσαν κατὰ γένος, τετράποδα καὶ ἑρπετὰ καὶ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος. καὶ ἐγένετο οὕτως. 25 καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὰ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος καὶ τὰ κτήνη κατὰ γένος καὶ πάντα τὰ ἑρπετὰ τῆς γῆς κατὰ γένος αὐτῶν. καὶ εἶδεν ὁ θεὸς ὅτι καλά. — 26 καὶ εἶπεν ὁ θεός Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ᾽ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν, καὶ ἀρχέτωσαν τῶν ἰχθύων τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῶν κτηνῶν καὶ πάσης τῆς γῆς καὶ πάντων τῶν ἑρπετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς. 27 καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον, κατ᾽ εἰκόνα θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν, ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς. 28 καὶ ηὐλόγησεν αὐτοὺς ὁ θεὸς λέγων Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε καὶ πληρώσατε τὴν γῆν καὶ κατακυριεύσατε αὐτῆς καὶ ἄρχετε τῶν ἰχθύων τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ πάντων τῶν κτηνῶν καὶ πάσης τῆς γῆς καὶ πάντων τῶν ἑρπετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς. 29 καὶ εἶπεν ὁ θεός Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν πᾶν χόρτον σπόριμον σπεῖρον σπέρμα, ὅ ἐστιν ἐπάνω πάσης τῆς γῆς, καὶ πᾶν ξύλον, ὃ ἔχει ἐν ἑαυτῷ καρπὸν σπέρματος σπορίμου — ὑμῖν ἔσται εἰς βρῶσιν — 30 καὶ πᾶσι τοῖς θηρίοις τῆς γῆς καὶ πᾶσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ παντὶ ἑρπετῷ τῷ ἕρποντι ἐπὶ τῆς γῆς, ὃ ἔχει ἐν ἑαυτῷ ψυχὴν ζωῆς, πάντα χόρτον χλωρὸν εἰς βρῶσιν. καὶ ἐγένετο οὕτως. 31 καὶ εἶδεν ὁ θεὸς τὰ πάντα, ὅσα ἐποίησεν, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί, ἡμέρα ἕκτη.