1 Καὶ ἐλάλησεν Κορε υἱὸς Ισσααρ υἱοῦ Κααθ υἱοῦ Λευι καὶ Δαθαν καὶ Αβιρων υἱοὶ Ελιαβ καὶ Αυν υἱὸς Φαλεθ υἱοῦ Ρουβην 2 καὶ ἀνέστησαν ἔναντι Μωυσῆ, καὶ ἄνδρες τῶν υἱῶν Ισραηλ πεντήκοντα καὶ διακόσιοι, ἀρχηγοὶ συναγωγῆς, σύγκλητοι βουλῆς καὶ ἄνδρες ὀνομαστοί, 3 συνέστησαν ἐπὶ Μωυσῆν καὶ Ααρων καὶ εἶπαν Ἐχέτω ὑμῖν, ὅτι πᾶσα ἡ συναγωγὴ πάντες ἅγιοι καὶ ἐν αὐτοῖς κύριος, καὶ διὰ τί κατανίστασθε ἐπὶ τὴν συναγωγὴν κυρίου; 4 καὶ ἀκούσας Μωυσῆς ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον 5 καὶ ἐλάλησεν πρὸς Κορε καὶ πρὸς πᾶσαν αὐτοῦ τὴν συναγωγὴν λέγων Ἐπέσκεπται καὶ ἔγνω ὁ θεὸς τοὺς ὄντας αὐτοῦ καὶ τοὺς ἁγίους καὶ προσηγάγετο πρὸς ἑαυτόν, καὶ οὓς ἐξελέξατο ἑαυτῷ, προσηγάγετο πρὸς ἑαυτόν. 6 τοῦτο ποιήσατε· λάβετε ὑμῖν αὐτοῖς πυρεῖα, Κορε καὶ πᾶσα ἡ συναγωγὴ αὐτοῦ, 7 καὶ ἐπίθετε ἐπ᾽ αὐτὰ πῦρ καὶ ἐπίθετε ἐπ᾽ αὐτὰ θυμίαμα ἔναντι κυρίου αὔριον, καὶ ἔσται ὁ ἀνήρ, ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος, οὗτος ἅγιος· ἱκανούσθω ὑμῖν, υἱοὶ Λευι. 8 καὶ εἶπεν Μωυσῆς πρὸς Κορε Εἰσακούσατέ μου, υἱοὶ Λευι. 9 μὴ μικρόν ἐστιν τοῦτο ὑμῖν ὅτι διέστειλεν ὁ θεὸς Ισραηλ ὑμᾶς ἐκ συναγωγῆς Ισραηλ καὶ προσηγάγετο ὑμᾶς πρὸς ἑαυτὸν λειτουργεῖν τὰς λειτουργίας τῆς σκηνῆς κυρίου καὶ παρίστασθαι ἔναντι τῆς συναγωγῆς λατρεύειν αὐτοῖς; 10 καὶ προσηγάγετό σε καὶ πάντας τοὺς ἀδελφούς σου υἱοὺς Λευι μετὰ σοῦ, καὶ ζητεῖτε ἱερατεύειν; 11 οὕτως σὺ καὶ πᾶσα ἡ συναγωγή σου ἡ συνηθροισμένη πρὸς τὸν θεόν· καὶ Ααρων τίς ἐστιν ὅτι διαγογγύζετε κατ᾽ αὐτοῦ; 12 καὶ ἀπέστειλεν Μωυσῆς καλέσαι Δαθαν καὶ Αβιρων υἱοὺς Ελιαβ. καὶ εἶπαν Οὐκ ἀναβαίνομεν· 13 μὴ μικρὸν τοῦτο ὅτι ἀνήγαγες ἡμᾶς ἐκ γῆς ῥεούσης γάλα καὶ μέλι ἀποκτεῖναι ἡμᾶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, ὅτι κατάρχεις ἡμῶν ἄρχων; 14 εἰ καὶ εἰς γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι εἰσήγαγες ἡμᾶς καὶ ἔδωκας ἡμῖν κλῆρον ἀγροῦ καὶ ἀμπελῶνας, τοὺς ὀφθαλμοὺς τῶν ἀνθρώπων ἐκείνων ἂν ἐξέκοψας. οὐκ ἀναβαίνομεν. 