1 Αὗται αἱ παιδεῖαι Σαλωμῶντος αἱ ἀδιάκριτοι,
ἃς ἐξεγράψαντο οἱ φίλοι Εζεκιου τοῦ
βασιλέως τῆς Ιουδαίας.
2 Δόξα θεοῦ κρύπτει λόγον,
δόξα δὲ βασιλέως τιμᾷ πράγματα.
3 οὐρανὸς ὑψηλός, γῆ δὲ βαθεῖα,
καρδία δὲ βασιλέως ἀνεξέλεγκτος.
4 τύπτε ἀδόκιμον ἀργύριον,
καὶ καθαρισθήσεται καθαρὸν ἅπαν·
5 κτεῖνε ἀσεβεῖς ἐκ προσώπου βασιλέως,
καὶ κατορθώσει ἐν δικαιοσύνῃ ὁ θρόνος αὐτοῦ.
6 μὴ ἀλαζονεύου ἐνώπιον βασιλέως
μηδὲ ἐν τόποις δυναστῶν ὑφίστασο·
7 κρεῖσσον γάρ σοι τὸ ῥηθῆναι Ἀνάβαινε πρός με,
ἢ ταπεινῶσαί σε ἐν προσώπῳ δυνάστου.
ἃ εἶδον οἱ ὀφθαλμοί σου, λέγε.
8 μὴ πρόσπιπτε εἰς μάχην ταχέως,
ἵνα μὴ μεταμεληθῇς ἐπ᾽ ἐσχάτων.
ἡνίκα ἄν σε ὀνειδίσῃ ὁ σὸς φίλος,
9 ἀναχώρει εἰς τὰ ὀπίσω, μὴ καταφρόνει,
10 μή σε ὀνειδίσῃ μὲν ὁ φίλος,
ἡ δὲ μάχη σου καὶ ἡ ἔχθρα οὐκ ἀπέσται,
ἀλλ᾽ ἔσται σοι ἴση θανάτῳ.
10a χάρις καὶ φιλία ἐλευθεροῖ,
ἃς τήρησον σεαυτῷ, ἵνα μὴ ἐπονείδιστος γένῃ,
ἀλλὰ φύλαξον τὰς ὁδούς σου εὐσυναλλάκτως.
11 μῆλον χρυσοῦν ἐν ὁρμίσκῳ σαρδίου,
οὕτως εἰπεῖν λόγον.
12 εἰς ἐνώτιον χρυσοῦν σάρδιον πολυτελὲς δέδεται,
λόγος σοφὸς εἰς εὐήκοον οὖς.
13 ὥσπερ ἔξοδος χιόνος ἐν ἀμήτῳ κατὰ καῦμα ὠφελεῖ,
οὕτως ἄγγελος πιστὸς τοὺς ἀποστείλαντας αὐτόν·
ψυχὰς γὰρ τῶν αὐτῷ χρωμένων ὠφελεῖ.
14 ὥσπερ ἄνεμοι καὶ νέφη καὶ ὑετοὶ ἐπιφανέστατοι,
οὕτως οἱ καυχώμενοι ἐπὶ δόσει ψευδεῖ.
15 ἐν μακροθυμίᾳ εὐοδία βασιλεῦσιν,
γλῶσσα δὲ μαλακὴ συντρίβει ὀστᾶ.
16 μέλι εὑρὼν φάγε τὸ ἱκανόν,
μήποτε πλησθεὶς ἐξεμέσῃς.
17 σπάνιον εἴσαγε σὸν πόδα πρὸς τὸν σεαυτοῦ φίλον,
μήποτε πλησθείς σου μισήσῃ σε.
18 ῥόπαλον καὶ μάχαιρα καὶ τόξευμα ἀκιδωτόν,
οὕτως καὶ ἀνὴρ ὁ καταμαρτυρῶν τοῦ φίλου αὐτοῦ μαρτυρίαν ψευδῆ.
19 ὀδοὺς κακοῦ καὶ ποὺς παρανόμου ὀλεῖται ἐν ἡμέρᾳ κακῇ.
20 ὥσπερ ὄξος ἕλκει ἀσύμφορον,
οὕτως προσπεσὸν πάθος ἐν σώματι καρδίαν λυπεῖ.
20a ὥσπερ σὴς ἱματίῳ καὶ σκώληξ ξύλῳ,
οὕτως λύπη ἀνδρὸς βλάπτει καρδίαν.
