1 Αλληλουια.
Ἐξομολογεῖσθε τῷ κυρίῳ καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ,
ἀπαγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν τὰ ἔργα αὐτοῦ·
2 ᾄσατε αὐτῷ καὶ ψάλατε αὐτῷ,
διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ.
3 ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ,
εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν κύριον·
4 ζητήσατε τὸν κύριον καὶ κραταιώθητε,
ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός.
5 μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησεν,
τὰ τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα τοῦ στόματος αὐτοῦ,
6 σπέρμα Αβρααμ δοῦλοι αὐτοῦ,
υἱοὶ Ιακωβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ.
7 αὐτὸς κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν,
ἐν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ.
8 ἐμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ,
λόγου, οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς,
9 ὃν διέθετο τῷ Αβρααμ,
καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ισαακ
10 καὶ ἔστησεν αὐτὴν τῷ Ιακωβ εἰς πρόσταγμα
καὶ τῷ Ισραηλ διαθήκην αἰώνιον
11 λέγων Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χανααν
σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν.
12 ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς,
ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ
13 καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος,
ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον·
14 οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς
καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς
15 Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου
καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε.
16 καὶ ἐκάλεσεν λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν,
πᾶν στήριγμα ἄρτου συνέτριψεν·
17 ἀπέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον,
εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσηφ.
18 ἐταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ,
σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ
19 μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ,
τὸ λόγιον κυρίου ἐπύρωσεν αὐτόν.
20 ἀπέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν,
ἄρχων λαῶν, καὶ ἀφῆκεν αὐτόν·
21 κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ
καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ
22 τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ ὡς ἑαυτὸν
καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι.
23 καὶ εἰσῆλθεν Ισραηλ εἰς Αἴγυπτον,
καὶ Ιακωβ παρῴκησεν ἐν γῇ Χαμ·
24 καὶ ηὔξησεν τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα
καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ.
25 μετέστρεψεν τὴν καρδίαν αὐτῶν τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ,
τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ.
26 ἐξαπέστειλεν Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ,
Ααρων, ὃν ἐξελέξατο αὐτόν·
27 ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ
καὶ τῶν τεράτων ἐν γῇ Χαμ.
28 ἐξαπέστειλεν σκότος, καὶ ἐσκότασεν,
καὶ παρεπίκραναν τοὺς λόγους αὐτοῦ.
29 μετέστρεψεν τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα
καὶ ἀπέκτεινεν τοὺς ἰχθύας αὐτῶν.
30 ἐξῆρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους
ἐν τοῖς ταμιείοις τῶν βασιλέων αὐτῶν.
31 εἶπεν, καὶ ἦλθεν κυνόμυια
καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν.
32 ἔθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν,
πῦρ καταφλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν,
33 καὶ ἐπάταξεν τὰς ἀμπέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν
καὶ συνέτριψεν πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν.
34 εἶπεν, καὶ ἦλθεν ἀκρὶς
καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός,
35 καὶ κατέφαγεν πάντα τὸν χόρτον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν
καὶ κατέφαγεν τὸν καρπὸν τῆς γῆς αὐτῶν.
36 καὶ ἐπάταξεν πᾶν πρωτότοκον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν,
ἀπαρχὴν παντὸς πόνου αὐτῶν,
37 καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐν ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ
καὶ οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ἀσθενῶν.
38 εὐφράνθη Αἴγυπτος ἐν τῇ ἐξόδῳ αὐτῶν,
ὅτι ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν ἐπ᾽ αὐτούς.
39 διεπέτασεν νεφέλην εἰς σκέπην αὐτοῖς
καὶ πῦρ τοῦ φωτίσαι αὐτοῖς τὴν νύκτα.
40 ᾔτησαν, καὶ ἦλθεν ὀρτυγομήτρα,
καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἐνέπλησεν αὐτούς·
41 διέρρηξεν πέτραν, καὶ ἐρρύησαν ὕδατα,
ἐπορεύθησαν ἐν ἀνύδροις ποταμοί.
