Timothy Accompanies Paul and Silas
1 Κατήντησεν δὲ [καὶ] εἰς Δέρβην καὶ εἰς Λύστραν. καὶ ἰδοὺ μαθητής τις ἦν ἐκεῖ ὀνόματι Τιμόθεος, υἱὸς γυναικὸς Ἰουδαίας πιστῆς, πατρὸς δὲ Ἕλληνος, 2 ὃς ἐμαρτυρεῖτο ὑπὸ τῶν ἐν Λύστροις καὶ Ἰκονίῳ ἀδελφῶν. 3 τοῦτον ἠθέλησεν ὁ Παῦλος σὺν αὐτῷ ἐξελθεῖν, καὶ λαβὼν περιέτεμεν αὐτὸν διὰ τοὺς Ἰουδαίους τοὺς ὄντας ἐν τοῖς τόποις ἐκείνοις· ᾔδεισαν γὰρ ἅπαντες ὅτι Ἕλλην ὁ πατὴρ αὐτοῦ ὑπῆρχεν. 4 ὡς δὲ διεπορεύοντο τὰς πόλεις, παρεδίδοσαν αὐτοῖς φυλάσσειν τὰ δόγματα τὰ κεκριμένα ὑπὸ τῶν ἀποστόλων καὶ πρεσβυτέρων τῶν ἐν Ἱεροσολύμοις. 5 αἱ μὲν οὖν ἐκκλησίαι ἐστερεοῦντο τῇ πίστει καὶ ἐπερίσσευον τῷ ἀριθμῷ καθ᾽ ἡμέραν.
Paul’s Vision of the Man of Macedonia
6 Διῆλθον δὲ τὴν Φρυγίαν καὶ Γαλατικὴν χώραν κωλυθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος λαλῆσαι τὸν λόγον ἐν τῇ Ἀσίᾳ· 7 ἐλθόντες δὲ κατὰ τὴν Μυσίαν ἐπείραζον εἰς τὴν Βιθυνίαν πορευθῆναι, καὶ οὐκ εἴασεν αὐτοὺς τὸ πνεῦμα Ἰησοῦ· 8 παρελθόντες δὲ τὴν Μυσίαν κατέβησαν εἰς Τρῳάδα. 9 καὶ ὅραμα διὰ [τῆς] νυκτὸς τῷ Παύλῳ ὤφθη, ἀνὴρ Μακεδών τις ἦν ἑστὼς καὶ παρακαλῶν αὐτὸν καὶ λέγων, Διαβὰς εἰς Μακεδονίαν βοήθησον ἡμῖν. 10 ὡς δὲ τὸ ὅραμα εἶδεν, εὐθέως ἐζητήσαμεν ἐξελθεῖν εἰς Μακεδονίαν συμβιβάζοντες ὅτι προσκέκληται ἡμᾶς ὁ θεὸς εὐαγγελίσασθαι αὐτούς.
The Conversion of Lydia
11 Ἀναχθέντες δὲ ἀπὸ Τρῳάδος εὐθυδρομήσαμεν εἰς Σαμοθρᾴκην, τῇ δὲ ἐπιούσῃ εἰς Νέαν Πόλιν 12 κἀκεῖθεν εἰς Φιλίππους, ἥτις ἐστὶν πρώτη[ς] μερίδος τῆς Μακεδονίας πόλις, κολωνία. ἦμεν δὲ ἐν ταύτῃ τῇ πόλει διατρίβοντες ἡμέρας τινάς. 13 τῇ τε ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἐξήλθομεν ἔξω τῆς πύλης παρὰ ποταμὸν οὗ ἐνομίζομεν προσευχὴν εἶναι, καὶ καθίσαντες ἐλαλοῦμεν ταῖς συνελθούσαις γυναιξίν. 14 καί τις γυνὴ ὀνόματι Λυδία, πορφυρόπωλις πόλεως Θυατείρων σεβομένη τὸν θεόν, ἤκουεν, ἧς ὁ κύριος διήνοιξεν τὴν καρδίαν προσέχειν τοῖς λαλουμένοις ὑπὸ τοῦ Παύλου. 15 ὡς δὲ ἐβαπτίσθη καὶ ὁ οἶκος αὐτῆς, παρεκάλεσεν λέγουσα, Εἰ κεκρίκατέ με πιστὴν τῷ κυρίῳ εἶναι, εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκόν μου μένετε· καὶ παρεβιάσατο ἡμᾶς.
