1 Εἰς τὸ τέλος, ἐν ψαλμοῖς· ᾠδὴ τῷ Δαυιδ.
2 Ἐν τῷ ἐπικαλεῖσθαί με εἰσήκουσέν μου ὁ θεὸς τῆς δικαιοσύνης μου·
ἐν θλίψει ἐπλάτυνάς μοι·
οἰκτίρησόν με καὶ εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου.
3 υἱοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιοι;
ἵνα τί ἀγαπᾶτε ματαιότητα καὶ ζητεῖτε ψεῦδος;
διάψαλμα.
4 καὶ γνῶτε ὅτι ἐθαυμάστωσεν κύριος τὸν ὅσιον αὐτοῦ·
κύριος εἰσακούσεταί μου ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτόν.
5 ὀργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε·
λέγετε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν
καὶ ἐπὶ ταῖς κοίταις ὑμῶν κατανύγητε.
διάψαλμα.
6 θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης
καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ κύριον.
7 πολλοὶ λέγουσιν Τίς δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά;
ἐσημειώθη ἐφ᾽ ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, κύριε.
8 ἔδωκας εὐφροσύνην εἰς τὴν καρδίαν μου·
ἀπὸ καιροῦ σίτου καὶ οἴνου καὶ ἐλαίου αὐτῶν ἐπληθύνθησαν.
9 ἐν εἰρήνῃ ἐπὶ τὸ αὐτὸ κοιμηθήσομαι καὶ ὑπνώσω,
ὅτι σύ, κύριε, κατὰ μόνας ἐπ᾽ ἐλπίδι κατῴκισάς με.
Mbë të parinë kankatuer, mbë Neginoth. Psallm’ e Davidit.
1 Kur thërres, ndëgjo-më, o Perëndia i dreitënisë s’eme; më sgjanove ndë ngushtim, përdëlle-më, edhe ndëgjo të falunitë t’em.
2 O bij njerëzish, nder kurë këtheni lavdinë t’eme ndë turpëni, përse doni kotësinë, edhe kërkoni rrenë? Selah.
3 Por merrni vesh, se Zoti sgjodhi të dreitin’ e vet; Zoti ka me më ndëgjuem, kur të thërres tek ai.
4 Zemërohi, e mos fëjeni, flitni ndër zemërat tueja mbi shtratinë tuei, e prahi. Selah.
5 Bani kurbane dreitënie, edhe shpëreni mbë Zotinë.
6 Shumë vetë thonë: Kush ka me na diftuem të mirënë? Ngre nalt mbi ne dritën’ e faqesë s’ate, o Zot.
7 Dhe gëzim ndë zemëret t’eme, ma tepërë se kur shumohetë gruni i atyneve edhe ven’ e atyneve.
8 Ndë paqtim edhe kam me ranë, edhe kam me fjetunë, sepse ti vetëmë, o Zot, më ban të rri ndë siguri.