1 Καὶ ἐγένετο μετὰ τὰ ῥήματα ταῦτα ὁ θεὸς ἐπείραζεν τὸν Αβρααμ καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν Αβρααμ, Αβρααμ· ὁ δὲ εἶπεν Ἰδοὺ ἐγώ. 2 καὶ εἶπεν Λαβὲ τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητόν, ὃν ἠγάπησας, τὸν Ισαακ, καὶ πορεύθητι εἰς τὴν γῆν τὴν ὑψηλὴν καὶ ἀνένεγκον αὐτὸν ἐκεῖ εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ᾽ ἓν τῶν ὀρέων, ὧν ἄν σοι εἴπω. 3 ἀναστὰς δὲ Αβρααμ τὸ πρωὶ ἐπέσαξεν τὴν ὄνον αὐτοῦ· παρέλαβεν δὲ μεθ᾽ ἑαυτοῦ δύο παῖδας καὶ Ισαακ τὸν υἱὸν αὐτοῦ καὶ σχίσας ξύλα εἰς ὁλοκάρπωσιν ἀναστὰς ἐπορεύθη καὶ ἦλθεν ἐπὶ τὸν τόπον, ὃν εἶπεν αὐτῷ ὁ θεός. 4 τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ ἀναβλέψας Αβρααμ τοῖς ὀφθαλμοῖς εἶδεν τὸν τόπον μακρόθεν. 5 καὶ εἶπεν Αβρααμ τοῖς παισὶν αὐτοῦ Καθίσατε αὐτοῦ μετὰ τῆς ὄνου, ἐγὼ δὲ καὶ τὸ παιδάριον διελευσόμεθα ἕως ὧδε καὶ προσκυνήσαντες ἀναστρέψωμεν πρὸς ὑμᾶς. 6 ἔλαβεν δὲ Αβρααμ τὰ ξύλα τῆς ὁλοκαρπώσεως καὶ ἐπέθηκεν Ισαακ τῷ υἱῷ αὐτοῦ· ἔλαβεν δὲ καὶ τὸ πῦρ μετὰ χεῖρα καὶ τὴν μάχαιραν, καὶ ἐπορεύθησαν οἱ δύο ἅμα. 7 εἶπεν δὲ Ισαακ πρὸς Αβρααμ τὸν πατέρα αὐτοῦ εἴπας Πάτερ. ὁ δὲ εἶπεν Τί ἐστιν, τέκνον; λέγων Ἰδοὺ τὸ πῦρ καὶ τὰ ξύλα· ποῦ ἐστιν τὸ πρόβατον τὸ εἰς ὁλοκάρπωσιν; 8 εἶπεν δὲ Αβρααμ Ὁ θεὸς ὄψεται ἑαυτῷ πρόβατον εἰς ὁλοκάρπωσιν, τέκνον. πορευθέντες δὲ ἀμφότεροι ἅμα 9 ἦλθον ἐπὶ τὸν τόπον, ὃν εἶπεν αὐτῷ ὁ θεός. καὶ ᾠκοδόμησεν ἐκεῖ Αβρααμ θυσιαστήριον καὶ ἐπέθηκεν τὰ ξύλα καὶ συμποδίσας Ισαακ τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἐπέθηκεν αὐτὸν ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον ἐπάνω τῶν ξύλων. 10 καὶ ἐξέτεινεν Αβρααμ τὴν χεῖρα αὐτοῦ λαβεῖν τὴν μάχαιραν σφάξαι τὸν υἱὸν αὐτοῦ. 