The Imprisonment at Philippi
16 Ἐγένετο δὲ πορευομένων ἡμῶν εἰς τὴν προσευχὴν παιδίσκην τινὰ ἔχουσαν πνεῦμα πύθωνα ὑπαντῆσαι ἡμῖν, ἥτις ἐργασίαν πολλὴν παρεῖχεν τοῖς κυρίοις αὐτῆς μαντευομένη. 17 αὕτη κατακολουθοῦσα τῷ Παύλῳ καὶ ἡμῖν ἔκραζεν λέγουσα, Οὗτοι οἱ ἄνθρωποι δοῦλοι τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου εἰσίν, οἵτινες καταγγέλλουσιν ὑμῖν ὁδὸν σωτηρίας. 18 τοῦτο δὲ ἐποίει ἐπὶ πολλὰς ἡμέρας. διαπονηθεὶς δὲ Παῦλος καὶ ἐπιστρέψας τῷ πνεύματι εἶπεν, Παραγγέλλω σοι ἐν ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐξελθεῖν ἀπ᾽ αὐτῆς· καὶ ἐξῆλθεν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ. 19 ἰδόντες δὲ οἱ κύριοι αὐτῆς ὅτι ἐξῆλθεν ἡ ἐλπὶς τῆς ἐργασίας αὐτῶν, ἐπιλαβόμενοι τὸν Παῦλον καὶ τὸν Σιλᾶν εἵλκυσαν εἰς τὴν ἀγορὰν ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας 20 καὶ προσαγαγόντες αὐτοὺς τοῖς στρατηγοῖς εἶπαν, Οὗτοι οἱ ἄνθρωποι ἐκταράσσουσιν ἡμῶν τὴν πόλιν, Ἰουδαῖοι ὑπάρχοντες, 21 καὶ καταγγέλλουσιν ἔθη ἃ οὐκ ἔξεστιν ἡμῖν παραδέχεσθαι οὐδὲ ποιεῖν Ῥωμαίοις οὖσιν. 22 καὶ συνεπέστη ὁ ὄχλος κατ᾽ αὐτῶν καὶ οἱ στρατηγοὶ περιρήξαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια ἐκέλευον ῥαβδίζειν, 23 πολλάς τε ἐπιθέντες αὐτοῖς πληγὰς ἔβαλον εἰς φυλακὴν παραγγείλαντες τῷ δεσμοφύλακι ἀσφαλῶς τηρεῖν αὐτούς. 24 ὃς παραγγελίαν τοιαύτην λαβὼν ἔβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν ἐσωτέραν φυλακὴν καὶ τοὺς πόδας ἠσφαλίσατο αὐτῶν εἰς τὸ ξύλον.
25 Κατὰ δὲ τὸ μεσονύκτιον Παῦλος καὶ Σιλᾶς προσευχόμενοι ὕμνουν τὸν θεόν, ἐπηκροῶντο δὲ αὐτῶν οἱ δέσμιοι. 26 ἄφνω δὲ σεισμὸς ἐγένετο μέγας ὥστε σαλευθῆναι τὰ θεμέλια τοῦ δεσμωτηρίου· ἠνεῴχθησαν δὲ παραχρῆμα αἱ θύραι πᾶσαι καὶ πάντων τὰ δεσμὰ ἀνέθη. 27 ἔξυπνος δὲ γενόμενος ὁ δεσμοφύλαξ καὶ ἰδὼν ἀνεῳγμένας τὰς θύρας τῆς φυλακῆς, σπασάμενος [τὴν] μάχαιραν ἤμελλεν ἑαυτὸν ἀναιρεῖν νομίζων ἐκπεφευγέναι τοὺς δεσμίους. 28 ἐφώνησεν δὲ μεγάλῃ φωνῇ [ὁ] Παῦλος λέγων, Μηδὲν πράξῃς σεαυτῷ κακόν, ἅπαντες γάρ ἐσμεν ἐνθάδε. 29 αἰτήσας δὲ φῶτα εἰσεπήδησεν καὶ ἔντρομος γενόμενος προσέπεσεν τῷ Παύλῳ καὶ [τῷ] Σιλᾷ 30 καὶ προαγαγὼν αὐτοὺς ἔξω ἔφη, Κύριοι, τί με δεῖ ποιεῖν ἵνα σωθῶ; 31 οἱ δὲ εἶπαν, Πίστευσον ἐπὶ τὸν κύριον Ἰησοῦν καὶ σωθήσῃ σὺ καὶ ὁ οἶκός σου. 32 καὶ ἐλάλησαν αὐτῷ τὸν λόγον τοῦ κυρίου σὺν πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ. 33 καὶ παραλαβὼν αὐτοὺς ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τῆς νυκτὸς ἔλουσεν ἀπὸ τῶν πληγῶν, καὶ ἐβαπτίσθη αὐτὸς καὶ οἱ αὐτοῦ πάντες παραχρῆμα, 34 ἀναγαγών τε αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον παρέθηκεν τράπεζαν καὶ ἠγαλλιάσατο πανοικεὶ πεπιστευκὼς τῷ θεῷ.