21 ἐὰν πεινᾷ ὁ ἐχθρός σου, τρέφε αὐτόν,
ἐὰν διψᾷ, πότιζε αὐτόν·
22 τοῦτο γὰρ ποιῶν ἄνθρακας πυρὸς σωρεύσεις ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ,
ὁ δὲ κύριος ἀνταποδώσει σοι ἀγαθά.
23 ἄνεμος βορέας ἐξεγείρει νέφη,
πρόσωπον δὲ ἀναιδὲς γλῶσσαν ἐρεθίζει.
24 κρεῖττον οἰκεῖν ἐπὶ γωνίας δώματος
ἢ μετὰ γυναικὸς λοιδόρου ἐν οἰκίᾳ κοινῇ.
25 ὥσπερ ὕδωρ ψυχρὸν ψυχῇ διψώσῃ προσηνές,
οὕτως ἀγγελία ἀγαθὴ ἐκ γῆς μακρόθεν.
26 ὥσπερ εἴ τις πηγὴν φράσσοι καὶ ὕδατος ἔξοδον λυμαίνοιτο,
οὕτως ἄκοσμον δίκαιον πεπτωκέναι ἐνώπιον ἀσεβοῦς.
27 ἐσθίειν μέλι πολὺ οὐ καλόν,
τιμᾶν δὲ χρὴ λόγους ἐνδόξους.
28 ὥσπερ πόλις τὰ τείχη καταβεβλημένη καὶ ἀτείχιστος,
οὕτως ἀνὴρ ὃς οὐ μετὰ βουλῆς τι πράσσει.
Vijimi i fjalëve të Solomonit
1 Edhe këto që kanë mbledhur njerëzit e Ezekisë, mbretit të Judës, janë fjalët e urta të Solomonit.
2 Lavdia e Perëndisë është të veprojë në fshehtësi,
lavdia e mbretërve është të zbulojnë gjërat e fshehta.
3 Qielli i lartë, toka e thellë e zemra e mbretit,
janë të pashqyrtueshme.
4 Hiqja ndryshkun argjendit
e argjendari bën enën,
5 hiqja sysh mbretit të paudhin
e froni i tij do të mbështetet në drejtësi.
6 Mos u mburr para mbretit
e mos qëndro në vendin e të mëdhenjve,
7 se është më mirë të të thonë: «Ngjitu këtu!»,
sesa të të përulin në sytë e fisnikut
që e pe me sytë e tu.
8 Mos shko me ngut në gjykatë,
se çfarë do të bësh në fund,
kur të të turpërojë fqinji?
9 Çështjen tënde rrihe me fqinjin tënd,
por të fshehtën e tjetrit mos e zbulo,
10 se kush të dëgjon, të turpëron
e çfarë ke përfolur s'mund ta kthesh mbrapsht.
11 Si mollë e artë në enë argjendi
është fjala e thënë kur duhet.
12 Si vath i artë e si stoli ari të kulluar
është i urti që qorton veshin e dëgjueshëm.
13 Si freskia e dëborës në kohë të korrash
është lajmëtari besnik për atë që e dërgon.
14 Si retë dhe era, por pa shi,
është edhe kush mburret për dhuratat që s'i bën.
15 Princi mund të bindet me durim
e gjuha e butë i thyen kockat.
16 Nëse ke gjetur mjaltë, ha sa mjafton,
se po e teprove, do ta vjellësh.
17 Shkel rrallë në shtëpinë e fqinjit,
që të mos lodhet me ty e të të urrejë.
18 Çekan, shpatë e shigjetë e mprehtë
është ai që jep dëshmi të rreme kundër të afërtit.
19 Si dhëmb i prishur e këmbë e ndrydhur
është shpresa në të pabesin në ditë ngushtice.
20 Të këndosh para zemërvrarit
është si të zhvishesh në ditë të ftohtë,
si të hedhësh uthull mbi plagë.
21 Po të ketë uri armiku yt, jepi bukë të hajë,
po të ketë etje, jepi ujë të pijë,
22 se kështu grumbullon prush mbi kokën e tij
e Zoti do të të shpërblejë.
23 Era e veriut sjell shiun,
gjuha murmuritëse fytyrën e ngrysur.
24 Më mirë të banosh në qoshen e pullazit,
se të ndash shtëpinë me gruan grindavece.
25 Si uji i freskët për një shpirt të etur
është lajmi i mirë nga dheu i largët.
26 Si gurrë e ndotur e si burim i turbullt
është edhe i drejti që luhatet para të paudhit.
27 Të hash tepër mjaltë e të kërkosh nderim pas nderimi,
nuk është mirë.
28 Si kështjellë e thyer e pa mure
është edhe njeriu që s'e sundon veten.