1 Εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις· συνέσεως τῷ Δαυιδ 2 ἐν τῷ ἐλθεῖν τοὺς Ζιφαίους καὶ εἰπεῖν τῷ Σαουλ Οὐκ ἰδοὺ Δαυιδ κέκρυπται παρ᾽ ἡμῖν;
3 Ὁ θεός, ἐν τῷ ὀνόματί σου σῶσόν με
καὶ ἐν τῇ δυνάμει σου κρῖνόν με.
4 ὁ θεός, εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου,
ἐνώτισαι τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου.
5 ὅτι ἀλλότριοι ἐπανέστησαν ἐπ᾽ ἐμέ,
καὶ κραταιοὶ ἐζήτησαν τὴν ψυχήν μου·
οὐ προέθεντο τὸν θεὸν ἐνώπιον αὐτῶν.
διάψαλμα.
6 ἰδοὺ γὰρ ὁ θεὸς βοηθεῖ μοι,
καὶ ὁ κύριος ἀντιλήμπτωρ τῆς ψυχῆς μου.
7 ἀποστρέψει τὰ κακὰ τοῖς ἐχθροῖς μου·
ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολέθρευσον αὐτούς.
8 ἑκουσίως θύσω σοι,
ἐξομολογήσομαι τῷ ὀνόματί σου, κύριε, ὅτι ἀγαθόν·
9 ὅτι ἐκ πάσης θλίψεως ἐρρύσω με,
καὶ ἐν τοῖς ἐχθροῖς μου ἐπεῖδεν ὁ ὀφθαλμός μου.
1 Mjeshtrit të korit. Sipas melodisë «mahalat». Himn i Davidit.
2 Thotë i marri në zemrën e tij: «S'ka Perëndi».
Të gjithë janë shthurur,
bëjnë padrejtësi të neveritshme;
askush nuk bën të mirën.
3 Prej qiellit Perëndia i vështron njerëzit,
për të parë në ka ndonjë të mençur,
që kërkon Perëndinë.
4 Të gjithë kanë dalë nga udha,
të gjithë janë shthurur,
askush nuk bën të mirën,
as edhe një.
5 A nuk janë të pamend të paudhët,
që e gëlltitin popullin tim si bukën
dhe Perëndisë nuk i thërrasin?
6 Atje, ku frikë s'kishte, do të bjerë frika,
Perëndia i shpërndau eshtrat
e atyre që të rrethonin.
Do t'i turpërosh,
se Perëndia i ka hedhur poshtë.
7 Kush do ta sjellë prej Sionit shpëtimin e Izraelit?
Kur Perëndia ta kthejë popullin e vet nga robëria,
do të gëzojë Jakobi, do të ngazëllejë Izraeli.