35 Ἡμέρας δὲ γενομένης ἀπέστειλαν οἱ στρατηγοὶ τοὺς ῥαβδούχους λέγοντες, Ἀπόλυσον τοὺς ἀνθρώπους ἐκείνους. 36 ἀπήγγειλεν δὲ ὁ δεσμοφύλαξ τοὺς λόγους [τούτους] πρὸς τὸν Παῦλον ὅτι Ἀπέσταλκαν οἱ στρατηγοὶ ἵνα ἀπολυθῆτε· νῦν οὖν ἐξελθόντες πορεύεσθε ἐν εἰρήνῃ. 37 ὁ δὲ Παῦλος ἔφη πρὸς αὐτούς, Δείραντες ἡμᾶς δημοσίᾳ ἀκατακρίτους, ἀνθρώπους Ῥωμαίους ὑπάρχοντας, ἔβαλαν εἰς φυλακήν, καὶ νῦν λάθρᾳ ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν; οὐ γάρ, ἀλλ᾽ ἐλθόντες αὐτοὶ ἡμᾶς ἐξαγαγέτωσαν. 38 ἀπήγγειλαν δὲ τοῖς στρατηγοῖς οἱ ῥαβδοῦχοι τὰ ῥήματα ταῦτα. ἐφοβήθησαν δὲ ἀκούσαντες ὅτι Ῥωμαῖοί εἰσιν, 39 καὶ ἐλθόντες παρεκάλεσαν αὐτοὺς καὶ ἐξαγαγόντες ἠρώτων ἀπελθεῖν ἀπὸ τῆς πόλεως. 40 ἐξελθόντες δὲ ἀπὸ τῆς φυλακῆς εἰσῆλθον πρὸς τὴν Λυδίαν καὶ ἰδόντες παρεκάλεσαν τοὺς ἀδελφοὺς καὶ ἐξῆλθαν.
Krie e gjashtëmbëdhjetëtë
1 E arriu ndë Dhervë e ndë Austrë. E ja, ish atje një mathiti që quhej Timotheo, bir’ i një gruasë çifute të besësë, e nga jati Elin.
2 Këtij i ipnë martiri të mirë vëllazëritë që qenë ndë Listrë e ndë Konjë.
3 E Pavllua deshi që kij të vij me të bashkë, e si e mori atë e bëri sunet, për të dukurë ndë çifut që qenë mb’ato vënde, sepse e dijnë të gjithë baban’ e tij që qe Elin.
4 E tek shkoijnë qutet mbë qutet, porsitnë mb’ata të ruaijnë porsitë që qenë urdhëruarë nga apostojtë, e nga priftëritë që qenë nd’Ierusalim.
5 E qishëratë stereosishnë ndë besë, e shtonishnë ndë nëmurë ditë për ditë.
6 E si shkuanë Frigjinë edhe vëndn’ e Gallatisë, u mbodhisnë nga Shënjti Shpirt të dhidhaksnë fjalën’ e Zotit nd’Asi.
7 E si erdhë ndë Misi, dhoqimasnë të vijnë ndë Vithini, po nuk’ i la ata Shpirti të vijnë.
8 E si shkuanë ndëpër Misi, zbritnë ndë Troadhë.
9 E ju duk Pavllosë natënë një të dukurë: Ish një njeri nga Maqedhonia që i rrij përpara e i lutej atij, e i thosh: Shko ndë Maqedhoni e ndihna nevet.
10 E poqë pa këtë të parë, atë çast kërkuam të niseshim për Maqedhoni, se veveoseshim që Zoti na thirri navet, që t’i vangjelisjëmë ata.
11 E si bëm plëhurë nga Troadha, muarrm udhënë dreq për Samothraq, e ditën’ e nesërme ndë Neapol.
12 E ateje ndë Filippë, këta janë qutetit i pari të pjesësë Maqedhonisë, Kolloni. E mb’atë qutet qëndruam ca dit.
13 E ditën’ e shëtunësë duallm jashtë qutetit afër lumit, tek dukej se qe të luturë, e qëndruam e dhidhaksm gratë që qenë mbëjedhurë.