15 καὶ ἐβαρυθύμησεν Μωυσῆς σφόδρα καὶ εἶπεν πρὸς κύριον Μὴ προσχῇς εἰς τὴν θυσίαν αὐτῶν· οὐκ ἐπιθύμημα οὐδενὸς αὐτῶν εἴληφα οὐδὲ ἐκάκωσα οὐδένα αὐτῶν. 16 καὶ εἶπεν Μωυσῆς πρὸς Κορε Ἁγίασον τὴν συναγωγήν σου καὶ γίνεσθε ἕτοιμοι ἔναντι κυρίου σὺ καὶ αὐτοὶ καὶ Ααρων αὔριον· 17 καὶ λάβετε ἕκαστος τὸ πυρεῖον αὐτοῦ καὶ ἐπιθήσετε ἐπ᾽ αὐτὰ θυμίαμα καὶ προσάξετε ἔναντι κυρίου ἕκαστος τὸ πυρεῖον αὐτοῦ, πεντήκοντα καὶ διακόσια πυρεῖα, καὶ σὺ καὶ Ααρων ἕκαστος τὸ πυρεῖον αὐτοῦ. 18 καὶ ἔλαβεν ἕκαστος τὸ πυρεῖον αὐτοῦ καὶ ἐπέθηκαν ἐπ᾽ αὐτὰ πῦρ καὶ ἐπέβαλον ἐπ᾽ αὐτὸ θυμίαμα. καὶ ἔστησαν παρὰ τὰς θύρας τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου Μωυσῆς καὶ Ααρων. 19 καὶ ἐπισυνέστησεν ἐπ᾽ αὐτοὺς Κορε τὴν πᾶσαν αὐτοῦ συναγωγὴν παρὰ τὴν θύραν τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου. καὶ ὤφθη ἡ δόξα κυρίου πάσῃ τῇ συναγωγῇ. 20 καὶ ἐλάλησεν κύριος πρὸς Μωυσῆν καὶ Ααρων λέγων 21 Ἀποσχίσθητε ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς ταύτης, καὶ ἐξαναλώσω αὐτοὺς εἰς ἅπαξ. 22 καὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῶν καὶ εἶπαν Θεὸς θεὸς τῶν πνευμάτων καὶ πάσης σαρκός, εἰ ἄνθρωπος εἷς ἥμαρτεν, ἐπὶ πᾶσαν τὴν συναγωγὴν ὀργὴ κυρίου; 23 καὶ ἐλάλησεν κύριος πρὸς Μωυσῆν λέγων 24 Λάλησον τῇ συναγωγῇ λέγων Ἀναχωρήσατε κύκλῳ ἀπὸ τῆς συναγωγῆς Κορε. 25 καὶ ἀνέστη Μωυσῆς καὶ ἐπορεύθη πρὸς Δαθαν καὶ Αβιρων, καὶ συνεπορεύθησαν μετ᾽ αὐτοῦ πάντες οἱ πρεσβύτεροι Ισραηλ. 26 καὶ ἐλάλησεν πρὸς τὴν συναγωγὴν λέγων Ἀποσχίσθητε ἀπὸ τῶν σκηνῶν τῶν ἀνθρώπων τῶν σκληρῶν τούτων καὶ μὴ ἅπτεσθε ἀπὸ πάντων, ὧν ἐστιν αὐτοῖς, μὴ συναπόλησθε ἐν πάσῃ τῇ ἁμαρτίᾳ αὐτῶν. 27 καὶ ἀπέστησαν ἀπὸ τῆς σκηνῆς Κορε κύκλῳ· καὶ Δαθαν καὶ Αβιρων ἐξῆλθον καὶ εἱστήκεισαν παρὰ τὰς θύρας τῶν σκηνῶν αὐτῶν καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καὶ τὰ τέκνα αὐτῶν καὶ ἡ ἀποσκευὴ αὐτῶν.
