1 Καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Μωυσῆν λέγων Ἰδοὺ δέδωκά σε θεὸν Φαραω, καὶ Ααρων ὁ ἀδελφός σου ἔσται σου προφήτης· 2 σὺ δὲ λαλήσεις αὐτῷ πάντα, ὅσα σοι ἐντέλλομαι, ὁ δὲ Ααρων ὁ ἀδελφός σου λαλήσει πρὸς Φαραω ὥστε ἐξαποστεῖλαι τοὺς υἱοὺς Ισραηλ ἐκ τῆς γῆς αὐτοῦ. 3 ἐγὼ δὲ σκληρυνῶ τὴν καρδίαν Φαραω καὶ πληθυνῶ τὰ σημεῖά μου καὶ τὰ τέρατα ἐν γῇ Αἰγύπτῳ. 4 καὶ οὐκ εἰσακούσεται ὑμῶν Φαραω· καὶ ἐπιβαλῶ τὴν χεῖρά μου ἐπ᾽ Αἴγυπτον καὶ ἐξάξω σὺν δυνάμει μου τὸν λαόν μου τοὺς υἱοὺς Ισραηλ ἐκ γῆς Αἰγύπτου σὺν ἐκδικήσει μεγάλῃ, 5 καὶ γνώσονται πάντες οἱ Αἰγύπτιοι ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ἐκτείνων τὴν χεῖρα ἐπ᾽ Αἴγυπτον, καὶ ἐξάξω τοὺς υἱοὺς Ισραηλ ἐκ μέσου αὐτῶν. 6 ἐποίησεν δὲ Μωυσῆς καὶ Ααρων, καθάπερ ἐνετείλατο αὐτοῖς κύριος, οὕτως ἐποίησαν. 7 Μωυσῆς δὲ ἦν ἐτῶν ὀγδοήκοντα, Ααρων δὲ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ἐτῶν ὀγδοήκοντα τριῶν, ἡνίκα ἐλάλησεν πρὸς Φαραω.
8 Καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Μωυσῆν καὶ Ααρων λέγων 9 Καὶ ἐὰν λαλήσῃ πρὸς ὑμᾶς Φαραω λέγων Δότε ἡμῖν σημεῖον ἢ τέρας, καὶ ἐρεῖς Ααρων τῷ ἀδελφῷ σου Λαβὲ τὴν ῥάβδον καὶ ῥῖψον αὐτὴν ἐπὶ τὴν γῆν ἐναντίον Φαραω καὶ ἐναντίον τῶν θεραπόντων αὐτοῦ, καὶ ἔσται δράκων. 10 εἰσῆλθεν δὲ Μωυσῆς καὶ Ααρων ἐναντίον Φαραω καὶ τῶν θεραπόντων αὐτοῦ καὶ ἐποίησαν οὕτως, καθάπερ ἐνετείλατο αὐτοῖς κύριος· καὶ ἔρριψεν Ααρων τὴν ῥάβδον ἐναντίον Φαραω καὶ ἐναντίον τῶν θεραπόντων αὐτοῦ, καὶ ἐγένετο δράκων. 11 συνεκάλεσεν δὲ Φαραω τοὺς σοφιστὰς Αἰγύπτου καὶ τοὺς φαρμάκους, καὶ ἐποίησαν καὶ οἱ ἐπαοιδοὶ τῶν Αἰγυπτίων ταῖς φαρμακείαις αὐτῶν ὡσαύτως. 12 καὶ ἔρριψαν ἕκαστος τὴν ῥάβδον αὐτοῦ, καὶ ἐγένοντο δράκοντες· καὶ κατέπιεν ἡ ῥάβδος ἡ Ααρων τὰς ἐκείνων ῥάβδους. 13 καὶ κατίσχυσεν ἡ καρδία Φαραω, καὶ οὐκ εἰσήκουσεν αὐτῶν, καθάπερ ἐλάλησεν αὐτοῖς κύριος.