42 ὅτι ἐμνήσθη τοῦ λόγου τοῦ ἁγίου αὐτοῦ
τοῦ πρὸς Αβρααμ τὸν δοῦλον αὐτοῦ
43 καὶ ἐξήγαγεν τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει
καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐν εὐφροσύνῃ.
44 καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς χώρας ἐθνῶν,
καὶ πόνους λαῶν ἐκληρονόμησαν,
45 ὅπως ἂν φυλάξωσιν τὰ δικαιώματα αὐτοῦ
καὶ τὸν νόμον αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν.
1 Bekoje Zotin, o shpirti im!
O Zot, Perëndia im, sa i madhërishëm je!
Je veshur me shkëlqim e lavdi,
2 dhe mbështillesh me dritën si me rrobë.
Qiellin e shtrin porsi tendë,
3 banesat e tua të larta mbi ujëra i ndërton,
retë i bën si karrocë për vete
dhe ecën mbi krahët e erës.
4 Erërat i bën lajmëtarë të tu,
flakët e zjarrit shërbestarë të tu.
5 Tokën e vendose mbi themelet e saj,
nuk do të lëkundet kurrë.
6 E mbulove me humnerë si me rrobë,
ujërat qëndruan mbi male.
7 Prej qortimit tënd ikin,
prej zërit të gjëmimit tënd marrin arratinë.
8 Ngjiten maleve, zbresin fushave,
drejt vendit që u caktove.
9 U vure kufi që të mos e kapërcejnë
e të mos kthehen për të mbuluar tokën.
10 Ti i dërgon burimet ndër përrenj,
mes maleve ato rrjedhin.
11 U japin ujë gjithë kafshëve të fushës,
gomarëve të egër u shuajnë etjen.
12 Pranë tyre banojnë zogjtë e qiellit,
mes degëve dëgjohet kënga e tyre.
13 Prej banesave të tua të larta u jep ujë maleve,
toka ngopet me frytet e duarve të tua.
14 Ti rrit barin për bagëtinë
e bimët në dobi të njeriut,
që të nxjerrë ushqimin nga toka,
15 verën që gëzon zemrën e njeriut,
vajin që i ndriçon fytyrën
e bukën që i forcon zemrën.
16 Ngihen drurët e Zotit,
cedrat e Libanit që ai mbolli.
17 Atje bëjnë fole zogjtë,
bredhat janë banesa e shtërgut.
18 Malet e larta janë për dhitë e egra,
shkrepat strehë për vjedullat.
19 Bëre hënën për të shënuar stinët
dhe dielli e di kur të perëndojë.
20 Hedh errësirën e bëhet natë,
nëpër të enden gjithë egërsirat e pyllit.
21 Këlyshët e luanëve ulërijnë për gjah,
nga Perëndia kërkojnë ushqim.
22 Kur lind dielli, mblidhen
e shtrihen nëpër strofkat e tyre.
23 Njeriu del për punë
e lodhet deri në mbrëmje.
24 Sa të shumta janë veprat e tua, o Zot!
Të gjitha i ke bërë me urti!
Toka është plot me krijesat e tua.
25 Ja deti i madh e i gjerë!
Atje ka zvarranikë të panumërt,
gjallesa të vogla e të mëdha.
26 Atje lundrojnë anije,
Leviatani që krijove për të luajtur në të.
27 Të gjitha presin prej teje
ushqimin në kohën e duhur.
28 Ti u jep, ato mbledhin,
ti hap dorën, ato ngihen me të mira.
29 Ti fsheh fytyrën, ato tmerrohen,
ua heq frymën, ato ngordhin
e kthehen përsëri në pluhur.
30 Ti dërgon frymën tënde, ato krijohen,
ti përtërin faqen e tokës.
31 Lavdia e Zotit qëndroftë përjetë!
U gëzoftë Zoti për veprat e tij!
32 Ai hedh sytë mbi tokë e ajo dridhet,
prek malet e nxjerrin tym.
33 Do t'i këndoj Zotit gjithë jetën time,
do ta përhimnoj Perëndinë tim sa të jem gjallë.
34 I pëlqeftë kënga ime
e unë do të ngazëllej në Zotin.
35 U zhdukshin mëkatarët nga toka,
të paudhët mos qofshin më.
Bekoje Zotin, o shpirti im!
Aleluja!