28 Καὶ εἶπεν Μωυσῆς Ἐν τούτῳ γνώσεσθε ὅτι κύριος ἀπέστειλέν με ποιῆσαι πάντα τὰ ἔργα ταῦτα, ὅτι οὐκ ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ· 29 εἰ κατὰ θάνατον πάντων ἀνθρώπων ἀποθανοῦνται οὗτοι, εἰ καὶ κατ᾽ ἐπίσκεψιν πάντων ἀνθρώπων ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν, οὐχὶ κύριος ἀπέσταλκέν με· 30 ἀλλ᾽ ἢ ἐν φάσματι δείξει κύριος, καὶ ἀνοίξασα ἡ γῆ τὸ στόμα αὐτῆς καταπίεται αὐτοὺς καὶ τοὺς οἴκους αὐτῶν καὶ τὰς σκηνὰς αὐτῶν καὶ πάντα, ὅσα ἐστὶν αὐτοῖς, καὶ καταβήσονται ζῶντες εἰς ᾅδου, καὶ γνώσεσθε ὅτι παρώξυναν οἱ ἄνθρωποι οὗτοι τὸν κύριον. 31 ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν πάντας τοὺς λόγους τούτους, ἐρράγη ἡ γῆ ὑποκάτω αὐτῶν, 32 καὶ ἠνοίχθη ἡ γῆ καὶ κατέπιεν αὐτοὺς καὶ τοὺς οἴκους αὐτῶν καὶ πάντας τοὺς ἀνθρώπους τοὺς ὄντας μετὰ Κορε καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν. 33 καὶ κατέβησαν αὐτοὶ καὶ ὅσα ἐστὶν αὐτῶν ζῶντα εἰς ᾅδου, καὶ ἐκάλυψεν αὐτοὺς ἡ γῆ, καὶ ἀπώλοντο ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς. 34 καὶ πᾶς Ισραηλ οἱ κύκλῳ αὐτῶν ἔφυγον ἀπὸ τῆς φωνῆς αὐτῶν, ὅτι λέγοντες Μήποτε καταπίῃ ἡμᾶς ἡ γῆ. 35 καὶ πῦρ ἐξῆλθεν παρὰ κυρίου καὶ κατέφαγεν τοὺς πεντήκοντα καὶ διακοσίους ἄνδρας τοὺς προσφέροντας τὸ θυμίαμα.
1 ecce autem Core filius Isaar filii Caath filii Levi
et Dathan atque Abiram filii Heliab
Hon quoque filius Pheleth de filiis Ruben
2 surrexerunt contra Mosen
aliique filiorum Israhel ducenti
quinquaginta viri
proceres synagogae et qui tempore concilii per nomina vocabantur
3 cumque stetissent adversum Mosen et Aaron dixerunt
sufficiat vobis quia omnis multitudo sanctorum est
et in ipsis est Dominus
cur elevamini super populum Domini
4 quod cum audisset Moses cecidit pronus in faciem
5 locutusque ad Core et ad omnem multitudinem
mane inquit notum faciet Dominus qui ad se pertineant
et sanctos adplicabit sibi et quos elegerit adpropinquabunt ei
6 hoc igitur facite tollat unusquisque turibula sua
tu Core et omne concilium tuum
7 et hausto cras igne ponite desuper thymiama coram Domino
et quemcumque elegerit ipse erit sanctus
multum erigimini filii Levi
8 dixitque rursum ad Core audite filii Levi
9 num parum vobis est
quod separavit vos Deus Israhel ab omni populo et iunxit sibi
ut serviretis ei in cultu tabernaculi
et staretis coram frequentia populi et ministraretis ei
10 idcirco ad se fecit accedere te et omnes fratres tuos filios Levi
ut vobis etiam sacerdotium vindicetis
11 et omnis globus tuus stet contra Dominum
quid est enim Aaron ut murmuretis contra eum
12 misit ergo Moses ut vocaret Dathan et Abiram filios Heliab
qui responderunt non venimus
13 numquid parum est tibi
quod eduxisti nos de terra quae lacte et melle manabat
ut occideres in deserto
nisi et dominatus fueris nostri
14 re vera induxisti nos in terram quae fluit rivis lactis et mellis
et dedisti nobis possessiones agrorum et vinearum
an et oculos nostros vis eruere
non venimus
15 iratusque Moses valde ait ad Dominum
ne respicias sacrificia eorum
tu scis quod ne asellum quidem umquam acceperim ab eis
nec adflixerim quempiam eorum
16 dixitque ad Core
tu et omnis congregatio tua state seorsum coram Domino
et Aaron die crastino separatim
17 tollite singuli turibula vestra et ponite super ea incensum
offerentes Domino ducenta quinquaginta turibula
Aaron quoque teneat turibulum suum
18 quod cum fecissent stantibus Mosen et Aaron
19 et coacervassent adversum eos omnem multitudinem ad ostium tabernaculi
