1 Ὑπολαβὼν δὲ Ιωβ λέγει
2 Εἰ γάρ τις ἱστῶν στήσαι μου τὴν ὀργήν,
τὰς δὲ ὀδύνας μου ἄραι ἐν ζυγῷ ὁμοθυμαδόν,
3 καὶ δὴ ἄμμου παραλίας βαρυτέρα ἔσται·
ἀλλ᾽ ὡς ἔοικεν, τὰ ῥήματά μού ἐστιν φαῦλα.
4 βέλη γὰρ κυρίου ἐν τῷ σώματί μού ἐστιν,
ὧν ὁ θυμὸς αὐτῶν ἐκπίνει μου τὸ αἷμα·
ὅταν ἄρξωμαι λαλεῖν, κεντοῦσί με.
5 τί γάρ; μὴ διὰ κενῆς κεκράξεται ὄνος ἄγριος, ἀλλ᾽ ἢ τὰ σῖτα ζητῶν;
εἰ δὲ καὶ ῥήξει φωνὴν βοῦς ἐπὶ φάτνης ἔχων τὰ βρώματα;
6 εἰ βρωθήσεται ἄρτος ἄνευ ἁλός;
εἰ δὲ καὶ ἔστιν γεῦμα ἐν ῥήμασιν κενοῖς;
7 οὐ δύναται γὰρ παύσασθαί μου ἡ ψυχή·
βρόμον γὰρ ὁρῶ τὰ σῖτά μου ὥσπερ ὀσμὴν λέοντος.
8 εἰ γὰρ δῴη, καὶ ἔλθοι μου ἡ αἴτησις,
καὶ τὴν ἐλπίδα μου δῴη ὁ κύριος.
9 ἀρξάμενος ὁ κύριος τρωσάτω με,
εἰς τέλος δὲ μή με ἀνελέτω.
10 εἴη δέ μου πόλις τάφος, ἐφ᾽ ἧς ἐπὶ τειχέων ἡλλόμην ἐπ᾽ αὐτῆς, οὐ μὴ φείσωμαι·
οὐ γὰρ ἐψευσάμην ῥήματα ἅγια θεοῦ μου.
11 τίς γάρ μου ἡ ἰσχύς, ὅτι ὑπομένω;
ἢ τίς μου ὁ χρόνος, ὅτι ἀνέχεταί μου ἡ ψυχή;
12 μὴ ἰσχὺς λίθων ἡ ἰσχύς μου;
ἢ αἱ σάρκες μού εἰσιν χάλκειαι;
13 ἦ οὐκ ἐπ᾽ αὐτῷ ἐπεποίθειν;
βοήθεια δὲ ἀπ᾽ ἐμοῦ ἄπεστιν.
14 ἀπείπατό με ἔλεος,
ἐπισκοπὴ δὲ κυρίου ὑπερεῖδέν με.
15 οὐ προσεῖδόν με οἱ ἐγγύτατοί μου· ὥσπερ χειμάρρους ἐκλείπων
ἢ ὥσπερ κῦμα παρῆλθόν με·
16 οἵτινές με διευλαβοῦντο, νῦν ἐπιπεπτώκασίν μοι
ὥσπερ χιὼν ἢ κρύσταλλος πεπηγώς·
17 καθὼς τακεῖσα θέρμης γενομένης οὐκ ἐπεγνώσθη ὅπερ ἦν,
18 οὕτως κἀγὼ κατελείφθην ὑπὸ πάντων,
ἀπωλόμην δὲ καὶ ἔξοικος ἐγενόμην.
19 ἴδετε ὁδοὺς Θαιμανων,
ἀτραποὺς Σαβων, οἱ διορῶντες·
20 καὶ αἰσχύνην ὀφειλήσουσιν
οἱ ἐπὶ πόλεσιν καὶ χρήμασιν πεποιθότες.
21 ἀτὰρ δὲ καὶ ὑμεῖς ἐπέβητέ μοι ἀνελεημόνως,
ὥστε ἰδόντες τὸ ἐμὸν τραῦμα φοβήθητε.
