1 eruditionis Asaph
ut quid Deus reppulisti in finem
fumavit furor tuus in gregem pascuae tuae
2 recordare congregationis tuae quam possedisti ab initio
et redemisti virgam hereditatis tuae
montis Sion in quo habitasti
3 sublimitas pedum tuorum dissipata est usque ad finem
omnia mala egit inimicus in sanctuario
4 fremuerunt hostes tui in medio pacti tui
posuerunt signa sua in tropeum
5 manifesta in introitu desuper in saltu lignorum secures
6 et nunc scalpturas eius pariter
bipinne et dolatoriis deraserunt
7 miserunt ignem in sanctuarium tuum
in terram contaminaverunt habitaculum
nominis tui
8 dixerunt in cordibus suis posteri eorum simul
incenderunt omnes sollemnitates Dei in terra
9 signa nostra non vidimus non est ultra propheta
et non est nobiscum qui sciat usquequo
10 usquequo Deus exprobrabit adversarius
blasphemabit inimicus nomen tuum in finem
11 quare convertis manum tuam
et dexteram tuam ad medium sinum tuum consume
12 Deus autem rex meus ab initio operatur salutes in medio terrae
13 tu dissipasti in fortitudine tua mare
contrivisti capita draconum in aquis
14 tu confregisti capita Leviathan
dedisti eum in escam populo Aethiopum
15 tu disrupisti fontem et torrentem
tu exsiccasti flumina fortia
16 tua est dies et tua est nox tu ordinasti luminaria et solem
17 tu statuisti omnes terminos terrae aestatem et hiemem tu plasmasti
18 memento huius inimicus exprobravit Domino
et populus insipiens blasphemavit nomen tuum
19 ne tradas bestiis animam eruditam lege tua
vitae pauperum tuorum ne obliviscaris in perpetuum
20 respice ad pactum
quia repletae sunt tenebris terrae habitationes iniquae subrutae
21 ne revertatur confractus et confusus
egenus et pauper laudabunt nomen tuum
22 surge Deus iudica causam tuam
memento obprobrii tui ab insipiente tota die
23 ne obliviscaris vocis hostium tuorum
sonitus adversariorum tuorum ascendit iugiter
1 Συνέσεως τῷ Ασαφ.
Ἵνα τί ἀπώσω, ὁ θεός, εἰς τέλος,
ὠργίσθη ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου;
2 μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου, ἧς ἐκτήσω ἀπ᾽ ἀρχῆς·
ἐλυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου,
ὄρος Σιων τοῦτο, ὃ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ.
3 ἔπαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηφανίας αὐτῶν εἰς τέλος,
ὅσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τοῖς ἁγίοις σου.
4 καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου,
ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα καὶ οὐκ ἔγνωσαν.
5 ὡς εἰς τὴν εἴσοδον ὑπεράνω,
6 ὡς ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις ἐξέκοψαν τὰς θύρας αὐτῆς,
ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ κατέρραξαν αὐτήν.
7 ἐνεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου,
εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου.
8 εἶπαν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν ἡ συγγένεια αὐτῶν ἐπὶ τὸ αὐτό
Δεῦτε καὶ κατακαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς.
9 τὰ σημεῖα ἡμῶν οὐκ εἴδομεν,
οὐκ ἔστιν ἔτι προφήτης, καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι.
10 ἕως πότε, ὁ θεός, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός,
παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος;
11 ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου
καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος;
12 ὁ δὲ θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος,
εἰργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς.
13 σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θάλασσαν,
σὺ συνέτριψας τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων ἐπὶ τοῦ ὕδατος.
14 σὺ συνέθλασας τὰς κεφαλὰς τοῦ δράκοντος,
ἔδωκας αὐτὸν βρῶμα λαοῖς τοῖς Αἰθίοψιν.
15 σὺ διέρρηξας πηγὰς καὶ χειμάρρους,
σὺ ἐξήρανας ποταμοὺς Ηθαμ.
16 σή ἐστιν ἡ ἡμέρα, καὶ σή ἐστιν ἡ νύξ,
σὺ κατηρτίσω φαῦσιν καὶ ἥλιον.
17 σὺ ἐποίησας πάντα τὰ ὅρια τῆς γῆς·
θέρος καὶ ἔαρ, σὺ ἔπλασας αὐτά.
18 μνήσθητι ταύτης· ἐχθρὸς ὠνείδισεν τὸν κύριον,
καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνεν τὸ ὄνομά σου.
19 μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογουμένην σοι,
τῶν ψυχῶν τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος.
20 ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου,
ὅτι ἐπληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν.
21 μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατῃσχυμμένος·
πτωχὸς καὶ πένης αἰνέσουσιν τὸ ὄνομά σου.
22 ἀνάστα, ὁ θεός, δίκασον τὴν δίκην σου·
μνήσθητι τῶν ὀνειδισμῶν σου τῶν ὑπὸ ἄφρονος ὅλην τὴν ἡμέραν.
23 μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν ἱκετῶν σου·
ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ἀνέβη διὰ παντὸς πρὸς σέ.