apparuit cunctis gloria Domini
20 locutusque Dominus ad Mosen et Aaron ait
21 separamini de medio congregationis huius ut eos repente disperdam
22 qui ceciderunt proni in faciem atque dixerunt
fortissime Deus spirituum universae carnis
num uno peccante contra omnes tua ira desaeviet
23 et ait Dominus ad Mosen
24 praecipe universo populo
ut separetur a tabernaculis Core et Dathan et Abiram
25 surrexitque Moses et abiit ad Dathan et Abiram
et sequentibus eum senioribus Israhel
26 dixit ad turbam
recedite a tabernaculis hominum impiorum
et nolite tangere quae ad eos pertinent
ne involvamini in peccatis eorum
27 cumque recessissent a tentoriis eorum per circuitum
Dathan et Abiram egressi stabant in introitu papilionum suorum
cum uxoribus et liberis omnique frequentia
28 et ait Moses in hoc scietis quod Dominus miserit me
ut facerem universa quae cernitis
et non ex proprio ea corde protulerim
29 si consueta hominum morte interierint
et visitaverit eos plaga qua et ceteri visitari solent
non misit me Dominus
30 sin autem novam rem fecerit Dominus
ut aperiens terra os suum degluttiat eos
et omnia quae ad illos pertinent
descenderintque viventes in infernum
scietis quod blasphemaverint Dominum
31 confestim igitur ut cessavit loqui
disrupta est terra sub pedibus eorum
32 et aperiens os suum devoravit illos
cum tabernaculis suis et universa substantia
33 descenderuntque vivi in infernum operti humo
et perierunt de medio multitudinis
34 at vero omnis Israhel qui stabat per gyrum
fugit ad clamorem pereuntium dicens
ne forte et nos terra degluttiat
35 sed et ignis egressus a Domino
interfecit ducentos quinquaginta viros qui offerebant incensum
36 locutusque est Dominus ad Mosen dicens
37 praecipe Eleazaro filio Aaron sacerdotis
ut tollat turibula quae iacent in incendio
et ignem huc illucque dispergat
quoniam sanctificata sunt
38 in mortibus peccatorum
producatque ea in lamminas et adfigat altari
eo quod oblatum sit in eis incensum Domino et sanctificata sint
ut cernant ea pro signo et monumento filii Israhel
39 tulit ergo Eleazar sacerdos turibula aenea
in quibus obtulerant hii quos incendium devoravit
et produxit ea in lamminas adfigens altari
40 ut haberent postea filii Israhel quibus commonerentur
ne quis accedat alienigena et qui non est de semine Aaron
ad offerendum incensum Domino
ne patiatur sicut passus est Core et omnis congregatio eius
loquente Domino ad Mosen
41 murmuravit autem omnis multitudo filiorum Israhel sequenti die
contra Mosen et Aaron dicens vos interfecistis populum Domini
42 cumque oreretur seditio et tumultus incresceret
43 Moses et Aaron fugerunt ad tabernaculum foederis
quod postquam ingressi sunt operuit nubes
et apparuit gloria Domini
44 dixitque Dominus ad Mosen
45 recedite de medio huius multitudinis etiam nunc delebo eos
cumque iacerent in terra
46 dixit Moses ad Aaron
tolle turibulum et hausto igne de altari mitte incensum desuper
pergens cito ad populum ut roges pro eis
iam enim egressa est ira a Domino et plaga desaevit
47 quod cum fecisset Aaron et cucurrisset ad mediam multitudinem
quam iam vastabat incendium
obtulit thymiama
48 et stans inter mortuos ac viventes
pro populo deprecatus est et plaga cessavit
49 fuerunt autem qui percussi sunt quattuordecim milia hominum et
septingenti
absque his qui perierant in seditione Core
50 reversusque est Aaron ad Mosen ad ostium tabernaculi
foederis
postquam quievit interitus