22 τί γάρ; μή τι ὑμᾶς ᾔτησα
ἢ τῆς παρ᾽ ὑμῶν ἰσχύος ἐπιδέομαι
23 ὥστε σῶσαί με ἐξ ἐχθρῶν
ἢ ἐκ χειρὸς δυναστῶν ῥύσασθαί με;
24 διδάξατέ με, ἐγὼ δὲ κωφεύσω·
εἴ τι πεπλάνημαι, φράσατέ μοι.
25 ἀλλ᾽ ὡς ἔοικεν, φαῦλα ἀληθινοῦ ῥήματα,
οὐ γὰρ παρ᾽ ὑμῶν ἰσχὺν αἰτοῦμαι·
26 οὐδὲ ὁ ἔλεγχος ὑμῶν ῥήμασίν με παύσει,
οὐδὲ γὰρ ὑμῶν φθέγμα ῥήματος ἀνέξομαι.
27 πλὴν ὅτι ἐπ᾽ ὀρφανῷ ἐπιπίπτετε,
ἐνάλλεσθε δὲ ἐπὶ φίλῳ ὑμῶν.
28 νυνὶ δὲ εἰσβλέψας εἰς πρόσωπα ὑμῶν οὐ ψεύσομαι.
29 καθίσατε δὴ καὶ μὴ εἴη ἄδικον,
καὶ πάλιν τῷ δικαίῳ συνέρχεσθε.
30 οὐ γάρ ἐστιν ἐν γλώσσῃ μου ἄδικον·
ἢ ὁ λάρυγξ μου οὐχὶ σύνεσιν μελετᾷ;
1 respondens autem Iob dixit
2 utinam adpenderentur peccata mea quibus iram merui
et calamitas quam patior in statera
3 quasi harena maris haec gravior appareret
unde et verba mea dolore sunt plena
4 quia sagittae Domini in me sunt
quarum indignatio ebibit spiritum meum
et terrores Domini militant contra me
5 numquid rugiet onager cum habuerit herbam
aut mugiet bos cum ante praesepe plenum steterit
6 aut poterit comedi insulsum quod non est sale conditum
aut potest aliquis gustare quod gustatum adfert mortem
7 quae prius tangere nolebat anima mea
nunc prae angustia cibi mei sunt
8 quis det ut veniat petitio mea
et quod expecto tribuat mihi Deus
9 et qui coepit ipse me conterat
solvat manum suam et succidat me
10 et haec mihi sit consolatio ut adfligens me dolore non parcat
nec contradicam sermonibus Sancti
11 quae est enim fortitudo mea ut sustineam
aut quis finis meus ut patienter agam
12 nec fortitudo lapidum fortitudo mea
nec caro mea aerea est
13 ecce non est auxilium mihi in me
et necessarii quoque mei recesserunt a me
14 qui tollit ab amico suo misericordiam
timorem Domini derelinquit
15 fratres mei praeterierunt me
sicut torrens qui raptim transit in convallibus
16 qui timent pruinam inruet super eos nix
17 tempore quo fuerint dissipati peribunt
et ut incaluerit solventur de loco suo
18 involutae sunt semitae gressuum eorum
ambulabunt in vacuum et peribunt
19 considerate semitas Theman itinera Saba et expectate
paulisper
20 confusi sunt quia speravi
venerunt quoque usque ad me et pudore cooperti sunt
21 nunc venistis et modo videntes plagam meam timetis
22 numquid dixi adferte mihi
et de substantia vestra donate mihi
23 vel liberate me de manu hostis et de manu robustorum eruite me
24 docete me et ego tacebo et si quid forte ignoravi instruite me
25 quare detraxistis sermonibus veritatis
cum e vobis nullus sit qui possit arguere
26 ad increpandum tantum eloquia concinnatis
et in ventum verba profertis
27 super pupillum inruitis
et subvertere nitimini amicum vestrum
28 verumtamen quod coepistis explete
praebete aurem et videte an mentiar
29 respondete obsecro absque contentione
et loquentes id quod iustum est iudicate
30 et non invenietis in lingua mea iniquitatem
nec in faucibus meis stultitia personabit