14 Εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν Βεβάρηται ἡ καρδία Φαραω τοῦ μὴ ἐξαποστεῖλαι τὸν λαόν. 15 βάδισον πρὸς Φαραω τὸ πρωί· ἰδοὺ αὐτὸς ἐκπορεύεται ἐπὶ τὸ ὕδωρ, καὶ στήσῃ συναντῶν αὐτῷ ἐπὶ τὸ χεῖλος τοῦ ποταμοῦ καὶ τὴν ῥάβδον τὴν στραφεῖσαν εἰς ὄφιν λήμψῃ ἐν τῇ χειρί σου. 16 καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτόν Κύριος ὁ θεὸς τῶν Εβραίων ἀπέσταλκέν με πρὸς σὲ λέγων Ἐξαπόστειλον τὸν λαόν μου, ἵνα μοι λατρεύσῃ ἐν τῇ ἐρήμῳ· καὶ ἰδοὺ οὐκ εἰσήκουσας ἕως τούτου. 17 τάδε λέγει κύριος Ἐν τούτῳ γνώσῃ ὅτι ἐγὼ κύριος· ἰδοὺ ἐγὼ τύπτω τῇ ῥάβδῳ τῇ ἐν τῇ χειρί μου ἐπὶ τὸ ὕδωρ τὸ ἐν τῷ ποταμῷ, καὶ μεταβαλεῖ εἰς αἷμα· 18 καὶ οἱ ἰχθύες οἱ ἐν τῷ ποταμῷ τελευτήσουσιν, καὶ ἐποζέσει ὁ ποταμός, καὶ οὐ δυνήσονται οἱ Αἰγύπτιοι πιεῖν ὕδωρ ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ. 19 εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν Εἰπὸν Ααρων τῷ ἀδελφῷ σου Λαβὲ τὴν ῥάβδον σου καὶ ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου ἐπὶ τὰ ὕδατα Αἰγύπτου καὶ ἐπὶ τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν καὶ ἐπὶ τὰς διώρυγας αὐτῶν καὶ ἐπὶ τὰ ἕλη αὐτῶν καὶ ἐπὶ πᾶν συνεστηκὸς ὕδωρ αὐτῶν, καὶ ἔσται αἷμα. καὶ ἐγένετο αἷμα ἐν πάσῃ γῇ Αἰγύπτου ἔν τε τοῖς ξύλοις καὶ ἐν τοῖς λίθοις. 20 καὶ ἐποίησαν οὕτως Μωυσῆς καὶ Ααρων, καθάπερ ἐνετείλατο αὐτοῖς κύριος· καὶ ἐπάρας τῇ ῥάβδῳ αὐτοῦ ἐπάταξεν τὸ ὕδωρ τὸ ἐν τῷ ποταμῷ ἐναντίον Φαραω καὶ ἐναντίον τῶν θεραπόντων αὐτοῦ καὶ μετέβαλεν πᾶν τὸ ὕδωρ τὸ ἐν τῷ ποταμῷ εἰς αἷμα. 21 καὶ οἱ ἰχθύες οἱ ἐν τῷ ποταμῷ ἐτελεύτησαν, καὶ ἐπώζεσεν ὁ ποταμός, καὶ οὐκ ἠδύναντο οἱ Αἰγύπτιοι πιεῖν ὕδωρ ἐκ τοῦ ποταμοῦ, καὶ ἦν τὸ αἷμα ἐν πάσῃ γῇ Αἰγύπτου. 22 ἐποίησαν δὲ ὡσαύτως καὶ οἱ ἐπαοιδοὶ τῶν Αἰγυπτίων ταῖς φαρμακείαις αὐτῶν· καὶ ἐσκληρύνθη ἡ καρδία Φαραω, καὶ οὐκ εἰσήκουσεν αὐτῶν, καθάπερ εἶπεν κύριος. 23 ἐπιστραφεὶς δὲ Φαραω εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ οὐκ ἐπέστησεν τὸν νοῦν αὐτοῦ οὐδὲ ἐπὶ τούτῳ. 24 ὤρυξαν δὲ πάντες οἱ Αἰγύπτιοι κύκλῳ τοῦ ποταμοῦ ὥστε πιεῖν ὕδωρ, καὶ οὐκ ἠδύναντο πιεῖν ὕδωρ ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ. 25 καὶ ἀνεπληρώθησαν ἑπτὰ ἡμέραι μετὰ τὸ πατάξαι κύριον τὸν ποταμόν.
26 Εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν Εἴσελθε πρὸς Φαραω καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτόν Τάδε λέγει κύριος Ἐξαπόστειλον τὸν λαόν μου, ἵνα μοι λατρεύσωσιν· 27 εἰ δὲ μὴ βούλει σὺ ἐξαποστεῖλαι, ἰδοὺ ἐγὼ τύπτω πάντα τὰ ὅριά σου τοῖς βατράχοις. 28 καὶ ἐξερεύξεται ὁ ποταμὸς βατράχους, καὶ ἀναβάντες εἰσελεύσονται εἰς τοὺς οἴκους σου καὶ εἰς τὰ ταμιεῖα τῶν κοιτώνων σου καὶ ἐπὶ τῶν κλινῶν σου καὶ εἰς τοὺς οἴκους τῶν θεραπόντων σου καὶ τοῦ λαοῦ σου καὶ ἐν τοῖς φυράμασίν σου καὶ ἐν τοῖς κλιβάνοις σου· 29 καὶ ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τοὺς θεράποντάς σου καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου ἀναβήσονται οἱ βάτραχοι.