14 E një grua që quhej Lidhi nga qutet’ i Thiatiret që shit porfire, e frikuarë e Perndisë, rrij e digjon. Kësaj i hapi zëmërënë Zoti të mbaj vesh mb’ato që thosh Pavllua.
15 E si u pagëzua ajo edhe shtëpia e saj, u lutej, e thosh: Ndë më kini për të besësë edhe mua te Zoti, ejani ndë shtëpi time e qëndroni. E na shtrëngoi navet.
16 E gjau tek vejëm nevet të faleshim, një vashëzë që kish Shpirt të Pithonit, na dolli nevet përpara. Këjo bën shumë të mbrodhurë ndë zotërinj të saj tuke magjepsurë.
17 Këjo vin pas Pavllosë edhe nevet, e thërrit, e thosh: Këta njerëz janë ropt’ e Perndisë lartë, që na dëftojënë nevet udhën’ e shpëtimit.
18 E këtë e bën për shumë dit. Ma Pavllua, si u rëndua e u kthe, i thotë Shpirtit: Të porsit tij ndë ëmër të Iisu Hristoit, të dalç nga ajo. E dolli atë çast.
19 E si panë zotërinjt’ e saj, që vate omuthi i fitimit të ture, zunë Pavllonë edhe Sillënë, e i zbranisnë ndë foro mbë gjukatas.
20 E si i shpunë ata përpara gjukataset, thanë: Këta njerëz nakatosjënë qutetnë tënë, sepse janë Çifutër.
21 E dhidhaksjënë ca adete, që s’ësht’ e udhësë t’i dheksjëmë navet, as t’i bëjëmë, sepse jemi Romanë.
22 E menjëherë ra turma mbi ta, e gjukatasitë xuarë rrobat’ e ture, e porsitnë t’i rrihnë me shkop.
23 E si u bënë shumë të rrahurë ature, i vunë ndë hapsanë, e porsitnë atë që ruan të hapsosuritë, t’i ruan ata fort.
24 Kij si mori të tillë porsi, i vuri ata ndë hapsanë të thellë e u shtrëngoi këmbëtë mbë tombruk.
25 E prej mesit natësë Pavllua edhe Silla falishnë e lëvdoijnë Perndinë. E ata që qenë hapsosurë, i mbaijnë vesh.
26 E aksafna u bë një tërmet i madh, saqë u tundnë binat’ e hapsanësë, e atë çast u hapnë gjithë diertë e ranë lidhëjat’ e gjithëvet.
27 E si u zgjua ai që ruan hapsanënë e pa diert’ e hapsanësë hapëtë, nxori thikën’ e tij, e duan të vrit vetëhenë, sepse pandehu se iknë të hapsosuritë.
28 Ma Pavllua thirri me zë të madh, e i tha: Mos bën gjë të keq ndë vetëhe tënde, se këtu jemi të gjithë.
29 E si kërkoi dritë, hiri brënda, e tuke dredhurë ra mbë këmbë të Pavllosë e të Sillësë.
30 E si i nxori ata jashtë, u thotë: Ç’duhetë të bëj unë që të sosem?
31 Edhe ata i thanë: Beso mbë Zotnë Iisu Hristonë, e do të soseç ti edhe shtëpia ote.
32 E i dhidhaksn’ atij fjalën’ e Zotit, edhe gjith’ ature që qenë ndë shtëpi të tij.
33 E si i mori ata ahiere ndë kohë të natësë, u lau plagëtë. E u pagëzua ai edhe gjithë të tijtë atë çast.
34 E si i hipi ata sipër mbë shtëpi të tij, u vuri mësallë, e u gëzua me gjithë shtëpi të tij, sepse besoi te Perndia.
35 E si u kdhi dërguanë gjukatasitë çaushëtë, e u thanë: Lësho ata njerëz.
36 E ai që ruan të hapsosuritë rrëfeu këto fjalë te Pavllua, që dërguanë gjukatasitë të lëshonenë, e ndaje ndashti dili, e hajdeni ndë të mirë.
37 Edhe Pavllua u thot’ ature: Si na rrahnë navet faqeza, pa ndonjë faj, që jemi njerëz Romanë, e na vunë ndë hapsanë, e ndashti na nxjerënë navet fshehura? Jo, nukë bënetë, po le të vijënë ata vetë e le të na nxjerënë nevet.
38 E çaushëritë u shpunë këto fjalë gjukataset, e u trëmbnë si digjuanë që janë Romanë.
39 E erdhnë e i parakalesnë ata, e si i nxuarë, u lutishnë të dilë nga quteti.
40 E si duallë nga hapsana hinë ndë shtëpi të Lidhësë e panë vëllazëritë, i parigorisnë ata e iknë.