11 καὶ ἐκάλεσεν αὐτὸν ἄγγελος κυρίου ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καὶ εἶπεν αὐτῷ Αβρααμ, Αβρααμ. ὁ δὲ εἶπεν Ἰδοὺ ἐγώ. 12 καὶ εἶπεν Μὴ ἐπιβάλῃς τὴν χεῖρά σου ἐπὶ τὸ παιδάριον μηδὲ ποιήσῃς αὐτῷ μηδέν· νῦν γὰρ ἔγνων ὅτι φοβῇ τὸν θεὸν σὺ καὶ οὐκ ἐφείσω τοῦ υἱοῦ σου τοῦ ἀγαπητοῦ δι᾽ ἐμέ. 13 καὶ ἀναβλέψας Αβρααμ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ εἶδεν, καὶ ἰδοὺ κριὸς εἷς κατεχόμενος ἐν φυτῷ σαβεκ τῶν κεράτων· καὶ ἐπορεύθη Αβρααμ καὶ ἔλαβεν τὸν κριὸν καὶ ἀνήνεγκεν αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἀντὶ Ισαακ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ. 14 καὶ ἐκάλεσεν Αβρααμ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Κύριος εἶδεν, ἵνα εἴπωσιν σήμερον Ἐν τῷ ὄρει κύριος ὤφθη. 15 καὶ ἐκάλεσεν ἄγγελος κυρίου τὸν Αβρααμ δεύτερον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ 16 λέγων Κατ᾽ ἐμαυτοῦ ὤμοσα, λέγει κύριος, οὗ εἵνεκεν ἐποίησας τὸ ῥῆμα τοῦτο καὶ οὐκ ἐφείσω τοῦ υἱοῦ σου τοῦ ἀγαπητοῦ δι᾽ ἐμέ, 17 ἦ μὴν εὐλογῶν εὐλογήσω σε καὶ πληθύνων πληθυνῶ τὸ σπέρμα σου ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ καὶ ὡς τὴν ἄμμον τὴν παρὰ τὸ χεῖλος τῆς θαλάσσης, καὶ κληρονομήσει τὸ σπέρμα σου τὰς πόλεις τῶν ὑπεναντίων· 18 καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ἀνθ᾽ ὧν ὑπήκουσας τῆς ἐμῆς φωνῆς. 19 ἀπεστράφη δὲ Αβρααμ πρὸς τοὺς παῖδας αὐτοῦ, καὶ ἀναστάντες ἐπορεύθησαν ἅμα ἐπὶ τὸ φρέαρ τοῦ ὅρκου. καὶ κατῴκησεν Αβρααμ ἐπὶ τῷ φρέατι τοῦ ὅρκου.
20 Ἐγένετο δὲ μετὰ τὰ ῥήματα ταῦτα καὶ ἀνηγγέλη τῷ Αβρααμ λέγοντες Ἰδοὺ τέτοκεν Μελχα καὶ αὐτὴ υἱοὺς Ναχωρ τῷ ἀδελφῷ σου, 21 τὸν Ωξ πρωτότοκον καὶ τὸν Βαυξ ἀδελφὸν αὐτοῦ καὶ τὸν Καμουηλ πατέρα Σύρων 22 καὶ τὸν Χασαδ καὶ τὸν Αζαυ καὶ τὸν Φαλδας καὶ τὸν Ιεδλαφ καὶ τὸν Βαθουηλ· 23 καὶ Βαθουηλ ἐγέννησεν τὴν Ρεβεκκαν. ὀκτὼ οὗτοι υἱοί, οὓς ἔτεκεν Μελχα τῷ Ναχωρ τῷ ἀδελφῷ Αβρααμ. 24 καὶ ἡ παλλακὴ αὐτοῦ, ᾗ ὄνομα Ρεημα, ἔτεκεν καὶ αὐτὴ τὸν Ταβεκ καὶ τὸν Γααμ καὶ τὸν Τοχος καὶ τὸν Μωχα.