1 Edhe Zoti i tha Moisiut: Shih, (se) unë të bëra Perëndi te Faraoni, edhe Aaroni yt vëlla do të jetë profiti yt, 2 ti ke për të folë gjithë sa që të urdhëronj; edhe Aaroni yt vëlla do t’i flasë Faraonit, që të lëshonjë të bijt’ e Israilit të dalënë nga dheu i ti, 3 edhe unë do t’i ashpëronj zemrënë Faraonit, edhe do të shumonj shenjet’ e mia e çudit’ e mia ndë dhe të Egjyptërisë, 4 po Faraoni nukë do t’u dëgjonjë juve, edhe do të vë dorënë time mbi Egjyptërinë, edhe do të nxier ushtërit’ e mia, gjëndëjenë time, të bijt’ e Israilit, nga dheu i Egjyptërisë, me gjyqe të mëdha, 5 edhe Egjyptianëtë do të njohënë, se unë (jam) Zoti, kur të ndenj dorënë time mbi Egjyptërinë, edhe të nxier të bijt’ e Israilit nga mezi i atyre.
6 Edhe Moisiu e Aaroni bënë sikundrë i urdhëroi Zoti, kështu bënë. 7 Edhe Moisiu (ishte) tetëdhietë vieç plak, edhe Aaroni tetëdhiet’ e tre vieç, kur i folnë Faraonit.
8 Edhe Zoti i tha Moisiut e Aaronit, tuke thënë: 9 Kur t’u thotë juve Faraoni tuke thënë: Dëfteni një çudi për vetëhenë tuai, atëhere t’i thuaç Aaronit: Merr stapinë tënt, edhe hidhe përpara Faraonit, (edhe) do të bënetë gjarpër. 10 Pra Moisiu edhe Aaroni hynë te Faraoni, edhe bënë kështu si i urdhëroi Zoti, edhe Aaroni hodhi stapin’ e ti përpara Faraonit, e përpara shërbëtorëvet ati, edhe u bë gjarpër.
11 Edhe Faraoni thirri të diturit’ e magjëstarëtë, edhe magjëstarët’ e Egjyptërisë bënë edhe ata kështu, me kënkët’ e tyre. 12 Edhe gjithësecili hodhi stapin’ e ti, edhe u bënë gjarpinj, po stapi i Aaronit përpiu stapat’ e atyreve. 13 Edhe zemëra e Faraonit u ashpërua, edhe nuk’ u dëgjoi atyre, sikundrë foli Zoti.
14 Edhe Zoti i tha Moisiut: U ashpërua zemëra e Faraonit (kaqë) sa të mos lëshonjë gjëndëjenë të dalënë. 15 Shko te Faraoni (nesër) ndë mëngjes, na tek po del nd’ujët, edhe të rrish buzë lumit, që të piqesh me atë, edhe të mbash ndë dorët tënde atë stapnë, që u bë gjarpër, 16 edhe t’i thuaç ati: Zoti Perëndia i Evrevet më dërgoi te ti, edhe tha: Lësho gjëndëjenë time të dalënë, që të më lusnjënë ndë shkretëtirët, po ti na tek nukë dëgjove gjer tashi, 17 kështu thotë Zoti: Me këtë do t’e njohç, se unë (jam) Zoti, na me këtë stap (që kam) ndë dorë do t’u bie ujëravet lumit, edhe do të bënenë gjak, 18 edhe pishqetë, që janë ndë lumt, do të ngrodhnjënë, edhe lumi do të qelbetë, edhe Egjyptianëvet do t’u vinjë të ndyrë të pinë ujë nga lumi.
19 Edhe Zoti i tha Moisiut: Thuaj Aaronit: Merr stapnë tënt, edhe ndej dorënë tënde mbi ujërat të Egjyptërisë, (e) mbi rrëket t’atyre, (e) mbi lumrat t’atyre, (e) mbi lëqerat t’atyre, e mbi gjithë mbëledhëjen’ e ujëravet atyre, edhe do të bënenë gjak, edhe do të jenë gjak ndëpër gjithë dhen’ e Egjyptërisë, edhe ndë (enët) të drunjta e të gurta. 20 Edhe Moisiu e Aaroni bënë kështu, sikundrë i urdhëroi Zoti, edhe (Aaroni) ngriti stapnë, e u ra ujëravet lumit përpara Faraonit, e përpara shërbëtorëvet ati, edhe gjith’ ujërat’ e lumit u bënë gjak. 21 Edhe pishqetë (që ishinë) ndë lumt ngorthnë, edhe lumi u qelp (kaqë), sa Egjyptianëtë nukë munt të pininë ujë nga lumi, edhe ishte gjak ndëpër gjithë dhen’ e Egjyptërisë.
22 Po edhe magjëstarët’ e Egjyptërisë bënë ashtu me kënkët e tyre, edhe zemëra e Faraonit u ashpërua, edhe nuk’ u dëgjoi atyre, sikundrë tha Zoti. 23 Edhe Faraoni u kthye, e erdhi ndë shtëpi të ti, edhe nuk’ u sbut zemëra e ti as nga këjo. 24 Edhe gjith’ Egjyptianëtë rëmonjinë qark lumit për të pirë ujë, sepse nukë munt të pininë nga ujët’ e lumit. 25 Edhe u mbushnë shtatë dit, që kur i ra lumit Zoti.