1 Ὠιδὴ τῶν ἀναβαθμῶν.
Πρὸς κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαί με
ἐκέκραξα, καὶ εἰσήκουσέν μου.
2 κύριε, ῥῦσαι τὴν ψυχήν μου ἀπὸ χειλέων ἀδίκων
καὶ ἀπὸ γλώσσης δολίας.
3 τί δοθείη σοι καὶ τί προστεθείη σοι
πρὸς γλῶσσαν δολίαν;
4 τὰ βέλη τοῦ δυνατοῦ ἠκονημένα
σὺν τοῖς ἄνθραξιν τοῖς ἐρημικοῖς.
5 οἴμμοι, ὅτι ἡ παροικία μου ἐμακρύνθη,
κατεσκήνωσα μετὰ τῶν σκηνωμάτων Κηδαρ.
6 πολλὰ παρῴκησεν ἡ ψυχή μου.
7 μετὰ τῶν μισούντων τὴν εἰρήνην ἤμην εἰρηνικός·
ὅταν ἐλάλουν αὐτοῖς, ἐπολέμουν με δωρεάν.
1 canticum graduum
ad Dominum in tribulatione mea clamavi
et exaudivit me
2 Domine libera animam meam a labio mendacii a lingua dolosa
3 quid detur tibi aut quid adponatur tibi ad linguam dolosam
4 sagittae potentis acutae cum carbonibus iuniperorum
5 heu mihi quia peregrinatio mea prolongata est
habitavi cum tabernaculis Cedar
6 multum peregrinata est anima mea
7 cum odientibus pacem
ego pacifica loquebar et illi bellantia