1 Pas këtyre punëve Perëndia i sgjodhi zemrënë Avraamit, edhe i tha: Avraam, edhe ay tha: Na ku jam. 2 Edhe tha: Tashi merr tët bir, dialën’ e vetëmë, që deshe, Isaakunë, edhe shko ndë vënt të Moriahut, edhe bëne atie kurban të diegurë gjithë mbi një mal’ që të kam për të thënë. 3 Edhe Avraami u ngrit shpeit ndë mëngjes, e i vuri samarë gomaresë ti, edhe mori me vetëhe dy (vetë) nga shërbëtorët’ e ti, edhe Isaakunë, të birrë, edhe çau dru për kurbanin’ e diegurë të gjithë, edhe u ngrit e vate nd’atë vënt që i tha Perëndia. 4 Edhe të tretënë ditë Avraami shtiu syt’ e ti, e pa vëndinë për së largu. 5 Edhe Avraami u tha shërbëtorëvet ti: Ju rrini aty bashkë me gomarenë, po un’ edhe diali do të vemi gjer atie, edhe si të lutemi, do të kthenemi te ju. 6 Edhe Avraami mori drut’ e kurbanit diegurë gjithë, edhe ja vuri siprë Isaakut të birit, edhe mori ndë dorë të ti zjarrin’ edhe thikënë, edhe vanë të dy bashkë. 7 Edhe Isaaku i tha Avraamit t’et: Ata im. Edhe ay tha: Ç’ësht’, o bir. Edhe ay tha: Na zjarri edhe drutë, po ku është berri për kurban të diegurë gjithë? 8 Edhe Avraami tha: Perëndia, o diali im, do të shohë për vetëhen’ e ti berrnë për kurban të diegurë gjithë. Edhe ecëninë të dy bashkë. 9 Edhe si erdhë nd’atë vënt që i tha Perëndia, Avraami ndërtoi atie therorenë, edhe vuri drutë, edhe si lidhi Isaakunë të birrë, e vuri mbi therorenë siprë druvet, 10 edhe Avraami ndejti dorën’ e ti e mori thikënë që të therte të birrë. 11 Edhe ëngjëlli Zotit i thërriti ati nga qielli, e tha: Avraam, Avraam. Edhe ay tha: Na ku jam. 12 Atëhere tha: Mos vërë dorënë tënde mbi dialthinë, edhe mos i bën gjëkafshë, sepse tashi e njoha se ti i ke frikë Perëndisë, sepse nukë kurceve tët bir dialin’ e vetëmë për mua. 13 Edhe Avraami kur ngriti syt’ e ti, pa, edhe na një dash prapa, mbajturë nga brinjt’ e ti mbë nju dru të dëndurë; edhe Avraami erdhi, e mori dashnë, edhe e bëri kurban të diegurë gjithë ndë vënt të birt. 14 Edhe Avraami ja vuri emërin’ ati vëndi Jehovah-jireh [Zoti do të shohë], sikundrë thuhet’ (edhe) sot, Zoti do të shihet ndë malt. 15 Edhe ëngjëlli Zotit i thërriti për së dyti Avraamit nga qielli, 16 e tha: Bëra be mbë vetëhet time, thotë Zoti, sepse bëre këtë punë, edhe nukë t’u dhëmp për tët bir të vetëminë, 17 se me bekim do të të bekonj, edhe me të shumuarë do të shumonj farënë tënde posi yjet’ e qiellit, edhe posi rërënë që është ndë buzët të detit, edhe fara jote do të pushtonjë dyert’ e arëmiqvet saj. 18 Edhe ndë farët tënde do të bekonenë gjithë kombet’ e dheut, sepse dëgjove zënë tim. 19 Edhe Avraami u kthye te shërbëtorët’ e ti, edhe si u ngritnë, vanë bashkë ndë Beersheba, edhe Avraami ndenji ndë Beersheba. 20 Pas këtyre punëve, i dhanë zë Avraamit, tuke thënë: Na Millkaha tek i polli edhe ajo bij Nahorit tyt vëllai, 21 Huzinë të paralindurin’ e ati, edhe Buzinë të vëllan’ e ati, edhe Kemuilinë t’anë e Aramit, 22 Edhe Kesedhinë, edhe Hazonë, edhe Pildashinë, edhe Jidllafinë, edhe Vathuilinë. 23 Edhe Vathuilit i lindi Reveka, edhe këta të tetë ja polli Millkaha Nahorit të vëllat Avraamit. 24 Edhe e dashura e ati, që kluhej Reumahë, polli edhe ajo Tevahun’ e Gahamin’ e Thahashin’ e Maahanë.